FŐTITKÁRI JELENTÉS
A Magyar Tudományos Akadémia az alapszabályaiban kitűzött célt, mely a tudomány és
irodalom - magyar nyelven - nemcsak művelése, hanem terjesztése is, igyekezett, a
lefolyt éven által, fokozatos mértékben megvalósítani.
Eszközölte a művelést egyes tagjainak búvárkodása által a különböző szakokban,
melynek eredményei az osztályok ülésein, majd az „Értekezések" s „Évkönyvek" során
jöttek nyilvánosságra; továbbá az állandó tudományos bizottságokban, melyek
gyüjtésök, kutatásaik eredményét szintén több rendű folyó kiadványokban bocsátják a
közönség elé.
E kiadványai által az Akadémia föntebb említett célja második részének, a tudomány
terjesztésének is kiváló szolgálatot tesz; mert nemcsak, hogy azok árát már
eredetileg is mérsékelten szabta meg; hanem közelebb összes régebbi kiadásai árát
tetemesen leszállította, s így a szerényebb móduaknak is megkönnyítette azok
megszerzését, azonkívül számos hazai tudományos intézetnekingyen küldi a példányokat.
De hogy a terjesztés még sikeresebb és kihatóbb legyen, arról, bár tetemes áldozattal
könyvkiadó bizottsága és saját külön könyvárusi telep berendezése által
gondoskodott.
Időm kimértsége nem engedi, hogy az üléseken felolvasott illetőleg az év folyamán
megjelent értekezéseket és kiadott könyveket, bárha csak rövid jellemző vonásokban,
mind feltüntessem; azok cím szerint elősorolvák a kiosztott hivatalos
jelentésben'.
A nyelvtudomány mezején bennünket legközelebb a magyar s ezzel rokon nyelvek
tudománya érdekel. Nemcsak azért, mert az Akadémia már lételét is ez eszmének, a
magyar nyelv kiművelése eszméjének, köszöni, melyet első nagy alapvetője most ötven
éve hangoztatott; nemcsak mert az édes anyanyelv búvárlata, magyar tudósnak, mind
ösztön, mind hazafi kötelesség: hanem a kiváló szerepnél fogva is, mely ez által
nekünk jut osztályrészül a tudományos világ concertjében. Az altái hasonlító
nyelvtudomány mezején egyik nyugoti nép sincs, se hivatva, se képesítve oly
eredményekhez jutni, mint épen mi - bár eddig csupán egy-két nyelvtudósunk buzgalma
által - már is eljutottunk. A vogul, a cseremiz, a mordvin stb. nyelvben tett magyar
kutatások már is előbbre vitték az altái nyelvek tudományát; ez évben pedig, a
nyelvtudományi bizottság aegise alatt, fáradhatatlan tudósunk
Hunfalvy Pál
, kinek
múlt őszi felszólamlása a londoni congressuson meglepte a nyelvész világot, az
osztják nyelv grammatikáját és szótárát búvárlotta és adta ki, fordított és eredeti
szövegekkel kisérve; BudenzJózsef szintén második kötetét magyar-ugor összehasonlító
szótárának; míg keleti utazónk, Bálinth, tatár dalait és meséit készíté el sajtó
alá. Ily munkálkodás képes lesz a nyugaton, még tudós körökben is, megrögzött annyi
tévedést, fajunk nyelvünk, s az egész altáiság irányában, helyre igazítani: s a
világhódító árja gőgöt, mely nyelvünket épen formagazdagságáért, a fejletlenebbek, -
fajunkat a fejlődésre nem is képesek közé sorolja, mérsékeltebb véleményre
hangolni.
Szorosabban nyelvünk helyesírási és etymologiai kérdései is foglalkoztatták az
osztályt és bizottságot. A helyesírás szabályainak megállapítása valahára véget ért;
de - számos, még nem tisztázott kérdést inkább megkerülve mint megoldva, egy-egy
analogiai ellenmondást inkább lealkudva mint elenyésztetve, - az óhajtottnál
szerényebb látattal. És ez természetes. Nyelvünk múltjának és jelenének minden oldalú
felbúvárlása - amaz a történeti, ez a tájszólási nyelvanyag gyűjtése által - épen
most foly legjavában; ezek nélkül az etymologia, s e nélkül az orthographia sem
biztos eléggé, hogy végleges szabályokat alkosson. S míg a történeti szótár
munkálatai, a nyelvbizottság vezérlete alatt, százkezűleg készíttetnek elő; s a régi
magyar nyelvemlékek: a bécsi és müncheni biblia újabb olcsó, és számos codex
előszöri kiadásával három kötetben, közkézen forognak; másrészről a táji szólásmódok
és kiejtés kincseit, már a IV-dik évben, gyűjti a „Nyelvőr", melyek tisztázva, az
általánost a csupán tájitól elkülönítve, nevezetes világot fognak vetni nyelvünknek
úgy etymologiai és hangtani, mint szókötési sajátságaira.
Az osztály ülésein olvasott értekezések közül leginkább felkölté a közfigyelmet az
utolsó három: Fogarasi r. tagé, az új szókról; ToldyFerencé, az új magyar
orthologia, s ezek ellen SzarvasGáboré, a nyelvújításról. Se képesítve, mint az
osztálynak csupán szépirodalmi tagja, se jelen hivatalos helyemről jogosítva nem
vagyok e vitába elegyedni; azt azonban talán érinthetem, hogy ez eszmék ily súrlódását nyelvünkre nézve nagy fontosságúnak tartom. Ss míg nem tagadhatom meg az új
mozgalmat, mely a magyaros szólásra irányul, mert hisz e mozgalom eredetét azon
másikra vezethetni vissza, mely jóval előbb a költészetben folyt le, s melynek (ha
bűn, ha érdem) „pars aliqua fui"; másfelől nem volnék hajlandó, az orthologia
nevében, hadat izenni a kifejezésbeli amaz aesthesisnek, melyet Kazinczy
hangoztatott. Valóban ideje most, midőn már az újítást a tömeg vette át, midőn
nemcsak költő, író, tudós, hanem minden ember, ki valamit ír vagy fordít, legyen az
bár egy boltdm vagy szatócs-hirdetmény, jogot érez a saját hézagos szókészletében
hiányzó vagy hamarosan eszébe nem jutott magyar szó és fordulat helyébe újat faragni,
- ideje hogy a hozzáértők e rakoncátlan újítási dühöt mérsékelni megpróbálják. De
másfelől a legszigorúbb orthologia sem tilthatja meg, hogy a költő, ha lelke van,
olykora hevülés percében, vagy jellemző kifejezés okáért, új szót és szólamot ne
teremtsen; a tudós, a fogalmak embere, sőt a közélet is, elvont eszméinek vagy
concrét új tárgyainak új nevet ne adjon. Azt mondják, ennek megtiltása nem is cél,
csak az újítás szabályosan történjék; de szerintem némely szabályok még koraiak és
nem minden képzés korcs vagy idegen, mely annak mondatik.
A történelem és archaeologia terén is hazánk emlékei körül forogtak leginkább az
osztálybeli (II) előadások. Élet - és korrajzok. mint a „Két Wesselényi" SzilágyiFerenctől, „Pemflinger Márk"
Fabriciustól,
„II. Lajos és Mária"
Fraknóitól,
„Révai
Péter és a szent korona" SzilágyiSándortól voltak a nevezetesbek. De fontosabb e
szakban a roppant terjedelmű munkásság, melyet a történelmi bizottság kifejtett. Ez
ugyanis, összeköttetései segedelmével, folytatta a hazai történelem felvilágosítására
szolgáló nyomozásokat, és az emlékek másolásait Európaszerte, Spanyolországtól
Moszkváig. A spanyol simancasi, a nápolyi levéltárak, a római vaticán, Mantua, Modena
és Parma archivumai, a danckai és varsói gyűjtemények megnyiltak előtte, núndenütt
tart leírókat; nem is említve azon folyton folyó másolást, mely közelebb Bécsben a
cs. kir. titkos Budán a kamarai, és gr. Erdődy István úr hazafiui készsége áltaÍ a
vörösvári Rákóczy-levéltárból történik. Intézkedett a bizottság II. Rákóczy Ferenc
összes munkái kiadása iránt is, kinek múlt évben egy eddig ismeretlen művét „De
Potestate" fedezett fel és másoltatta az erdélyi magyarok és székelyek jogemlékeinek
összegyűjtése iránt nem különben; s a zágrábi és esztergomi főegyházak magyar
történelemre vontakozó okiratainak másolása, illetőleg összeállítása is munkába
vétetett.
A bizottság kiadványait elősorolja azon könyvjegyzék, mely a kiosztott jelentésben
(III. alatt) olvasható. Terjedelmes kötetek ezek, a „Történelmi Tár"-ból három; a
„Történelnú Emlékek" (Monumenta) okmánytári osztályából ugyanannyi; az írók osztályá-
ból szintén három; továbbá az Országgyűlési Emlékek II-dik - Diplomatiai Emlékek I.
II-dik kötetei, tehát összesen tizenkét vastag kötet. Méltán kiált fel a bizottság
előadója, Toldy Ferenc, kinek gondjai alatt núndezek létrejöttek: „Ime, mily tömege
ismét a kútfői emlékeknek, különösen a XIII. és XVII. századból; s ez utóbbiak közt
mennyi, mely nemcsak a polgári történet, hanem a belélet s a külviszonyok ismeretét
is meglepőleg előmozdítja! Mennyi új világosságot derít az Országgyülési Emlékek
jelen kötete is (Fraknóitól) a XVI század országos életére, mely a Corpus ]uris öt
országos és egy slavoniai gyülése helyett, nyolc országos, huszonegy részleges, hat
erdélyi és hét slavoniai tehát összesen hat helyett negyvenkét gyűléssel ismertet
meg! S mennyi új fény sugárzik a Diplomatiai Emlékek két nagy kötetéből történelmünk
Anjouszázadára, melyben hazánk először nyult be, mégpedig hatalmas kézzel, a
diplomatia útján is, Európa viszonyaiba; holott núly kevés az, amit e téren
történelmünk eddig tudott."
Az archaeologia terén, az osztálybeli előadásokat - minő Pulszkyé a muzeumokról,
Rómer jelentése Európa északi részén tett tudományos utazásáról, Henszlmanné a
székesfehérvári ujabb ásatások eredményeiről - csupán érintve, az archaeologiai
bizottság kiadványai közül azon díszkötet vonja magára a figyelmet, mely mint a
„Magyarországi Régészeti Emlékek" III-dika megjelent. Ez albumszerű kiadvány, Rómer
munkája „A régi magyarországi falképekről" számos, többnyire színezett képtáblával és
szövegbe nyomott nagy számú fametszettel, méltán versenyez a külföld ily tárgyú
kiadásaival, s bármely vagyonosabb tudománykedvelő dísz-asztalát ékesítheti. Benne
száznál több hazai falfestmény van ismertetve; a főbbek a XIII. és XIV. századból,
núnt a pécsöli, továbbá a veleméri,
turnischai, martyáncí, stb. falképek; szóval
ahazai műemlékek oly tekintélyes csoportja van itt megmentve az enyészettől, milyenre
csak néhány évvel ezelőtt gondolni sem mertünk volna.
A társadalmi tudományok, különösen a
jog, statisztika, és nemzetgazdaság körét az
iiléseken felolvasott számos értekezés képviseli, mint Apáthié a
kényszer-egyességről; Wenzelé a régi curia döntvényei jelentőségéről;
Keleti
szőlőszeti statistikája s az 1864-73. évek népesedési mozgalma hazánkban;
Konek
adatai bűnvádi statistikánkhoz; továbbá a jogi és nemzetgazdasági szakban jutalmazott
pályamunkák, melyekről alább lesz szó. Sajnos, hogy a nemzetgazdasági bizottság által
tavaly megindított „Szemle", szerkesztő nem léte miatt vesztegelni kénytelen;
ellenben örvendetes, hogy Wodianer Albert úr áldozatkészségéből már másod ízben
küldhetett ki a bizottság ösztöndíjjal egy magyar ifjút, nemzetgazdasági tanulmány
végett.
A mathematikai és természettudományi (III.) osztály iilésein tartott előadások
szintén elsorolvák a nyomtatott jelentésben. Ezek közt mathematikai és csillagászati
2, vegytani 7, physikai 5, melyek közül kettő (b. Eötvös L.) a rezgések intensitását
tárgyalja, egy pedig (Szily) a hő-elmélet második alapelvét vezeti le, egy a
színérzékről, egy a súly a hő állítólagos összefüggéséről szól;
növénytani előadás 7,
leginkább oly fiatal tudósoktól, kik a bizottság által kiküldve, búvárlataik
eredményét terjesztik az osztály elé; geologiai és ásványtani 5, ezekben Szabó r. t.
nyomozásai Szerbiában, Hantkené a Bakonyban, lépnek előtérbe, s azon
trachyt-vizsgálatok, melyeket Koch Antal, most megválasztott akad. lev. tag, mint a
math. természettudományi bizottság küldöttje, végrehajtott. Ugyane bizottság
„Közleményeiből" kiemelendők az 1873-ki bécsi tárlat számára készült adatokból
összeallított bányászati monographiák, vonatkozván az egyik a salgó-tarjáni
kőszénbányászati, a másik az abrudbánya - verespataki bányászatra. Mint külön munka,
Kalchbrenner nagy és díszes gombászatának III-ik füzete jelent meg, kitünő
rajzokkal.
Ennyit legyen elég futtában érintenem a tudományok művelése felől.
Azok terjesztésére
szélesebb körben a könyvkiadó bizottság nevezetes lépést tőn. Azon meggyőződésre
jutva, hogy az eddigi könyvárusi viszony nem teszi lehetővé a munkák gyors megjelené-
sét és tágabb körben való terjesztését: egy a művelt közönség igényeinek megfelelő
könyvkiadó vállalatnak közvetlen megindítására határozta el magát. E vállalat
keretében oly eredeti és fordított munkák adatnak ki, melyek megválasztásában
irodalmunk legszembetűnőbb hiányainak betöltése a főszempont. Eleinte, míg t. i. az
eredetiek megbízás útján el.készülhetnek, a fordítások vannak ugyan túlsúlyban, de
mind oly műveké, melyek kiváló jelessége kétségen felűl áll, így Curtius görög,
Macaulay angol története; a francia forradalomé Carlyle-tól, a bölcsészeté Lewes-től,
Nisard tanulmányai arenaissanceról; Goethe lyraikölteményei, Maine-Summer,
Bluntschli, Todd, Gneist jog-és államtudományi munkái. De már vannak eredetiek is:
Magyarország Ethnographiája, Hunfalvy Páltól, s népessségi, gazdasági és műveltségi
állapotának leírása, Keleti Károlytól.
A vállalat három külön sorozatra oszlik, melyek a) a történelem,
b) az irodalom, e) a
jog- és államtudományok egész körét felkarolják.
A természettudományokra nem vélte a
bizottság szükségesnek kiterjeszkedni, minthogy e célnak a kir. természettudományi
társulat sikeresen szolgál, miben őt az Akadémia most már erkölcsileg és anyagilag
támogatja.
Pályázatok ügyében háromszor itélt az év folyamán az Akadémia.
A Dóra-jutalmat, mely
a vasúti különbözeti tarifák kérdésére volt kitűzve, György Endre munkája nyerte el;
de a másik is, Matlekovics Sándoré, kiadásra méltónak ítéltetett. A Fáy-jutalom, mely
a bankrendszer, különösen a jegybank fejtegetésére volt hirdetve, a versenyző négy
pályamunka egyikének se adatott ugyan ki; de egyik, Beőthy Leo munkája,
tiszteletdíjra méltónak ítéltetett, melyet az alapító pesti hazai takarékpénztár, az
Akadé- mia ajánlatára, meg is szavazott. Végre a gróf Teleki József drámai jutalmát,
de csupán viszonylagos becsléssel Csiky Gergely „Jóslat" című vígjátéka nyerte. A
mostani nagygyűlésen odaítélt jutalmakról alább következik a jelentés.
Halál által szenvedett veszteségeink, ha nem oly számosak is, mint némely előbbi
évben, de nem kevésbbé fájdalmasak. Külső tagjaink koszorúja ismét oly nevekkel
gyérült, mint egy Guizot, Gabelentz, Lyell, Vallentinelli, Theiner, Ewald - mind oly
nevek, melyek után magyarázó jelzőt sem tehetni a jó ízlés sérelme nélkül; míg benső
(lev.) tagjaink közűl a jeles műveltségű Rosty Pál, az ernyedetlen buzgalmú
tanférfiak: Szepessy Imre és Warga János, a nem kevésbbé jeles tanférfi; s
egyszersmind főleg a Fehér „Codex Diplomaticusához" készített „Indexeért"
Akadémiánkban érdemesült Czinár Mór, - a székely népszólás kincseinek legavatottabb
gyűjtője, maga is a múzsa kegyeltje, Kriza János; végre a nemcsak rangja és
főhivatalai, hanem tudományos képzettsége s humanitása által köztiszteletben állott
b. Prónay Gábor elvesztését gyászoljuk.
De bár az egyéniség elenyészte fájdalmas, - mert az egyén, összes jellemző
sajátságaival mindíg pótolhatatlan: az Akadémia élete örök, s vigaszt kell, hogy
találjunk és találunk is az egyén cserében, az új választásokban, melyekre most van
szerencsém áttérni, s előadásomat ezzel berekeszteni. [Ld. 642 sz. alatt.]