Arany – Petőfi Sándornak

Vitéz kapitány uram!

Ne légyen a te szived kétségbeeséssel teljes, mint ha leveled elveszett volna s én talán már irnám is az epost:Ne légyen a te szived kétségbeeséssel teljes, mint ha leveled elveszett volna s én talán már irnám is az epost:Ne légyen a te szived kétségbeeséssel teljes, mint ha leveled elveszett volna s én talán már irnám is az epost:

XXIV énekben. Megkaptam leveledet, s nem lévén szabadságom akkor tájban Szalontáról megszökni, de másrészt nem tudva, vajjon azt, kinek levelét october 31-én kaptam, october 23-án Debreczenben fogom-e találni, csaptam egy sentimentalis választ, s azt

n

Jegyzet

választ, s azt

Arany János

aláhúzta, mert észrevette, hogy véletlenül rímelnek.

azonnal küldeni akartam, ha talán még Debreczenben találna tégedet, de a posta méltoztatott meg nem várni, és csak 5-öd nap mulva lehetett volna ismét útnak inditnom, melylyenvaló busult gerjedezésemben a levelet széttéptem; mielőtt pedig a posta ideje eljött volna, imé ide indultam, köz nemzetőr minőségben, és most van szerencsém az álgyúdörgést fülélyesen hallani; 5én reggel volt egy kis komédia, a várbeliek kitörtek

n

Jegyzet

a várbeliek kitörtek stb.

Arad várát Johann von Berger császári altábornagy parancsnoksága alatt – osztrák csapatok védték. Új-Arad magyar kézen volt, ezt többször bombáztatta, mint arról

Arany János

is beszámol

Petőfi

Petőfi Sándor

nek ebben és nov. 19-i levelében. Berger, hogy a vár élelmiszer-ellátását biztosítsa, kitöréseket is megkísérelt. 1849. jún. 27-én azonban feladta a várat. ( D. Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. 2. kiad. I. k. Bp. 1929. 126. l.)

Uj-Arad felé, de visszaverettek, egy kaszárnyát és temérdek kamarai ölfát azonban, a Marosparton, felgyújtottak. Mi az aradi piaczon hallgattuk az álgyudörgést, tehát már az sem ujság előttünk. Hogy pegiglen

[!]

[sic!]

O-arad felé olly könnyen ki ne törhessenek, a térparancsnok a Maroson levő nagy fa hidat 6-ra virradón felgyújtatta,

n

Jegyzet

a térparancsnok a Maroson levő nagy fa hidat 6-ra virradón felgyújtatta,

Rozvány György

emlékezéséből tudjuk, hogy

Arany János

a forradalom leverése után két dolog miatt számított elfogatásra: egyik Magyarország történelme dióhéjba szorítva című cikke a Nép Barátjában, másik az aradi híd felégetése. E félelméről a következőket írja

Rozvány György

: „E nagy értékű államhidat nem az Aranyék százada gyujtotta fel ugyan, hanem egy másik, előzőleg Aradra vonult nemzetőr század, és pedig felsőbb katonai parancsra … Mint emlitém,

Arany

Arany János

százada nem vett ugyan részt a hid felégetésében; de mélyen aggasztotta őt, hogy a hid elégetéséért magát Szalonta városát fogják felelősségre vonni, mert a szalontai nemzetőrök önként vonultak ki Arad város védelmére és épen

Arany

Arany János

buzditására.” ( Sáfrán-Rozvány, 169.).

hol a szalontai első század remekül viselte magát a gyujtogatásban. Ennyit a mi vitézi dolgainkról. Egyébiránt mi csak két hétre jöttünk, felváltani más két századot, melly már szinte két hetet töltött itt, Arad város felhivására, minden felsőbb parancs nélkül.

Hogy azonban olly derék fattyú voltál, hogy másik levelet is küldtél (mit nőm Aradra utánam külde) az becsűletedre válik, fiú. Ha mikor innen hazaszabadúlok, még Debreczenben lennél.... no de arról később. Most pedig zárom levelemet, avval hogy

Az én istenem áldjon meg téged s azokat kik kedvesek neked

barátod:

Arany János

AJOM 15

Megjegyzések: