NEKROLÓG AZ 1865. OKT. 2-1 ÖSSZES ÜLÉSBEN:

[szerkesztői feloldás]

A folyó év nyarán, alig egy pár havi időközzel, immár másodszor fordul elé a szomorú alkalom, hogy egyszerre, ugyanazon ülésben az Akadémia két-két belső tagjának gyászos elhunytát kell jelentenünk. Alig hangzott el a hír, hogy társulatunk veterán bajnoka, ki Intézetünk bölcsejénél is már ott vala, Bartal György

Jegyzet Bartal György : lásd 38. sz. jegyzetünket.

igazgató és tiszteleti tag, nincsen többé; midőn újabb veszteség híre szárnyalá be ritkuló sorainkat, jelentve, hogy Mészáros Imre, filozófiai osztályunk levelező tagja szintén elhunyt. Ő, ki mint egyszerű vadkerti plébánus és esperest

[!]

[sic!]

„Népnövelési közleményei” s egyebek által 1858 körül vonta magára az Akadémia figyelmét annyira, hogy azon év dec. 15-én taggá választatott, – akadémiai értekezésében „Seneca mint bölcsész” ismertetését tűzé ki feladatául; komoly szándékát tanusítva, hogy Akadémiánkkal, mely őt megválasztotta, a tudományok mívelésében közreműködjék; minek eredményeül „a társadalom és kereszténység” című dolgozatát említhetem. De egyházi fölebbvalóinak bizalma kiragadván vidéki csendes magányából, a birodalmi székvárosban telepíté meg, hol mint Esztergom-főegyházi kanonok, a Pázmány-Intézet igazgatóságát vevé által. E terhes és fontos hivatalával a zsinati vizsgáló és egyházi könyvbíráló nehéz tisztét is egyesítvén. S talán e foglalatosságai, majd később hosszas gyöngélkedése akadályozák gyakoribb megjelenését az irodalmi téren s korlátozák akadémiai munkásságát, a még élete munkabíró delén túl sem igen haladott férfiúnak, ki 54 éves korában hunyt el Bécsben, september 25-én.

Méltóztassanak az illető tisztelt Osztályok mind az Ő, mind Bartal György ig. és t. tag emlékbeszéde hol, ki által és mikor leendő megtartása felől gondoskodni.