JELENTÉS
Az Akadémia tudományos működése részint a hetenkénti osztályülésekben foly, hol az
egyes tagok értekezései olvastatnak fel; részint a bizottságokban, főleg az állandó
tudományos bizottságokban, melyek külön e célra, jelesül a magyar nyelv, továbbá
hazánk történelme, műrégiségei, közgazdasági és természeti viszonyai felbúvárlására,
az Akadémia kebelében, de oly tudósok fölvételével is, kik ennek nem tagjai, már
régebben alakultak. Az előbb jelzettem munkálkodás, a. dolog természete szerint,
inkább a véletlenre van bízva, a mennyiben az egyes tagok tudományos hajlamaitól, s
időnkénti szakbeli foglalkozásától függ, melynek az osztály csak annyiban adhat
irányt, hogy egyeseket a mellőzött ágak művelésére buzdíthat, vagy nemlegesen, a
felolvasandók ellenőrzése által oly értekezőknél, kik nem tagjai az Akadémiának.
Ellenben a bizottságok működése rend- és tervszerű; úgy hogy az Akadémia rendszeres
munkássága leginkább a bizottságok körébe esik.
A lefolyt évben tartott huszonkilenc osztályülés hosszú sorát mutatja a felolvasott
értekezéseknek, melyeket csupán címök szerint elősorolni, miután mindnyájok, habár
futó, ismertetését rövidre szabott időm nem engedi, ezúttal fölöslegesnek véltem.
Elég legyen hivatkozással a nyomtatva kiosztott jelentésre, – egyszerű szám - és
szakbeli összeállítást nyujtanom róluk; miszerint az I. vagy nyelv- és széptudományi
osztályban 2I előadás tartatott, közülök magyar vagy rokonhasonlitó nyelvészeti II,
klassikai és idegen nyelvekre vonatkozó 4, irodalomtörténeti 6; – a II-ban, vagy
bölcsészeti, társadalmi és történeti tudományok osztályában volt 22 értekezés, ebből
hazánk történelmét illető 10 régiségtani 4, a társadalmi tudományok körébe tartozó 7,
bölcsészeti (neveléstan) I; végre a III. vagy mathematikai és természettudományi
osztályban 27 előadás közül mathematikai volt 5 (ebben csillagászati I), physikai 5,
vegytani 4, geologiai 3, meteorologiai 2, élet- és bonctani 4, állattani 3, füvészeti
r. Ezenkívül az osztályok tagjai összes üléseken emlékbeszédeket tartottak elhunyt
akadémiai tagok felett, összesen az év folyamán 4-et és 2 nagyobb jelentést
terjesztettek elő drámai pályázatokról, melyek közül a Teleki-félét Névy László viszonylagos becsű szomorújátéka „A népért" nyerte a
Karácsonyi nem adatott ki.
Az osztályok munkássága körébe esik, a felolvasott „Értekezések"
kiadásán kívül, a pályamunkák, valamint a kiadás végett benyujtott kéziratok bírálata
s elfogadása esetére nyomtatásban közzététele, s egyes nagyobb tudományos munkálatok
megindítása. E körből megemlíthetem az I. osztály részéről Thewrewk Emil jutalmazott és Imre Sándor dicsérettel kitüntetett pályamunkáját a nyelvujításról, melyek a mult év
folyamán megjelentek, s egy pár nagyobb vállalatot, melyek az osztályban
indítványoztatván, kivitel végett a nyelvtudományi bizottságnak adattak által, hol
rólok említés fog tétetni. A II. osztály kiadta Aristoteles
Ethikáját Haberern Jonathan l. t. magyar fordításában;
Frankl (már Fraknói) Vilmos
r. t. jutalmazott pályamunkáját: „A hazai és külföldi iskolázás a
XVI. században"; s Rómer Flóris r. t. történelmi tanulmányát: „A régi Pestről"; mely
értekezésnek szánva, önálló könyvül jelent meg; ez osztály gondjai alatt foly a
tudományos repertorium készítése, melyről már volt alkalmam e helyen megemlékezni, s
melynek I. kötete kész a sajtó alá; valamint egy magyar nyelvű történelmi atlasz
készittetését is foganatba vette. A III. osztály kiadta Bardocz Lajos jutalmazott pályamunkáját: „A mechanika alapvonalai".
Fraknói Vilmos
Az állandó bizottságok közül a nyelvtudományi részint folytatta eddigi tudományos
munkálatait, részint újakba kezdett. A folytatott munkálódáshoz tartozik a magyar
helyesírás revisiója, mely véget ért már, csupán az elfogadott nézetek formába öntése
van hátra. E munkálat nem akar végleges, örök időre szóló lenni; mert a mily
csekélynek látszik a nyelv helyesírása, oly nehéz azt oly állandó szabályokban
kifejezni, melyek mind az élő nyelv uralkodó kiejtésének, mind az irodalom eddigi
szokásainak, mind végre a nyelvtudomány igényeinek megfeleljenek. Etymologia, az élő
nyelv kiejtése, az etymologia mellett vagy ellenére felkapott tudományos nézetek,
sokszor nem könnyen kiegyenlíthető ellenkezésben állanak egymással: a helyesírás
pedig, mely részint az élő szokással haladni akar, részint a történeti multból is
köteles annyit tnegtartani, a mennyi a hagyomány megőrzésére okvetlenül szükséges, –
a helyesírás mondom, amaz ellenkezést össze akarja simítani, azért tétovázó s nem
siet eldöntéseivel, nem kivált nálunk, hol annyi még a tisztába nem hozott
nyelvtudományi kérdés.
„A Magyar Nyelv Szótára" melyet
Fogarasi János
r. tag fáradhatatlan szorgalommal, Fogarasi János
Czuczor
halála után egymaga szerkesztett, be van fejezve, és mind a hat kötet
teljesen megjelent. A szükséges pótlások szerkesztéséről gondoskodni fog a bizottság;
s erre Czuczor Gergely István
Fogarasi
r. tag mint magát kifejezte, hátralevő napjait kész örömmel áldozza
fel.
Fogarasi János
A bizottság aegise alatt megjelenő „Nyelvőr" folyóiratot, mely úgy a
tájszólások kincseinek összegyűjtése, mint a nyelvtudomány fejlesztése, és szélesebb
körben megkedveltetése által hasznos szolgálatot tesz; – valamint Budenz József r. tagnak Ugor egybehasonlító Szótárát, mely anyag és
methodus tekintetében egyaránt becses, futólag érintve, áttérek a megkezdett új
vállalatokra. Ezek egyike a régi Magyar Nyelvemlékek második olcsóbb
kiadása Budenz,
Szarvas
és Szarvas Gábor
Szilády
tagok szerkesztése alatt, melynek első, 24 íves kötete már ki van
nyomtatva. E munka az első kiadásnak nem pusztán lenyomata, a szöveg az eredeti
codexekkel olvastatik össze, s azok szerint javittatik. A második kötet is részben
elkészült. A másik egészen új vállalat, a Történelmi Magyar Szótár,
ugyanazon szerkesztő bizottság vezetése alatt, számos fiatal erő közremüködésével
munkában van; az adatok szorgalmasan gyüjtetnek, vagyis a régi magyar irodalmi
emlékek minden egyes szava és szólama kiiratik jelentésével együtt, melyek
összeszerkesztéséből fog a szótár előállani. Harmadik feladat a Szilády Áron
Bálinth Gábor
által Bálinth Gábor
Mongolország
ból hozott nyelvanyag feldolgozása, melyet őszintén a bizottság
tanácsával támogatva munkába vett.
Mongólia
A Nyelvtudományi Közlemények X. kötete megjelent; az osztják nyelvet
tárgyaló XI-dik szedés alatt van.
A történelmi bizottság folytatott munkálkodását, – a kútfők gyüjtését, a
Monumenták eddigi két osztályában, valamint a
Török–magyarkori Emlékek és Rákóczi-Levelestár
sorozatán megjelent köteteket illetőleg, legyen szabad ismét azon vázlatos
összeállításra hivatkoznom, mely a kiosztott jelentésben olvasható, hogy a bizottság
új vállalatáról, előadója
Toldy Ferenc
r. tagnak az osztály közelebbi ülésén felolvasott jelentése szavaival
bővebben szólhassak. „Ez a Monumenták III-dik osztálya, az
„Országgyűlési Emlékek" (Monumenta Comitialia Regni
Hungariae), melyek szerkesztésére s történeti bevezetésekkel ellátására,
dr. Fraknói Vilmos társunk volt szives vállalkozni. Midőn ezelőtt húsz évvel szerencsés
voltam – így szól veterán tudósunk ifjui lelkesedéssel – egy Történelmi Bizottságnak
az Akadémia keblében felállítását s annak egyik mükodési ágául az orszaggyüleseink
actái publicatioját is javasló indítványomat elfogadva látnom, nem álmodtam és úgy
hiszem egyikünk sem álmodott azon sikerről, melyet ma, különösen e téren elérve
látunk. Nem a magyar állam kezdetével vélte a Bizottság azt megindítandónak, miután
történelmünk első és második periodusára csak jelentéktelen az, mi
Toldy Ferenc
Kovachich
óta, s a jelenben is kikutatható volt; hanem a hosszabb jövendőre bízva
ezeket a harmadik időszakkal, a mohácsi vészen innenivel, történt a megkezdés, s
hozza az első kötet az 1526-tól 1536-ig, tehát
csak pár hóval több mint egy évtized országgyűléseinek emlékeit, s íme, míg a Corpus
Juris ez időből 3 országgyűlés végzéseit tartalmazza, s míg Kovachich József
Kovachich
áldandó gondossága csak 30 lapot birt betölteni ez évtizeddel
főmunkájában, és 94-et pótköteteiben; – a bizottság támogatása mellett
Kovachich József
Fraknói
társunk avatott és lelkesedéssel folytatott fáradozásainak sikerült már
ma, a nevezett kevés évből tizenhárom magyarországi köz, – tizenöt magyarországi
részleges, huszonhat erdélyi, és huszonkét horvát- és tótországi, összesen 76 ország-
és tartománygyűlés emlékezetét feltámasztani, azoknak több-kevesebb actáit . . . . .
. összeálllítani, azok történetét megírni s átadni a nemzetnek". – De kimért időm nem
engedi tovább kisémem a jelentést, csupán azt említem még, hogy a
Monumenták IV-dik osztálya Magyarország Diplomáciai Emlékei címet
fog viselni, s hogy gr. Fraknói Vilmos
Teleki József
Hunyadiak-kora cimű nagy munkája hátralevő kötetei mielőbbi
megjelenhetésétabizottság erélyesen felkarolta.
Teleki József
Az archaeologiai bizottság munkálkodása köréből legelőbb is azon határzatát emelem
ki, mellyel Torma Károly r. tag indítványát magáévá tétte, hogy egy
Pannoniá
t és Pannonia
Dáciá
t illető, s Dacia
Mommsen Tivadar
„Corpus Inscriptionum Latinarum" cimű munkájához hason
irányú, de közigazgatási, társadalmi, ethnographiai és topographiai jegyzetekkel
bővített nagyobbszerű munkának kidolgozására, hazánk részéről is szakférfiak
bizassanak meg, mit a tudományos világ annyival is inkább várhat a magyar
szakférfiaktól, mert Olaszországot kivéve, alig van nemzet, mely e tekintetben, helyzeténél fogva többet
létesíthetne, mint épen Magyarország. E célra egy albizottságot választott elkészítésére a programmnak, mely
annak idején az Akadémia elé fog terjesztetni.
Mommsen, Theodor
Említendő még, hogy a bécsi képes krónika másoltatása, mely a rajzoló távolléte miatt
egy darabig szünetelt, ismét munkába van véve.
Folyó munkái közül a bizottságnak megjelent a Monumenták vagy
Régészeti Emlékek 11-dik kötete, hozván a pécsi ó-keresztyén
cubiculum monographiáját
Henszlmann Imré
től. Ezen az Alpeseken innen egyedül álló IV. századbeli temetési helyet
leírta ugyan rnár Koller is, azonban az új monographia a tudomány ujabb vívmányait – kivált
Rossinak a római coemeteriumok körüli tüzetes tanulmányait – felhasználva,
emlékünket, valamint műtörténeti, úgy typologiai oldaláról is tekintetbe veszi és a
fennmaradt falképeket, melyek Koller munkájában meglehetős gyarlók, jellemző hű másolatokban adja.
Henszlmann Imre
Megjelent még a „Közlemények" IX-ik kötetének I-ső füzete, s az
„Archaeologiai Értesítő"-nek már VIII-dik kötete foly.
A mathematikai és természettudományi bizottság, feladatához képest, folytatta az
ország természettudományi megismerésére szolgáló adatok gyüjtését és a feldolgozott
anyag kiadását. Adatok gyüjtésére vállalkozó természetbúvárokat küldött ki, jelesül
növénytani kutatást tettek Simkovics Lajos Pécs és Balaton vidékén, Borbás Vince és Freyn József az Al-Duna völgyében, dr Feichtinger Sándor Ugocsában. Állattani szempontból tettek kirándulást Jermy Gusztáv a Kárpátokban, Karl János a Száva vidékére. Végre földtani tekintetben utazott Szabó József r. tag Beregszász vidékén. Még néhány megbizottat az országszerte dühöngő járvány gátolt
meg a kirándulásban, úgy hogy ez csak jelen évben lesz foganatosítható. Az
eredményről részint már élőszóval jelentés van téve, részint be vannak adva a
munkálatok, s azok nyomatása most foly a bizottság „Közleményeiben,"
melyek kiadása egyes füzetekkel már a XI-dik kötetbe is átment.
E rendes kiadványán kívül a bizottság, mint rendkívülit ,,Magyarország
Hártyagombáinak válogatott Képei" II-dik füzetét bocsátá közre.
Kalchbrenner Károly r. t. eredeti rajzai és festményei után ismét ro tábla jelent meg ezen
díszmunkából, mely a bizottság által megállapított terv szerint, úgy a Schulzer-féle
nagy gombászati kézirat, mint Kalchbrenner anyagából a legérdemesebbet kiszemelve,
rendesen halad és minthogy 3 füzetre volt egyelőre kiszabva, befejezéséhez
közeledik.
A Könyvkiadó Bizottság, melynek munkásságáról most van
először alkalmam jelentést tenni, 1872-ben alakult meg.
Benne nemcsak az Akadémia osztályai, hanem azon nagyobb magyar tudományos társulatok
is – mint természettudományi társulat, orvos-egylet, mérnök-egylet,
Kisfaludy-Társaság – képviselve vannak, melyek a tudományos ismereteknek kézikönyvek
kiadása általi terjesztését feladatuknak ismerik.
Ugyanis a könyvkiadó bizottságnak az Akadémia által kitűzöt feladata: „magyar
tudományos kézikönyvek és más, a tudonianyokat jelen színvonalukon előadó magyar
munkák készíttetése s idegen jeles munkák fordíttatása és megjelenésök eszközlése
által tudományos ismeretek terjedését hazánkban előmozdítani". E feladathoz híven a
bizottság mindenek előtt kötelességének ismerte megfigyelni az irodalmunk egyes
szakában mutatkozó hiányokat melyek betöltése a legsürgetőbb. Ez irányban két úton
igyekszik hatni: I. jeles hazai tudósokat eredeti művek
írásával bíz meg, eddig négyet egyetemes földrajzra, elméleti vegytanra, növény- és
földtanra; 2. gondoskodik az európai irodalom jelesebb termékei lefordításáról ; eddigi eredményeit a nyomtatott jelentés mutatja.
[szerkesztői feloldás]
Nincs meg !
Az Akadémia vagyoni állását s pénzügyeit kedvező színben tüntetik fel a magyar földhitelintézetnek, mely azokat 1869 nov. óta a legnagyobb pontossággal s lelkiismeretes buzgalommal
ingyen kezeli, a most kiosztott füzet végén látható pénztári kimutatása. Ezek múltévi
dec. végéig feltüntetik egyszersmind azon kegyeletes adományokat vagy végrendeleti
hagyományokat, melyek egyesek által Akadémiánk tőkéje gyarapítására tétettek, kivéve
néh. dr. Kajdacsi István pestmegyei főorvos 20,000 ft hagyományát, mely csak 10 év mulva lévén
befizetendő, még nem foglalhatott helyet a pénztári kimutatásban. Új év óta már
szintén több hagyomány van befizetve, jelesül Pfeiffer Jánosé 500 ft, Barlanghy László füssi birtokosé 100 ft, Simon Florenté 100 ft,
Szőlőssy Albertiná
é 1000 ft, Harkányi Fülöpé 2000 ft. Gerenday Józsefnéé 500 ft, Haragó Kataliné feltét. örökösödés, Bene Károlyé 100 ft, Grundt K. pesti lakosé 20 ft, Nagy Antalé 10 ft. 50 kr., SchossbergerVilmosné asszony kegyel. alapítványa 2000 ft, Németh Lajos hagyománya 1000 ft, Keserü Mózes c. püspöké 200 ft, Deák Jánosé 200 ft, Fabó András agárdi lelkész s akad. tagé 100 ft; végre hivatalosan közöltetett néh.
Bézsán József
hagyománya, 40,000 ft, melynek kamataiból időnkint egy 1000 ft-os jutalom
tüzendő ki a természetrajzi, physikai, chemiai s ezekkel kapcsolatos tudományok
köréből – és szintén 1000 ft a történelmi, archaeologiai, philosophiai és rokon
tudományok köréből feladott kérdésekre.
Szőlőssy Albertina
Végre az Ak. nem kevesebb mint 12 belső és 5 külső tagja elvesztését gyászolja e
rövid év alatt. Ezek emlékezetét szabályaihoz híven, külön emlékbeszédekkel fogja
ünnepelni; a jelen perc csak neveik kegyeletes említését teszi kötelességemmé. –
Igazgató tagjaink sorából a nehéz idők nyomása alatt nemzeti művelődésünk javára
ildomosan tenni s áldozni tudó, emberszerető főpap:
Bartakovics Béla
egri érsek hiányzik, és
Kubinyi Ágoston
, egyszersmind tiszt. tag, az átalános műveltségű, de főkép
természettudonyl. archaeologiai és művészeti isnieretekben gazdag férfiú, kit
nemsokára követett testvérbátyja, az ősmagyar jellemű
Kubinyi Ferenc
, szintén tiszteleti tag, egyfelől az őslénytan, geologia,
természetrajz, másfelől a történelem, régiségtan, műtörténet buzgó művelője, nemzeti
haladásunk egyik előharcosa. A rendes tagok közül az ősz
,
n
olvasó asztalunk s üléseink egyik kiváló alakja nincs többé, ki az
orvost es termeszettudomanyt teren, s a physiologia, élettan, mezei gazdaság
felkarolásával élénk munkásságot fejtett vala ki; mig a levelezőtagok közül egymást követik sűrű rendben a munkás élte delén szomorú
sorsnak már élve áldozatul esett
Kovács Gyula
, növény s állattani kitűnőség, európaszerte maradandó név a tudományban s
„Flórájával" Akadémiánk koszorúsa;
Dorner József
a természet mind három országa, de főkép ő is a növénytan szakavatott búvára;
Riedl Szende
, alapos nyelvtudós, ki úgy a magyar és német nyelv
s irodalom kölcsönös ismertetésével az ifjúságra, mint a fensőbb tudomány mívelése
által nyelvészeti irodalmunk fejlődésére üdvösen hatott;
Udvardy Ignác
veszprémi kanonok, régebben egyházjogi és társadalmi munkáiról
előnyösen ismert férfiú;
Török János
, eleinte a mezei- és nemzetgazdaság terén az eszmék fáradhatatlan tevékenységű
terjesztője, majd a politikai s főleg hírlapirodalom élénk tollú vezérmunkása;
Csacskó Imre
nagyszámú jogtudományi munka és értekezés szerzője, leginkább a büntetőjog s
a bírói szervezés köréből: gr. Jegyzet Már korábbi előfordulási helyeiken említettük
adatait.
Lázár Kálmán
, természetrajzi, főleg madártani cikkek és munkák írója, azon határon, hol már
a nemesebb sport a tudományba vág, de szépirodalmi és publicisticai dolgozatokról sem
ismeretlen név; végre
Fabó András
, mind a magyar
polgári, mind a protestáns egyházi történelem forrásainak szorgalmas gyűjtője és
kiadója. – Azon nagyhírű külső tagok, kiknek elvesztése miatti fájdalomban Akadémiánk
az egész tudományos világgal osztozik:
Raumer Frigyes
, kinek „Európa Történetét" említnem is fölösleges;
Lázár Kálmán
Rose Gusztáv
, a nagy mineralog, s tudományos felfedezésén
Rose, Gustav
Humboldt
nak útitársa Ázsia sivatagjain, kit Akadémiánk alig nyerve tagul, már elveszített;
von Humboldt, Alexander
Agassiz Lajos
, kinek neve a geológiai tudományok nagy haladásával egy jelentésű;
Agassiz, Jean Louis Rodolphe
Quetelet Adolf
a
csillagász, s mint ilyen, mathematikai osztályunkba választott tag, de kit a
természet- és társadalom-bölcsészeti munkái tesznek halhatatlanná; végre máj. 11.-én
Quetelet, Lambert Adolphe Jacques
Trinchera Ferenc
olasz tudós, Akadémiánk múltévben választott külső tagja, ki főleg a történelem, de a
társadalmi tudományok terén általában is, jelesül a közgazdasági szakban hazája s az
egész tudományos világ elismerését kitűnő mértékben kivívta. – Mondjunk áldást
mindnyájok emlékezetére !
Trinchera, Alain-Francois
I. JELENTÉS
Az 1873. évre szóló Sámuel-díjra az ua. évben nyomtatva
megjelent szorosan nyelvészeti értekezések közül két értekezés találtatott
érdemesnek: egyik a „Nevekről" c. (Nyelvőr
1873)
Szilády Áron
tól,
a másik „A nek-névrag" c. (uo.)
Joannovics György
től.
Szilády Áron
Szilády Áron
a legrégibb, még nem magyar oklevelekből összegyűjtvén az esetleg
előforduló magyar tulajdon-neveket, a nyelv szókincsébe igyekszik azokat beilleszteni
s annak rendszerében nekik helyet jelölni. Túlemelkedvén az eddigi esetleges, egyes
adott esetből kiinduló névfejtegetésen, a neveknek nagy tömegén tanulmányozza a
névképzés ratióját, s így először vet valóban tudományos alapot a névmagyarázás
módjának, mely eddig jóformán csak kapkodó és tévelygő volt. Egyes nevek etymologiai
felderítésén kívül, melyhez itt-ott talán kétség férhet, két fontos tény fölismerését
köszönjük értekezésének, először: hogy a helynévi érték számos esetben csak a
személynévi-érték után keletkezett; másodszor: hogy a köz-szókincsben elavult vagy
fölötte megritkult szóképzések épen a megkülönböztetésre törekvő névadás (nomen
proprium) számára foglaltattak le, mintegy elvonva a köz szóalkotástól. Bizton
remélhetni, hogy Szilády Áron
Szilády
e nyomozásai, ily uton és módon folytatva, nagy részét fogják
visszaszerezni a magyar nyelvkincs elveszett régiségeinek, a mennyi még a
tulajdon-nevekben lappang.
Szilády Áron
Joannovics György értekezése a jelenkori gyakorlati nyelvhasználat helyessége körül forog.
Kiindulván abból, hogy a nek-es szó a mondatban elsősorban csak részes tárgy
(entferntes Object) szerepével jár, s csak innen támadt birtokos viszonyi (genitivus)
értéke; megmutatja, hogy mikép használja ilyen birtokos szó után a régibb s ujabb
nyelv a birtokszón a személyragozást. E mellett a kérdést oly részletezéssel
tárgyalja, melyből a birtokos ragozásnak gyakorlati helyes használatát is
megtanulhatni. Bár tárgya nem új,
Joannovics
a tárgyalásban teljesen önálló felfogást tanusít s valóban érdemleges
eredményre jut. Különösen kiemelendő az, hogy megtöri azon eddig divatozott elmélet
kizárólagosságát, mely a birtokos szónak nek-kel vagy nek nélkül való használatát csakis a birtokos vagy
birtokszónak hangsúlyos voltára alapította. Szorgalmas adatgyűjtés, finom észlelés és
világos, a gyakorlati hatásra alkalmazott tárgyalás teszik e cikket és értekezést a
helyes magyar dictio szabályozására nézve becses dolgozattá.
Joannovics György
E két értekezés a jutalomra egyaránt érdemesnek itéltetvén, de a jutalom meg nem
osztathatván, a nagygyűlés, az Igazgató Tanácstól kérendő pótlékból, mindkettőnek 15 arannyal díjazását határozta.
Arany János
Arany János
II. JELENTÉS
E jutalomra 3 pályamű érkezett. Az I. számú „Enikő" oly gyönge, mű,
hogy bírálatot sem érdemel. A II. számut, „Munkács Amazonját"
leginkább az eleven leírások és lyrai hangulatok tüntetik ki, melyek magokban véve
sikerültek ugyan, de mintegy elvész bennök az elbeszélés folyamatossága, az események
nem tudnak költői cselekvénnyé alakulni s a jellemek épen nem domborodnak ki. A nyelv
és verselés gondos és méltánylatot érdemel, de a magyar Sándorversnek igen is merev
mértékbe szorítása sok helyt erőltetés- és mesterkéltségre ragadja a szerzőt.
A III. sz. „Salamon", nemcsak felülmúlja társait, hanem több
tekintetben jeles mű is. Szerzője az un. király-mondakör némely részeit dolgozta fel,
Endre és Béla, Salamon, László, Géza és Vid viszontagságait, Salamont véve központul. Nagy szorgalommal felkutatott minden hagyományt,
átolvasott minden, tárgyára vonatkozó történelmi munkát s a csonka adatokat, elszórt
vonásokat szerencsésen olvasztotta össze egy egész képpé, eleven korrajzzá.
Cselekvénye főbb vonásokban nem épen erős, s némikép hajlik a költői életrajz felé,
de a részletek gazdasága azt mintegy feledteti. A jellemrajz nem sikerült mindenütt,
különösen a Vidé, de általában el lehet mondani, hogy a szerző nem esik nagyobb lélektani
ellenmondásokba s e részben inkább hiányai vannak, mint hibái. Igen kitűnő tulajdona
e műnek a valódi epikai nyugalom, tiszta elbeszélő styl, a melyet nem zavarnak
fölösleges leírások s lyrai hangulatok kicsapongásai. A naív hangot, régies színt nem
mindig találja el, de némely feltűnőbb botlásai könnyen javíthatók. Nyelve és
verselése kitűnő, magyar Sándorverse oly szabatosan hangzatos, mint aminőt,
Arany
t kivéve, alig találunk költészetünkben. Mindent összevéve, e mű, ha nem
is felel meg a pályázat minden kivánatainak, de nem egyet kielégít; költészetünk
jelen állapotában minden esetre becses mű s annak díszére szolgál, a miért a jutalom
kiadása határoztatott. – E szerint a nagygyűlés a III. sz. pályaművet · jutalomra
érdemesnek itélvén, felbontott jeligés leveléből
Arany János
Szász Károly
Szász Károly
n
neve tűnt ki, kinek a 200 arany utalványozandó.
Jegyzet Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait.
Arany János
Arany János
III. JELENTÉS
Az 1868–73. évkörből az akad. nagy- és
M.-mellékjutalom, az 1864–73. évkörből pedig a
Szilágy
Szilágyi István
István
által alapított jutalom a történettudomány terén megjelent munkák
legjelesbjeinek itéltetik oda.
Szilágyi István
A II. oszt. a nagyjutalommal
Horváth Mihály
Horváth Mihály
n
történetírói működését véli kitüntetendőnek, azon munkásságot, melynek hazánk
legteljesebb történelmét, részben először megírva, köszönheti. Ugyanis a közelebb
lefolyt hat év alatt jelent meg „Magyarorsz. Történelmének" egészen
átdolgozott, tetemesen bővített és sok részben javított új kiadása 8 kötetben; ez
időszakra esnek a „Huszonöt év" s a „Függetlenségi harc
történetének" ujabb szintén javított kiadásai 3–3 kötetben. Az osztály e
három nagy munkát egy egésznek tekintvén, azoknak együtt javasolta adatni a
nagyjutalmat.
Jegyzet Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait.
S miután a történetírói munkásság ezen eredményeivel a közelebbi 10 év alatt sem
mérkőzhetik egy más történeti munka sem, – az Osztály a Szilágyi jutalmat is ua.
munkáknak javasolta odaitélni annál inkább, mert az osztály az alapító szándékának is
leginkább vélt megfelelhetni oly művek jutalmazásával, a melyek
Magyarország összes történetét, kellő alaposság mellett, egyszersmind
legterjedelmesebben foglalják magokban.
A Marczibányi-díjat az osztály
Szabó Károly
Szabó Károly
n
„A vezérek kora" című 1868-ban megjelent
munkájának ajánlotta kiadatni; miután az hazánk történelmének egy nagy korszakát
minden eddigi munkánál teljesebben s alaposabban, az összes nyugoti és keleti
forrásoknak eredetiben ujabb kritikai átvizsgálása alapján, s azoknak részletes
feldolgozásával, nagy gonddal állítja össze. – Ez osztályi ajánlatok alapján a
nagygyűlés a mondott jutalmakat Jegyzet Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait.
Horváth Mihály
és Horváth Mihály
Szabó Károly
nevezett munkáinak odaitélte s azok utalványozását elrendelte.
Szabó Károly
Arany János
Arany János
IV. JELENTÉS
A gr-
Lónyay M.
100 arany ajánlatából az Ak. által kitűzött, s a keskenyvágányú vicinális vasutak építésére vonatkozó pályakérdésre öt munka
érkezett be. Bírálók mind az ötöt figyelemre méltó dolgozatnak nyilatkoztatják. – Áll
ez még a III. sz. „Veritas" jeligéjű munkáról is, mely azonban a kitűzött
pályakérdést meg nem oldotta, miután a keskenyvágányu vasutaknak hazánkban való
épitése ellen nyilatkozik.
Lónyay Menyhért
A többi 4 pályamunka közül leginkább kiválik az I. sz.,
Macaulay
ből vett jeligével ellátott munka. Ez legrendszeresebb és leggyakorlatibb.
Ez tér ki a technikai szempontokon kívül a kérdés nemzetgazdasági oldalaira is
leginkább s kitűnően tárgyalja az alföldi viszonyokat; bár hátrányát képezi, hogy a
helyi érdekelteknek a keskeny vasútak építéséhez való járulása iránt positív
javaslatokat nem tesz. Végre szabatosan és jó magyarsággal van írva.
Macaulay, Thomas Babington
Legközelebb áll ehhez a IV. sz., „Olga" jeligével ellátott pályamunka, mely szintén
alapos tanulmánnyal van írva. És nem messze tőle sorakozik a II. számú „Experientia"
jeligével ellátott pályamunka.
Végre az V. sz. „Excusez du peu" jelig. pályamunka tartalmának gazdagságára, irodalmi
kútforrásainak kimerítő tanulmányozására, idézéseinek bőségére nézve első sorban áll.
De a tárgyilagos szakmunkában alig helyén levő polemikus modora, maró ékei lényeges
hátrányait képezik.
Az osztály, a bírálók egyértelmű jelentése alapján, a 100 arany jutalmat az I. sz.
munkának javasolta kiadatni. Egyuttal a IV-iket különösen, de a II. és V. sz.
pályamunkákat is dicséretre s kinyomtatásra érdemeseknek nyilatkoztatta. Ez
osztályvélemény alapján a nagygyűlés a jutalmat az I. sz. pályamunkának oda itélvén,
annak felbontott jeligés levélből
Szabó Gyula
, a m. kir. József-műegyetem tanára név tűnt ki. – A
II. IV. és V. sz. pályamunkák jeligés levelei, szerzők önigazoltatása végett,
felbontatlan eltétettek; a III. sz. elégettetett.
Arany János
Arany János
V. JELENTÉS
A Vitéz-alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely
Bonfinius
nak mint történetírónak jellemzését és munkája kútfőinek
kimutatását kivárita, beérkezett 3 pályamunka közül a III. számú gr. Kemény Józsefből vett jeligés pályamunkát a II. osztálybóÍ kinevezett bírálók komoly
tanulmánynak sem tekintik. Az I. sz., Bonfini, Antonio
Horatius
ból vett jeligés pályamunka, bár némely részei szorgalomról s a történeti
búvárlatra tehetségről tanuskodnak, – a pályakérdés lényeges igényeinek, a kútfők
kimutatása tekintetében, nem felel meg.
Flaccus, Quintus Horatius
A II. számú „Prima est lex . . ." jelig. pályamunka szintén számos hiányokat tüntet
ki; azonban a kitűzött kérdést több irányban világosan és behatóan tárgyalja s a
Bonfin
által használt
kútforrásokról ügyesen összeállított táblázat, történeti irodalmunkban valódi
nyereségnek tekinthető. Kivánatos azonban, hogy szerző Bonfini, Antonio
Bonfin
jellemzését, mely nála hiányos, teljesebbé igyekezzék tenni, mi végett s
a bírálók egyes észrevételei felhasználására, a munka nyomtatás előtt neki
visszaadandó.
Bonfini, Antonio
Az osztály, a bírálók javaslata alapján, a 40 arany jutalmat ezen II. sz.
pályamunkának kiadatni ajánlván, a nagygyűlés ezt odaitélte, s jeligés levele
felöontatván, abból
Helmár Ágost
, a pozsonyi kir. főgymnasiumnál a történelem és földrajz.
r. tanára név tűnt ki.
Arany János
Arany János
VI. JELENTÉS
A Sztrokay-alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely a bizonyítás elméletének kifejtését kivánta, két pályamunka érkezett be.
A II. számmal jegyzett „Quae argumenta . . ." jeligés pályamunkának beosztása
elhibázott, eszméi minden összefüggést nélkülöznek, deductiói a legtarkább
ellenmondásokat tüntetik fel, végre nyelvezete s terminológiája nem magyaros.
Ellenben az I. számmal jegyzett „Verkannte Wahrheit spricht . . ." jeligés
pályamunka, bár gyakran ismételésekbe esik, berendezése az áttekintést nehezíti,
idézései gyakran hibásak, irálya nem egészen kifogástalan; mégis egészben oly
monographia, mely irodalmunkban maradandó értékű forrásul szolgáland. Szerzője beható
tanulmánya eredményeit az elmélet és gyakorlat egyaránt jogosult igényeinek
megfelelőleg képes rendezni, a bizonyítási tan minden kérdését alaposan tárgyalja,
önálló javaslatokat és nézeteket tartalmaz.
Ennek folytán az osztály, a bírálók véleményét elfogadván, a 100 arany jutalmat az 1.
sz. pályamunkának kiadatni javasolta; minek alapján a nagygyűlés azt odaítélte. –
Felbontatván a nyertes munka jeligés levele, abból
Zlinszky Imre
kir. táblai pótbíró név tűnt ki. – A másik pályamű jeligés levele
felbontatlan tűznek adatott.
Arany János
Arany János
VIII. JELENTÉS
IX. JELENTÉS
Másod-elnöknek:
Csengery Antal
igazg. és rendes tagot; a folytatott nagygyűlésen pedig:
Csengery Antal
Hegedüs Lajos Candid
jogtudor, a m. k.közoktatási minisztériumban miniszteri tanácsos.
Hegedüs C. Lajos
Gneist Rudolf
berlini egyetemi tanár és a német birodalmi gyülés tagja.
von Geist, Henrich Rudolf Hermann Friedrich
Arany János
Arany János