FŐTITKÁRI JELENTÉS

A tudomány óriási léptekkel halad – szokták mondani; és ez egészben s nagyobb időközöket véve föl, igaz is. De a laicus szemlélő, ki, nem mondom a magyar, hanem bármely tudományos akadémia egy évi müködését venné csupán szemügyre, nehezen találná fel ez óriási lépteket. Nagy igazságok, örökre megállapított törvények helyett, többnyire még gyanus, kétellyel fogadott hypothesiseket találna, mint az évi haladás eredményét; világra szóló fölfedezések, találmányok helyett kalandosnak látszó vállalatokat s egyes meleg fők lemosolygott ábrándjait; általában pedig a cyclopsi munka helyett aprólékos hangya-szorgalmat, vagy a gyárak sürgő-forgó tevékenységét, hol a részletekből nem válik ki az egész, hol minden egyes a maga szakmányát végzi, s kicsinyes lezsurlás

[!]

[sic!]

vagy hozzáadás által mozdítja elő a mű tökélyét. Igy hajlandó volna pl. – a nyelvtudomány terén, nagy vívmányok helyett – (egyik jelesünk mondása szerint:) csak „a szók egérfarkába való kapaszkodást" látni; alig méltányolná kellően a történet egy-egy homályos helyének, alakjának megvilágítását, olykor csupán egy dátum megigazítását; a bölcsészet e soha nem kész tudomány körében elítélne minden mozgalmat, mint üres formahüvelyezést; sőt az exact tudományok egész arcvonalán is, nagyszerű haladás helyett apró bíbelődést látna, mely parányi különbségek kiegyenlítésében, vélemények régibb árnyalatának megcáfolásában, újnak felállítására törekvésben, így látszólag merő kicsinységekben mutatkozik, s alig egy porszemmel növeli a tudomány meglevő készletét. Ott pedig, hol új tudományszak keletkezéséről van szó, minők kivált jelen századunkban bokrosan sarjadtak fel, még avatott szem is ritkán látja meg a csírában a leendő terebélyes fát, melyet a jövő nemzedék már teljes virulásában fog szemlélni. Szóval, hogy korszerű kifejezést használjak, a tudomány döntő csatái sem oly mindennapiak, sőt nem is minden éviek: sok előcsatározásra, ide-oda mozdulásra, apró ütközetre, olykor látszólag hátrálásra van szükség, núg egy-egy nagy diadal kivívatik. És ezt általában a fejlődés, különösen a tudomány fejlődése hozza így magával; a tudományé, mely tévedések között keresi az igazságot, s melynek e célra a legkisebb részlet sem csekély, mert az igazság hamis részletet nem tűr.

Egy tekintet a vázlatos jelentésre, mely épen most kiosztatott, meggyőzhet mindenkit, hogy Akadémiánk a lefolyt évben is híven teljesítette feladatát a tudományok fejlesztése és terjesztése körül. A felolvasott értekezések és kiadott munkák hosszú sora bizonyságot tesz erről. Úgy hiszem, az időre való tekintettel is, hogy jelentésem e részét a lehető legrövidebbre vonhatom össze.

A nyelv- és széptudományok körében a magyar nyelvújítás fölötti mult évi vitákhoz Barna Ferdinánd l. tag járul még „egy szavazattal" Különben az osztálybeli előadások inkább a rokon és idegen nyelvek terén mozogtak; mint az említett tagé, ki egy, a mordvin nép viszontagságairól szóló munkát ismertetett, majd e nép pogány isteneiről és szertartásairól értekezett, –

Vámbéry

Vámbéry Ármin

r. tagé, ki a török–tatár nyelvek szó-nyomozó szótáráról tartott előadást, –

Budenz

Budenz József

r. tagé, ki

Podhorszky

Podhorszky Lajos

társunk sinai-magyar nyelvhasonlításait bírálta, – Goldziher Ignác l. tag sémi tárgyú értekezései: a spanyol arabok helyéről az izlám fejlődése történetében, – a nyelvtudomány történetéről az araboknál, Mayr Aurél vendégé, az ó-indbeli lágy aspiráták hangtani értékéről. A magyar irodalom története, becses adalékot nyert

Szilády

Szilády Áron

r. tag értekezésében: Temesvári Pelbártról, a classicai irodalmat

Télfy

Télfy Iván

l. tag fejtegetései az „Eranosz" nevű hellén lakomáról s Barna Ignác l. tag Aeneisz-fordításai képviselik, melyekből kétszer is olvasott fel mutatványt, úgy ez utóbbinak értekezése a római satiráról. Végre, tárgyuknál fogva szorosan érintik a nyelvtudományt:

Hunfalvy Pál

előadásai a folyóvizek neveiről, és az „Ethnologia, archaeolologia, nyelvtudomány" címűek.

A nyelvtudományi bizottság befejezte a helyesírás ujabb átvizsgálását s legközelebb az Ak. elé terjeszti, szorgalmasan folytatta a Közlemények, a Nyelvemléktár, a Történeti Szótár és a Corpus Poetarum munkálatait, illetőleg kiadását.

A második osztály bölcsészeti szakában

Domanovszky

Domanovszky Endre

l. és

Brassai

Brassai Sámuel

r. tagok értekeztek a logikáról; a társadalmiban

Wenzel

Wenzel Gusztáv

r. t. magyar jogtörténelmi előadásai ébresztettek figyelmet, ki majd az Alsó-magyarországi városok küzdelmét a Dóczyakkal, majd hazánk városait és városjogát, majd végül a XV. századbeli tárnokjogot helyezte új világításba, –

Zlinszky

Zlinszky Imre

l. t. jogtani értekezése atelekkönyvi intézmény befolyásáról a tulajdonjog szerzésére; nem különben

Kautz

Kautz Gyula

r. t. felolvasása a nemes ércekről az emberiség történetében. A történelmi szakban átalában hazánk történetét világosító előadásokat hallottunk:

Jakab

Jakab Ödön

. l. tagét a Ghiczyekről (Gécziek) Erdély történetében, –

Pesty

Pesty Frigyes

-ét

Brankovics

Brankovics György

rác despota magyarországi birtokviszonyairól, – Deák Farkasét

Nagy-Várad

Nagyvárad

1660-ik évi elestéről, –

Szilágyi Sándor

r. tagét Cariglio diplomatikai tevékenységéről Erdélyben, – és

Balássy

Balássy Ferenc

l. tagét Ludányi Tamás egri püspökről. Ezekhez járul

Salamon

Salamon Ferenc

r. tagnak had-tudomány-történeti értekezése a magyarok hadászatáról a vezérek korában, s a rövid műtörténeti előadás, mellyel

Henszlmann

Henszlmann Imre

r. t. a Myskovszky-küldötte Felső-magyarországi középkori épitészeti emlékek rajzait bemutatta.

E hármas osztály állandó bizottságai közől a történelmi két régi író:

Brutus

Giovanni Michele Bruto

és

Szamosközy

Szamosközy István

magyar historiai munkáinak kiadását befejezte, valamint

Marino Sanuto

Sanuto, Marino

világkrónikájának Magyarországot illető tudósításaiból adott egy iratkötetet, a Magyar Történelmi Tárban, melynek 3 új kötete épen most jelent meg, ezen kívül a Magyar és az Erdélyi Országgyűlési Emlékekből is egy-egy kötetet, – a Mátyás-korabeli Diplomatiai Emlékekből is egyet. – A Rákóczi-Levéltárból az „Angol diplomatiai Iratokat" adta egy kötetben s ugyanannyiban gróf Bercsényi Miklós leveleit

Rákóczi

II. Rákóczi Ferenc

hoz. Végül a bizottság egy Anjou-kori Oklevéltár kiadását is munkába vette.

A nemzetgazdasági bizottság, némi kényszerült szünetelés után, ez évben újult erővel vette fel munkássága fonalát. Megindította Közlönyét, a Nemzetgasági Szemlét is, havonként, nyilvános felolvasó ülést tart a szakjába tartozó fontosabb kérdések fejtegetése és megvitatása végett.

Az archaeológiai bizottság folytatta érdekes havi közlönyének, az Archaeológiai Értesítőnek, valamint Közleményeinek is kiadását, mely utóbbiból már a XI. kötet első füzete jelent meg; de költséges Régészeti Emlékei-ből szerény dotatiója miatt csak két évenkint adhat új kötetet, s jövő évre készül a „Lőcse középkori emlékeit" tárgyazó rész.

A mathematikai és természettudományok terén részint az osztály tagjai, részint a vendégül fellépett ifjabb tudósok oly élénk munkásságot fejtettek ki, mint alig valamelyikében a megelőző éveknek. Vész r. tag egy részletes különzéki egyenlet feloldását, –

Hunyady

Hunyadi Jenő

l. t. Apollonius feladatát a gömb felületén, ugyanő és Scholtz Ágoston v. a kúpszeleten fekvő 6 pont feltételeit, – Fölser István (v.) a kúp és hengerfelületek sík-metszéseit, – Kenessey l. t. folyamunk vízrajzi viszonyait tették vizsgálatuk tárgyává, –

Martin

Martin Lajos

l. t. pedig folytatta propeller-vitáját

Réthy

Réthy Mór

és a bírálók ellen. Az astronomia köréből

Konkoly

Konkoly-Thege Miklós

l. t. terjeszté elő hulló-csillag megfigyeléseit s néhány állócsillag spektrumát, némely apróbb közleményekkel; ugyanő a napfoltokról és a holdnak teljes fogyatkozáskori vörös színéről értekezett; egy vendég: Gruber Lajos a Cassiopeia-csillagzat egyik kettős csillagáról;

Hoitsy

Hoitsy Pál

úr (v.) csillagészleleteiről küldött be dolgozatot. Szorosabban természettani előadások voltak: Abt Antaléi a Pinkus-féle villanyos elemről s a hullámmozgás gyorsaságáról lágy zsinegeken, –

Kont Gyulá

Kont Gyula

é a villanyosságok kiegyenlítéséről a szikrában, – Fröhlich Izoré az elhajlított fény polarizátiójáról, – Schenzl Guidó r. t. erdélyi Magnetikai Észleteteit terjeszté elő.

Vegytani előadásokat tartottak:

Nendtvich

Nendtvich Károly

r. t. a parádi enargit ásványról s

Fabinyi

Fabinyi Rudolf

(v.) két naphtalin képletről; –

Fleischer

Fleischer Antal

(v.) cyánsav-vegyületekről;

Steiner

Steiner Lajos

(v.) a fulminátokról;

Thán

Thán Károly

r. t. vegyerélytani vizsgálatai első részét, s

Plosz

Plósz Sándor

tanár (v.) a peptonok vegyi természetét adta elő, – Schwarzer Bernát és

Möllner

Möllner N.

vendégek hazai ásványos-vizeket elemeztek.

Az ásvány- és földtant gyarapíták: Szabó József r. t. Görögországban tett útja leírásában, –

Krenner

Krenner József

l. t. a hazai anglesitekről s némely grönlandi ásványokról írt dolgozataival, – Koch Antal l. t. erdélyi ásvány- és kőzettani közleményeivel.

Áttérve a szerves természetre, növénytani előadásokat tartottak:

Hazslinszky

Hazslinszky Frigyes

r. t. a szőlő-öböly nevű gombácskáról és hazánk üszöggombáiról és

Borbás

Borbás Vince

(v.)

Veglia

Krk

és

Arbe

Rab

szigetek nyári flórájáról; Schuch József a járulékos gyökerek fejlődéséről; Staub Mór Fiume s környéke florisztikai viszonyairól; Klein Gyula a tengeri moszatokról; végre Loyka Hugó hazánk zuzmó-virányáról. Állat- élet- és bonctaniakat:

Frivaldszky

Frivaldszky Imre

l. t. Temes és Krassó faunájáról;

Scheiber

Scheiber Sándor

(v.) az orsó-giliszta élettörténetéről;

Mihálkovics

Mihálkovics Géza

(v.) az agy fejlődéséről; Thanhoffer (v.) a Marej-féle érlökésjelzőről;

Lenhossék

Lenhossék József

r. t. egy polymikroscopium és a Malpighi-féle veselobokról; Balogh Kálmán l. t. az ónvegyületek és a vanadinsavas ammoniák hatásáról az állati szervezetre, végre

Lenhossék

Lenhossék József

r.t. egy hazai mesterséges macrocephalt és egy barbárkori koponyát mutatott be.

A mathematikai és természettudományi bizottság növény és állattani utazásokat tétetett (

Borbás

Borbás Vince

,

Staub

Staub Mór

,

Mocsáry

Mocsáry Lajos

urak) és geológiait

Szabó

Szabó József

r. t. által, ki Görögországban folytatta vizsgálatait a tevékeny vulkánok körül. „Közleményei" számos füzetén kívül a bizottság önállólag adta ki

Koch

Koch Antal

l. t. munkáját a dunai trachytcsoportról és a IV. füzettel befejezte

Kalchbrenner

Kalchbrenner Károly

gombászati díszmunkája kiadását.

Előadásomban az akadémiai jutalmakhoz érve, nem hagyhatom említés nélkül, bár köztudomásra van, mert az Ak. történetéhez tartozik, az Ünnepélyes Közülést, mely ezévi jan. 28-án nagy hazánk fia,

Deák Ferenc

emlékének volt szentelve s melyen az emlékbeszédet

Csengery Antal

ig. és r. t., az Ak. másodelnöke tartotta. Költemények pedig

Szász Károly

r. és

Tóth Kálmán

l. tagok részéről adattak elő; az előbbi, mint az Ak. által hirdetett pályázaton jutalmat nyert, az utóbbi mint méltányolással kiemelt mű. Ezen kívül, az összes akadémia még a gr. Teleki drámai jutalom ügyében döntött, melynél „Janus" c. szomorújátékkal nyertes lőn Csiky Gergely ; s a Karácsonyi-jutalom iránt, mely most másodszor nem volt kiadható. – A jelen nagygyűlésen eldöntött pályázatokról szerencsém van következő jelentést olvasni fel.

[szerkesztői feloldás]

Lásd. 712-717.

Még számos egyéb tárgyra is ki kellene bocsátkoznom, ha az előadásomra szánt idő engedné. Említenem kellene a Könyvtár állapotát, ennek s a kézirattárnak gyarapodását ajándék, vétel, csere útján; feltüntetnem az Akadémia anyagi helyzetét s hálával sorolnom elő azon hazafiak neveit, kik ez év folytán adományokkal vagy hagyományokkal járultak tőkéjéhez; nem mellőzhetném az ünnepélyes órák említését sem, melyekkel összes ülésein az Akadémia elhunyt tagjai emlékezetét megújította; de mindezekre nézve utalok a nyomtatott jelentésre. Fájdalom! azok száma, kiknek intézetünk a kegyelet ily adójával tartozik, jelentékenyen szaporodott az 1876-7. évben is; s ezek egyikéről: gr. Mikó Imre igazgató és tiszteleti tagról a mindjárt utánam következő szónok fog, méltóbb előadással, megemlékezni. El fogja mondani kétségkívül, hogy könyvet írni, a tudós éjjeli-nappali szorgalmával s nem csüggedő lelkesedésével adatokat gyüjteni össze akár poros levéltárakban, akár a természet rejtekutjain, s azokat a honszeretet melegével önálló munkába foglalni össze – ez sem utolsó érdem, s gr.

Mikó

Mikó Imre

t ennek koszorúja is megilleti: de súlyos nemzeti halállal fenyegető nyomás idején módot keresni és találni, mellyel maga e nyomás a visszahatás törvényénél fogva, a nemzetiség biztosítására, emelésére felhasználható, s azt csüggedhetetlen kitartással, a társadalmi helyzet ezernemű finom eszközeivel, anyagi áldozattal érvényesítni, mint az Erdélyi Muzeum alapításával történt, – ehhez, a tudomány szeretetén kívül a hazafiúság inspiratiója s oly egyéni tulajdonok kellenek, minők csak nagyszabású férfiakban találhatók.

De tartsunk sort. Mindjárt szünidőnk kezdetével

Fényes Elek

et vesztettük el, Akadémiánk rendes, de egy szabálynak a szokottnál szigorúbb alkalmazásával mégis csak levelező tagját. Az ember lehető gyöngéit elfödte a sír, a tudós érdemei, mint a hazai tudományos statisztika megalapítójáé, a miért akadémiai koszorut is nyert, megmaradnak. Utána kevéssel

Székács József

tiszteleti tag hagyta itt sorainkat, aki classikai és aesthetikai műveltsége által Akadémiánk díszére és hasznára volt, a világi és egyházi költészet terén egyaránt jeleskedett, mint egyházi szónok pedig évtizedek során át nem keveset tőn a főváros magyarosítására! Jakab István és Bertha Sándor , e legrégibb lev. tagok halála megujítá emlékezetünkben azt a kort, a midőn Akadémiánk alapíttatott s irodalmi és politikai, társadalmi életünk erősb lendületet kezdett venni.

Jakab

Jakab István

eredeti s fordított drámáival és dalműveivel vett részt e küzdelemben,

Bertha

Bertha Sándor

pedig mint

Széchenyi

Széchenyi István

s annyi jelesünk barátja és Akadémiánknak 1835 óta ügyésze, 1853 óta pénztári ellenőre, mint az „Országgyülési Tárca" írója, az egyesületi téren is buzgó hazafi," szintén lelkes bajnoka volt e kornak. Preysz Mór és Entz Ferenc l. tagokban borászati irodalmunk érzékeny veszteséget szenvedett; amaz tudományos úton, vegytani vizsgálatok által igyekezett emelni borászatunkat, emez részint a Gazdasági Egyesület útján kifejtett tevékenységével részint „Borászati füzetei"-vel gyakorlatian folyt be mezőgazdaságunk és kereskedelmünk e nevezetes ágának okszerű művelésére.

Szalay Ágoston

l. tagban a hazai archaeologiának egyik legbuzgóbb képviselője hunyt el. Amit gyűjtött s amit kiadott vagy ismertetett, egyaránt becses volt. „Magyar Levelestára" nemcsak történelmi kútfő, hanem egyszersmind nyelvészeti is.

Külföldi tagjaink sorát sem kimélte a halál. Elhunytak:

Ritschl FrigyesVilmos

Ritschl, Friedrich Wilhelm

, a classika-philologia egyik legkitűnőbb képviselője Németországon, aki úgyszólva megalapította a tudományos codex-kritikát s először ismerte fel az epigraphika és numismatika fontosságát a nyelvtanra, br.

Prokesch–Osten Antal

von Prokesch-Osten, Anton

, e jeles diplomata és tudós, aki részvéttel viseltetett tudományos mozgalmaink iránt, és nemzeti muzeumunknak számos becses tárgyat adományozott, és végre Klein Gyula hazánkfia, aki korán elszakadva honától, német író lőn és magyar létére a legremekebb munkát írta, a „Die Geschichte des Dramas" címűt s akit a halál nemcsak roppant terjedelmű munkája bevégzésében akadályozott meg, hanem abban is, hogy hazája, Magyarország drámairodalmát bemutathassa Németországnak.

Gyászunk és kegyeletünk kiséri az elhunytakat, de örömmel üdvözöljük új tagjainkat, akik, mint a csatatéren, a halottak helyébe lépnek, hogy mint előzőik, a tudománynak és dicsőségnek áldozzák életöket. Az idei nagygyűlésen, a mely egyszersmind elnökválasztó ülés volt, a következő új tagok választattak.

[szerkesztői feloldás]

Itt olvasta föl a jutalmi-jelentések végén közölt 717 számú tagnévsort.Itt olvasta föl a

AJOM14

Megjegyzések: