AJOM 15

Jegyzet

alkalmam volt Debreczenben stb.

máj. 12. előtt járt városi ügyekben Debrecenben, mint máj. 12-én kelt „Számadás debreceni útiköltségről” című ügyiratából tudjuk. (Lásd AJ. kk. XIII. k. 480. l.)

Jegyzet

„allah kerim”

Allah így akarta – mohamedán mondás, a fatalizmus kifejezése.

Jegyzet

jelentettem magamat hivatalért … 19-én vettem

Szemere

Szemere Bertalan

levelét,

1849. máj. 1-én kelt levele hoz, melyben jelzi, hogy hivatalnoksága kilenc évét „sanyarúan” töltötte Szalontán. Így sem volt szándéka megválni hivatalától, de „lelke nyugalma és családja mindennapi kenyerének biztosítása” miatt másutt kell hivatalt keresnie. Úgy gondolja, „a kormányi alsóbb hivatalok valamellyikének” megfelelhetne, „miután huzamos irodai munkálkodás által béketürésem is eléggé meg van edzve”. (Lásd AJ. kk. XIII. k. 92–93. l. 461–462. l.) – Ezt az elhatározását önéletrajzi levelében is említi: „a zürzavaros időszak alatt alig kaptam meg valamit jegyzői fizetésemből, a város belügyei mindinkább bonyolódtak, a hivatal, a körülmények miatt, mind terhesebbé vált. Ehez járult író barátim ösztönzése: keressek magamnak valami állomást, mely a központhoz közelebb vigyen, – s magam is vágytam az irói körökkel gyakoribb érintkezésbe jőni.” ( AJ. kk. XIII. k. 115. l.). – nak a belügyminisztériumba való fogalmazói kinevezése – aláírásával 1849. máj. 9-én kelt, de e levele szerint csak 19-én ért Szalontára. (Az eredeti akta a NSzAJEmlk. Múz. Kvt., II. 39. sz. a.) – máj. 21-én főszolgabírónak bejelentette hivataláról való lemondását. (Lásd AJ. kk. XIII. k. 95. l., 462–464. l.) – lemondását a városi tanácsnak is beadta, de e lemondó leveléről csak a város máj. 28-án felvett jegyzőkönyvéből tudunk. (Lásd elveszett levele NSzalonta Város Tanácsának, 1849. máj. 21.) – fogalmazói beosztásáról azt írja, hogy az ra nézve „valami nagyon jutalmazó és megtisztelő nem igen volt”. Írói érdemeit nem tekintve is „ő már ekkor 31 éves férfi s oly egyéniség volt, ki, mint egy évtizedig városi jegyző, a közigazgatás minden ágában nagy jártassággal bírt, s így legalább egy titkári állásra méltó lett volna”. ( Ercsey, 44–45. l.) – Arany Jánoséknak a jegyzői lakást is el kellett hagyniuk: a következőket írja erről: „Már említém, hogy 1849 május havában ministeri fogalmazónak kineveztetett, szalontai jegyzőségéről leköszönt s családjával együtt Pestre volt költözendő. Ez okból, meg különösen azon okból is, hogy a megválasztott nőtelen új főjegyző családját, még a felajánlott lakbérfizetésért sem akarta egy pár hétig a jegyzői lakban eltűrni, kénytelen volt házi butorait áruba bocsátani; de minthogy ezek jó nagy részét a legpocsékabb árért sem tudta elvesztegetni, ismét kenytelen volt még meglevő butora, nője és gyermekei számára lakást bérelni. A helyi és az akkori viszonyok miatt a kiadandó lakásokban nem igen válogathatott, és így kénytelen volt családját egy legfösvényebbnek ösmert szalontai ember házához költöztetni. – A fösvény emberről a néphumor azt beszélte, hogy még a gyufát is kétfelé hasítja, hogy kétszer gyújthasson vele; továbbá, hogy Nagy Váradot, – jövet menet két nap, – egy almával megjárja, még felét haza is hozza. Mi igaz e nagyításból, nem tudom, de maga Aranyné panaszolta nekem, hogy a házi gazda nem engedi a lak elejét gyakran tisztára seperni: „mert a föld kopik”. Továbbá az is igaz, hogy Aranyék „Bodri” kutyáját nem engedte az udvarra beköltözni azon okon, hogy ne egye fel az ételhulladékot az aprójószág (házi szárnyasok) elől. – E házigazda, – bár a szalontai lakosok közt egyik legvagyonosabb volt, s körülötte gyermekei, unokái voltak, – meg nem engedte házánál a napontai főzést, hanem, ha az öreg a házból távozott, akkor a család rejtekhelyeken, vagy ha hosszabb kimaradását vélték, a konyhában is főzéshez fogott, s ez alatt egy gyermek az utcaajtóban őrt állott, hogy öregatyja jöttére elkiálthassa: „jön öregapám,” és a főttet, tüzet nyomtalanul eltakaritsák… ezen fősvény ember házában elhelyezvén családját, 1849 június elején Pestre ment, de már július elején szabadságot kapott családja meglátogatására, s nem is ment vissza Pestre azon időben.” ( Sáfrán-Rozvány, 168. l.) Lásd még Háziuraság című versét.

Jegyzet nak ról írt sorai még nem voltak kezében, amikor az – látva a mindinkább bonyolódó helyzetet – Pestről elindult, hogy elhozza fiát Aranyéktól.

Jegyzet

lovászod?

lásd máj. 17-én kelt levele jegyzetébe

Jegyzet

májor ur

őrnagy úr.

Jegyzet

u.m.

úgy mond.

Jegyzet

a muszka háborut

az orosz cár intervenciós csapatai kérésére – előzetes tárgyalások után – 1849. június havában vonultak Magyarországra.

Jegyzet

„Veteres migrate coloni!”

Költözzetek ki régi telepesek! (Vergilius IX. Ecl. 4. s.) célzása arra, hogy esetleg menekülniök kell a császári és cári csapatok elől. – E vergiliusi mondást később belefoglalta A poloska című makámája befejező mondatába is. (Lásd AJ. kk. VI. k. 39. l.)