Petőfi Sándor – Aranynak

stb. Mindenek előtt tudnod kell, hogy e lapot nem könyvárus adja ki, hanem kiadja a Pest megyei középponti választmány, a ministeriumnak pénzbeli segítségével. E lapunk főszerkesztője lesz egy magyar ember, a mellett lesz négy vagy öt segédszerkesztő, a kik ugyanazt, a mi a magyarban megjelenik, lefordítják németre,

Jegyzet

leforditják németre, stb.

A Nép Barátjá-nak idegen nyelvű címei: a németé: Der Volksfreund, a szlováké: Priatel Ludu, a románé: Amicu Poporului, a szerbé: Pucki Priatelj.

tótra, oláhra, ráczra, s így ezen ujság öt nyelven fog megjelenni. Most nyisd ki mind a hat füledet, hogy megérts, mert különben is rosz magyarázó vagyok. A megyei választmány, a ministerium segítségével fizet ezen szerkesztőknek évenként hatszáz pengő forintot és nyomat 1000 példányt ingyen a lapjából a maga számára, azaz a szerkesztő számára, a mi ha csak két pengő is az előfizetés évenként, már 2000 pengő, hozzá adva a 600 készpénzt, 2,600 pengő évenként. Ennyi a biztosíték, de ha ezer példánynál több elkel, a nyomtatási költségen fölül, minden haszon egy fillérig a szerkesztőé, ha ötven ezer előfizetője lesz is. Azon fölül kap a szerkesztő évenként 2,000 pengőt a czikkek honorálására, mert dijazni kell minden czikket, a mi a lapba bejön; egy ivre gondolom 40 pengő honorarium esik … hetenként egyszer és egy íven fog megjelenni. Magában értődik, hogy a mit a szerkesztő maga ír, azért szinte pengőjével fizet magának; [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
»
megírhat egy év alatt bal kézzel is tíz ívet, a mi 400 pengő, s így a szerkesztőnek összes bizonyos fizetése évenként 3000 pengő forint… két annyi is lehet, de ennyi bizonyos. Öcsém

Jankó

Arany János

, midőn a szerkesztőválasztásra került a dolog, mindenek előtt én emeltem szót, mondván: ajánlom

Arany János

t. – Nem kellett ajánlatomat ismételnem, nem kellett magyaráznom, az egész választmány bele egyezett, egyetlen egy tag sem szólott ellene. Ezt azért irom meg, hogy azt ne gondold, hogy én isten tudja, mennyit fáradtam izzadtam szónokoltam s tán veszekedtem, mig téged megtehettelek szerkesztőnek. Az efféle kitelik a kend szamár fejétől. Én nem tettelek szerkesztőnek, tetted magad magadat, azért ha nekem valaha hálálkodni mersz (a mint már mult leveledben megkezdeni elég szemtelen voltál) én agyonütlek. – Egy pillanatig sem kételkedem, hogy ott hagyod Szalontát. De rögtön kell jőnöd,

Jegyzet

rögtön kell jőnöd,

Arany János

Petőfi

Petőfi Sándor

hívására Pestre utazott. Lásd máj. 18-án a feleségének írt levélből fentmaradt töredéket, valamint

Petőfi

Petőfi Sándor

nek e levelén

Arany János

utólagos jegyzetét.

Petőfi

Petőfi Sándor

ekkor rajzoltatta le barátját

Barabás Miklós

sal. Mivel

Arany János

a Nép Barátja szerkesztését nem vállalta,

Vas Gereben

lett a főszerkesztő, míg

Arany János

társszerkesztőként küldte cikkeit Szalontáról a lapba. A Nép Barátjának első száma 1848. jún. 10-én jelent meg. (Lásd még a Nép Barátjánál, ADATTÁR.)

mert már most kezdhetnéd a lapot, ha itt volnál. A mint levelemet megkapod, űlj tüstént kocsira vagy à la Zajtay István uram

Jegyzet

à la Zajtay István uram

Gvadányi József

: Egy falusi nótáriusnak budai utazása című (1790) verses elbeszélésének hőse: Zajtay István, Szatmárról lóháton utazik Budára. Ugyanezt a tárgyat dolgozza fel

Gaál József

népszínműve is (1838).

lóra, s rohanj. Rögtön egész perepútyostul felzarándokolnod bajos lenne már csak a szállásra nézve is. Hagyd rendben otthonn dolgaidat, jőj magad, s itt aztán elvégezzük, mikor és hogy jőjenek utánad a többiek. Barátom, vannak alkalmak, mellyeket ha elmulaszt az ember, az isten sem teremti meg ujra .... ugy hiszem, ez ollyan; nem teszem föl rólad, hogy ezt elszalaszd. Siess, siess, siess! ölelünk csókolunk benneteket!

barátod

Petőfi Sándor

Te ugy jőj fel, hogy aztán ne kelljen többé visszamenned. Levelet már nem várok tőled, mert remélem, hogy előbb ide érsz, mint érne a levél. A szalontaiak gondoskodjanak más jegyzőről, mintha meghaltál volna. Az ő dolgok.

[szerkesztői feloldás]

Arany János jegyzete:

NB. Ily fényes igéretek – a szellemi nyereséget, mívelt írókkal társalgást etc. – is hozzá tudva, csak nem elszédítettek. Fölmentem a levél folytán Pestre, de nem látván a dologban elég állandóságot, nem akartam koczkáztatni családomat (bár később se tettem volna) hanem egyszerűen vissza akartam vonúlni, s a szerkesztést

Vas Gereben

nek hagyni, ki szinte aspirált ez állomásra. De

Petőfi

Petőfi Sándor

okai rábírtak, hogy ha már Szalontán maradok is, ne váljak meg a laptól, s annak jövedelmétől végképen; igy

Vas Gereben

nel oly szerződésre léptem, hogy ő lesz ugyan a sajátképi felelős szerkesztő, de nevem is ott áll a lapon, mint szerkesztőtársé, s azért a tiszta jövedelmen ketten osztozunk. A részemre eső tiszta jövedelem, végűl 1200 forintra rugott, (

Gereben

Vas Gereben

úgy számolt, a mint ő akarta) ennek is nagy része magyar bankjegyekben veszett el.

Arany János

1858. jan. 2.

Pesten

Petőfi

Petőfi Sándor

vendége voltam 7–8 napi ott létem alatt. Ő akkor a Dohány utczában lakott, elég kényelmes szálláson, hol szülei is vele laktak, ő látta el asztal- s szállással őket. Tisztességes szobája volt a két öregnek külön, –

Petőfi

Petőfi Sándor

a leggyöngédebb fiúi tisztelettel bánt velök. Atyja felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul, anyja nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte. Itt [Nagy-] Körösön él egy öreg mészáros ember, ki midőn

Petőfi

Petőfi Sándor

atyja Körösi székálló legény volt, alatta szolgált, mint inas. Katonás ember volt, keményen bánt vele. Innen ment aztán Kiskőrösre, hol megházasodott, székgazda lett etc.

1858. jan. 2.

Arany János

AJOM 15

Megjegyzések: