Arany – Petőfi Sándornak
Arad, november 7.
1848.
Ne légyen a te szived kétségbeeséssel teljes, mint ha leveled elveszett volna s én talán már
irnám is az epost:Ne légyen a te szived kétségbeeséssel teljes, mint ha leveled elveszett
volna s én talán már irnám is az epost:Ne légyen a te szived kétségbeeséssel teljes, mint ha
leveled elveszett volna s én talán már irnám is az epost:
XXIV énekben. Megkaptam leveledet, s nem lévén szabadságom akkor tájban Szalontáról megszökni, de másrészt nem tudva, vajjon azt, kinek levelét october 31-én kaptam, october
23-án Debreczenben fogom-e találni, csaptam egy
sentimentalis választ, s
azt
n
azonnal
küldeni akartam, ha talán még Debreczenben találna tégedet, de a
posta méltoztatott meg nem várni, és csak 5-öd nap mulva lehetett volna ismét útnak inditnom,
melylyenvaló busult gerjedezésemben a levelet széttéptem; mielőtt pedig a posta ideje eljött
volna, imé ide indultam, köz nemzetőr minőségben, és most van szerencsém az álgyúdörgést
fülélyesen hallani; 5én reggel volt egy kis komédia, a
várbeliek kitörtekn
Uj-Arad felé, de visszaverettek, egy kaszárnyát és temérdek kamarai
ölfát azonban, a Marosparton, felgyújtottak. Mi az aradi piaczon hallgattuk az álgyudörgést,
tehát már az sem ujság előttünk. Hogy pegiglenJegyzet
a várbeliek kitörtek stb.Arad várát Johann von Berger császári altábornagy parancsnoksága alatt – osztrák csapatok védték. Új-Arad magyar kézen volt, ezt többször bombáztatta, mint arról
Arany János
is beszámol Arany János
Petőfi
nek ebben és nov.
19-i levelében. Berger, hogy a vár
élelmiszer-ellátását biztosítsa, kitöréseket is megkísérelt. 1849.
jún. 27-én azonban feladta a várat. (
D. Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi
harcának katonai története. 2. kiad. I. k. Bp. 1929. 126. l.)Petőfi Sándor
[!]
O-arad felé olly könnyen ki ne törhessenek, a térparancsnok a Maroson
levő nagy fa hidat 6-ra virradón
felgyújtatta,[sic!]
n
hol a
szalontai első század remekül viselte magát a gyujtogatásban. Ennyit a mi vitézi dolgainkról.
Egyébiránt mi csak két hétre jöttünk, felváltani más két századot, melly már szinte két hetet
töltött itt, Arad város felhivására, minden felsőbb parancs
nélkül.
Jegyzet
a térparancsnok a Maroson levő nagy fa hidat 6-ra virradón felgyújtatta,
Rozvány György
emlékezéséből tudjuk,
hogy Rozvány György
Arany János
a forradalom
leverése után két dolog miatt számított elfogatásra: egyik Magyarország
történelme dióhéjba szorítva című cikke a Nép Barátjában,
másik az aradi híd felégetése. E félelméről a következőket írja Arany János
Rozvány György
: „E nagy értékű államhidat nem az Aranyék
százada gyujtotta fel ugyan, hanem egy másik, előzőleg Aradra
vonult nemzetőr század, és pedig felsőbb katonai parancsra … Mint emlitém, Rozvány György
Arany
százada nem vett ugyan részt a hid
felégetésében; de mélyen aggasztotta őt, hogy a hid elégetéséért magát Szalonta városát fogják felelősségre vonni, mert a szalontai nemzetőrök önként
vonultak ki Arad város védelmére és épen Arany János
Arany
buzditására.”
(
Sáfrán-Rozvány, 169.).Arany János
Hogy azonban olly derék fattyú voltál, hogy másik levelet is küldtél (mit nőm Aradra utánam külde) az becsűletedre válik, fiú. Ha mikor innen hazaszabadúlok,
még Debreczenben lennél.... no de arról később. Most pedig zárom
levelemet, avval hogy
Arany János
Arany János