[szerkesztői feloldás]
AZ 1865. JÚL. 9.-I GYŰLÉSEN TORKOS SÁNDOR ELHUNYTÁRÓL
Még egy gyászjelentésre hí föl engem a szomorú kötelesség. Intézetünk tagjai közt, az
elmúlt hét folytán bő aratása volt a halálnak. Az érett aggastyán mellett nem kimélte az
ereje teljében levő fiatal férfiút sem.
Torkos Sándor
váltótörvényszéki igazgató, akadémiánknak a nyelvtudományi
osztályban levelező tagja, mint a hozzám küldött halotti jelentésből bizonyos, f. hó 5-én, életének még csak 32. évében
Sopronban elhunyt. Ha méltó kegyelettel áldozánk az
élemedett ősz érdemeinek, fájdalommal tekintünk az elpusztult
reményekre is, melyek az ifjúval sirba szálltak. Torkos Sándor, az akadémia közlönyeiben s más
folyóiratokban megjelent értekezései által, oly tehetségesnek bizonyítá magát, kitől a
nyelvtudomány terén sok hasznost, sőt ujat is várhattunk volna. Szorgalmas tanulmányon s
búvárlási szenvedélyén kívül az anyai nyelvnek amaz ép érzékével is meg lévén áldva,
mely nélkül a tudomány soha nem biztos eléggé: már is jeleit adta őrfigyelmének a nyelv
körül.
Ő volt az első, ha jól tudom, ki észrevette, hogy szenvedő formánk a nyugati nyelvek
befolyása alatt átváltozóban van, egyszerűből segédigés alakká. E tény ellen, mely
szemeink láttára történik irodalmunkban, méltán szólalt fel gúnyos bosszankodással, mert
új szavak fölvétele nem árt a nyelv szellemének, de a szókötési, s ami legfőbb,
nyelvtani alakok teljes elváltozása, felbomlása, nem a művelt
és művelés alatt lévő nyelveken, hanem csak a barbár kor viszontagságai alatt állókon
szokott megtörténni. Valóban sürgető szükség, hogy a T. Akadémia
Torkos
nak e hagyományát örökbe fogadja, és gátot
vessen a nyelv alaki feloszlásának!
Torkos Sándor