AN EIN HOHES PRAESIDIUM DES HOCHGEEHRTEN COMITÉ FÜR DIE POLAR-EXPEDITION 1872

232/1872.

in

Wien

Bécs

.

(németre fordítandó)

A MTA.-hoz a

Payer

Payer, Julius

cs. k. főhadnagy és

Weyprecht

Weyprecht, Carl

cs. k. hajóhadnagy urak által tervezett éjszaki sarki expeditio tárgyában intézett levelét a t. Elnökségnek vettük, s közölvén az Akadémiával, ennek megbízásából szerencsénk van válaszolni.

A MTA a legmelegebb rokonszenvvel és legélénkebb érdeklődéssel viseltetik a vállalat iránt és legmélyebb sajnálkozást érez a miatt, hogy körülményei e percben nem engedik részvétét anyagi hozzájárulással tanusítani és csupán erkölcsi eszközök által törekedhetik felkölteni az országban az érdeklődést e vállalat iránt; noha annak nagy tudományos fontosságát teljesen méltányolja tudományos tekintetben, s különös örömére szolgál, hogy a vállalat élén az osztrák–magyar monarchia férfiai állanak, és hogy Monarchiánk népeinek önkéntes hozzájárulása által a terv kivitele lehetségessé vált.

Valóban, a sarki expeditiók nagyon érdekes fejezetét teszik a felfedezések történelmének. Kezdetben a kormányok s tengeri nemzetek leginkább a kereskedés, az anyagi nyereség érdekében küldték azokat ki: miután azonban kiderült, hogy a kezdetben kitűzött célok csak részleg vagy épen nem is valának elérhetők, hozzájárult az emberiségi érdek, a Franklin-expeditio maradványainak kikutatása, mely a sarki hajózásnak új ösztönt adott; végre, Iniután ez érdek is elhült, a tudomány érdekei léptek előtérbe. A kormányok többnyire visszavonultak további vállalatoktól, – hanem a tudomány férfiai folytatták tevékenységöket s hatalmas érdeket tudtak költeni a népeknél az ily vállalatok iránt, melyek fő eredményei a tudomány különböző ágai javára esnek.

Akadéiniánk teljes örömét fejezi ki azon, hogy a tisztelt

Payer

Payer, Julius

és

Weyprecht

Weyprecht, Carl

urak buzgó törekvései után, most már az osztrák–magyar monarchia népei is belépnek az ily törekvésekben őket megelőzött nemzetek társaságába, s osztozik az eddigi észleletek és tapasztalások alapján azok nézetében, kik úgy vannak meggyőződve, hogy a

Spitzberga

Spitzbergák

és

Novaja-Zembla

Novaja Zemlja

[!]

[sic!]

közötti tengeren legfeljebb behatolni lehet éjszak felé, s így az expeditio által kijelölt irány-, valamint utitervben megszabott módok és eszközök a legalkalmasabbak azon tájakon eredményre vezetni.

Minélfogva a MTA a legmelegebb ohajtását fejezi ki arra nézve, hogy koszoruzza siker a várakozást és jutalom a törekvéseket; reméli is, hogy az expeditio tapasztalt vezérei céljokat elérendik, vagy a tudományt minden esetre új észleletekkel és felfedezésekkel gazdagítják, s így, magoknak hírnevet szerezvén, egyszersmind az osztrákNovaja Zemljamagyar lobogóra is becsületet hoznak.

Megujítva szerencsekivánatainkat, teljes tisztelettel vagyunk

a tisztelt elnökségnek alázatos szolgái:

főtitkár,

elnök

1872. május. . . .

n

Jegyzet Németre valószínűleg Takács István fordította, akire már többször bízott ilyen munkát is

A.

Arany János