[szerkesztői feloldás]
ÖSSZES-ÜLÉSI BEJELENTÉSEK
Mielőtt az összes ülés tárgyait előadni szerencsém lenne: meg kell emlékeznem azon súlyos
veszteségekről, melyeket Akadémiánk a szünidő folytán szenvedett: Jul. 23-án
Fényes Elek
, választott rendes, tényleg levelező
tagunkat ragadta el közülünk a halál, kinek a magyar tudományosabb statisztika és
földleírás körüli érdemei országszerte ismeretesek. Ő oly időben adta magát ezen
tudományok mívelésére, midőn ily munkásságért elismerésre alig számíthatott, s midőn az
anyag-gyűjtéstől az utolsó feldolgozásig e téren minden a magán szorgalomra volt utalva.
Munkásságáért az Akad. nagyjutalommal, később rendes tagsággal tüntette ki, de mivel a
székfoglalás iránti szabálynak eleget nem tett, nagygyűlési határozattal a levelezők
közé helyeztetett vissza.
Fényes Elek
Továbbá mély fájdalommal mutatom be úgy a családi, mint a budapesti ágostai hitvallású
egyházgyülekezet gyászjelentését
Székács József
tiszt. tagnak jul. 29-én történt haláláról. A kitűnő
egyházi szónok és költő, az aesthetikai és classicai nagyműveltségű író, az ó-kor
remekeinek jeles fordítója, 40 évig vett buzgón részt Akadémiánk működésében, s távozta
nyelv- és széptud. osztályunkban fájdalmas ürt hagy.
Székács József
Aug. 3-ával (ha nem csalódom) a
hírlapok
Klein L. Gyula
külső tag berlini hazánkfiának elhunytát jelentik, – kit az
Akad. 1869-ben „A dráma
története" c. híres munkájáért (melybe a magyar drámát is befoglalandó volt)
választotta külső tagjának.
Hírlapi tudósítás nyomán fájdalommal jelentem
Pertz Henrik
híres német
történetbúvár, a porosz kir. könyvtár igazgatója, Akadémiánk II. oszt.-ban a legrégibb,
1833-ban választott külső tagjának
f. hó 12 körül történt
halálát.
Pertz, Georg Heinrich
Végre a legmélyebb fájdalommal mutatom be a család és Kolozsvár
szabad királyi város képviselő bizottságának gyászjelentéseit gr. Mikó Imre
igazgató és tiszteleti tagnak september 16-án bekövetkezett gyászos
haláláról. – Nem lehet e rövid perc feladata, csak vázolni is a Dicsőültnek hazafiúi,
tudományos és emberbaráti érdemeit; ennek akkor lesz helye, midőn az Akadémia,
kegyeletes szokása szerint, emlékbeszéddel fogja ünnepelni e férfiu emlékezetét, ki oly
időben, midőn a magántűzhely is alig volt bátorságban, új tűzhelyet nyitott a
tudománynak, nemzetiségnek! Mondjunk áldást mindnyájok emlékezetére.