I. JELENTÉS a nyelvtudományi nagyjutalomról és Marczibányi-mellékjutalomról.

I. JELENTÉS

a nyelvtudományi nagyjutalomról és Marczibányi-mellékjutalomról.

Az 1867–72. évkörben nyelvtudomány és irodalom terén megjelent munkák közül jelen nagygyűlés a nagyjutalmat a következő munkának itélte:

A Kondai Vogul Nyelv, irta Hunfalvy Pál ,

Pest

Budapest

, 1872., – minthogy az I. oszt. jelentése szerint a „Vogul föld és népe" mellett különösen e munkának köszönhetni, hogy egy eddigelé előttünk ismeretlen nyelv világába tekinthetünk, s ami ránk nézve fő, oly nyelvébe, mely a magyarhoz közel-rokonnak bizonyult be. E munka becsét, jelentőségét nemcsak az emeli, hogy egy hosszan tartó fáradságos tanulmány gyümölcse, alapos kutatások eredménye van benne lerakva, hanem emeli főleg az, hogy a magyar összehasonlító nyelvtudomány anyagát tetemesen szaporítva, annak sikeres buvárlatát jóval megkönnyítette, s emeli végül az is, hogy a magyar tudományosságnak nem csekély tiszteletet fog szerezni a külföld előtt is.

Az ua. évkörbeli Marczibányi-jutalomra, szintén az I. oszt. ajánlata folytán következő munka itéltetett méltónak:

A Nibelungok – fordította

Szász Károly

,

Pest

Budapest

, 1869. –, mert e mű mind az eredeti nagy becsénél, mind a fordítás jelességénél fogva nagy nyeresége irodalmunknak, s mert az Osztály a fordítót jutalmazva, egyszersmind annak összes műfordítói munkásságát tekintette, mely épen olyan kitartó és termékeny, mint sikeres és jótékony hatású költészetünkre.

Arany János

főtitkár.

II. JELENTÉS

a széptudományi nagy- és Marczibányi mellékjutalomról.

Az 1867–72. évkörben a széptudományok, különösen a költészet terén megjelent munkák közűl jelen nagygyűlés az I. oszt véleménye alapján a következő munkának itélte a nagyjutalmat; Arany János összes költeményei ,

Pest

Budapest

, 1867, egy kötetben.

„E gyüjteménynek, – mond az osztály-jelentés – némely önállóan megjelent része nyert ugyan már akadémiai jutalmat, de a nagyobb rész, valamint az egész gyüjtemény nem. Az osztály, az «Összes Költeményeket« jutalmazva, egyúttal egész pályáját óhajtja koszorúzni a költőnek, aki a magyar epikai költészetnek mind a komoly, mind a víg nemben, nemzeti irányt adott, a népnemzeti műballadát mintegy megteremtette és a ki úgy ezen, valamint más műveiben az eszmei alkotás erejét a nyelv és nemzeti rhytmus ritka bájaival egyesíti."

A Marczibányi-jutalom, szintén az 1. oszt. ajánlatára, következő munkának itéltetett: Gyulai Pál költeményei .

Pest

Budapest

, 1870, – mint oly gyüjteménynek, mely egészben véve is, de főleg egyes darabjait tekintve, tartalom és forma tekintetében egyaránt díszére szolgál költészetünknek.

Arany János

főtitkár.

III. JELENTÉS

a Sámuel-díjról.

Az 1872-re szóló Sámuel-díjat az azon évben megjelent nyelvtudományi értekezések közül a jelen nagygyűlés az I. oszt. ajánlatára néhai Szénássy Sándor lev. tag „A latin nyelv és dialektusai" (megjelent: Értekezések a nyelv- és széptud. köréből, II. köt. 10. sz: 1872) című értekezésének itélte, mint oly munkának, mely a külföldi kutatások szorgalmas egybefoglalásán alapszik, első mely irodalmunkat a latin nyelvtudománynak e szükséges ágával gyarapítja:

A jutalom az elhunyt özvegyének s gyermekeinek kiadatni rendeltetett.

Arany János

főtitkár.

IV. JELENTÉS

a Sztrokay-jutalomról.

A Sztrokay Antal nevét viselő alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely az örökösödési kötelesrész beható tárgyalását kívánta, érkezett 4 pályaműre a bírálók véleménye az, hogy mindenik alaposan, gondosan, szép tudományos készülettel tárgyalja a kérdést. Az I., II. és IV. számú pályaművek egy úton járnak, az érdemnek majdnem egy fokán állanak. Mindenik sok tekintetben tanulságos, hasznavehető s jogirodalmunk jelen állásában részben kitünőnek is mondható. Azonban közös hiányuk hogy a magyar jog szellemét nem oly mélyen vizsgálják s nem oly behatólag tárgyalják, mint absolut értékre igényt tartó magyar jogtudományi müben megkivánhatni. A magyar jognak fejtegetésére nem fordítanak kellő gondot s annak körében nem látszanak oly tájékozottnak, mint a római jogban.

A III. számu Montesquieuből vett jeligés pályamunka minden tekintetben felülmulja versenytársait. Abban található legtöbb mélység, eredetiség, önállóan buvárkodó teremtő szellem, a tudomány előbbre vitelének legfőbb eleme. Bár egyes részei nem kifogástalanok: egészben véve a mű alapos, tartalmas és eszmedús. Egyik pályamunka sem fejtegeti oly mélyen s valódi tudományossággal a kötelesrész intézményének alapgondolatát, célját s kifejezését egyes nemzetek jogéletében, összefüggését más rokon jogiintézményekkel. Egyúttal különös gondot fordít saját jogunk philosophiájának fejtegetésére, s arra, hogy azon szálakat, melyek előbbi jogunkból a mostaniba átnyulnak, kitüntesse. Észjárása eredeti, sőt geniális; nyelve erőteljes, bár olykor némileg controlt és simítást vár. Átalán jeles és absolut beccsel bíró munka, mely hazai jogtudományi irodalmunknak nevezetes nyereménye leend.

Mindezek alapján s a II. oszt. ajánlatára jelen nagygyűlés a III. sz. pályamunkát a jutalomra s a többieket dicséretes megemlítésre méltónak itélte; felbontván a III. számunak jeligés levelét, abból e név tűnt ki: Grosschmidt Benő , segédfogalmazó a m. kir. honvédelmi minisztériumban.

Az I, II. és IV. sz. pályamunkák jeligés levelei egy hónapig felbontatlanul megőriztetnek, hogy azalatt a szerzők magukat igazolhassák.

Arany János

főtitkár.

V. JELENTÉS

a Dóra-jutalomról.

A Dóra Szilárd úr alapítványából kitűzött pályakérdésre mely a vasúti differentiális tarifák megitélését tűzte feladatul, érkezett két pályamű egyike, a bírálok véleménye szerint, figyelembe sem vehető elmefuttatás; ellenben a II. számú, gróf Zichy jelmondatát viselő pályamunka a feladványt komoly törekvéssel az irodalmi segéd-szerek helyes felhasználásával, a részletekbe is beható terjedelmességgel karolja fel; azonban a feladvány érdemét illetőleg határozott nézetet nem formuláz s a kitűzött kérdést megoldatlanul hagyja. Ennek folytán a bírálók egyértelmű nézete szerint a jutalom ki nem adható; mindazáltal a bírálók többsége, tekintve a kérdés forgalmi s kereskedelmi jelentőségét s a becses adatoknál fogva, melyeket e munka tartalmaz, azt kinyomtatásra méltónak itéli és kívánatosnak tartja, hogy azt a szerző közre bocsássa.

E szerint a nagygyűlés a jutalom ki nem adását határozza, miután azonban a bírálók többsége és a II. oszt. ajánlata szerint a II. számú pályamunka megjelenése kívánatos , ennek jeligés levele egy hónapig felbontatlanul fog őriztetni, hogy szerző, ha kivánja, magát igazolhassa.

Arany János

főtitkár.

VI. JELENTÉS

a Gorove-jutalomról.

A Gorove-alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely az egyéni szabadság feltételeinek megvizsgálását kivánta, érkezett két pályaműről a bírálók úgy itélnek, hogy az I. számú,

Goethé

Goethe, Johann Wolfgang von

ből vett jeligés munka fölötte áll ugyan a II.-nak, a mennyiben mutatkozik rajta tudományos tárgyalásnak némi szine, míg a II., latin–magyar jeligés munka, mind bel-, mind külalakra nézve magán viseli a kísérlet gyarlóságainak, a visszás gondolkodásnak és kritikátlan beszédnek jeleit; azonban mindkettőt közösen jellemzi a feladatnak teljes félreértése, az önálló elmélkedésnek és rendszeres bölcsészeti eljárásnak teljes hiánya; közajkon forgó phrasisok odaállíttatnak elvek gyanánt, értelmezés, bírálat nélkül. Előadás idétlen: pathos és declamatio élvezhetetlenné teszik.

E szerint a bírálók és a II. oszt. véleményét a nagygyűlés magáévá tevén, a jutalom ki nem adását határozta s a fentebbi pályamunkák jeligés levelei felbontatlanul megégettettek.

Arany János

főtitkár.

VII. JELENTÉS

a Vitéz-jutalomról.

A Vitéz József alapítványból,

Bonfinius

Bonfini, Antonio

jellemzésére kitűzött pályakérdés folytán beérkezett egy pályaműről a bírálok egyértelműleg úgy nyilatkoznak, hogy az minden bírálaton alul álló fércmű, mely e kitűzött feladatot nem fogta fel helyesen, megoldását meg sem közelítette, minden sora teljes tájékozatlanságot árul el: a II. osztály véleménye alapján jelen nagygyűlés a jutalom ki nem adását határozta, s a jeligés levél megsemmisítését azonnal foganatba vétette.

Arany János

főtitkár.

VIII. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi anthropologiai pályázatról.

A M. Hölgyek alapítványából antropologiai kézikönyvre hirdetett pályázat eredményezte egy pályamű, a bírálók egyértelmű jelentése szerint, sok szorgalommal van ugyan kidolgozva, terjedelmes olvasottságot tüntet fel, sok helyeset ád elő; azonban míg sok, a tárgyhoz nem tartozó ismereteket vesz föl, másfelől az ember természeti és szellemi életének egyes tényezői közül többeket egészen mellőz, vagy fölületesen tárgyal; a természeti világnak az emberi organizmussal való összeköttetését és kölcsönhatását nem mutatja ki; a nemi különbség hatásait előadni elmulasztja, nézeteiben hiányzik a határozottság s a legkényesebb kérdéseket megfejtés helyett phrasisokkal üti el; végre előadásában sincs kellő rend és csoportosítás.

E szerint a nagygyűlés a II. oszt. véleményét elfogadván, a jutalom ki nem adását s a jeligés levél felbontatlanul megégetését határozta.

Arany János

főtitkár.

IX. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi logikai pályázatról.

A M. Hölgyek alapítványából Logikai Kézikönyvre bejött két pályamunka egyike sem olyan, mely a magyar tudományosságra nézve nyereségnek volna tekinthető, s melyet a magyar közönségnek biztos vezérkönyvül lehetne nyujtani. Az I. sz. magyar munka, bár tartalmának bősége és formai előnyei által figyelmet érdemel, szorgalomról és komoly tudományos törekvésről tesz tanúságot: de álláspontjának határozatlansága miatt sok benne az ellentmondás és következetlenség. A II. számú görög jelmondatos sincs némi előnyök nélkül; szerzője a mélyebb bölcsészeti tárgyalásra hivatottságot tüntet ki; azonban nemnyujttöbbet a közkézen forgó logikai kézikönyveknél, felületesség jellemzi, ellentmondásokban gazdag, előadása is hanyag.

E bírálói vélemény s a II. osztály javaslata alapján tehát a nagygyűlés elhatározta a jutalom ki nem adását és a jeligés levelek azonnali elégetését.

Kelt Budapesten, az Akadémia 1873, máj. 20-án tartott nagygyűléséből.

AJOM14

Megjegyzések: