Két másolata: MTAK. Kézirattár, K 513/38 és 38/a. Az
első
másolat: K.513/38 –
–
nak
Debrecenből 1862. jún. 17-én kelt levelében.
Kék l. papír, bal sarkában domború nyomásos Kossuth-címer a koronával, körülötte:
„Áldás hazánkra” felirat. 23,5 x 14,7 cm, 2 fol., 1–2. l.:
–
nak írt l. szöveg, 2–3. l.:
köszöntő versének és levelének másolata, 3–4. l.:
levelének befejező része. – A
második
másolatot: K. 513/38/a
készítette
leveléről. Fehér l. papír, 21 x 17 cm, 2 fol., 1–3. l.: verses
köszöntő, 3. l.: l. szöveg, 4. l.:
jegyzete: „Leirtam
[szerkesztői feloldás]
leveléből
, 862. Julius 25. Az eredeti kézirat
van
ez idő szerinti zsadányi rectornál Dél Bihar megyében.” –
hagyatékából (
AkÉrt. 1899. 593. l. 38 és 38/a).
nak ez az első fentmaradt levele. Első tanítójához írta; szerves
folytatása a hozzá intézett köszöntő versnek. Amit a levél címzettje a költő
szüleiről, otthonáról 1862-ben
nek elmondott, az egyetlen hiteles s eddig ismeretlen kortársi
visszaemlékezés.
a következőképpen számol be erről
nak: „… A legközelebb lefolyt
pünk
Szerkesztői feloldás: pünkösdi
ünnepek alatt
Zsadányon lévén legatióban, s ebéd alatt a rector uramnál beszélgetvén egyről
másról, szóba jött a Nkőrösi iskola is, és a rector csakúgy mellesleg kérdé hogy
tanított-é engem
, s én igennel válaszolván, elmondá hogy ő volt kedves apádnak a
legelső praeceptora
Nagyszalontán, tanítván őt két évig, ismerve nagy atyádékat, mondja hogy igen
szíves becsületes jó emberek voltak ha oda ment alig találták helyét, örülvén hogy
a kis
mindég második vagy harmadik volt az iskolában. Nagyobb bizonyság
kedvéért a rector a sublathoz lépett s annak fiókjából elő keresett egy megsárgult
levélalakú papírt mely a mai számítás szerint félívnek neveztetik, s két levélnek
volt hajtva, mely levelet kedves apád írta és vitte is el egyszersmind egy kaska
szőllő kíséretében egy más szalontai fiuval ezen rectorhoz, ki már akkor elhagyván
Szalontát Árpádi rector volt mintegy 1828–29-ben. A levelet curiosumkép leirván ide igtatom:
[szerkesztői feloldás]
verses köszöntő és levél másolata
. Eddig a levél, magam is
olvasám, s ha a rector becsületessége nem kezeskednék is róla, magam meg ismerém
hogy kedves apád írása, azok a határozott szép gömbölyű vonások már ott is
látszanak. Tehát most ez az öregember Zsadányi rector, ott éldegél, szegényen de
becsületesen… még nője is él ki szinte ismerte kedves apádat midőn kis daróczban
járt és akkor is olyan hallgatag méla fiú volt. Ezt a levelét a szegény öreg
erekjeként őrzi…”. (Lásd
:
AJ. hagyatéka az Akadémiai Könyvtárban. MagyTud.
1967. 345–346. p.)
óhaját is közvetíti: a
Figyelőt szeretné ingyen kapni
„minthogy szegény létére elég buzára keresni”. Mint a levélből kiderül,
magától ajánlkozott
óhajának közvetítésére. Kéri
t, ha megkapta levelét, a
Figyelő „mondanivalói” közt
üzenje meg válaszát. Mivel erre vonatkozó üzenetet nem találtunk, valószínű, hogy
levélben válaszolt egykori iskolatársának. Mivel arról van tudomásunk,
hogy
„összes műveivel kedveskedett”
nak (lásd
:
AJ. szalontai tanítói és rektorai. EPhK. 1904. 756.
l.), méltán feltételezhetjük, hogy folyóiratát is megküldte neki.