Fehér papírom szerencsére elfogyott; s ismét az ominosus sárgazölden kell hozzád írnom.
Legelőször is azon balhiedelmből rántalak ki téged, s illetőleg titeket, miszerént azt hivétek
hogy én haragszom; mentsen isten! igen unalmas portéka az a harag, kivált illy gyöngélkedő
állapotban, minőben barátom még eddig is vagyok! s most is ha nem egészen ágyból, de
hálóköntösből veszed e sorokat, azon ohajtás mellett hogy téged legalább is az útczán vagy a
lakadalomban kapjanak.
Nem haragszom, és nem haraghatom pedig, mert: soha sem mondtam én azt neked hogy
Petőfi
vel ne közöld, a mit én neked irok,
és ezt szégyen is volna mondanom; aztán Petőfi Sándor
Petőfi
is épen azt tette Zemplénben mit en akartam, az asszonyhoz nem ment, és
Petőfi Sándor
Kazinczy
nak világosan
elmondta, miért?Kazinczy Gábor
n
épen mint én szerettem. De nem írtam, nem írhattam neki
mert szédelegvén e széles vilagon Szathmárban, Biharban,Jegyzet
az asszonyhoz nem ment, ésaz „asszony”: Vladár (Wladár) Józsefné Lónyay Sarolta, akihezKazinczynak világosan elmondta, miért?Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
t gyöngéd
szálak fűzték. A baráti levelekben olykor mint „Karolina”
szerepel, Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
mint
„háziasszonyom”-at vagy „nagyságos asszony’-t emlegeti. A szabadságharc után bánfalvi
birtokán otthont adott Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
nak.Kazinczy Gábor
n
Erdélyben nem tudtam hova utasitani levelemet, s ő a gyönyörű madár meg nem irta:
itt léssz megállapodásom stb. Most már tudom hogy Pesten van, de hol lakik? azért hogy ő Jegyzet
szédelegvén e széles vilagon Szathmárban, Biharban, stb.
Petőfi
a házasságát megelőző hónapokban csakugyan sokat
utazott, s élményeiről Úti levelek Kerényi Frigyeshez címen
számolt be a Hazánk hasábjain. Július elején
meglátogatta Bején Petőfi Sándor
Tompá
t, 8-án tovább indult: Putnok, Miskolc, Szerencs,
Sárospatak érintésével 10-én
érkezett Sátoraljaújhelyre, Tompa Mihály
Kazinczy Gábor
hoz. A következő napon tovább indult:
Széphalom, Ungvár, Beregszász érintésével átkelt a Tiszán. Megfordult Csekén, Zajtán, Peleskén.
Július 13-án már Szatmáron
volt, ott várta meg esküvője napját, szept. 8-t. Szept. 9–20. között tartózkodtak
Koltón, onnan Kolozsvárra, Nagyváradra, majd Nagyszalontára mentek s nov. 4-én érkeztek Pestre. (Lásd
Petőfi kk. V. k. 209. l.)Kazinczy Gábor
Petőfi
, ne gondolja hogy az ostoba német levélhordó tudja
lakását és ösmeri ötet, ha fel nem tesszük a Nró-t. Végezetre pedig, nem bánom hogy nem irtam,
tudom hogy az utólsó időben ugy tele volt lelke boldogsággal, hogy a barátság beszéde
tökéletesen mellőzhető vala részéről. Csak ő írna már nekem pár sort Pestről én is mindjárt hasonlót művelnék, – de haragunni? ettől sohsem voltam
távolabb mint most.
Petőfi Sándor
Boldogságuknak lelkemből örűlök; adja isten: hogy évekre nyúljanak a mézes hetek! Ugy látom
neje irásaiból hogy mély erzelmű derék hölgy, te is mondod; megérdemléttek
[!]
egymást! –
De bezzeg én, – mert illendő dolog itt magamról is megemlékezni – én hol kapok magamnak valami
féle asszonyi állatot; barátom! képzelhetetlen nehezen megy nekem ez a nősulés, – a fene
tudja, sem szerelmes nem tudok lenni, sem nem bízom a tisztelt nőnemben; kik pedig [sic!]
Schiller
úr szerént „égi rózsakat
szőnek a földi életbe.”Schiller, Friedrich
n
Jegyzet
42–44. l.)
Schillerúr szerént „égi rózsakat szőnek a földi életbe”.Schiller, Friedrich
Schiller
: Würde der Frauen című verse: „Ehret die
Frauen, sie flechten und weben | Himlische Rosen ins irdische Leben.” – Schiller, Friedrich
Rónay György
fordításában: A nő méltósága. „Tiszteld a nőket! ők szövik és fonják | Földi
sorsunkba a mennyei rózsát… ” (
Schiller Válogatott Versei.
Bp. é. n. Rónay György
[szerkesztői feloldás]
1956
Hanem hogy még egyszer más előtt mert az igen czudar dolog, te
pedig azt írod hogy rettentő csókoloznak, node ha téged és a tieidet nem
tartják másnak az az idegennek, ez szép tőlök!
Petőfi
re
térjek, nem igen tartja a dominus a mit ir; azt mondja ugyan is a „Hazánkban”, –
nem nyaljuk faljuk egymástPetőfi Sándor
[szerkesztői feloldás]
Én pedig még most is azt mondom: hogy nem kizárólagosságra adtam
szavamat; azonban erről már annyit beszéltünk, hogy „elég talán sok is”
(:
Vahot S.
:)Vachott Sándor
n
e négy szóban Jegyzet
„etég talán sok is” (Ezt az idézetetVachot S.)Vachott Sándor
Petőfi
is beleszőtte egy Petőfi Sándor
Arany János
nak írt levelébe (1847. aug. 29.).Arany János
Petőfi
látna witzet; te nem láthatsz;
egykor Pesten ez volt minden ötödik szavunk. –
Petőfi Sándor
Vahot
lapjának ügye még most is
függöben van, ö szörnyen pattog, a mint olvastad sőt írod is, hogy hit- és szószegés, és
hálatlanság, meg a jó isten tudja mi, akarják lapját megbuktatni; Te nem érthetsz egyikről
sem, a halátlansagról inkább Vahot Imre
Petőfi
érthetne, t.i. Petőfi Sándor
Vahot
szerént, az ármány es boszuvagyról, Vahot Imre
Erdélyi
és Erdélyi János
Heckenast
, ezekre haragszik ő. – Furcsa is barátom az
egész dolog! nem bir az ember okos lenni belőle; mondják: hogy Heckenast Gusztáv
Erdélyi
követeléseErdélyi János
n
törvényes, de nem igazságos; azonban a manó tudja igazán a dolgot.
Jegyzet
A Pesti Divatlapot – a Regélő Pesti Divatlap utódát – 1842 januártól 1844 június végéigVahotlapjának ügye…Vahot ImreErdélyiköveteléseErdélyi János
Erdélyi János
szerkesztette. A lap
kiadásának jogát a Helytartótanács ugyan Erdélyi János
Garay János
nak adta ki, de a meginduláshoz szükséges 8 000 pengő óvadékot
Garay János
Erdélyi János
tette le saját
vagyona és felesége hozományából; utóbb a kiadás jogát is megszerezte. Erdélyi János
Erdélyi János
első felesége Erdélyi János
Vahot Imre
és Vahot Imre
Vachott Sándor
testvére volt. Erdélyiné Vachott Kornélia azonban 1842
augusztusában meghalt. 1844 tavaszán Vachott Sándor
Erdélyi János
hosszabb külföldi útja
előtt rendezte itthoni dolgait. Néhai felesége vagyonrészét – 900 pengő híján –
visszafizette sógorainak, a Vahot fivéreknek. Átmenetileg átengedte a lapot is Erdélyi János
Vahot Imré
nek, aki azonban véglegesen
akarta azt. Ezért Vahot Imre
Erdélyi
től
tartozása fejében, lemondó nyilatkozatot csikart ki. Amikor Erdélyi János
Erdélyi
külföldi útjáról hazatért, vissza akarta venni a
lapot. Ezt annál is inkább megtehette, mert Erdélyi János
Vahot Imre
közben sem szerezte meg a kiadási jogot, amely így még mindig
Vahot Imre
Erdélyi
t illette.
Erdélyi János
Vahot
1847. szept. 3-án levelet intézett Vahot Imre
Erdélyi János
hoz, s ebben közreműködést
ajánlott fel neki a lap szerkesztésében (
ErdélyiLev. I.
k. 309–311. l., jegyz.: 465–466. l.). – Mivel Erdélyi János
Erdélyi
nem fogadta el ajánlatát: közzé
tette a sógorától 1844-ben kicsikart lemondó nyilatkozatot.
(Lásd
PDl. 1847. okt. 14., 42. sz. 1341.
l.)Erdélyi János
Egy Szécsi Mariat én is irtam,
n
de
minthogy a pályázásra, „dicsérő” kell, sőt köttetett ki világosan, enyém pedig inkább
„lehordó” nem küldtem fel; és ugyan szűken irtak, harom pályairat! boldog lessz valami
patvarista vagy diákember! Az én Mariám is valami 50–60 strófa; középszerü
historia, jó lessz, valamelyik lapba. Én még semmit sem kaptam a Kisfaludy-Társaságtól,
remélem: hogy – nem is kapok. Hanem illető husz példányomat,Jegyzet
Egy Szécsi Mariat én is irtam,mint
Arany
és
Arany János
Petőfi
, Petőfi Sándor
Tompa
sem küldte be művét a pályázatra,
amelyen csak Tompa Mihály
Szász Károly
vett
részt Murány hölgye című művével. (Lásd
Szász Károly
Jeszenszky István
: Széchy Mária a magyar irodalomban. Bp. 1896.)Jeszenszky István
n
– az alapszabályok értelmében – csakugyan ki kell ő kegyelmöknek
adni, ha törik szakad is ! –
Jegyzet
husz példányomat,a Toldi-Szuhay Mátyás-Bosnyák Zsófia közös kiadásának tiszteletpéldányai, amelyeket mind ez ideig nem kapott meg a Kisfaludy Társaságtól.
En biztosan remélem barátom, hogy tavasszal találkozhatunk Pesten,
az az vásárod leend; csak irj veszettűl, ne félj hogy kiadó nem
találkozik.
Hallom, vagy inkább olvasom hogy nepies dolgot irsz; én most tünderies ostobasággal
veszödöm,
n
s már ugy
bele szoktam, hogy szinte rosszúl esik lencsét enni; – Mikor az ezer egy
éjszaká
t olvasni kezdi az ember, rettentő csodálkozik az iszonyú
nagyságú gyémántokon, később azonban úgy hozza szokik, hogy gyémántökör
kifejezés nem hat rá. Vagy ha a Carthausit olvassa az ember, félkönyvön, majd
megszakad a szive, azután kutyába sem veszi. így vagyok a tündéri dolgokkal, –
belecsömöröltem. –
Jegyzet
én most tünderies ostobasággal veszödöm,
Tompa
, Népregéinek sikerén felbuzdulva, a rege-műfaj témakörét virágokkal és növényekkel
szélesítette ki, majd „népi” eredethez nem kötött saját leleményű regéket írogatott. Egy
fentmaradt jegyzete Tündérország főcímmel különböző regéket,
mondákat sorol fel. E tervezett ciklus egyik jellemző darabja A tó
leánya című költeménye, 1847-ből. (Lásd
TMÖM. 689–692. l.)Tompa Mihály
Mit írjak én meg neked aranyos
János
om? hisz annyira az eszme világaban, s olly légies tesstelArany János
[!]
van még
barátságunk, hogy környezetemről, aprobb körűlményeimröl mit sem irhatok. – Látd: ha láttuk
volna már egymást, te azt kérdenéd: megy-e még a hajad? én azt felelném: megy bizony barátom,
szinte kopasz vagyok már! Hanem hiszen majd jő egy nagy nap, mellyen a sírok zárai
felpattannak? oh nem! hanem mi egymás karjaiba dölünk, – addig pedig isten veled, csokollak
téged és kedves tieidet, a komámasszonyt, mindnyájatokat!
[sic!]