JELENTÉS I. JELENTÉS a Sámuel- díjról. II. JELENTÉS az 1873-ki Nádasdy-jutalomról. III. JELENTÉS a Történettudományi Nagyjutalomról és a Szilágyi István – és Marczibányi-féle jutalmakról IV. JELENTÉS a gr. Lónyay Menyhért-jutalomról. V. JELENTÉS a Vitéz-jutalomról. VI.JELENTÉS a Sztrokay-jutalomról. VII. JELENTÉS a Dóra-pályázatról. VIII. JELENTÉS a Hölgy-alapítványi ásványtani pályázatról. IX. JELENTÉS az Akadémia új választásairól. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Szolnoki Anna Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom14-lev.tei.XIV605-614 /o:ajom14-lev.tei.XIV605-614 Bartakovics Albert 1791–1873; ig. t.: 1853. Egyházi és zenetörténeti író, egri érsek; több nagyobb adománya közül kiválik az MTA építésére küldött tízezer forint adománya. Nekr.: Vas. Ujs.: 1873. évi 23. sz. Kovács Gyula 1815–1873; ak. vál.: 1858. Paleontológus és múzeumőr; ak. biz. tag. – Emlékb. Gönczy PálKOHA_AUTH:111224 tól: Term. tud. Értek. V. köt. 1. f Dorner József 1808–1873; ak. vál.: 1858. ak. biz. tag, gyógyszerész és a német nyelv és irodalom középiskolai tanára. – Emlékb. Kalchbrenner Károly tól: Term. tud. Értek. 1875. évf. Riedl Szende 1831–1873; ak. vál.: 1858. Irodalomtörténész és publicista, a híresebb Riedl Frigyes nek édesatyja. Udvardy Ignác 1810–1874; ak. vál.: 1858. Egyházjogász és történetíró; veszprémi kanonok; ak. biz. bg. Török János 1809–1874; ak. vál.: 1841. Közgazdász és publicista; országos levéltárnok; ak. biz. tag. Emlékb. Erkövy Adolf tól: Eml. VI. köt. 3. f. Csacskó Imre 1804–1874; ak. vál.: 1839. Kassai jogakadémiai tanár, majd kúriai bíró és több büntetőjogi törvény alkotója; ak. biz. tag. Emlékb. Pauler TivadarKOHA_AUTH:121809 tól: Társtud. Ért. III. köt. 9. Lázár KálmánKOHA_AUTH:117673 gr. 1827–1874; ak. vál.: 1867. Ornitológus, ak. biz. tag. Emlékb. Xantus János tól: Term. tud. Értek. VI. köt. 1. Fabó András 1810–1874; ak. vál.: 1864. Evangélikus egyháztörténész és író, a Zrínyi-kori Vitnyédy-levelezés sajtó alá rendezője; ak. biz. tag. Raumer Frigyes 1781–1873; k. t.: 1858. Berlini egyet. közgazdasági és jogtanára, a porosz akadémia titkára. Agassiz Lajos 1807–1873; k. t.: 1863. Svájci botanikus és zoológus. Emlékb. Margó Tivadar tól: Term. tud. Értek. V. köt. 10. f. Szabó Gyula műegyetemi tanár. Helmár Ágost 1847–1902; gimnáziumi tanár, több történeti kézikönyv írója. Zlinszky Imre 1834–1880. Jogtudós; előbb a helytartótanácsi elnökségen, aztán mint törvényszéki bíró működött. Kereskedelmi és váltójogász. – Emlékb. Tóth LőrincKOHA_AUTH:127640 től: Társtud. Ért. VI. köt. 11. f. Keleti Gusztáv 1834–1902. Festőművész s az Országos Képtár és a Képzőművészeti Társulat titkára. Müller Miksa ak. t. 1823–1900. Indogermán nyelvész, oxfordi professzor, akinek több művét magyarul az MTA is kiadta. Lewes György Henrik k. t., 1817–1878. Filozófus és esztéta; az angol akadémia tagja. Műveiből magyarul az MTA kiadott. – Emlékb. Szász KárolyKOHA_AUTH:125639 tól: Nyelvtud. Értek. IX. köt. 6. f. Pauer Imre 1845–1930; ak. biz. tag. osztályelnök, egyet. tanár. Hegedüs C. Lajos 1831–1883. Jogtudós és igazságügymin. titkár. Nekr.: Alm. 1884. Gneist Rudolf k. t., 1816–1895. Berlini egyet. jogtanár. Magyarul is több műve ismert. – Emlékb. Concha Győző től: Eml. IX. köt. 7. f. Horváth Ignác 1843–1881. Műegyet. matematika tanár, ak. biz. tag. Krenner József 1839–1920. Geológus és több ak. biz. tagja. Emlékb. Mauritz Bélá tól: Eml. XXI. köt. 18. l. Cotta Bernát 1808–1879; k. t., Freiburg egyetemén a geológia tanára; a magyar bányákkal is foglalkozott műveiben, s többször járt hazánkban. Heer Ozsvát 1833–1883. Svájci botanikus és paleontológus, az erdélyi és pécsi bányákról is írt. Emlékb. Klein Gyulától: Eml. VI. köt. 8. f. Rokitansky Károly 1804–1878. – Bécsi anatómus, az osztrák akadémia elnöke. Jelentései megjelentek az Évk. XIV. köt. III. f.-ében, 10-16. és 66-74. lapokon. A 607-ben A.KOHA_AUTH:96679 költői művészetére való utalás a bírálóbiz. tagjaitól ered! Magyarország Budapest Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIV. kötet Hivatali iratok 2. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1964 Budapest Akadémiai Kiadó jelentés Kiadott. Teljes. Budapest Arany JánosKOHA_AUTH:96679 JELENTÉS a M. T. Akadémia 1873/4 dik évi működéséről. Az Akadémia tudományos működése részint a hetenkénti osztályülésekben foly, hol az egyes tagok értekezései olvastatnak fel; részint a bizottságokban, főleg az állandó tudományos bizottságokban, melyek külön e célra, jelesül a magyar nyelv, továbbá hazánk történelme, műrégiségei, közgazdasági és természeti viszonyai felbúvárlására, az Akadémia kebelében, de oly tudósok fölvételével is, kik ennek nem tagjai, már régebben alakultak. Az előbb jelzettem munkálkodás, a. dolog természete szerint, inkább a véletlenre van bízva, a mennyiben az egyes tagok tudományos hajlamaitól, s időnkénti szakbeli foglalkozásától függ, melynek az osztály csak annyiban adhat irányt, hogy egyeseket a mellőzött ágak művelésére buzdíthat, vagy nemlegesen, a felolvasandók ellenőrzése által oly értekezőknél, kik nem tagjai az Akadémiának. Ellenben a bizottságok működése rend- és tervszerű; úgy hogy az Akadémia rendszeres munkássága leginkább a bizottságok körébe esik. A lefolyt évben tartott huszonkilenc osztályülés hosszú sorát mutatja a felolvasott értekezéseknek, melyeket csupán címök szerint elősorolni, miután mindnyájok, habár futó, ismertetését rövidre szabott időm nem engedi, ezúttal fölöslegesnek véltem. Elég legyen hivatkozással a nyomtatva kiosztott jelentésre, – egyszerű szám - és szakbeli összeállítást nyujtanom róluk; miszerint az I. vagy nyelv- és széptudományi osztályban 2I előadás tartatott, közülök magyar vagy rokonhasonlitó nyelvészeti II, klassikai és idegen nyelvekre vonatkozó 4, irodalomtörténeti 6; – a II-ban, vagy bölcsészeti, társadalmi és történeti tudományok osztályában volt 22 értekezés, ebből hazánk történelmét illető 10 régiségtani 4, a társadalmi tudományok körébe tartozó 7, bölcsészeti (neveléstan) I; végre a III. vagy mathematikai és természettudományi osztályban 27 előadás közül mathematikai volt 5 (ebben csillagászati I), physikai 5, vegytani 4, geologiai 3, meteorologiai 2, élet- és bonctani 4, állattani 3, füvészeti r. Ezenkívül az osztályok tagjai összes üléseken emlékbeszédeket tartottak elhunyt akadémiai tagok felett, összesen az év folyamán 4-et és 2 nagyobb jelentést terjesztettek elő drámai pályázatokról, melyek közül a Teleki-félét Névy László viszonylagos becsű szomorújátéka „A népért" nyerte a Karácsonyi nem adatott ki. Az osztályok munkássága körébe esik, a felolvasott „Értekezések" kiadásán kívül, a pályamunkák, valamint a kiadás végett benyujtott kéziratok bírálata s elfogadása esetére nyomtatásban közzététele, s egyes nagyobb tudományos munkálatok megindítása. E körből megemlíthetem az I. osztály részéről Thewrewk Emil jutalmazott és Imre Sándor dicsérettel kitüntetett pályamunkáját a nyelvujításról, melyek a mult év folyamán megjelentek, s egy pár nagyobb vállalatot, melyek az osztályban indítványoztatván, kivitel végett a nyelvtudományi bizottságnak adattak által, hol rólok említés fog tétetni. A II. osztály kiadta Aristoteles Ethikáját Haberern Jonathan l. t. magyar fordításában; Frankl (már Fraknói) Vilmos r. t. jutalmazott pályamunkáját: „A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században"; s Rómer Flóris r. t. történelmi tanulmányát: „A régi Pestről"; mely értekezésnek szánva, önálló könyvül jelent meg; ez osztály gondjai alatt foly a tudományos repertorium készítése, melyről már volt alkalmam e helyen megemlékezni, s melynek I. kötete kész a sajtó alá; valamint egy magyar nyelvű történelmi atlasz készittetését is foganatba vette. A III. osztály kiadta Bardocz Lajos jutalmazott pályamunkáját: „A mechanika alapvonalai". Az állandó bizottságok közül a nyelvtudományi részint folytatta eddigi tudományos munkálatait, részint újakba kezdett. A folytatott munkálódáshoz tartozik a magyar helyesírás revisiója, mely véget ért már, csupán az elfogadott nézetek formába öntése van hátra. E munkálat nem akar végleges, örök időre szóló lenni; mert a mily csekélynek látszik a nyelv helyesírása, oly nehéz azt oly állandó szabályokban kifejezni, melyek mind az élő nyelv uralkodó kiejtésének, mind az irodalom eddigi szokásainak, mind végre a nyelvtudomány igényeinek megfeleljenek. Etymologia, az élő­ nyelv kiejtése, az etymologia mellett vagy ellenére felkapott tudományos nézetek, sokszor nem könnyen kiegyenlíthető ellenkezésben állanak egymással: a helyesírás pedig, mely részint az élő szokással haladni akar, részint a történeti multból is köteles annyit tnegtartani, a mennyi a hagyomány megőrzésére okvetlenül szükséges, – a helyesírás mondom, amaz ellenkezést össze akarja simítani, azért tétovázó s nem siet eldöntéseivel, nem kivált nálunk, hol annyi még a tisztába nem hozott nyelvtudományi kérdés. „A Magyar Nyelv Szótára" melyet Fogarasi JánosKOHA_AUTH:102733 r. tag fáradhatatlan szorgalommal, CzuczorKOHA_AUTH:105845 halála után egymaga szerkesztett, be van fejezve, és mind a hat kötet teljesen megjelent. A szükséges pótlások szerkesztéséről gondoskodni fog a bizottság; s erre FogarasiKOHA_AUTH:102733 r. tag mint magát kifejezte, hátralevő napjait kész örömmel áldozza fel. A bizottság aegise alatt megjelenő „Nyelvőr" folyóiratot, mely úgy a tájszólások kincseinek összegyűjtése, mint a nyelvtudomány fejlesztése, és szélesebb körben megkedveltetése által hasznos szolgálatot tesz; – valamint Budenz József r. tagnak Ugor egybehasonlító Szótárát, mely anyag és methodus tekintetében egyaránt becses, futólag érintve, áttérek a megkezdett új vállalatokra. Ezek egyike a régi Magyar Nyelvemlékek második olcsóbb kiadása Budenz, Szarvas és SziládyKOHA_AUTH:126296 tagok szerkesztése alatt, melynek első, 24 íves kötete már ki van nyomtatva. E munka az első kiadásnak nem pusztán lenyomata, a szöveg az eredeti codexekkel olvastatik össze, s azok szerint javittatik. A második kötet is részben elkészült. A másik egészen új vállalat, a Történelmi Magyar Szótár, ugyanazon szerkesztő bizottság vezetése alatt, számos fiatal erő közremüködésével munkában van; az adatok szorgalmasan gyüjtetnek, vagyis a régi magyar irodalmi emlékek minden egyes szava és szólama kiiratik jelentésével együtt, melyek összeszerkesztéséből fog a szótár előállani. Harmadik feladat a Bálinth Gábor által Mongolország ból hozott nyelvanyag feldolgozása, melyet őszintén a bizottság tanácsával támogatva munkába vett. A Nyelvtudományi Közlemények X. kötete megjelent; az osztják nyelvet tárgyaló XI-dik szedés alatt van. A történelmi bizottság folytatott munkálkodását, – a kútfők gyüjtését, a Monumenták eddigi két osztályában, valamint a Török–magyarkori Emlékek és Rákóczi-Levelestár sorozatán megjelent köteteket illetőleg, legyen szabad ismét azon vázlatos összeállításra hivatkoznom, mely a kiosztott jelentésben olvasható, hogy a bizottság új vállalatáról, előadója Toldy FerencKOHA_AUTH:127394 r. tagnak az osztály közelebbi ülésén felolvasott jelentése szavaival bővebben szólhassak. „Ez a Monumenták III-dik osztálya, az „Országgyűlési Emlékek" (Monumenta Comitialia Regni Hungariae), melyek szerkesztésére s történeti bevezetésekkel ellátására, dr. Fraknói Vilmos társunk volt szives vállalkozni. Midőn ezelőtt húsz évvel szerencsés voltam – így szól veterán tudósunk ifjui lelkesedéssel – egy Történelmi Bizottságnak az Akadémia keblében felállítását s annak egyik mükodési ágául az orszaggyüleseink actái publicatioját is javasló indítványomat elfogadva látnom, nem álmodtam és úgy hiszem egyikünk sem álmodott azon sikerről, melyet ma, különösen e téren elérve látunk. Nem a magyar állam kezdetével vélte a Bizottság azt megindítandónak, miután történelmünk első és második periodusára csak jelentéktelen az, mi Kovachich óta, s a jelenben is kikutatható volt; hanem a hosszabb jövendőre bízva ezeket a harmadik időszakkal, a mohácsi vészen innenivel, történt a megkezdés, s hozza az első kötet az 1526-tól 1536-ig, tehát csak pár hóval több mint egy évtized országgyűléseinek emlékeit, s íme, míg a Corpus Juris ez időből 3 országgyűlés végzéseit tartalmazza, s míg Kovachich áldandó gondossága csak 30 lapot birt betölteni ez évtizeddel főmunkájában, és 94-et pótköteteiben; – a bizottság támogatása mellett Fraknói társunk avatott és lelkesedéssel folytatott fáradozásainak sikerült már ma, a nevezett kevés évből tizenhárom magyarországi köz, – tizenöt magyarországi részleges, huszonhat erdélyi, és huszonkét horvát- és tótországi, összesen 76 ország- és tartománygyűlés emlékezetét feltámasztani, azoknak több-kevesebb actáit . . . . . . összeálllítani, azok történetét megírni s átadni a nemzetnek". – De kimért időm nem engedi tovább kisémem a jelentést, csupán azt említem még, hogy a Monumenták IV-dik osztálya Magyarország Diplomáciai Emlékei címet fog viselni, s hogy gr. Teleki JózsefKOHA_AUTH:127108 Hunyadiak-kora cimű nagy munkája hátralevő kötetei mielőbbi megjelenhetésétabizottság erélyesen felkarolta. Az archaeologiai bizottság munkálkodása köréből legelőbb is azon határzatát emelem ki, mellyel Torma Károly r. tag indítványát magáévá tétte, hogy egy Pannoniá t és Dáciá t illető, s Mommsen Tivadar „Corpus Inscriptionum Latinarum" cimű munkájához hason irányú, de közigazgatási, társadalmi, ethnographiai és topographiai jegyzetekkel bővített nagyobbszerű munkának kidolgozására, hazánk részéről is szakférfiak bizassanak meg, mit a tudományos világ annyival is inkább várhat a magyar szakférfiaktól, mert Olaszország ot kivéve, alig van nemzet, mely e tekintetben, helyzeténél fogva többet létesíthetne, mint épen Magyarország . E célra egy albizottságot választott elkészítésére a programmnak, mely annak idején az Akadémia elé fog terjesztetni. Említendő még, hogy a bécsi képes krónika másoltatása, mely a rajzoló távolléte miatt egy darabig szünetelt, ismét munkába van véve. Folyó munkái közül a bizottságnak megjelent a Monumenták vagy Régészeti Emlékek 11-dik kötete, hozván a pécsi ó-keresztyén cubiculum monographiáját Henszlmann ImréKOHA_AUTH:112823 től. Ezen az Alpeseken innen egyedül álló IV. századbeli temetési helyet leírta ugyan rnár Koller is, azonban az új monographia a tudomány ujabb vívmányait – kivált Rossi nak a római coemeteriumok körüli tüzetes tanulmányait – felhasználva, emlékünket, valamint műtörténeti, úgy typologiai oldaláról is tekintetbe veszi és a fennmaradt falképeket, melyek Koller munkájában meglehetős gyarlók, jellemző hű másolatokban adja. Megjelent még a „Közlemények" IX-ik kötetének I-ső füzete, s az „Archaeologiai Értesítő"-nek már VIII-dik kötete foly. A mathematikai és természettudományi bizottság, feladatához képest, folytatta az ország természettudományi megismerésére szolgáló adatok gyüjtését és a feldolgozott anyag kiadását. Adatok gyüjtésére vállalkozó természetbúvárokat küldött ki, jelesül növénytani kutatást tettek Simkovics Lajos Pécs és Balaton vidékén, Borbás Vince és Freyn József az Al-Duna völgyében, dr Feichtinger Sándor Ugocsában. Állattani szempontból tettek kirándulást Jermy Gusztáv a Kárpátokban, Karl János a Száva vidékére. Végre földtani tekintetben utazott Szabó József r. tag Beregszász vidékén. Még néhány megbizottat az országszerte dühöngő járvány gátolt meg a kirándulásban, úgy hogy ez csak jelen évben lesz foganatosítható. Az eredményről részint már élőszóval jelentés van téve, részint be vannak adva a munkálatok, s azok nyomatása most foly a bizottság „Közleményeiben," melyek kiadása egyes füzetekkel már a XI-dik kötetbe is átment. E rendes kiadványán kívül a bizottság, mint rendkívülit ,,Magyarország Hártyagombáinak válogatott Képei" II-dik füzetét bocsátá közre. Kalchbrenner Károly r. t. eredeti rajzai és festményei után ismét ro tábla jelent meg ezen díszmunkából, mely a bizottság által megállapított terv szerint, úgy a Schulzer-féle nagy gombászati kézirat, mint Kalchbrenner anyagából a legérdemesebbet kiszemelve, rendesen halad és minthogy 3 füzetre volt egyelőre kiszabva, befejezéséhez közeledik. A Könyvkiadó Bizottság, melynek munkásságáról most van először alkalmam jelentést tenni, 1872-ben alakult meg. Benne nemcsak az Akadémia osztályai, hanem azon nagyobb magyar tudományos társulatok is – mint természettudományi társulat, orvos-egylet, mérnök-egylet, Kisfaludy-Társaság – képviselve vannak, melyek a tudományos ismereteknek kézikönyvek kiadása általi terjesztését feladatuknak ismerik. Ugyanis a könyvkiadó bizottságnak az Akadémia által kitűzöt feladata: „magyar tudományos kézikönyvek és más, a tudonianyokat jelen színvonalukon előadó magyar munkák készíttetése s idegen jeles munkák fordíttatása és megjelenésök eszközlése által tudományos ismeretek terjedését hazánkban előmozdítani". E feladathoz híven a bizottság mindenek előtt kötelességének ismerte megfigyelni az irodalmunk egyes szakában mutatkozó hiányokat melyek betöltése a legsürgetőbb. Ez irányban két úton igyekszik hatni: I. jeles hazai tudósokat eredeti művek írásával bíz meg, eddig négyet egyetemes földrajzra, elméleti vegytanra, növény- és földtanra; 2. gondoskodik az európai irodalom jelesebb termékei lefordításáról ; eddigi eredményeit a nyomtatott jelentés mutatja. Nincs meg ! Az Akadémia vagyoni állását s pénzügyeit kedvező színben tüntetik fel a magyar földhitelintézetnek, mely azokat 1869 nov. óta a legnagyobb pontossággal s lelkiismeretes buzgalommal ingyen kezeli, a most kiosztott füzet végén látható pénztári kimutatása. Ezek múltévi dec. végéig feltüntetik egyszersmind azon kegyeletes adományokat vagy végrendeleti hagyományokat, melyek egyesek által Akadémiánk tőkéje gyarapítására tétettek, kivéve néh. dr. Kajdacsi István pestmegyei főorvos 20,000 ft hagyományát, mely csak 10 év mulva lévén befizetendő, még nem foglalhatott helyet a pénztári kimutatásban. Új év óta már szintén több hagyomány van befizetve, jelesül Pfeiffer János é 500 ft, Barlanghy László füssi birtokosé 100 ft, Simon Florent é 100 ft, Szőlőssy Albertiná é 1000 ft, Harkányi Fülöp é 2000 ft. Gerenday Józsefné é 500 ft, Haragó Katalin é feltét. örökösödés, Bene Károly é 100 ft, Grundt K. pesti lakosé 20 ft, Nagy Antal é 10 ft. 50 kr., SchossbergerVilmosné asszony kegyel. alapítványa 2000 ft, Németh Lajos hagyománya 1000 ft, Keserü Mózes c. püspöké 200 ft, Deák János é 200 ft, Fabó András agárdi lelkész s akad. tagé 100 ft; végre hivatalosan közöltetett néh. Bézsán József hagyománya, 40,000 ft, melynek kamataiból időnkint egy 1000 ft-os jutalom tüzendő ki a természetrajzi, physikai, chemiai s ezekkel kapcsolatos tudományok köréből – és szintén 1000 ft a történelmi, archaeologiai, philosophiai és rokon tudományok köréből feladott kérdésekre. Végre az Ak. nem kevesebb mint 12 belső és 5 külső tagja elvesztését gyászolja e rövid év alatt. Ezek emlékezetét szabályaihoz híven, külön emlékbeszédekkel fogja ünnepelni; a jelen perc csak neveik kegyeletes említését teszi kötelességemmé. – Igazgató tagjaink sorából a nehéz idők nyomása alatt nemzeti művelődésünk javára ildomosan tenni s áldozni tudó, emberszerető főpap: Bartakovics Béla egri érsek hiányzik, és Kubinyi Ágoston , egyszersmind tiszt. tag, az átalános műveltségű, de főkép természettudonyl. archaeologiai és művészeti isnieretekben gazdag férfiú, kit nemsokára követett testvérbátyja, az ősmagyar jellemű Kubinyi Ferenc , szintén tiszteleti tag, egyfelől az őslénytan, geologia, természetrajz, másfelől a történelem, régiségtan, műtörténet buzgó művelője, nemzeti haladásunk egyik előharcosa. A rendes tagok közül az ősz ,Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait. olvasó asztalunk s üléseink egyik kiváló alakja nincs többé, ki az orvost es termeszettudomanyt teren, s a physiologia, élettan, mezei gazdaság felkarolásával élénk munkásságot fejtett vala ki; mig a levelezőtagok közül egymást követik sűrű rendben a munkás élte delén szomorú sorsnak már élve áldozatul esett Kovács Gyula , növény s állattani kitűnőség, európaszerte maradandó név a tudományban s „Flórájával" Akadémiánk koszorúsa; Dorner József a természet mind három országa, de főkép ő is a növénytan szakavatott búvára; Riedl Szende , alapos nyelvtudós, ki úgy a magyar és német nyelv s irodalom kölcsönös ismertetésével az ifjúságra, mint a fensőbb tudomány mívelése által nyelvészeti irodalmunk fejlődésére üdvösen hatott; Udvardy Ignác veszprémi kanonok, régebben egyházjogi és társadalmi munkáiról előnyösen ismert férfiú; Török János , eleinte a mezei- és nemzetgazdaság terén az eszmék fáradhatatlan tevékenységű terjesztője, majd a politikai s főleg hírlapirodalom élénk tollú vezérmunkása; Csacskó Imre nagyszámú jogtudományi munka és értekezés szerzője, leginkább a büntetőjog s a bírói szervezés köréből: gr. Lázár KálmánKOHA_AUTH:117673 , természetrajzi, főleg madártani cikkek és munkák írója, azon határon, hol már a nemesebb sport a tudományba vág, de szépirodalmi és publicisticai dolgozatokról sem ismeretlen név; végre Fabó András , mind a magyar polgári, mind a protestáns egyházi történelem forrásainak szorgalmas gyűjtője és kiadója. – Azon nagyhírű külső tagok, kiknek elvesztése miatti fájdalomban Akadémiánk az egész tudományos világgal osztozik: Raumer Frigyes , kinek „Európa Történetét" említnem is fölösleges; Rose Gusztáv , a nagy mineralog, s tudományos felfedezésén Humboldt nak útitársa Ázsia sivatagjain, kit Akadémiánk alig nyerve tagul, már elveszített; Agassiz Lajos , kinek neve a geológiai tudományok nagy haladásával egy jelentésű; Quetelet Adolf a csillagász, s mint ilyen, mathematikai osztályunkba választott tag, de kit a természet- és társadalom-bölcsészeti munkái tesznek halhatatlanná; végre máj. 11.-én Trinchera Ferenc olasz tudós, Akadémiánk múltévben választott külső tagja, ki főleg a történelem, de a társadalmi tudományok terén általában is, jelesül a közgazdasági szakban hazája s az egész tudományos világ elismerését kitűnő mértékben kivívta. – Mondjunk áldást mindnyájok emlékezetére ! I. JELENTÉS a Sámuel- díjról. Az 1873. évre szóló Sámuel-díjra az ua. évben nyomtatva megjelent szorosan nyelvészeti értekezések közül két értekezés találtatott érdemesnek: egyik a „Nevekről" c. (Nyelvőr 1873) Szilády ÁronKOHA_AUTH:126296 tól, a másik „A nek-névrag" c. (uo.) Joannovics György től. Szilády ÁronKOHA_AUTH:126296 a legrégibb, még nem magyar oklevelekből összegyűjtvén az esetleg előforduló magyar tulajdon-neveket, a nyelv szókincsébe igyekszik azokat beilleszteni s annak rendszerében nekik helyet jelölni. Túlemelkedvén az eddigi esetleges, egyes adott esetből kiinduló névfejtegetésen, a neveknek nagy tömegén tanulmányozza a névképzés ratióját, s így először vet valóban tudományos alapot a névmagyarázás módjának, mely eddig jóformán csak kapkodó és tévelygő volt. Egyes nevek etymologiai felderítésén kívül, melyhez itt-ott talán kétség férhet, két fontos tény fölismerését köszönjük értekezésének, először: hogy a helynévi érték számos esetben csak a személynévi-érték után keletkezett; másodszor: hogy a köz-szókincsben elavult vagy fölötte megritkult szóképzések épen a megkülönböztetésre törekvő névadás (nomen proprium) számára foglaltattak le, mintegy elvonva a köz szóalkotástól. Bizton remélhetni, hogy SziládyKOHA_AUTH:126296 e nyomozásai, ily uton és módon folytatva, nagy részét fogják visszaszerezni a magyar nyelvkincs elveszett régiségeinek, a mennyi még a tulajdon-nevekben lappang. Joannovics György értekezése a jelenkori gyakorlati nyelvhasználat helyessége körül forog. Kiindulván abból, hogy a nek-es szó a mondatban elsősorban csak részes tárgy (entferntes Object) szerepével jár, s csak innen támadt birtokos viszonyi (genitivus) értéke; megmutatja, hogy mikép használja ilyen birtokos szó után a régibb s ujabb nyelv a birtokszón a személyragozást. E mellett a kérdést oly részletezéssel tárgyalja, melyből a birtokos ragozásnak gyakorlati helyes használatát is megtanulhatni. Bár tárgya nem új, Joannovics a tárgyalásban teljesen önálló felfogást tanusít s valóban érdemleges eredményre jut. Különösen kiemelendő az, hogy megtöri azon eddig divatozott elmélet kizárólagosságát, mely a birtokos szónak nek-kel vagy nek nélkül való használatát csakis a birtokos vagy birtokszónak hangsúlyos voltára alapította. Szorgalmas adatgyűjtés, finom észlelés és világos, a gyakorlati hatásra alkalmazott tárgyalás teszik e cikket és értekezést a helyes magyar dictio szabályozására nézve becses dolgozattá. E két értekezés a jutalomra egyaránt érdemesnek itéltetvén, de a jutalom meg nem osztathatván, a nagygyűlés, az Igazgató Tanácstól kérendő pótlékból, mindkettőnek 15 arannyal díjazását határozta. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár. II. JELENTÉS az 1873-ki Nádasdy-jutalomról. E jutalomra 3 pályamű érkezett. Az I. számú „Enikő" oly gyönge, mű, hogy bírálatot sem érdemel. A II. számut, „Munkács Amazonját" leginkább az eleven leírások és lyrai hangulatok tüntetik ki, melyek magokban véve sikerültek ugyan, de mintegy elvész bennök az elbeszélés folyamatossága, az események nem tudnak költői cselekvénnyé alakulni s a jellemek épen nem domborodnak ki. A nyelv és verselés gondos és méltánylatot érdemel, de a magyar Sándorversnek igen is merev mértékbe szorítása sok helyt erőltetés- és mesterkéltségre ragadja a szerzőt. A III. sz. „Salamon", nemcsak felülmúlja társait, hanem több tekintetben jeles mű is. Szerzője az un. király-mondakör némely részeit dolgozta fel, Endre és Béla , Salamon , László , Géza és Vid viszontagságait, Salamon t véve központul. Nagy szorgalommal felkutatott minden hagyományt, átolvasott minden, tárgyára vonatkozó történelmi munkát s a csonka adatokat, elszórt vonásokat szerencsésen olvasztotta össze egy egész képpé, eleven korrajzzá. Cselekvénye főbb vonásokban nem épen erős, s némikép hajlik a költői életrajz felé, de a részletek gazdasága azt mintegy feledteti. A jellemrajz nem sikerült mindenütt, különösen a Vid é, de általában el lehet mondani, hogy a szerző nem esik nagyobb lélektani ellenmondásokba s e részben inkább hiányai vannak, mint hibái. Igen kitűnő tulajdona e műnek a valódi epikai nyugalom, tiszta elbeszélő styl, a melyet nem zavarnak fölösleges leírások s lyrai hangulatok kicsapongásai. A naív hangot, régies színt nem mindig találja el, de némely feltűnőbb botlásai könnyen javíthatók. Nyelve és verselése kitűnő, magyar Sándorverse oly szabatosan hangzatos, mint aminőt, AranyKOHA_AUTH:96679 t kivéve, alig találunk költészetünkben. Mindent összevéve, e mű, ha nem is felel meg a pályázat minden kivánatainak, de nem egyet kielégít; költészetünk jelen állapotában minden esetre becses mű s annak díszére szolgál, a miért a jutalom kiadása határoztatott. – E szerint a nagygyűlés a III. sz. pályaművet · jutalomra érdemesnek itélvén, felbontott jeligés leveléből Szász KárolyKOHA_AUTH:125639 Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait. neve tűnt ki, kinek a 200 arany utalványozandó. A többi pályamunka jeligés levelei, küldöttség által, még az ülés folytán tűznek adattak. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár. III. JELENTÉS a Történettudományi Nagyjutalomról és a Szilágyi István – és Marczibányi-féle jutalmakról: Az 1868–73. évkörből az akad. nagy- és M.-mellékjutalom, az 1864–73. évkörből pedig a SzilágyKOHA_AUTH:126327 IstvánKOHA_AUTH:126327 által alapított jutalom a történettudomány terén megjelent munkák legjelesbjeinek itéltetik oda. A II. oszt. a nagyjutalommal Horváth MihályKOHA_AUTH:113474 Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait. történetírói működését véli kitüntetendőnek, azon munkásságot, melynek hazánk legteljesebb történelmét, részben először megírva, köszönheti. Ugyanis a közelebb lefolyt hat év alatt jelent meg „Magyarorsz. Történelmének" egészen átdolgozott, tetemesen bővített és sok részben javított új kiadása 8 kötetben; ez időszakra esnek a „Huszonöt év" s a „Függetlenségi harc történetének" ujabb szintén javított kiadásai 3–3 kötetben. Az osztály e három nagy munkát egy egésznek tekintvén, azoknak együtt javasolta adatni a nagyjutalmat. S miután a történetírói munkásság ezen eredményeivel a közelebbi 10 év alatt sem mérkőzhetik egy más történeti munka sem, – az Osztály a Szilágyi jutalmat is ua. munkáknak javasolta odaitélni annál inkább, mert az osztály az alapító szándékának is leginkább vélt megfelelhetni oly művek jutalmazásával, a melyek Magyarország összes történetét, kellő alaposság mellett, egyszersmind legterjedelmesebben foglalják magokban. A Marczibányi-díjat az osztály Szabó KárolyKOHA_AUTH:125298 Már korábbi előfordulási helyeiken említettük adatait. „A vezérek kora" című 1868-ban megjelent munkájának ajánlotta kiadatni; miután az hazánk történelmének egy nagy korszakát minden eddigi munkánál teljesebben s alaposabban, az összes nyugoti és keleti forrásoknak eredetiben ujabb kritikai átvizsgálása alapján, s azoknak részletes feldolgozásával, nagy gonddal állítja össze. – Ez osztályi ajánlatok alapján a nagygyűlés a mondott jutalmakat Horváth MihályKOHA_AUTH:113474 és Szabó KárolyKOHA_AUTH:125298 nevezett munkáinak odaitélte s azok utalványozását elrendelte. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár. IV. JELENTÉS a gr. Lónyay Menyhért-jutalomról. A gr-Lónyay M.KOHA_AUTH:118211 100 arany ajánlatából az Ak. által kitűzött, s a keskenyvágányú vicinális vasutak építésére vonatkozó pályakérdésre öt munka érkezett be. Bírálók mind az ötöt figyelemre méltó dolgozatnak nyilatkoztatják. – Áll ez még a III. sz. „Veritas" jeligéjű munkáról is, mely azonban a kitűzött pályakérdést meg nem oldotta, miután a keskenyvágányu vasutaknak hazánkban való épitése ellen nyilatkozik. A többi 4 pályamunka közül leginkább kiválik az I. sz., Macaulay ből vett jeligével ellátott munka. Ez legrendszeresebb és leggyakorlatibb. Ez tér ki a technikai szempontokon kívül a kérdés nemzetgazdasági oldalaira is leginkább s kitűnően tárgyalja az alföldi viszonyokat; bár hátrányát képezi, hogy a helyi érdekelteknek a keskeny vasútak építéséhez való járulása iránt positív javaslatokat nem tesz. Végre szabatosan és jó magyarsággal van írva. Legközelebb áll ehhez a IV. sz., „Olga" jeligével ellátott pályamunka, mely szintén alapos tanulmánnyal van írva. És nem messze tőle sorakozik a II. számú „Experientia" jeligével ellátott pályamunka. Végre az V. sz. „Excusez du peu" jelig. pályamunka tartalmának gazdagságára, irodalmi kútforrásainak kimerítő tanulmányozására, idézéseinek bőségére nézve első sorban áll. De a tárgyilagos szakmunkában alig helyén levő polemikus modora, maró ékei lényeges hátrányait képezik. Az osztály, a bírálók egyértelmű jelentése alapján, a 100 arany jutalmat az I. sz. munkának javasolta kiadatni. Egyuttal a IV-iket különösen, de a II. és V. sz. pályamunkákat is dicséretre s kinyomtatásra érdemeseknek nyilatkoztatta. Ez osztályvélemény alapján a nagygyűlés a jutalmat az I. sz. pályamunkának oda itélvén, annak felbontott jeligés levélből Szabó Gyula , a m. kir. József-műegyetem tanára név tűnt ki. – A II. IV. és V. sz. pályamunkák jeligés levelei, szerzők önigazoltatása végett, felbontatlan eltétettek; a III. sz. elégettetett. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár. V. JELENTÉS a Vitéz-jutalomról. A Vitéz-alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely BonfiniusKOHA_AUTH:103377 nak mint történetírónak jellemzését és munkája kútfőinek kimutatását kivárita, beérkezett 3 pályamunka közül a III. számú gr. Kemény József ből vett jeligés pályamunkát a II. osztálybóÍ kinevezett bírálók komoly tanulmánynak sem tekintik. Az I. sz., Horatius ból vett jeligés pályamunka, bár némely részei szorgalomról s a történeti búvárlatra tehetségről tanuskodnak, – a pályakérdés lényeges igényeinek, a kútfők kimutatása tekintetében, nem felel meg. A II. számú „Prima est lex . . ." jelig. pályamunka szintén számos hiányokat tüntet ki; azonban a kitűzött kérdést több irányban világosan és behatóan tárgyalja s a BonfinKOHA_AUTH:103377 által használt kútforrásokról ügyesen összeállított táblázat, történeti irodalmunkban valódi nyereségnek tekinthető. Kivánatos azonban, hogy szerző BonfinKOHA_AUTH:103377 jellemzését, mely nála hiányos, teljesebbé igyekezzék tenni, mi végett s a bírálók egyes észrevételei felhasználására, a munka nyomtatás előtt neki visszaadandó. Az osztály, a bírálók javaslata alapján, a 40 arany jutalmat ezen II. sz. pályamunkának kiadatni ajánlván, a nagygyűlés ezt odaitélte, s jeligés levele felöontatván, abból Helmár Ágost , a pozsonyi kir. főgymnasiumnál a történelem és földrajz. r. tanára név tűnt ki. A másik két pályamunka jeligés levelei megsemmisíttettek. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár. VI. JELENTÉS a Sztrokay-jutalomról. A Sztrokay-alapítványból kitűzött azon pályakérdésre, mely a bizonyítás elméletének kifejtését kivánta, két pályamunka érkezett be. A II. számmal jegyzett „Quae argumenta . . ." jeligés pályamunkának beosztása elhibázott, eszméi minden összefüggést nélkülöznek, deductiói a legtarkább ellenmondásokat tüntetik fel, végre nyelvezete s terminológiája nem magyaros. Ellenben az I. számmal jegyzett „Verkannte Wahrheit spricht . . ." jeligés pályamunka, bár gyakran ismételésekbe esik, berendezése az áttekintést nehezíti, idézései gyakran hibásak, irálya nem egészen kifogástalan; mégis egészben oly monographia, mely irodalmunkban maradandó értékű forrásul szolgáland. Szerzője beható tanulmánya eredményeit az elmélet és gyakorlat egyaránt jogosult igényeinek megfelelőleg képes rendezni, a bizonyítási tan minden kérdését alaposan tárgyalja, önálló javaslatokat és nézeteket tartalmaz. Ennek folytán az osztály, a bírálók véleményét elfogadván, a 100 arany jutalmat az 1. sz. pályamunkának kiadatni javasolta; minek alapján a nagygyűlés azt odaítélte. – Felbontatván a nyertes munka jeligés levele, abból Zlinszky Imre kir. táblai pótbíró név tűnt ki. – A másik pályamű jeligés levele felbontatlan tűznek adatott. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár. VII. JELENTÉS a Dóra-pályázatról. A Dóra-alapitványból kitűzött jutalom-kérdésre (különbözeti tarifák) beérkezett pályamunkák sorsának eldöntése, a bírálat körül közbejött elháríthatatlan akadály miatt, a f. évi julius I-i összes ülésre halasztatott. Addig a jeligés levelek felbontatlan őriztetnek. VIII. JELENTÉS a Hölgy-alapítványi ásványtani pályázatról. A Magyar Hölgyek alapítványából Ásványtani Kézikönyvre kitűzött pályázat eredménye egy pályamunka lőn, melyet a III. osztály bírálói oly gyengének ítélnek, hogy az tudományos alapot nélkülözvén, az ásványról fogalmat sem adhat, és így az Osztály se díjazásra, se kiadásra nem ajánlotta. E szerint a nagygyűlés a jutalom ki nem adását s a jeligés levél megsemmisítését határozta, mely utóbbi azonnal foganatba vétetett. IX. JELENTÉS az Akadémia új választásairól. A MTA alábbi napon tartott elegyes ülésén megválasztotta: Elnöknek: Gr. Lónyay MenyhértKOHA_AUTH:118211 igazgató és tiszteleti tagot Másod-elnöknek: Csengery AntalKOHA_AUTH:105079 igazg. és rendes tagot; a folytatott nagygyűlésen pedig: Igazgató tagnak: Trefort Ágoston tiszteleti tagot és Ipolyi Arnold tiszteleti tagot. Továbbá ugyanekkor megválasztattak: Az I. osztályba: Levelező tagnak: Keleti Gusztáv , az országos minta-rajztanoda igazgatója, a Kisfaludy Társaság tagja. Külső tagnak: Müller Miksa , az oxfordi egyetemen az új nyelvek és irodalmak tanára, Lewes György Henrik ángol író London ban, többi közt a „Goethe élete" írója. A II. osztályba: Rendes tagnak: Nagy IvánKOHA_AUTH:138808 levelező tag. Levelező tagnak: Dr. Pauer Imre premontrei áldozár, a szombathelyi főgymnasium igazgatója, Hegedüs Lajos Candid jogtudor, a m. k.közoktatási minisztériumban miniszteri tanácsos. Külső tagnak: Gneist Rudolf berlini egyetemi tanár és a német birodalmi gyülés tagja. A III. osztályba: Rendes tagnak: Hantken Miksa levelező tag. Levelező tagnak: Horváth Ignác műegyetemi tanár, Krenner József a m. n. muzeumnál az ásvány-osztály őre. Külső tagnak: Cotta Bernát , a freibergi bányász-akadémia tanára, Dr. Heer Ozsvát , zürichi egyetemi tanár, Dr. Rokitansky Károly bécsi egyetemi tanár, s a tudományos akadémia elnöke. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 főtitkár.