Arany – Petőfi Sándornak
Szalonta, jun. 27.
1848.
Azért van ma junius 27-dike, mert tennap 26-dika volt, követválasztás napja az egész Bihar megyében.
Megbuktam szerencsésen, ha ugyan bukásnak nevezhetni, mikor az ember egyenes földön marad.
Tudniillik van ebben a megyében egy állandó bizottmány. Ezt a vidékiek ugy híják, hogy
Váradvármegye. Elnöke természetesen a főispán. A főispán igen igen szabadelvű ember, s
erélyes, olly erélyes, hogy a mit ő akar, meg kell lennie. Törik-szakad, meg kell lennie.
Persze, a mit ő akar, azt akarja a bizottmány is. Tehát ez a bizottmány azt akarta, hogy a
követválasztás egész megyében munkanapon, s a váradi legnagyobb vásárra készűlés napján,
tennap, legyen. Ez eddig törvény szerint van. De ugyan ezen bizottmány azt is kiszámitotta,
kiknek jusson kenyér a biharmegyei 13 követségből. Perse,
bizottmány megszámlálta embereit, azokat, kikkel az ó világban együtt mártirkodott,
korteskedett, piszkolódott, s kiválaszta közülök 13-at; – többet is választott volna, de több
választó kerűletet sehogy sem lehetett a törvényből kibetűzni. A főispán körutat tön
megyéjében, s mindenik választó kerűletben a helységek biráinak és jegyzőinek egy egy követet
a capacitatio törvényes madzagán a választók beszállítására használtatnának, – elannyira hogy 730
szavazatot kovácsolnának negyed félórai ácsorgást
tekintetbe véve, ő bocsátassék előbb szavazatra. De a küldöttség, nem akarván az abéczén tul
terjeszkedni, törvény hiányában az ábéczét vette sinórmértékül, s igy a falusiak, kiknek
faluja szerencsés volt A–R névkezdő betűvel birni, elsők bocsáttattak szavazásra. Szalontára, melylyet a sors az S betűbe helyezett, csak délután 1 órakor
került a sor, de minthogy asztalterítésre is épen akkor került, az utóbbi elsővé tétetett, a
szalontai nép pedig enni szétbocsáttatott, tudtára adatván, hogy 3 órakor megint előjöhet, s
akkor ő lesz az első, miután már több helység nem is igen van. A tömeg eloszlott, de
legnagyobb része többé vissza sem ment, elegendő áldozatnak tartván a fél napot, mellyet e
legnagyobb munkaidőn hasztalanúl elkellett töltenie. Vagy három száz (950-ből) összegyűlt
ugyan, de miután megértette hogy délelőtt 730 szavazat
[!]
ember
volt elég, jelesnél jelesebbek, mert hiszen Bihar szónokok dolgában gazdagabb, mint az egész
Magyarország, Erdéllyel s a kapcsolt részekkel együtt. Népképviselőkül pedig kiválólag
beszédes emberek kellenek, hiszen csak 450-en lesznek és mi lármát sem tudunk csinálni, ha
darabonkint 3–3 jó nyelvvel felruházva nem lesznek. Ez okból a [sic!]
[törölt]
« választmány »n
(mi ugyan a pecsovics-világban ráparancsolás kötelének is
beillett volna) nyakába akasztott. Igy történt, hogy a szalontai választó kerületnek, mellyben
maga Szalonta az eldöntő, Jegyzet
a capacitatio törvényes madzagánrábeszéléssel, meggyőzéssel, a hivatali tekintély törvényellenes felhasználásával.
Toperczer Ödön
, ismeretes név, akasztatott nyakába. Ez
eddig törvény szerint van. Én ekkor már ugy álltam, hogy elválasztatásomról senki sem
kételkedett. Mihelyt a nép a törvényt hallva és olvasva, választási jogát megértette, minden
rábeszélés, útasítás nélkül, maga fejétől engem jelelt ki, s ez szájról szájra menvén olly
erős közvélemény lett Szalontán mellettem, minő aránylag Toperczer Ödön
Kossuth
mellett sem volt az országban.
Szegény nép! azt hitte hogy szabad és lehet neki a kit szeret, a kiben bizodalma van,
elválasztani. Ez átalános véleményre
Kossuth Lajos
támaszkoda
, tudván azt, hogy Szalonta dönt, keveset gondoltam a falukkal, annál kevesebbet, mert a
választókat összeiró küldöttségnek tagja lévén, tapasztaltam, hogy inkább félnek a választási
jogtól, melly miatt mezei munkáikat félben kelletik hagyniok, mintsem örülnének annak, s igy
bizonyos voltam benne, hogy onnan egy-kettő is alig jő be. Szóval én a korteskedést az isteni
gondviselésre és a jó lelkiismeretre biztam, de bíz ezek, látom, igen rosz kortesek mai
világban. A környéken nagyot vetett a latba a főispáni ajánlás, a jegyzők szégyenlték, hogy
csak magukszőrű ember legyen követ, s egy helység sehogy meg nem
foghatta, hogy ha már a szalontaiak jegyzőjüket akarják küldeni, miért nem az öregebbiket
küldik. Némelly helységnek pere van a királyi táblán – az ajánló eszélyesen használta fel e
körülményt s nem késett értésökre adni birák-uramékoknak, hogy Szerkesztői feloldás: támaszkodva
Toperczer
királyi táblai ülnök, ki csak ugy itél
jól perükben, ha követnek teszik. Ezek hatottak. Hatottak elannyíra,
hogy a birák által 5 pft büntetés terhe alatt mindenkinek megparancsoltaték Szalontára elmenni, elannyira, hogy a megyei közmunkákból fenmaradt(?) szekeres
napszámok Toperczer Ödön
[törölt]
« at »T
részére. Szerencsétlenségére
követségemnek (mit saját szerencsétlenségemmel összezavarni nem kell) valami Hrabowszki nevű kiszolgált pecsovics is idevetődött, s felkeresvén az árnyékok
és büdös zugok embereit, néhány nemest, a pecsovics hajlamúakból, tőlem el-, s maga részére
hódított, figyelmeztetvén őket a csapásra, mi nemesi prilivégyiomukonSzerkesztői feloldás:
Toperczer
Toperczer Ödön
[!]
esnék, ha engem,
paraszt embert választanának követül, másrészt biztatván őket a nemesi
Eldorado minden sült ökreivel, mellyeket ő visszaszerzend. Mindazáltal alig látta meg a
szalontai nép – melly a választás helyén, a nyolcz órakor, megyei utasítás szerint
megnyitandott gyűlés kezdetére, hat órától tizedfélig várakozott – a zászlóval, tömegben
valahára beérkezett vidékieket, kiket két itt lakó megyei tisztviselő – két separatum
votum[sic!]
n
Szalontán – vezetett, azonnal haragra lobbanva teljes erővel mind egy
szájig mellém nyilatkozott, s követelé, hogy Jegyzet
két separatum votumkülön szavazat, külön vélemény, ugyanis csak a két tisztviselő volt
Arany János
ellen, míg egész Szalonta –
mellette.Arany János
[törölt]
« más »Toperczer
re ment, búsult haragjában, s annak érzetében
hogy ha reggel 8 órakor szavaztatják, a többség övé, igy pedig, miután türelmét
kifárasztották, gyalázatos kissebbségben kell maradnia, egy pár körmönfont phrásissal
megáldván a hivatalos korteskedést, szavazás nélkül eltávozott. Kaptam tehát, a vidékről, 11
szavazatot, Hrabowszki is annyit, Toperczer Ödön
Toperczer
730-al követ. De ott van a roppant hézag a
választási jegyzőkönyvben: Szalonta, a kerűlet főhelye, hol legtöbb
értelmiség, hol 950 összeirt szavazó van, szavazat nélkül! Mert hisz azon 16 szavazat,
mellynek fele rám, fele Toperczer Ödön
Toperczer
re adatott, illy nagy üregben meg sem kondúl. E roppant hézag az én
büszkeségem. Én megnyugszom az elválasztott követben, mert ismert jelességű szabadelvü egyén,
ki multjára bizvást hivatkozhatik; mentsen isten, hogy a
verificatioToperczer Ödön
n
felé kacsintgassak, sőt nyiltan
mondom, hogy ha talán uj választás történnék is, többé magam illy dologba nem ártanám: de ha
meggondolom a népképviseletnek ezen kezdetét, miszerint még folyvást tekintélyek rendelkeznek
a buta nép meggyőződésével, bizonyisten el kell szomorodnom. Mert a mit tett ma a néppel X jó
czélra, ugyanazt teheti vele Y holnap rosz czélra; hiszen az Apáthi oláh épen úgy
elválasztotta volna Jegyzet
verificatiomai kifejezéssel petíció –: a visszaélések miatt a választás érvényességének megtámadása.
Metternich
et, ha azt rágja szájába a főispán, mint most rá szavazott az
ismeretlen nevű „Toporczi”-ra. S íme a kerűlet főhelyének,
melly részint felvilágosodottsága, részint jobb ösztöne által vezetve nem tett olly
kijelölést, mi a kor haladó kerekének gátoló göröngykép essék eléje, nem engedtetik meg,
irányadóúl lépni fel a kerűlet több helységei előtt, hanem eszközöltetik, hogy jelöltjével
együtt, pironkodva félrevonúljon. Nem értem e nemét a szabadelvűségnek.Metternich-Winneburg Kelemen Vence
n
Jegyzet
Nem értem e nemét a szabadelvűségnek.
Arany János
hívei sem értették. E választásról Arany János
Rozvány György
a következőkben írta
meg kortársi emlékeit: – „1848 junius 26-ra lett kitüzve
az első népképviselő választás Nagy-Szalontán. Rozvány György
Arany
népszerűsége oly nagy volt, mint –
emlékezet szerint, – eddig még senkinek Szalontán. A nép,
szolgálatkészsége, igazságossága és felösmert tehetségéért őt nagyra becsülte. Az
értelmiség őt, fényes sikerü irodalmi müködéséért, városunk dicsőségének tartotta. Egészen
természetes és conveniens dolognak tartottuk, hogy a szalontai választókerületet az
országgyülésen más nem képviselheti csak Arany János
Arany
, miért is, – miután jelőltül felléptetésébe ő beleegyezett, –
feleslegesnek tartottuk az értekezleteket, zászlókitüzést, sőt még a legártatlanabb
korteskedést is mellette. Csalódtunk.
A központi választmány Arany János
Toperczer Ödön
t, volt megyei főjegyzőt
tüzte ki jelöltül… A választás napja előtt egy a ,nem adózunk’ csökönös pártnál szerepet
játszott Toperczer Ödön
H J
nevü egyén kijött Szalontára és
beszálván egy bukott nemes kereskedőhöz, a hirtelen összehivott szalontai nemeseket azzal
ámítgatta, hogy ő az 1848-iki törvények által eltörölt nemesi
kiváltságos jogok visszaállitásának leend a harcossa. A szalontai lakosok vagyonosabb
részét képező nemesség következő nap már H. J.
jelöltségével lépett fel. A községek választóit a megyei tisztviselők és csendőrök hajtva
hozták be a megyei napszámba betudandó fuvarokon Szalontára és
tarták egy tömegben hozzáférhetlenül… A szolgaság jármából csak az imént felszabadult nép,
– parancs szóra iszonyuan kiabálta a neki nehezen kimondható Szerkesztői feloldás:
Hrabowszki József
Toperczer
név helyett a ,Toperczer Ödön
Topócsi
’-t. Toperczer Ödön
Arany
ajánltatását nekem kellett volna megtenni, de a
szolgabiró bot emelésére dühösen felhangszott ,Arany János
Topócsi
’ orditástól, csak töredékesen végeztem be. A
szavazás a vidékbeliiekkel kezdetett meg. A szalontaiak, aratás kezdetén lévén, türelmesen
várakoztak jó délutánig, de látva a hajtott népnek tömeges szavazását Toperczer Ödön
Toperczer
re, majd a H. J. jelöltsége általi erőoszlást, előbb egyenkint, majd tömegesen a
választó helyről dolgaikra szomoruan eltávoztak. Mi néhányan, akik ott maradtunk, csak
azért szavaztunk le Toperczer Ödön
Arany
ra,
hogy az ajánlásra törvény által kivánt tiz névnek a választási lajstromban nyoma legyen.
Ezek nevei: Kovács Gáspár és Szász György E. Gyarakról, – Popovits Demeter román lelkész és Márkovits József
román tanitó Oláh-Homrodról, Poynár Illés román lelkész és Pap Tógyer,
Dávid Koszta közlakosok Madarászról, – Arany János
Ladányi Gedeon
tanár (később jeles történetíró) Ladányi Gedeon
Károlyi Sámuel
orvos, Birizdó József ügyvéd, ifj. Balogh János birtokos,
ifj. Bajó János jegyző, Molnár István előljárótag és én Károlyi Sámuel
Rozvány György
ügyvéd Szalontáról, – Zay István tiszttartó Sarkadról. Mély
szomoruan mondánk be neveinket a lajstromba; de kötelességet véltünk teljesiteni azzal,
hogy Rozvány György
Arany
neve megtisztelve
legyen; most azonban 42 év multán jólesik éreznem, hogy magunkat tiszteltük meg
Arany János
Arany
ra adott szavazatunk
által. Mi a reá szavazók együtt mentünk hozzá tudtul adandók az erőszakos eljárást. Ő
köszönettel fogadta értesitésünket, komolyan és higgadtan mondá: „ki tudja miért volt ez
igy jobb mind reám, mind a közügyre nézve?”
(
Sáfrán-Rozvány, 166–167.
l.)
Arany János
Jó hosszan irok semmiről, ugy-e? Boszuállásból teszem
n
azt,
azon egy sorért, miért fájdalmas zsebbel fizettem a 12 krt. Gondoltam, hogy egy iv papiron
ennyit válaszolok „csak” de letettem róla. Ugy hittem, nagyobb boszuságot szerzek vele, ha
félivet, üres fecsegéssel, telefirkálok.
Hogy éltek odafenn, hé? Hallom, téged is környékezett a közbizodalom,
n
csakhogy más modorban. Nem olvastam azt a
Márcziust,Jegyzet
Hallom, téged is környékezett a közbizodalom,
Petőfi
t a június 15-i
szabadszállási választáson buktatták ki. (Lásd Petőfi Sándor
Petőfi
: Kérvényfogalmazvány a szabadszállási
választópolgárok számára.
Petőfi kk. V. k.
106–107. l., jegyz.: 225–227. l.) – Petőfi Sándor
Petőfi
, petíciót benyújtó híveivel együtt, megjelent az
igazságügyminiszternél, Petőfi Sándor
Deák Ferenc
nél. E kihallgatás után írta meg: A szabadszállási
néphez írt kiáltványát. (Lásd
Petőfi kk. V.
k. 108–109., jegyz.: 227. l.) – Deák Ferenc
Petőfi
jún. 30-án ezt írta Petőfi Sándor
Bacsó János
nak: „A verificationalis választmány
okvetetlenül visszakergeti Nagy Károlyt, s akkor megvagyok
győződve, hogy a másodszori választásnál én leszek a követ.”
(
PetőfiLev. 150–151. l.). Erre azonban nem
került sor.Bacsó János
n
mástól hallottam. Meg választottak-e másutt?
Jegyzet
Nem olvastam azt a Márcziusta Márczius Tizenötödike című lap jún. 19-i számát, melyben
Petőfi
Kun-Szent-Miklós, jún. 15. 1848.
keltezésű levelében beszámolt a szabadszállási választásról. (Lásd
Petőfi kk. V. 98–105. l., jegyz.: 220–225.
l.)Petőfi Sándor
Én mostanában semmit sem dolgoztam. Minek és kinek?
Jókai
nyakán te magad is elég koloncz
vagy,Jókai Mór
n
nem hiszem hogy nagyon óhajtsa az én fűzfa poémáimat. Hát avval a
Toldival mit csináljunk?n
Már gondoltam, hogy átadom nektek a lapba, hiszen négy számban kijöhetne. Nem szeretném, hogy
kéziratul jusson a muszka-örökkévalóságJegyzet
Hát avval a Toldival mit csináljunk?Toldi estéjét
Arany János
ápr. 1-én küldte fel Arany János
Petőfi
nek. Petőfi Sándor
Petőfi
ápr. 18-i közlése szerint, próbálta kiadatni. – Az
Életképekben való teljes közlés itt felvetett terve nem vált valóra.Petőfi Sándor
n
fénycsarnokaba,
olvasná el legalább, a kinek még most lelke van hozzá. Ha lapotok meg birja az áldozatot,
tegyétek – vagy, akarom mondani vegyétek meg. A ki
vesz annak lesz, a ki nem vesz, beteg lesz. Odaadom szöszön-boron, csak ne veszszen már kárba,
ha megcsináltam. Igényeimet nem hangolom felül a bas-hangokon.
Jegyzet
a muszka-örökkévalósága cári csapatok veszélyétől többen tartottak.
Arany János
is olvashatta Arany János
Jókai
írásait az Életképekben, melyek: Hol
leszünk két év mulva? és Három exkollega Siberiában
cimmel jelentek meg (máj. 28., jún. 4., jún. 11.).Jókai Mór
Jókai
t ölelem, mindenek
előtt, és felett. Jókai Mór
Lauká
t, s a
kis Lauka Gusztáv
Lisznyai
t,Lisznyai Kálmán
n
kivel Váradon megint találkoztam, hasonlóúl. A többit is köszöntöm.
Különösen az öreg Jegyzet
akikkelLaukát, s a kisLauka GusztávLisznyait,Lisznyai Kálmán
Arany János
májusi pesti tartózkodása idején ismerkedett meg.Arany János
Vörösmarti
t. Vörösmarty Mihály
Garai
t
is üdvözlöm, mint nem t ’om, honnani képviselőt. Irj egy hosszú levelet, s irj azokról a jó
pesti ismerősökről. Azonban te ezt tenni nem fogod, valamint azt sem, hogy köszöntésemet
tolmácsold; azért én sem irok többet, azért se’, tudod, csak
azért se, hanem bezárom levelemet, tudatva veletek, hogy mi, még folyvást csak
négyen és folyvást jó egésségben vagyunk; hát ti.....?Garay János
n
Jegyzet
hát ti …?
Arany János
pesti
útja óta már tudhatta, hogy Petőfiék gyermeket várnak, ezért a pontokkal kitoldott
kérdés.Arany János
Az isten is megverne, ha nevünkben magadat és a kedves kis komám
asszonyt meg nem csókolnád. Emlékszik-e még, kedves komám, a séta-gyaloglásra, mikor csak
10-lépéssel jártam előbb, mint kegyed? Ah! én, még a sir szélén is emlékszem arra, egész ház
népestül.
Arany János
Arany János