I. JELENTÉS
Az 1866–1871. évkörben a
társadalmi tudományok terén megjelent munkák közől a jelen
évi nagyjutalmat
az Akadémia II. osztálya véleménye alapján két munkának, egyenlően felosztva ítélte
oda. Ezek:
Amaz a jogeszméknek s az egyes európai államokban megállapodott jogrendszereknek
természetét földeríti a különböző korszakokban, különbözőleg fejlődött jogállapotok
sajátszerűségeit feltünteti, megtörve az utat, melyen hazai jogéletünknek az össze
polgáriasult világ jogfogalmaival való összefüggése, valamint a másutt meghonosult
jogintézményektől eltérő nemzeti alakulásoknak különválása biztosan kileshető. Ekként
becses vezérfonalt szolgáltat a jogtörténeti irány bővebb kifejtésére és az
összehasonlító jogtudomány sikeresb kiművelésére. Végre kiemelendő azon dús
történelmi és irodalmi készlet is, melyet az összes joganyag megvilágítására
összehalmozott.
Keleti
munkája hasonlólag úttörőnek tekinthető irodalmunk egy más terén. A
rendelkezésére álló hivatalos statisztikai adatok segélyével megvilágítja a magyar
birodalom földje- s népében rejlő termelési tényezőket; az állami és társadalmi
szervezetünkben mutatkozó hiányokat, magán- és közéletünk minden terén mutatkozó
visszás állapotokat. Az előadás modora lehetővé teszi, hogy azt a nagy művelt
közönség is tanulsággal használhassa, miután a statisztikai adatok és száraz
kimutatások oly szerencsésen vannak földolgozva, hogy közérdekeltséget kelteni
képesek. A mellékelt táblázatok pedig, melyek az egyes társadalmi viszonyok
illusztrációjára szolgálnak, tekintve akár concepciójuk geniálitását és szellemdus
combinatioit, akár szabatosságukat, bármely külföldi munkának is díszére
szolgálnának.
Keleti Károly
A Marczibányi-jutalomra az osztály
Hajnik Imre
„Magyar
alkotmány és jogtörténet" c. művét (
Pest
, 1870) ajánlja; főleg azon előnyös
tulajdonáért, hogy történeti kútfőink és okmánygyüjteményeink alapos tanulmányozását
a külföldi állanú viszonyok s jogállapotok figyelmes észlelésével köti össze; és így
nemcsak a magyar alkotmány fejlődését képes nyomról nyomra kísérni, hanem kimutatja
azon hatást is, melyet e fejlődésre a nagy világtörténelmi események és a szomszéd
népek gyakoroltak. – Minek alapján a Marczibányi-jutalom
Budapest
Hajnik Imré
nek itéltetett.
Hajnik Imre
Arany János
Arany János
II. JELENTÉS
Az 1870–72-ki Marczibányi-pályázat a megelőző évek
terméketlenségéért elegendő kárpótlást nyújtott. Mind a két versenyző pályamű
egészben véve helyesen tárgyalja az idegen szólásmódok és a szabálytalan nyelvújítás
kitűzött kérdését s mindegyik dicséretre méltó dolgozatnak mondható. Az I. sz.,
Grimmből vett jeligéjű pályamunka a kérdésnek minden oldalról való vizsgálata,
részletek beható megvitatása, a botlásokat s visszaéléseket feltüntető példák nagy
száma által tünik ki; de vannak lényegbe vágó tévedései is. A II. számú,
Berzsenyi-jeligés pályamű önálló felfogás s főleg a helyes elvek tekintetében mulja
felül némileg pályatársát. – Minélfogva a bírálók többsége véleményének alapján, az
I. oszt. ajánlatára, a jutalom a II. sz. pályaműnek ítéltetett, kiadásra is
ajánltatván; az I. sz. pedig dicsérettel kiemelendőnek s tiszteletdíj mellett szintén
kiadandónak határoztatott.
A II. sz. munka jeligés levele felbontatván, abból
Ponori Thewrewk Emil
, a budapesti egyetemi főgymnasiumban a classica
philologia tanára neve tünt ki. Az I. sz. pályamunka szerzője felhivatik, akarja-e,
hogy jeligés levele felbontassék.
Arany János
Arany János
III. JELENTÉS
Az 1871-re szóló Sámuel-díj az ua. évben megjelent
nyelvtudományi értekezések közül, az I. oszt. ajánlatára,
Budenz József
r. t. „A
denominatív igék az ugor nyelvekben" (Megj. a
Nyelvtud-Közl. X. köt.-ben) c. értekezésének itéltetett, mint a
mely a magyar l és z denominatív
igeképzők jelentését számos példa alapján kutatja s azokat egyszersmind
összehasonlítja az ugor nyelvek számos hasonló igeképzőivel, tehát kiterjeszkedik a
finn és lapp, továbbá a mordvin és cseremisz, a zürjén és votják, végre az osztják és
vogul nyelvekre, s így nyelvtudományunk egyik nevezetes és homályos kérdését alapos
tudománnyal s éles ésszel világosítja meg.
Arany János
Arany János
IV. JELENTÉS
A gróf Nádasdy Tamás nevére alapított jutalomért 1871/72-re
két pályamű versengett. Az I. sz. „Egy lovag szerelme" címűnek meséje
érdektelen, hosszú leírásaiban semmi plasticitas, személyeiben semmi jellemzetes,
katasztrófájának tragikuma pedig bántólag igazságtalan. Inkább csak technikája
érdemel némi figyelmet, de ez is nagy részt keresett és ízléstelen. Verselése zöng,
csörög, csattog és peng s a dagály és puszta hangjáték majdnem élvezhetetlenné
teszik. A II. számúhoz, mely „Világos" cím alatt alak és tartalom
nélküli verseket halmoz össze, komoly szó alig férhet. Szerző 80 hasábon mintegy
25,000 sorban
Dugonics
Etelkáját akarja föleleveníteni, a költői szellemnek egyetlen, bár
futó, csilláma nélkül.
Dugonics András
Arany János
Arany János
V. JELENTÉS
A Fekésházy-jutalomra minden ötödik évben a hazában
divatozó bármely nyelven (a magyaron kívül) írt oly munkák pályáznak, melyek a magyar
nyelv és irodalom megismertetését előmozdítják. Az 1867–71. évkörben megjelent ily munkák között legelső helyet foglalnak
el:
I) A magyar, német és tót nyelv szótára. Készítette
Loos József
, besztercebányai állami főgymnasiumi tanár, két köt.,
Loós József
Pest
, 1869.
Budapest
II) Grammatica Limbei Magiare pentru clasile gimnasiali inferiori, precum şi
pentru privaţi de BaritiuOctaviu.
Clusiu,1869. – Továbbá ua. szerzőtől, mintegy az
előbbi munka kiegészítéseül: Magyar-román zsebszótár, tanodai és
magánhasználatra. Írta
Baritiu Octav
, Kolozsvár, 1870.
Mindkét mű megfelel az alapítvány pontjaiban meghatározott célnak, s ezért az
Akadémia, az I. oszt. ajánlatára, örömest részesítené a Fekésházy-jutalomban mindkét
művet, de minthogy az alapítványi szabályzat értelmében ez nem lehetséges, a jutalom
Loos József
magyar–német–tót szótárának itéltetett, mely mind terjedelménél, mind
tudományos értékénél fogva felűlmulja társát. Azonban Loós József
Baritiu
nyelvtana s szótára is dicsérettel kitüntetendőnek határoztatott.
Baritiu, Octav
Ez értelemben a Fekésházy-alapítványt kezelő m. kir. közoktatási ministeriumhoz, a
jutalom kiadása iránt, fölterjesztés fog tétetni.
Arany János.
Arany János
VI. JELENTÉS
A Sztrokay-alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely a házasságból eredő
jogviszonyok s a gyámság kifejtését kívánta, egy pályamű
érkezvén be, a bírálók azt egyhangulag a jutalomra s kinyomatásra érdemesnek itélik.
Mert bár egyrészről a hazai jogtörténetre nem fektet kellő súlyt, okoskodó része
aránylag sovány, irálya és előadása nem elég gondos, kifejezései gyakran hibásak;
másrészről tanulmányait nevezetes irodalmi apparátusra alapította, az anyag
összehordásában dicséretes szorgalmat, feldolgozásában komoly tudományos szellemet, s
az ezen jogviszonyok új rendezést; tárgyában kidolgozott javaslata eredeti felfogást
és rendszeres logikai szerkezetet tüntet ki: minélfogva a dolgozat a törvényhozásra e
kérdések tárgyalásakor kiváló beccsel birand. A II. oszt. ennek folytán ajánlja, hogy
a jutalom e pályamunkának kiadassék, s az kinyomattassék; úgy azonban, hogy mielőtt
sajtó alá adatnék, Szerző átjavítsa és a nem mindig következetesen használt
műkifejezésekbe egyöntetűséget hozzon.
E szerint a pályaműnek a jutalom megítéltetvén, felbontott jeligés leveléből
Madarassy László
kir. ügyész, bírói államvizsgabizottsági tag, név tünt ki.
Arany János
Arany János
VII. JELENTÉS
A három bíráló egyértelmű nyilatkozata szerint, bár a két mű közül a kitűzött
feladatnak teljesen egyik sem felel meg, mindkettő
irodalmunkra nézve valódi nyereségnek tekinthető. Az I. számu (Jelig. „In examine
litterarum, debet attendi maxime datum litterarum"
Verbőczi
) túlnyomólag a magyar középkori kortan kézikönyve, a nemmagyar tárgyakat
röviden tárgyalja, sőt részben mellőzi, időszámítási szabályai nem mindig a
legegyszerűbbek s az ujabb tabellák nélküli számításokat nem ismeri. Ámde a
hazánkban, a középkorban divatozott időszámítási sajátságokra tömérdek oklevél és 60,
nagyrészt eddig ismeretlen naptár földolgozása által oly fényt vet hogy általa az
eddig úgyszólván teljesen elhanyagolt magyar kortan egyszersmindenkorra megalapítva
van. Végre a régi naptárainkat és királyaink uralkodáskorát ismertető fejezetek által
a hazai történettudomány lényeges gyarapodást nyert. Míg ellenben hiányai és hézagai
könnyen lesznek pótolhatók.
Werbőczi István
A II. sz. pályamű (Jeligéje: „nem fényleni, használni akarok művemmel") inkább
egyetemes kortan; a nemmagyar chronologiára nagyobb gondot fordít és az ujabb
időszámítási szabályokat is jobban ismeri, mint az előbbi. De a speciális hazai
történeti szempontot úgyszólván teljesen elhanyagolja, minélfogva a magyar
történetíró szükségleteinek és a pályakérdés ígényeinek meg nem felel.
A bírálók többségének véleménye s a II. osztály ajánlata alapján a jutalom az I. sz.
munkának itéltetett; úgy azonban, hogy mielőtt sajtó alá adatnék, hiányait a bírálók
egyikének részletes fejtegetései alapján kipótolja s a befejezetlen 41-dik szakaszt
kiegészítse. A II. számu pályamű dicséretes megemlítésre
érdemesnek találtatott.
Felbontatván az I. sz. jeligés levele, abból
Knauz Nándor
lev. tag neve tünt
ki. A II. sz. pályamű jeligés levele felbontatlan őriztetik, s szerzője felhivatik
nyilatkozásra, kivánja-e annak felbontását.
Arany János
Arany János