Petőfi Sándor – Aranynak

[szerkesztői feloldás]

Debrecen, 1848. december 1.

Mátyás

apjának és az idevaló bikavendégfogadó egyik pinczérének! Szalonta pennája és Mars panganétja! nakunknak jó barátom isten ugyse!

Deczember, debreczen 1. 1848.

azzal kezdem levelemet, a mivel ma már két levelet kezdtem, hogy „megint Debreczenben vagyok”. Bejöttem Erdődrül perepútyostul,

Jegyzet

Bejöttem Erdődrül perepútyostul,

Petőfiék

Júlia

Szendrey Júlia

szüleivel Debrecenben, a régi Harmincad utcába – ma Batthyány u. 16. sz. alá – költöztek. (Lásd

Julow Viktor

: Debrecen irodalmi emlékhelyei. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958–1959. Debrecen, 1960. 182. l.)

mert a környékbeli oláhok nagyon szerelmesen mosolyognak az odavaló magtárra és pinczére, s én nem akartam, hogy családom utjokban legyen; különben emberhusra is nagy gusztusuk jött, eltanulták a szatmármegyei nemzetőröktől és önkénytesektül, kik Urbán emberein ollyan diadalmat vívtak ki

Jegyzet

Urbán emberein ollyan diadalmat vívtak ki

Petőfi

Petőfi Sándor

gúnyolódásának háttere: Urbán nov. 25-én a dézsi csatában két és félezer emberével gyors győzelmet aratott

Katona Miklós

ötezer főből álló nemzetőr seregén. (Lásd Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Bp. 1929. I. k. 145. l.)

Petőfi

Petőfi Sándor

értesülései a két sereg számarányáról túlzottak voltak.

ma egy hete, hogy Dézsnél el kezdtek futni „s a Tiszáig meg sem álltak,”

Jegyzet

„s a Tiszáig meg sem álltak,”

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

: Puszta csárda című versének befejező két sora: „A Tiszába megitatok, | A Dunáig meg sem állok.” ( Vörösmarty kk. II. k. Bp. 1960. 63. l.)

Petőfi

Petőfi Sándor

– nem pontosan – de erre a versre emlékezhetett –

Kiss József

szerint.

noha csak tizenötezeren voltak, amazok pedig legalább is hétszázan. És ezt, barátom, ne vedd nagyításnak, bernátgazsiféle hyperbolának,

Jegyzet

bernátgazsiféle hyperbolának,

Bernát Gáspár

túlzásairól, nagyításairól volt ismert. Lásd ADATTÁR.

hanem vedd betűszerinti igazságnak, és kaczagj a megbolondulásig, mint én tettem, mert erre illyen alkalmad több nem volt és nem lesz, hidd el nekem. De én tennap este értem Debreczenbe, ma reggeltül estig lótottam futottam, s most nem azért fogtam tollat, hogy satyrico-philosopho- politizáljak, hanem csak azt akarom tudtodra adni, hogy ezentúl ide írj, vagy üsse mennykő a leveledet, jőj magad helyette. Ohajtva ohajtom látni cserfakoszorús füleidet, aztán meg a keresztfiatok vagy lyányotok is meglesz 15ke táján. Komám asszony is

Jegyzet