Aranysárkány fejléc kép
 
Nagy Ignác – Aranynak Budán, dec 18. 1848.  
  Tisztelt polgártárs!  
  Jövő évben az Életképeket én szerkesztem.
n
Jegyzet
Jövő évben az Életképeket én szerkesztem.
Az Életk. 1848. II. fé. 24. sz. dec. 17-i számának borítólapján
Nagy Ignác
Fessler Ignác Aurél
Előfizetési fölhívás az ÉLETKÉPEK 1849. évi folyamára” címen többek közt a következőket írja: „Jövő 1849. év kezdetétől az ,Életképek’ felelős szerkesztőségét én vállaltam el. Föladatom, mostani körülményink közt, igen súlyos ugyan; de azért mégis megkisértem … Határozatomban megerősitettek a honvédelmi bizottmány elnökének egyik legközelebbi rendeletének
 [!]
[sic!]
elmondott ime szavai: ,A tudományt harczok között sem szabad felednünk, sőt azt ápolni mindenkor kötelességünk’.” – Célja – mint
Nagy Ignác
Nagy Ignác
írja –, hogy főleg a hölgyeknek kellemes és hasznos olvasmányt nyújtson, „mely mindenkor egyszersmind nemzeti irányú legyen”. Törekedni fog, hogy olvasói a „szomoru idők” ellenére se feledjék el „a jóizü nevetést”. – Tervei megvalósításához kéri írótársai közreműködését, azokét is, „kiket jelen zavaros viszonyok miatt magánlevél által nem kereshettem fel”. –
Nagy Ignác
Nagy Ignác
, akit mint „az első modern értelemben vett újságírót” tart számon az irodalomtörténet, ismerve
Arany János
Arany János
értékét és jelentőségét, külön levélben kéri fel munkatársul. Együttműködésükre azonban nem kerülhetett sor, mert a politikai események miatt az Életképek 1849-ben már nem jelent meg
Nagy veszteségnek tartanám, ha ön becses dolgozatit e lapnak nélkülöznie kellene. Nagy tiszteletdijt jelen viszonyink közt nem ajánlhatok; méltóztassék föltételeit nyilvánítani, ha csak lehet, elfogadom. Egyébiránt engedje ön, hogy személyes nagyraböcsülésem némi jeléül lapjaimat önnek megküldhessem. Szivesen üdvözlöm önt  
 
Nagy Ignác
Nagy Ignác
 
  Az ,Életképek’ szerkesztője  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 602. l. 405. sz. a.).
Arany
Arany János
és
Nagy Ignác
Nagy Ignác
1845. évi első levélváltásuk óta – tudtunkkal – nem írtak egymásnak.