A NAGYMÉLT. HELYTARTÓ TANÁCSNAK

Budapest

n.

Henszlmann Imre

tag előadást tartván, mély sajnálkozással emeli ki azon szándékosan előidézett csapást, mely újabb időben Kassa sz. kir. város levéltárát, jelesül a városnak XIV. század elejétől szép rendben megvolt számadásait érte. Midőn, úgymond, 1845-ben a kassai szt. Erzsébet-templom építészeti történetét tanulmányozta, Kassa városházában tökéletesen rendezett számadásokat talált, melyek a XIV. sz. kezdetétől szakadatlan folytonossággal korunkig lejöttek. E számadásokból bírt ő constatálni, több nevezetes építészt, jelesen a kassai születésü Krom Istvánt, kit a páratlan szentegyház tervezőjének tart, e számadásokból bírta constatálni: mely bányákból vették a föegyháznál alkalmazott építési követ, minő költséget fordított időnként a város ez építkezésre s több hasonlókat. De utolsó útja alkalmával legnagyobb sajnálatára azt kellett tapasztalnia, hogy e valóságos okirati kincsnek nevezhető gyűjtemény csaknem tökéletesen elveszett, mert azon helyiséget, melyben őriztetett, más célra akarván fordítani, abból a szekrényeket irományaikkal együtt kidobták, sőt az utóbbiakat maculaturaként sajtárusok kezére bocsátották, s így mindaz, amit az enyészettől meg lehetett menteni, három vékony füzetből áll.

Az Akadémia ez előadásból, valamint más tagok felszólalásából is sajnosan érté meg azon – mondhatni vandál – eljárást, melyben főleg az 1849–1861-i korszak alatt nemcsak Kassa városában, hanem az ország más törvényhatóságaiban is, pl. Borsodban, Zemplénben stb. részesültek a nemzet történelméhez oly becses adatokat rejtő közlevéltárak, sajnosan értesült, hogy e bánásmód következtében már is becses adatok vesztek el és semmisíttettek meg, vagy egyes tisztviselők kényelme miatt mint pl. Borsodban történt: előbbi helyiségeikből, hol rendezve voltak, rabok által kihányattatva, oly helyekre jutottak, hol bizonyos pusztulásnak vannak kitéve.

Nagymélt. Kir. Helytartó Tanács! A M. T. Akadémia a tudomány érdekében akkor is kötelességének tartaná e tisztviselői vandálizmus ellen szót emelni, ha nem a hazai történetírás forrásai ellen folyt volna e pusztító hadjárat. A fenforgó körülmények közt pedig a tudomány és különösen a hazai történetírás iránti, a haza és a tudomány iránti kettős tekintet teszi kötelességévé, az e részben tudomására jutott tényeket a Nmélt. kir. Helytartó Tanácsnak mély alázattal a föntebbiekben feljelenteni, esedezvén egyszersmind: méltóztassék hasonló visszaélések megelőzése s a még helyrehozhatók helyrehozása végett, meghagyni az ország összes törvényhatóságainak a levéltárak lelkiösmeretes és pontos kezélését s az azokban rejlő történeti kincsek gondos megőrzését; ahol pedig, miként a föntérintett törvényhatóságokban, már hibák követtettek el, a kellő nyomozás végrehajtása után a baj lehető orvoslását eszközöltetni.

Kelt a MTA. 1865. jún. 12-én tartott üléséből:

titoknok.

n

Jegyzet A kassai dóm pusztulása kapcsán ue. ak. ülésen, június 12-én vetették föl a középkori Kassai Levéltár elpusztítását, a Bach-huszárok vandalizmusát, és ezért sürgették szerte az országban a köz-levéltárak védelmét. Több hasonló felterjesztés eredménye volt az Országos Levéltár felállítása és a legrégibb iratoknak a fővárosba szállítása.