Arany – Petőfi Sándornak

Kedves barátom,

Nem hiába vonított a kutya indulástok előestéjén, nem hiába rázták meg lelkeinket a kisértetes ordítás hangjai: a halál, mit az jelentett, meg van. Ugy van, barátom, a réműletes halál megtörtént s én nem vagyok többé. Magam ugyan még megvolnék, ollyan a millyen, csupán egy pár rheumaticus hidegláz,

n

Jegyzet

rheumaticus hidegláz, stb.

főleg megfázással kapcsolatos betegségek.

fluxus, nátha, catarrhus, köhögés-böhögés, fő és szem fájás, arcz kiütések, s kinzó gyomorbajok által emlékeztetve halálomra: de a múzsa, barátom, a muzsa nincsen tobbé! Ha látni akarsz döglött pegazust: siess hozzám. Elmeneted óta nem hogy a költés, de még a verscsinálás sem megy. Tudod-e miféle mesteremberség ez a vers-csinálás? Ez, pajtás, a kővágásnál csak százszorta nehezebb valami, ez előtt én sem ismertem de a napokban megpróbáltam. – Az ember leűl, kitalál sok tollrágás után egy rímet, melly legyen, például tapló, ha ez meg van, feláll, gondolkozik hol lehetne megegyező rímet lelni, végre egyben megállapodik; tegyük fel ebben: vak ló; már most előveszi az eszmék omniárumát, és keresget eszmét, melly mind a taplónak, mind a vak lónak megfeleljen, s ha ezt fellelte, kész a vers, mint a csizmatalp. S ime, barátom, eltávoztoddal ezen foltozó mesterségre szorult a te imádott költő barátod, ki, jóllehet az előtt is „csak

János

Arany János

” volt, mind azáltal néha vetődtek egy vagy két tenyeres-talpas eszméi. Mióta itt hagytál

[szerkesztői feloldás]

,

Murányon

n

Jegyzet

Murányon

Murány ostromán, melyet majd dec. 13-i levele kíséretében küld el

Petőfi

Petőfi Sándor

nek.

tiz strophát csináltam, csináltam bizony, nagyobb kinnal, mintha fala ujraépítésén dolgoztam volna, s már végkép kifáradtam. Innen mondom én, hogy keblem istennője megdöglött! szánakozzál rajtam és felejts el.

Nem is azért irok most, mintha jóakaratodat kaptázni akarnám (ad captandam benevolentiam)

n

Jegyzet

mintha jóakaratodat kaptázni akarnám (ad captandam benevolentiam)

= a jóakarat megszerzése céljából – . A latin szólást itt

Arany János

egyénileg magyarítva használja.

és barátságunk művészi, tovább nyujtásán mesterkedném. O nem! én érzem, én tudom, én hiszem, én meggyőződve vagyok, hogy barátságunknak meg kell szünnye! Ugy is azt mondja a példabeszéd: meghalt a gyermek, oda a komaság … vagy, a mi mindegyre megy, krepírozott

n

Jegyzet

krepírozott

megdöglött.

a múzsa, vége a barátságnak! I am ruined!

n

Jegyzet

I am ruined!

tönkrementem! (angol).

eljő, tudom hogy eljő az uzsorkörm, és a mit eddig kamatra adott vala, visszaveszi a nemes örmt:

n

Jegyzet

eljő az uzsorkörm, … visszaveszi a nemes örmt:

uzsoraköröm, … a nemes örömöt. Az erőszakolt rímkeresés kigúnyolása, egyszersmind további utalás arra, hogy a sors uzsorakörme visszaveheti tőle barátságuk nemes örömét.

de hagyján! azért még is

János

Arany János

leszem én.

n

Jegyzet

„csak JánosArany János ” … még is JánosArany János leszem én

A dec. 9-i angol nyelvű levélben is előfordul: „én csak

János

Arany János

vagyok” . – Nem ismerjük e valószínűleg szalontai eredetű ironikus megjegyzések hátterét, történetét.

Hanem irok hideg kötelességből. Nem akarok orgazda lenni, elrejtvén azokat a dolgokat, mellyeket rész-szerint- valóképpen te, tennen magad, részszerint pedig ez idő szerint feleséged, nékem pedig igen kedves emlékű komámasszouy – nálam feledni méltoztattatok. Mert ámbárhogy jóllehet azon dolgoknak némelly tekintetben mi is hasznát vehetnők, sőt, kérdezés után is eltagadhatnók, mindazáltal megmutatni akarjuk nagylelkűségünket, és semmit azokból el nem rejtünk, és el nem tagadunk. A lista itt következik:

Feljegyzése azon ingó vagyonoknak, mellyeket

Petőfi Sándor

3 megye táblabírája,

n

Jegyzet

3 megye táblabírája,

a reformkorban szokás volt a tisztelet, elismerés jeléül írókat, művészeket táblabírákul választani. Így lett táblabíró pl.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

,

Garay János

stb. –

Petőfi

Petőfi Sándor

t Gömör-, Zemplén- és Nógrád megye választotta táblabírául. (A

Petőfi

Petőfi Sándor

vel kapcsolatos erre vonatkozó adatgyűjtést lásd PetőfiLev. 390. l.)

és nője múlt Octóber 31 ^én szegény czélámon feledni méltóztattak.

n

Jegyzet

Octóber 31 ^én szegény czélámon feledni méltóztattak.

E szerint Petőfiék okt. 31-én utaztak el Szalontáról.

Arany János

rosszul emlékezett, amikor 1858-ban azt írta, hogy Petőfiék „még november első napjaiban is” náluk voltak. (Lásd

Arany

Arany János

jegyzetét

Petőfi

Petőfi Sándor

1847. szept. 17-i levelén.)

Sorszám	Az ingó-bingó vagyon megnevezése.	darab szám.
1.	Egy nap ernyő, rojtokkal, női vagyon ........................	1.
2.	Egy két vasú, fekete szarvnyelű tollkés ....................	1.
3.	Egy hüvelyknyi hosszúságú, alsó végén eléggé elkopott, felsőn elfaragott s rágicskált irón, magyarúl plajbász (hihetően a k. komámasszonyé).................	1.
4.	Lázár Miklós Lázár Miklós költeményei, n Jegyzet `Lázár MiklósLázár Miklós költeményei,` katolikus papköltő egyházi elöljárói tiszteletére írt verses köszöntői – Szinnyei Szinnyei József szerint – külön lapokon jelentek meg. Elképzelhető, hogy Petőfi Petőfi Sándor nek is küldött belőlük. ( Szinnyei, 7. k. 922–23. k.) mellyekben egy pár kanonokhozi forró szerelme megénekeltetik ...............	2.
	summa summarum	5.

mellyeket is közelebbi levelembe zárva, postán felküldeni el nem múlasztandándok.

A mi pedig

Tompa Mihály

t illeti,

n

Jegyzet

A mi pedig Tompa MihályTompa Mihály t illeti,

lásd

Tompa

Tompa Mihály

1847. okt. 28-i levelét és

Arany János

nov. 11. előtt

Tompá

Tompa Mihály

nak írott elveszett levelét.

tőle kedden, ágyban fekvő (rectius ágyba fektető) betegségem első napján, kaptam levelet. Ő is fekszik. Rólad, irja, egy betűt sem tud, engem kér, hogy irjak felőled sokat, mint vagy. „Sokkal kevélyebb vagyok”, ugymond, „minthogy ezt most, haragván ő énrám, tőle kérdezzem; de sokkal jobban szeretem őt, mint sorsa iránt közönyös lehessek, tehát irj nekem a gazemberről!” Na persze én megírám neki, hogy az már nem gaz ember, hanem házas ember, jóllehet háza nincs; de lehetne épen ugy, mint azon buzgó hazánkfiainak, kik, hátukon házuk, keblökben kenyerök, egy felleisennel (ami, ha nem csalódom, ezt teszi: bőrvas) Magyarországra jővén,

n

Jegyzet

azon buzgó hazánkfiainak, kik … egy felleisennel (a mi, ha nem csalódom, ezt teszi: bőrvas) Magyarországra jövén,

célzás Schiller Károly háztulajdonosra, akinél Petőfiék laktak a Dohány utcában (lásd

Baróti Lajos

: Petőfi budapesti lakásai. VasÚjs. 1893. 1. sz. 3– 6, l.) s aki oly sok házbért kért tőlük. A ’Felleisen’ német szó népetimológia útján alakult a francia eredetű valise = bőrtáska jelentésű szóból.

Arany János

itt tréfából szó szerint fordítja s ’batyu’ jelentésben használja.

érdemeikkel oda vitték a dolgot, hogy, még

Sándor

Petőfi Sándor

unktól is 600 – egynéhány forint házbért követelhetnek. De arról, hogy többé poéta nem vagyok, egy szót sem irtam neki, nehogy elbizza magát, és rosz, vagy szinte rövid verseket irjon, a mi, szerintem, mind egy.

Ugyancsak ő unszol engemet, hogy valamikor együtt ránduljunk fel Pestre. Én megirtam neki, hogy kész vagyok a dologra, csak fogasson be, és koczogtasson be az ablakomon, ugy sem nagy kerülő, s illendőbb dolog, hogy ő, ki nőtlen ember, azon felűl csak holmi csavargó költő, keressen fel engem, mint én őt, ki házas ember vagyok, s ollyan philister, hogy táblabiróságomhoz sem hibázik egyéb, mint a czim, s 100 forint jövedelem évenkint. Arra mindenesetre kérlek, hogy arczképemet

n

Jegyzet

arczképemet

melyet

Petőfi

Petőfi Sándor

rajzolt róla szalontai tartózkodásakor, s amelyre írta „Arczom vonásit…” kezdetű tréfás versének négy sorát. ( AJ. kk. VI. k. 12. l.)

addig [törölt]
« fel ne »
ne felhasználd

[!]

[sic!]

valamikép fojtásúl, részint hogy lássam meg még egyszer, millyen voltam én, mikor még koszorús költő voltam, részint, hogy ha

V. I.

Vahot Imre

nagyon igen nagyon találna erőltetni, legyen miről levétetni költői képemet, mert a mostani, bizonyisten, nem arravaló.

Ad vocem … vagy ad literas

V. I.

Vahot Imre

Tudod-e hogy már elkezdte az oldalrugásokat, amúgy szűr alól. Közelebbi egyik számának külföldi pletykái közt beszélvén Crabbe-rol

n

Jegyzet

V. I.Vahot Imre … már elkezdte az oldalrugásokat, . . beszélvén Crabbe-ról

Vahot Imre

, a PD1. 1847. okt. 29-i számában (1410. l.) az angol realista költő, Crabbe síremlékéről írt, melynek felirata: „a természet és igazság költészetének” . A Pesti Divatlap híradása szerint azonban inkább illenék Crabbe sírjára: „a gyár- és éhség-költészet atyjának.” – A továbbiakban

Vahot

Vahot Imre

ezt irja: „Nálunk a költészet ez ága még ismeretlen ugyan, – de kilátásaink lehetnek hozzá s majd akkor teremtőjének mi is emelhetünk hasonló sirkövet. Valljon ki lesz az? talán már él is.” – A gúnyos hangú megjegyzést

Arany János

magára vette.

vagy kiről, kit valamelly kritikusa jónak látott a gyáripar és nyomor költőjének nevezni azért, mert természethez hű költő volt, kérdi hogy valljon illyen nyomor költészet létezik-e nálunk? ki annak az alapítója, valljon él-e már? hehet, hogy itt a nép költőkre – főleg talán rám – czéloz, – de az isten áldjon meg, meg ne mondd valakinek hogy észrevettem, mert ha a fülébe megy, még azt hiszi, hogy én gondolok vele [törölt]
« akar »
ha rólam valamit mond.

Jelenleg nálunk van Nagy vásár, jövő héten Pesten lesz. Legalább ti is [törölt]
« csak »
megkapjátok azt, a mi, itt el nem kel. Ez vigasztalhat. Én ugyan nem költöttem semmit, mindazáltal ugy érzem magamat, mintha igen sokat költöttem volna, azon csekély különbséggel, hogy ámbár erszényem teljesen üres; a vásárlott holmikat körülöttem nem találom.

De kénytelen vagyok bezárni épületes levelemet, elfogyván előlem a papir, mit ez alkalomra levélnek szántam, egyedűl azon csókokat rakván még ide, mellyekkel én téged, feleségem pedig a kedves komám asszonyt (vagy, ha tetszik, összecserélve is) elhalmozunk, – és azon szíves jó kivánatot, mit ugyan ide mázolni nem lehet, de szívében örökké érez irántatok

igaz barátod

Arany János

Lakásod számát ird meg, ne kényteleníttessem máskor illy falusi tempóhoz nyúlni s máshová czimezgetni a levelet.

n

Jegyzet

illy falusi tempóhoz nyúlni s máshová czimezgetni a levelet.

Arany

Arany János

itt

Petőfi

Petőfi Sándor

egy korábbi megjegyzését ismétli, ami nyilván fájt neki: „Hagyd el ezt a szamár falusi tempot.” (lásd

Petőfi

Petőfi Sándor

1847. jún. 18-i levelében). Ezúttal

Petőfi

Petőfi Sándor

címét kérte, amit még a dec. 13-i levele írásáig sem kapott meg. E levél hangjával rokon

Arany János

Barátomhoz című verse, amelyet

Szendrey Júlia

őrzött meg.

Barátomhoz

Unszolsz, hogy irjak holmi verseket:

S milly szivesen fogadnék szót neked!

De átkozott gebe az a Pegaz

Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.

Tegnap már, mintha irni kezdenék,

Egészen a tollrágásig menék:

De, varju tépje meg a rosz lovát

Hiába biztatám hogy ,czo tovább!’

Ma kucsmád’ nyomtam fel, ha igy talán

Egy kis Petőfiség ragadna rám:

Lekarczolék egy pár „hozzá”-t, „felé”-t

Csuklott a múzsa s rám rivalt: „elég!”

Mit is haszontalankodom vele

Mikor szivem zsibajjal van tele:

Vendége jött s avval sok a dolog,

Minden kis érzelem sürög-forog.

Bolond szeles nép! lót-fut czéltalan

S egymásba ütközik minduntalan:

De nem csoda a sziv vendége nagy

S igen kedves nekik, mert az te vagy!

Arany János

s. k. E vers és a levél közeli keletkezési idejére utal a levélben említett „döglött pegaz”, mely a vers „átkozott gebe” Pegazával rokon. A „ma kucsmád nyomtam fel” s az utolsó két versszak a vers keletkezésekor

Petőfi

Petőfi Sándor

személyes jelenlétét sugallja. Lehetséges tehát, hogy

Arany

Arany János

még Petőfiék ott létekor írta s adta át versét, talán éppen

Júliá

Szendrey Júlia

nak, aki megőrizte. Valószinűleg ezért nem találunk róla említést

Petőfi

Petőfi Sándor

válaszában. A vers kéziratának lelőhelyéül az AJ. kk. VI. kötete (217. l.) az OSzK.-t jelöli meg, azonban nincs ott. – A PetőfiLev. (389. l.) a következőket írja: „Jelenlegi lelőhelyét nem ismerjük (az OSzK. más relikviákkal együtt meg akarta vásárolni, a Petőfi Ereklyetár jegyzékébe 217. sz. alatt fel is vették, de aztán a vétel megsemmisítése miatt törölték).” A vers kéziratát

Barta János

találta meg Debrecenben, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában. A kézirat leírása, a szövegeltérések megállapítása tőle származik. K: Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Debrecen – R 2173. – Fakózöldes, simaszélű papírlap, 24,5×20,6 cm, 1 fol., 1. l.: vers, 2. l.: üres. A kéziraton levő korábbi pecsét: „M. Nemz. Múzemn Könyvtára”. – A kézirat története

Arany János

Petőfi

Petőfi Sándor

nek írott első 1847. febr. 11-én kelt levelének sorsához hasonló. A levél

Lantos Adolf

tól 1936-ban az MTAK.-ba, míg a Barátomhoz című vers kézirata – Fekete Csaba osztályvezető szerint – 1938-ban került Debrecenbe. M: MDSzJ. 6. sz. tábla. – Mivel az eredeti kézirat nagyon halvány, Mikesék a róla készült fényképet utána rajzoltatták; ez okozta a szöveg romlását. A 2. vrsz. 4. sorában az eredeti: ’czo tovább!’ szavakban a cz és az o között egy kis térköz van, ezért a restauráló „ez”-nek olvasta, s a rákövetkező o-t , amely a kéziratban vitathatatlanul o, azonban fül nélkül, a-ra javította. Ezzel az önkényes javitással lett: „ez a tovább!”. A PetőfiLev. -be e formában került (389. l.). Egyéb szövegeltérések: Az Arany kk. VI. kötete 14–15. lapján található vers az 1950-es évek elejének előírása szerint modernizálva jelent meg, hitelesebb tehát a PetőfiLev. 389. l.-n található szöveg. A már tárgyalt ’czo tovább!’ – kifejezésen kívül. a most megtalált kézirat egyéb apróbb eltérései: 7. sor: „tollrágásig”: a két szó utólag van összekapcsolva. 9. sor: „biztatám” után nincs vessző, sem más írásjel. 13. sor: „ram” helyett a kéziraton vüágosan „rám” van, a „rivalt” után pedig kettőspont. 15. sor: „tele” után kettőspont. 18. sor: „céltalan” az eredetiben cz-vel. 19. sor: „minduntalan” után kettőspont.

AJOM 15

Megjegyzések: