I. JELENTÉS az akadémiai nagyjutalomról s Marczibányi-mellékjutalomról.

I. JELENTÉS

Az 1870–75. évkörre eső s igy a jelen évi nagyjutalomra pályázó munkákat illetőleg, az illető szakosztály előre bocsátva hogy a tiszta mathesis és geodaesia köréből ajánlásra méltó munka nincs; ellenben a mechanica, mathematikai természettan és földrajz csillagászat, építészet, géptan, hajózási és hadtudományok, műtan és bányászat köréből vannak: különösen azt az elvet állítja fel, hogy oly munka volna kitüntetendő, mely az illető tudomány-ágon aránylag legtöbbet lendített, önálló búvárlattal vagy a meglevő anyagnak organizáló feldolgozásával leginkább elősegítette az egésznek tovább fejlesztését; és csak ha ily munka nincs, jőnének szóba a szokott csapáson járó tan- és kézikönyvek.

Ily szempontból két munka üti meg az önálló búvárkodás, s az összegyüjtött anyag tudományos feldolgozásának magasabb mértékét: dr. Schenzl Guidóé : „A m. k. meteorologiai és földdelejességi közp. intézet évkönyve, 3 köt." és a

Stahlberger

Stahlberger Emil

é : Az árapály a fiumei öbölben, 1874. Miután azonban

Stahlberger

Stahlberger Emil

közelebb meghalt s szabályszerint elhunyt iró műve csak akkor vehető tekintetbe, ha méltó versenytársa nincs, az osztály és ennek véleménye alapján a nagygyülés e nagyjutalmat dr. Schenzl Guidó akad. tag fentcímzett munkájának itélte; tekintve, hogy ő szervezte hazánkban a meteorologiai megfigyelések fennálló rendszerét, vezetője, lelke az egész országra kiterjedő üdvös intézménynek, s az összegyülendő roppant anyag tudományos feldolgozásával jelentékenyen hozzá- járult hazánk természeti viszonyai kipuhatolásához; a fenti 3 kötetben pedig összegyüjtve feldolgozta azon meteorol. és földdelejességi adatokat, melyek egyebütt megjelent tudományos értekezéseihez az anyagot szolgáltatták.

A Marczibányi-jutalom ügye egy, az osztály által felvetett formai kérdés eldöntéseig, függőben hagyatott.

[szerkesztői feloldás]

Lásd alább a VIII. számot

Arany János

főtitká

II. JELENTÉS

a Sámuel-díjról.

Az 1875-dik évre szóló Sámuel-díjat, az ua. évben nyomtatva megjelent szorosan nyelvészeti értekezések közöl, jelen nagygyűlés, az I. oszt. véleménye alapján Edelspacher Antal „Rumén elemek a magyar nyelvben" című értekezésének, mely a Nyelvtud. Közlemények 1875-i évfolyamában jelent meg, ítélte oda, mint oly munkának mely egy eddig mellőzött téren, jeles készültséggel, mind a nyelvtudományra, mind az ethnologiára nézve nagyon tanulságos kérdést tárgyal.

Arany János

főtitkár.

III. JELENTÉS

a Nádasdy jutalomról.

A gr. Nádasdy Tamás nevét viselő alapítványból kitűzött jutalomra érkezett 3 pályamű közöl, a II. számú formahibák miatt kizáratván, a fönmaradt I. sz., melynek címe „Szabáczi eskü", az osztály jelentése szerint, a leggyarlóbb kísérletek színvonalán áll; a III. számú: „A kurucok" c. roppant terjedelmű munkában van ugyan egy-egy sikerültebb rész: de se történeti s korrajzi felfogás, se cselekmény és jellemzés, se verselés tekintetében nem áll, mint egész, a középszerűségen felül.

E szerint a nagygyűlés a jutalomnak ki nem adását, hanem ujra kitűzését határozta, s a jeligés levelek felbontatlan megégettettek.

Arany János

főtitkár.

IV. JELENTÉS

a Sztrokay-jutalomról.

A Sztrokay Antal nevét viselő alapítványból kitűzött jutalomra 4 pályamunka közöl a IV. számú (jeligéje: Summum ius summa injuria) az osztálybeli bírálók véleménye szerint minden tudományos apparatus nélküli, igen kezdetleges kisérlet; a III. sz. (Jelige: A nagyvilágon e kívül stb.) már módszeres gondolkodást, alapos érvelést mutat s a különféle örökösödési rendszereket, valamint hazai törvényhozásunkat helyesen ismerteti; azonban teljesség és tudományos készültség tekintetében ezt megelőzik az I. és II. számú dolgozatok; melyek bár ellentétes irányban haladva, a kitűzött kérdés megfejtését jól átgondolt rendszerben, szép beosztással csoportosított jogtörténelmi adatokkal s a külföld törvényhozásaiból merített hasonlatosságok és különbségek nagy halmazával támogatva vezetik be.

De míg a II. sz., az örökösödésnek jövőbeli szabályozása tekintetében csak főelveket állít fel: az I. számú kimutatja az alakot is, melyben az öröklött és szerzett vagyon közti különbség föntartása helyt nem foglalhat; kiterjeszkedve úgy a végrendeletekre mint a törvényes öröklés egyéb irányaira. Szerzője tehát oly művei gazdagítja irodalmunkat, mely méltány nyereménynek tekinthető. E vélemény s a II. oszt. javaslata alapján a nagygyűlés az I. sz. („Fény, dics árad

Árpád

nemzetére" jeligés) munkának a rno arany jutalmat odaitélte, a II. számut (jelige: Unde lex debet esse justa) dicséretes megemlítésre méltatta.

Felbontatván az I. sz. jeligés levél, abból Zlinszky Imre kir. táblai bíró neve tünt ki; a II. számúnak jeligés levele, önigazolhatása végett, eltétetett, a más kettő tűznek adatott.

Arany János

főtitkár.

V. JELENTÉS

a Horváth Boldizsár-féle jutalomról.

A Horváth Boldizsár tiszt. tag ajánlatából kitűzött rno aranyos jutalom-kérdésre („Népbírák, eküdtszéki intézmény") bejött két pályamunka II.-a (jelige „Anglia szellemi és anyagi jóllétét esküdtszéki intézményének köszönheti") a II. oszt. bírálói szerint nem vehető tekintetbe, minthogy a kitűzött kérdést nagyon egyoldalú szempontból, röviden és felületesen tárgyalja, nem hat be az esküdtszéki intézmény természetének, hivatásának, hatásának tüzetesebb bírálatába. Ellenben az I. számu pályamunka (jeligéje: „Az anyagi igazság nem tudomány") az esküdtszéki intézményt úgy igazságügyi, núnt politikai oldalról világítja meg; nem marad az elmélet terén, statisztikai adatokkal is kimutatja a szóban forgó intézmény célszerűségét. Habár történelmi és irodalmi része inkább csak encyclopaedicus becsű, s irálya is több kifogásra szolgáltat alkalmat: de gazdag tartalmánál s a tárgynak minden oldalú megvitatásánál fogva becses.

Ennélfogva a nagygyűlés, a II. oszt javaslatára a jutalmat az I. számú pályamunkának odaitélte, melynek felbontott jeligés leveléből e név tünt ki: Dr. Friedmann Bernát , ügyvéd.

A másik jeligés levél felbontatlanul elhamv:asztatott.

Arany János

főtitkár

VI. JELENTÉS

a Vitéz – Korizmics jutalomról.

A néh. Vitéz József alapítványából kitűzött 40, és Korizmics László tiszt. tag ajándékából hozzátett 40 – eszerint 80 aranyos jutalomkérdésre, mely az erdősítésre vonatkozott, versenyző 4 pályamű közöl a III. osztály bírálói csak az I. számút (jeligéje Colberttől) emelik ki, és azt nemcsak önálló beccsel bíró tudományos munkának, hanem úgy, mint kivántatott, gyakorlati irányú dolgozatnak tüntetik ki és a jutalomra érdemesnek tartják; hanem az egyik bíráló azon részt, melyben a befásítás kivitele részvénytársaságok által ajánltatik, mint határozottan célra nem vezetőt, kihagyatni javasolja.

E szerint a jutalom, az osztály ajánlatára, az I. sz. munkának itéltetett, az említett rész azonban kihagyandó lesz. Felbontatván a jeligés levél, abból, mint szerzőé, e név tünt ki: Galgoczy Károly , Budapesten.

A fel nem bontott többi jeligés levél tűz martaléka lett

Arany János

főtitkár.

VII. JELENTÉS

a Fáy András-féle jutalomról.

A pesti első hazai takarékpénztár alapította

Fáy András

alapítványból „Mezőgazdasági Vízműtanra" kitűzött pályázat eredménye 3 pályamunka lett; melyek közöl, a II. osztály bírálói szerint, a II. és III. sz. tekintetbe sem jöhet; az I. számu az előirt programm keretében mozog ugyan s ennyi előnnyel bír is a másik kettő felett, de azért se jutalomra, sem nyomtatásra nem ajánlható. – Ennélfogva az osztály a jutalom ki nem adását, hanem ujra kitűzését hozta javaslatba. – A nagygyűlés e javaslatot elfogadva, elhatározta a kérdést ujra kitűzni; a jeligés leveleket pedig még az ülés folytán, felbontatlanul megsemmisítni rendelte.

Arany János

főtitkár.

VIII. JELENTÉS

a Marczibányi-mellékjutalomról.

A Marczibányi-jutalmat az Ak., alólirt napon tartott nagygyűlési ülésében, a III. osztály ajánlata alapján a következő munkának itélte:

„Az árapály a fiumei öbölben", – írta Stahlberger Emil , a cs. és kir. tengerész-akadémia tanára, Budapest, 1874.; – minthogy a bíráló-bizottság véleménye szerint ez az első mű az egész világirodalomban, mely a kis dagályú tengerek árapályi viszonyaival tüzetesen foglalkozik. – Szerző, kitűnő mérőeszközökkel, három éven át, rendszeres megfigyeléseket tett a fiumei öbölben, s kutatásai eredményét e művében állította össze s dolgozta fel. – Mathematikai-természettani irodalmunk legkitűnőbb monográfiája, mely bármely nemzet irodalmának becsületére válnék. – E szerint a nagygyűlés a jutalmat az elhunyt szerző örököseinek kiadatni rendelte.

Kelt Budapesten, a MTA 1876. junius 8-án tartott nagygyűléséből.

Arany János

főtitkár.

AJOM14

Megjegyzések: