I. JELENTÉS az akadémiai nagy-jutalomról s a Marczibányi-mellékjutalomról.

I. JELENTÉS

az akadémiai nagy-jutalomról s a Marczibányi-mellékjutalomról.

A jelen nagygyűlésen az akad. nagyjutalom az 1871–76. évkörben megjelent bölcsészeti munkák egyikének volna odaítélendő. Minthogy azonban a II. osztály a mondott évkörben megjelent bölcsészeti munkák sorából egyet sem jelölhetett ki mint olyat, mely akár nagyobb jelentőségű új eszmékkel a tudományt előbbre vitte volna, akár önálló forrástanulmányok eredményének tekinthető: – ennek folytán a nagyjutalom ki nem adását ajánlja.

A Marczibányi-jutalomra,

Domanovszky Endre

l. tag „A bölcsészet története "c. munkájának 1875-ben megjelent II. kötetét ajánlja, mely az egyházi atyák korát részletesen, behatóan és objectivitással tárgyalja, minélfogva bölcsészeti irodalmunkban lényeges hiányt pótol. – A nagygyűlés elfogadja az osztály javaslatait, a nagyjutalmat ezúttal ki nem adja; a Marczibányi-jutalmat pedig

Domanovszky Endre

nevezett munkájának odaítéli.

Arany János

főtitkár.

II. JELENTÉS

a Sámuel-díjról.

Az 1876-dik évre szóló Sámuel-díjat az ua. évben nyomtatva megjelent, szorosan nyelvészeti értekezések közől, jelen nagygyűlés az I. oszt. véleménye alapján Simonyi Zsigmond „Az ugor módalakok" c. értekezésének, mely a Nyelvtudományi Közlemények 1876-i évfolyamában jelent meg, itélte oda; mint a mely a magyar nyelvtudományban a kérdést nagyobb terjedelemben először tárgyalja; becses adalék a magyar nyelvtudományra nézve, a melyet a nyelvtanírók nagy haszonnal tanulmányozhatnak. Mellette kiemeltettek, mint dicséretre méltók, a következő értekezések: I. Lehr Albertnek „A tom, tod, tok, tott" c. értekezése (Nyelvőr, 1876. dec.), mely a magyar nyelvnek a szók összerántásában követett szokását igen helyesen tárgyalja, – 2. SpitkóLajosnak „A latin nyelv a rokon nyelvek körében s történetének forrása" c. értekezése (Aradi főgymnasium értesítője, 1876), a mely örvendetes tanúsága annak, hogy szerzője a latin nyelvtudomány ujabb termékeit jól ismeri és helyesen tudja előadni.

Arany János

főtitkár.

III. JELENTÉS

a Nádasdy-jutalomról.

A gr. Nádasdy Tamás nevét viselő alapból kitűzött jutalomra négy pályamű érkezett, de közülök az I. oszt. jelentése szerint csak a II. számú: „Bokrétás világ" érdemel figyelmet, bár ez sem olyan, hogy méltó volna a jutalomra. Főérdeme a csinos nyelv, verselés s egypár lyrai vagy humoros hangulat sikerültebb kifejlése, noha a valódi humorig nem képes emelkedni; azonban cselekvénye és jellemrajza épen oly elhibázott, mint erőtelen. A szerző egyszerű cselekvényét sehogy sem tudja valószinűvé tenni, az erősb indokok hiányoznak úgy a bonyolításban, mint a kifejlésben; a jellemrajz épen nem árul el biztos kezet, a mű egyetlen alakja sem sikerült – az élet bizonyos érzelgős felfogása miatt a határozottabb vonások is elmosódnak. – E szerint a nagygyűlés a jutalomnak ki nem adását határozta és a jeligés levelek felbontatlan megégettettek.

Arany János

főtitkár.

IV. JELENTÉS

a Fekésházy-jutalomról.

A Fekésházy-jutalomra minden ötödik évben a hazában divatozó bármely nyelven (a magyaron kívül) írt oly munkák pályáznak, melyek a magyar nyelv és irodalom megismertetését előmozdítják, tan-, kézi- vagy olvasókönyvek útján. Az I. osztály az 1872–76-ik évkörben megjelent ily munkák között egyet sem talált jutalomra érdemesnek, s azért az Ügyrend 134. §-a értelmében a m. kir. vallás- és közoktatási minisztériumot felszólíttatni ajánlja, hogy ily könyvek megírására az Akadémia útján pályázatot hirdetni méltóztassék. – A nagygyűlés a jutalom ki nem adását határozta.

Arany János

főtitkár.

V. JELENTÉS

a Gorove-jutalomról.

A Gorove-alapítványból, 60 arany jutalommal kitűzött pályakérdésre („Adassék elő a tudomány, irodalom és művészet állapota Magyarországban,

Mátyás

trónraléptétől a mohácsi vészig") két pályamunka érkezett be.

A II. oszt. bírálói szerint a II. számú, melynek jeligéje „Conamur tenues grandia", szerzőjének saját nyilatkozata szerint a pályázatra szánt dolgozatnak csak kivonata, s így a fenálló pályázati szabályok értelmében tekintetbe sem jöhet. Egyébiránt a rendelkezésre álló kútfői készlet körül teljes tájékozatlanságot árul el, s nyelve sem kifogástalan.

Az I. sz. pályamunka, melynek jeligéje „A szeretett haza dicsőségének" – szintén nem oldja meg teljesen a feladatot. Ugyanis a hazai tudományos, művészeti és irodalmi állapotokat csupán külső jelentkezésükben tárgyalja; de fel nem tünteti a szellemet, mely azokat áthatotta, az összefüggést, melyben azok a társadalmi s politikai élettel és a viszonyt, melyben az Európa egyéb államaiban jelentkező tudományos és művészeti mozgalmakhoz állottak. Felsorolja az írók műveit és a művészek alkotásait, de nem jellemzi azokat. Végre az előadás is nehézkes, minthogy azt hosszas latin idézetek és polemikus kitérések szakitják meg. Más részről azonban a pályamunka szerzője szorgalommal gyűjtötte és állította össze azt, ami a pályakérdés tárgyára vonatkozólag mindeddig iratott; az anyag csoportosítása ügyes, nyelve kifogástalan; minélfogva kiemelt hiányai ellenére is a magyar irodalomra nézve hasznos dolgozatnak tekinthető.

Az osztály, tekintettel arra, hogy az Ügyrend 93. és 96. §-ai a viszonylag legjobb pályamunkának, ha egyszersmind sajtóra is érdemes, a jutalmat kiadatni rendelik, és csak oly munkát zárnak ki a jutalomból, melyből a tudományra semmi haszon nem háramolnék: ajánlja, hogy a jutalom az I. számú munkának adassék ki; szerzője felszólíttatván, hogy a mennyiben azt maga sajtó útján közrebocsátani kivánná, előbb a bírálók észrevételei alapján dolgozza át.

Ennélfogva a nagygyűlés az osztály javaslata alapján a jutalmat az I. sz. pályamunkának odaitélte, melynek felbontott jeligés leveléből e név tünt ki: ifj.

Szinnyei József

másodéves tanárjelölt.

A másik jeligés levél felbontatlanul elhamvasztatott.

Kelt Budapesten, a MTA 1877. május 23-án tartott nagygyűléséből.

Arany János

főtitkár.

AJOM14

Megjegyzések: