Arany – Szilágyi Sándornak
Szalonta, april. 14.
850.
Önnek mind leveleit, mind a dijt vettem, de nem akartam válaszolni, mielőtt küldhetnék
valamit. A közelebb mult évekre vonatkozólag semmi sincs nálam, sőt – megvallom – annyira
fájdalmas a visszaemlékezés, hogy még most igen roszúl esik böngésznem ama büzhödt
téreken.
Ugy hiszem, még az elegiáig sem higgadtam meg s az illy állapot lehet fájdalmas, kinos,
dühös, desperált stb de e fájdalomban, kinban, dühösség- s kétségbeesésben nincs meg a művészi
nyugalom; s addig ne vegyen az ember tollat kezébe, vagy legalább olly tárgyat válasszon,
mellynél szabadon átadhatja magát képzeleteinek s nem vicsorog rá örökké a
való sceletonja.
n
Rám nézve, legalább, így van, mások lehetnek
szerencsésebb kedélyalkatuak.
Jegyzet
a való sceletonja.Csontváza.
Eccé! tehát egy tömött iv rim.
n
Mutatványúl küldöm, a végett: mehet-e az emlékapokba illyes. Az egész, nem tudom
kijár-e ezer sort, ez már több 700-nál. A többije még nincs készen, de ha „összeférhetünk”
elkészítem. Összeférhetünk, mondom, mert ez alkalmasint nyomtatva is (nem két hasábba, az
pazarság lenne a közönség irányában) lesz másfél iv (az egész, das heisst.), és másféliv
mértékes-rimes-sallangos, kipitykézett vers atyafiak közt is megér 40 pftot. Ugy hiszem
Otaheitiban sem irnák meg alább.n
– Azonban, tréfán kivűl, irja meg ön:
1mo kell-e ez a vers, 2do mennyiért kell,
3io Hányadik füzetre szeretné, ha elkésziteném. Addig semmi esetre
ne nyomassa, mig a „finis” ott nem lesz; most pedig egész nyiltsággal válaszoljon, én azért
nem szűnök meg időrül időre holmit (bár nagyon sokat, mostani körülményeim közt, nem
igérhetek) küldözgetni fel, tekintettel, a mennyire rámehetek, a közelebb
mult évek eseményeire is.
Jegyzet
Otaheitiban sem irnák meg alább.Tahiti (Taiti, Otaheiti) szigete 1842-ben lett francia protektorátus. A francia lapok nyomán nálunk is közöltek cikkeket, híreket szépségéről és elmaradottságáról.
A.J.
Arany János