Arany – Petőfi Sándornak
Szalonta, apr. 1.
1848.
Jól tudom hogy sem időd sem kedved mostan illy közönös dolgokkal vesződni, mint példaul ezen
simplex költemény, mit tőlem veszesz; azt is tudom, hogy e forradalmi időszakban semmi hatása
nem lesz annak a közönségre s önnön szavai szerint
Mint ha mennydörgésben árva méh
döngécsel;”
n
Jegyzet
„hangja zajban vész el | Mint ha mennydörgésben árva méh döngécsel;”a Toldi estéje első kidolgozásának III. é. 26. vrsz. 7–8. sorai. – Az új kidolgozásban a IV. ének, szintén 26. vrsz., de némi szövegeltéréssel: a 7. sor itt így hangzik: „Nevét is kiáltják, de az zajban vész el”. A 8. sorban: mennydörgés k o r (lásd AJ. kk. II. 194. l.). – E szövegeltérés a kk. -ban nincs feltüntetve ( AJ. kk. II. k. 283. l.).
azért nem is akarám azt még egy darabig felküldeni: de véletlenül alkalom adatván (mi innen
nagy ritkaság) felbontám a borítékot, mellyben azt a könyvkötőhöz Váradra akartam útasitni, és sajátkezűleg összeöltve lapjait, ime küldöm. Te
lészsz szives azt befűzetni –
Emich
vonja le a számadás során. Az ajánlástEmich Gusztáv
n
jónak láttam ugy tenni, a
mint van, ha eldobnád annyit legalább hagyj meg belőle „Jegyzet
Az ajánlástaz ajánlás szövege nem maradt fenn, s maga az ajánlás is elmaradt, a mű csak 1854-hen jelent meg.
Petőfi Sándor
nak.” Ezt igénylem barátságodtól; annyival
inkább, mert ugy lehet ez utolsó költeményem, s ha ezt el nem fogadnád, nem lenne alkalmam
mást ajánlani neked.
Petőfi Sándor
Arany János
Arany János