Arany – Petőfi Sándornak

Azért van ma junius 27-dike, mert tennap 26-dika volt, követválasztás napja az egész Bihar megyében. Megbuktam szerencsésen, ha ugyan bukásnak nevezhetni, mikor az ember egyenes földön marad. Tudniillik van ebben a megyében egy állandó bizottmány. Ezt a vidékiek ugy híják, hogy Váradvármegye. Elnöke természetesen a főispán. A főispán igen igen szabadelvű ember, s erélyes, olly erélyes, hogy a mit ő akar, meg kell lennie. Törik-szakad, meg kell lennie. Persze, a mit ő akar, azt akarja a bizottmány is. Tehát ez a bizottmány azt akarta, hogy a követválasztás egész megyében munkanapon, s a váradi legnagyobb vásárra készűlés napján, tennap, legyen. Ez eddig törvény szerint van. De ugyan ezen bizottmány azt is kiszámitotta, kiknek jusson kenyér a biharmegyei 13 követségből. Perse,

[!]

[sic!]

ember volt elég, jelesnél jelesebbek, mert hiszen Bihar szónokok dolgában gazdagabb, mint az egész Magyarország, Erdéllyel s a kapcsolt részekkel együtt. Népképviselőkül pedig kiválólag beszédes emberek kellenek, hiszen csak 450-en lesznek és mi lármát sem tudunk csinálni, ha darabonkint 3–3 jó nyelvvel felruházva nem lesznek. Ez okból a [törölt]
« választmány »
bizottmány megszámlálta embereit, azokat, kikkel az ó világban együtt mártirkodott, korteskedett, piszkolódott, s kiválaszta közülök 13-at; – többet is választott volna, de több választó kerűletet sehogy sem lehetett a törvényből kibetűzni. A főispán körutat tön megyéjében, s mindenik választó kerűletben a helységek biráinak és jegyzőinek egy egy követet a capacitatio törvényes madzagán

n

Jegyzet

a capacitatio törvényes madzagán

rábeszéléssel, meggyőzéssel, a hivatali tekintély törvényellenes felhasználásával.

(mi ugyan a pecsovics-világban ráparancsolás kötelének is beillett volna) nyakába akasztott. Igy történt, hogy a szalontai választó kerületnek, mellyben maga Szalonta az eldöntő,

Toperczer Ödön

, ismeretes név, akasztatott nyakába. Ez eddig törvény szerint van. Én ekkor már ugy álltam, hogy elválasztatásomról senki sem kételkedett. Mihelyt a nép a törvényt hallva és olvasva, választási jogát megértette, minden rábeszélés, útasítás nélkül, maga fejétől engem jelelt ki, s ez szájról szájra menvén olly erős közvélemény lett Szalontán mellettem, minő aránylag

Kossuth

Kossuth Lajos

mellett sem volt az országban. Szegény nép! azt hitte hogy szabad és lehet neki a kit szeret, a kiben bizodalma van, elválasztani. Ez átalános véleményre

támaszkoda

Szerkesztői feloldás: támaszkodva

, tudván azt, hogy Szalonta dönt, keveset gondoltam a falukkal, annál kevesebbet, mert a választókat összeiró küldöttségnek tagja lévén, tapasztaltam, hogy inkább félnek a választási jogtól, melly miatt mezei munkáikat félben kelletik hagyniok, mintsem örülnének annak, s igy bizonyos voltam benne, hogy onnan egy-kettő is alig jő be. Szóval én a korteskedést az isteni gondviselésre és a jó lelkiismeretre biztam, de bíz ezek, látom, igen rosz kortesek mai világban. A környéken nagyot vetett a latba a főispáni ajánlás, a jegyzők szégyenlték, hogy csak magukszőrű ember legyen követ, s egy helység sehogy meg nem foghatta, hogy ha már a szalontaiak jegyzőjüket akarják küldeni, miért nem az öregebbiket küldik. Némelly helységnek pere van a királyi táblán – az ajánló eszélyesen használta fel e körülményt s nem késett értésökre adni birák-uramékoknak, hogy

Toperczer

Toperczer Ödön

királyi táblai ülnök, ki csak ugy itél jól perükben, ha követnek teszik. Ezek hatottak. Hatottak elannyíra, hogy a birák által 5 pft büntetés terhe alatt mindenkinek megparancsoltaték Szalontára elmenni, elannyira, hogy a megyei közmunkákból fenmaradt(?) szekeres napszámok [törölt]
« at »
a választók beszállítására használtatnának, – elannyira hogy 730 szavazatot kovácsolnának

T

Szerkesztői feloldás:

Toperczer

Toperczer Ödön

részére. Szerencsétlenségére követségemnek (mit saját szerencsétlenségemmel összezavarni nem kell) valami Hrabowszki nevű kiszolgált pecsovics is idevetődött, s felkeresvén az árnyékok és büdös zugok embereit, néhány nemest, a pecsovics hajlamúakból, tőlem el-, s maga részére hódított, figyelmeztetvén őket a csapásra, mi nemesi prilivégyiomukon

[!]

[sic!]

esnék, ha engem, paraszt embert választanának követül, másrészt biztatván őket a nemesi Eldorado minden sült ökreivel, mellyeket ő visszaszerzend. Mindazáltal alig látta meg a szalontai nép – melly a választás helyén, a nyolcz órakor, megyei utasítás szerint megnyitandott gyűlés kezdetére, hat órától tizedfélig várakozott – a zászlóval, tömegben valahára beérkezett vidékieket, kiket két itt lakó megyei tisztviselő – két separatum votum

n

Jegyzet

két separatum votum

külön szavazat, külön vélemény, ugyanis csak a két tisztviselő volt

Arany János

ellen, míg egész Szalonta – mellette.

Szalontán – vezetett, azonnal haragra lobbanva teljes erővel mind egy szájig mellém nyilatkozott, s követelé, hogy [törölt]
« más »
negyed félórai ácsorgást tekintetbe véve, ő bocsátassék előbb szavazatra. De a küldöttség, nem akarván az abéczén tul terjeszkedni, törvény hiányában az ábéczét vette sinórmértékül, s igy a falusiak, kiknek faluja szerencsés volt A–R névkezdő betűvel birni, elsők bocsáttattak szavazásra. Szalontára, melylyet a sors az S betűbe helyezett, csak délután 1 órakor került a sor, de minthogy asztalterítésre is épen akkor került, az utóbbi elsővé tétetett, a szalontai nép pedig enni szétbocsáttatott, tudtára adatván, hogy 3 órakor megint előjöhet, s akkor ő lesz az első, miután már több helység nem is igen van. A tömeg eloszlott, de legnagyobb része többé vissza sem ment, elegendő áldozatnak tartván a fél napot, mellyet e legnagyobb munkaidőn hasztalanúl elkellett töltenie. Vagy három száz (950-ből) összegyűlt ugyan, de miután megértette hogy délelőtt 730 szavazat

Toperczer

Toperczer Ödön

re ment, búsult haragjában, s annak érzetében hogy ha reggel 8 órakor szavaztatják, a többség övé, igy pedig, miután türelmét kifárasztották, gyalázatos kissebbségben kell maradnia, egy pár körmönfont phrásissal megáldván a hivatalos korteskedést, szavazás nélkül eltávozott. Kaptam tehát, a vidékről, 11 szavazatot, Hrabowszki is annyit,

Toperczer

Toperczer Ödön

730-al követ. De ott van a roppant hézag a választási jegyzőkönyvben: Szalonta, a kerűlet főhelye, hol legtöbb értelmiség, hol 950 összeirt szavazó van, szavazat nélkül! Mert hisz azon 16 szavazat, mellynek fele rám, fele

Toperczer

Toperczer Ödön

re adatott, illy nagy üregben meg sem kondúl. E roppant hézag az én büszkeségem. Én megnyugszom az elválasztott követben, mert ismert jelességű szabadelvü egyén, ki multjára bizvást hivatkozhatik; mentsen isten, hogy a verificatio

n

Jegyzet

verificatio

mai kifejezéssel petíció –: a visszaélések miatt a választás érvényességének megtámadása.

felé kacsintgassak, sőt nyiltan mondom, hogy ha talán uj választás történnék is, többé magam illy dologba nem ártanám: de ha meggondolom a népképviseletnek ezen kezdetét, miszerint még folyvást tekintélyek rendelkeznek a buta nép meggyőződésével, bizonyisten el kell szomorodnom. Mert a mit tett ma a néppel X jó czélra, ugyanazt teheti vele Y holnap rosz czélra; hiszen az Apáthi oláh épen úgy elválasztotta volna

Metternich

Metternich-Winneburg Kelemen Vence

et, ha azt rágja szájába a főispán, mint most rá szavazott az ismeretlen nevű „Toporczi”-ra. S íme a kerűlet főhelyének, melly részint felvilágosodottsága, részint jobb ösztöne által vezetve nem tett olly kijelölést, mi a kor haladó kerekének gátoló göröngykép essék eléje, nem engedtetik meg, irányadóúl lépni fel a kerűlet több helységei előtt, hanem eszközöltetik, hogy jelöltjével együtt, pironkodva félrevonúljon. Nem értem e nemét a szabadelvűségnek.

n

Jegyzet

Nem értem e nemét a szabadelvűségnek.

Arany János

hívei sem értették. E választásról

Rozvány György

a következőkben írta meg kortársi emlékeit: – „1848 junius 26-ra lett kitüzve az első népképviselő választás Nagy-Szalontán.

Arany

Arany János

népszerűsége oly nagy volt, mint – emlékezet szerint, – eddig még senkinek Szalontán. A nép, szolgálatkészsége, igazságossága és felösmert tehetségéért őt nagyra becsülte. Az értelmiség őt, fényes sikerü irodalmi müködéséért, városunk dicsőségének tartotta. Egészen természetes és conveniens dolognak tartottuk, hogy a szalontai választókerületet az országgyülésen más nem képviselheti csak

Arany

Arany János

, miért is, – miután jelőltül felléptetésébe ő beleegyezett, – feleslegesnek tartottuk az értekezleteket, zászlókitüzést, sőt még a legártatlanabb korteskedést is mellette. Csalódtunk. A központi választmány

Toperczer Ödön

t, volt megyei főjegyzőt tüzte ki jelöltül… A választás napja előtt egy a ,nem adózunk’ csökönös pártnál szerepet játszott

H J

Szerkesztői feloldás: Hrabowszki József

nevü egyén kijött Szalontára és beszálván egy bukott nemes kereskedőhöz, a hirtelen összehivott szalontai nemeseket azzal ámítgatta, hogy ő az 1848-iki törvények által eltörölt nemesi kiváltságos jogok visszaállitásának leend a harcossa. A szalontai lakosok vagyonosabb részét képező nemesség következő nap már H. J. jelöltségével lépett fel. A községek választóit a megyei tisztviselők és csendőrök hajtva hozták be a megyei napszámba betudandó fuvarokon Szalontára és tarták egy tömegben hozzáférhetlenül… A szolgaság jármából csak az imént felszabadult nép, – parancs szóra iszonyuan kiabálta a neki nehezen kimondható

Toperczer

Toperczer Ödön

név helyett a ,

Topócsi

Toperczer Ödön

’-t.

Arany

Arany János

ajánltatását nekem kellett volna megtenni, de a szolgabiró bot emelésére dühösen felhangszott ,

Topócsi

Toperczer Ödön

’ orditástól, csak töredékesen végeztem be. A szavazás a vidékbeliiekkel kezdetett meg. A szalontaiak, aratás kezdetén lévén, türelmesen várakoztak jó délutánig, de látva a hajtott népnek tömeges szavazását

Toperczer

Toperczer Ödön

re, majd a H. J. jelöltsége általi erőoszlást, előbb egyenkint, majd tömegesen a választó helyről dolgaikra szomoruan eltávoztak. Mi néhányan, akik ott maradtunk, csak azért szavaztunk le

Arany

Arany János

ra, hogy az ajánlásra törvény által kivánt tiz névnek a választási lajstromban nyoma legyen. Ezek nevei: Kovács Gáspár és Szász György E. Gyarakról, – Popovits Demeter román lelkész és Márkovits József román tanitó Oláh-Homrodról, Poynár Illés román lelkész és Pap Tógyer, Dávid Koszta közlakosok Madarászról, –

Ladányi Gedeon

tanár (később jeles történetíró)

Károlyi Sámuel

orvos, Birizdó József ügyvéd, ifj. Balogh János birtokos, ifj. Bajó János jegyző, Molnár István előljárótag és én

Rozvány György

ügyvéd Szalontáról, – Zay István tiszttartó Sarkadról. Mély szomoruan mondánk be neveinket a lajstromba; de kötelességet véltünk teljesiteni azzal, hogy

Arany

Arany János

neve megtisztelve legyen; most azonban 42 év multán jólesik éreznem, hogy magunkat tiszteltük meg

Arany

Arany János

ra adott szavazatunk által. Mi a reá szavazók együtt mentünk hozzá tudtul adandók az erőszakos eljárást. Ő köszönettel fogadta értesitésünket, komolyan és higgadtan mondá: „ki tudja miért volt ez igy jobb mind reám, mind a közügyre nézve?” ( Sáfrán-Rozvány, 166–167. l.)

Jó hosszan irok semmiről, ugy-e? Boszuállásból teszem

n

Jegyzet

Boszuállásból teszem

mivel

Petőfi

Petőfi István

jún. 21-i levele csak egy kérdésből állt.

azt, azon egy sorért, miért fájdalmas zsebbel fizettem a 12 krt. Gondoltam, hogy egy iv papiron ennyit válaszolok „csak” de letettem róla. Ugy hittem, nagyobb boszuságot szerzek vele, ha félivet, üres fecsegéssel, telefirkálok.

Hogy éltek odafenn, hé? Hallom, téged is környékezett a közbizodalom,

n

Jegyzet

Hallom, téged is környékezett a közbizodalom,

Petőfi

Petőfi Sándor

t a június 15-i szabadszállási választáson buktatták ki. (Lásd

Petőfi

Petőfi Sándor

: Kérvényfogalmazvány a szabadszállási választópolgárok számára. Petőfi kk. V. k. 106–107. l., jegyz.: 225–227. l.) –

Petőfi

Petőfi Sándor

, petíciót benyújtó híveivel együtt, megjelent az igazságügyminiszternél,

Deák Ferenc

nél. E kihallgatás után írta meg: A szabadszállási néphez írt kiáltványát. (Lásd Petőfi kk. V. k. 108–109., jegyz.: 227. l.) –

Petőfi

Petőfi Sándor

jún. 30-án ezt írta

Bacsó János

nak: „A verificationalis választmány okvetetlenül visszakergeti Nagy Károlyt, s akkor megvagyok győződve, hogy a másodszori választásnál én leszek a követ.” ( PetőfiLev. 150–151. l.). Erre azonban nem került sor.

csakhogy más modorban. Nem olvastam azt a Márcziust,

n

Jegyzet

Nem olvastam azt a Márcziust

a Márczius Tizenötödike című lap jún. 19-i számát, melyben

Petőfi

Petőfi Sándor

Kun-Szent-Miklós, jún. 15. 1848. keltezésű levelében beszámolt a szabadszállási választásról. (Lásd Petőfi kk. V. 98–105. l., jegyz.: 220–225. l.)

mástól hallottam. Meg választottak-e másutt?

Én mostanában semmit sem dolgoztam. Minek és kinek?

Jókai

Jókai Mór

nyakán te magad is elég koloncz vagy,

n

Jegyzet

JókaiJókai Mór nyakán te magad is elég koloncz vagy,

tréfás utalás arra, hogy

Petőfi

Petőfi Sándor

nemcsak szerkesztő társ volt

Jókai

Jókai Mór

mellett az Életképeknél, hanem – mint szépirodalmi lapnak – kizárólagos munkatársa is. (Lásd Életk. 1848. 19. sz. ápr. 30., 568. l.)

nem hiszem hogy nagyon óhajtsa az én fűzfa poémáimat. Hát avval a Toldival mit csináljunk?

n

Jegyzet

Hát avval a Toldival mit csináljunk?

Toldi estéjét

Arany János

ápr. 1-én küldte fel

Petőfi

Petőfi Sándor

nek.

Petőfi

Petőfi Sándor

ápr. 18-i közlése szerint, próbálta kiadatni. – Az Életképekben való teljes közlés itt felvetett terve nem vált valóra.

Már gondoltam, hogy átadom nektek a lapba, hiszen négy számban kijöhetne. Nem szeretném, hogy kéziratul jusson a muszka-örökkévalóság

n

Jegyzet

a muszka-örökkévalóság

a cári csapatok veszélyétől többen tartottak.

Arany János

is olvashatta

Jókai

Jókai Mór

írásait az Életképekben, melyek: Hol leszünk két év mulva? és Három exkollega Siberiában cimmel jelentek meg (máj. 28., jún. 4., jún. 11.).

fénycsarnokaba, olvasná el legalább, a kinek még most lelke van hozzá. Ha lapotok meg birja az áldozatot, tegyétek – vagy, akarom mondani vegyétek meg. A ki vesz annak lesz, a ki nem vesz, beteg lesz. Odaadom szöszön-boron, csak ne veszszen már kárba, ha megcsináltam. Igényeimet nem hangolom felül a bas-hangokon.

Jókai

Jókai Mór

t ölelem, mindenek előtt, és felett.

Lauká

Lauka Gusztáv

t, s a kis

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

t,

n

Jegyzet

LaukáLauka Gusztáv t, s a kis LisznyaiLisznyai Kálmán t,

akikkel

Arany János

májusi pesti tartózkodása idején ismerkedett meg.

kivel Váradon megint találkoztam, hasonlóúl. A többit is köszöntöm. Különösen az öreg

Vörösmarti

Vörösmarty Mihály

t.

Garai

Garay János

t is üdvözlöm, mint nem t ’om, honnani képviselőt. Irj egy hosszú levelet, s irj azokról a jó pesti ismerősökről. Azonban te ezt tenni nem fogod, valamint azt sem, hogy köszöntésemet tolmácsold; azért én sem irok többet, azért se’, tudod, csak azért se, hanem bezárom levelemet, tudatva veletek, hogy mi, még folyvást csak négyen és folyvást jó egésségben vagyunk; hát ti.....?

n

Jegyzet

hát ti …?

Arany János

pesti útja óta már tudhatta, hogy Petőfiék gyermeket várnak, ezért a pontokkal kitoldott kérdés.

Az isten is megverne, ha nevünkben magadat és a kedves kis komám asszonyt meg nem csókolnád. Emlékszik-e még, kedves komám, a séta-gyaloglásra, mikor csak 10-lépéssel jártam előbb, mint kegyed? Ah! én, még a sir szélén is emlékszem arra, egész ház népestül.

Isten veletek, édesim.

Arany János

U.I. E levélben a mosziő Nyilvánosság számára egy betűt sem irtam, különben: kuttya, disznó, veszett……

AJOM 15

Megjegyzések: