Aranysárkány fejléc kép
 
Tompa Mihály – Aranynak Kelemér, junius 12. 1850.  
  Kedves barátom!  
  Leveled, nehány nap óta feltörve s olvasatlanul hever asztalomon, legalább nem emlékezem rá, hogy átfutottam volna. Ne csudalkozzál pedig édes barátom hogy ez így történt; keserves dolgok történtek velem pár hét alatt. Temettem és beteget ápoltam; kis fiam himlőben megholt, feleségem
n
Jegyzet
kis fiam himlőben megholt, feleségem stb.
Tompa
Tompa Mihály
e levelében ír először
Arany János
Arany János
nak arról, hogy családot alapított. – 1849 máj. 1-én vette feleségül Soldos Emiliát. 1850 márc. 10-én született Kálmán fiuk;
Tompa
Tompa Mihály
Fiam születésekor című versciklusa IV–V. részében együtt kíván boldog jövendőt fiának és a hazának. (Lásd. IV–V. r. TMVM. 211–212. l.) Tompáék kisfia azonban kéthónapos korában, május 18-án már el is hunyt.: „Kórágyon fekszik szenvedő nőm, | Teritőn kedves gyermekem!” – panaszolta
Tompa
Tompa Mihály
Pünköst reggelén című versében. (Lásd TMVM. 218. l)
az asszonyi bajok legirtózatosbikán, a mellfakadáson esett sok kínok közt keresztűl. Ha nem értenéd: általam igen tisztelt jó nőd megmagyarázza mit tesz ez: mellkifakadás, mert habár nem érzette is, de ismerete minden nőnek van ezen iszonyú bajról. Tehát temettem és virasztottam, s gondolhatod, hogy saját egésségem is megtört a sok nyugtalanság és fájdalom alatt. Bolond a ki szeret, – boldogtalan kinek függnie kell valakin; a ki egyedűl áll a világban, mint az újjam, az a szerencsés.  
  Azonban, mint mindennek e világon, az én bajaimnak is a nagyából már vége lévén: sietek válaszolni szivesen látott leveledre. Bizony furcsa az ember édes
Jancsi
Arany János
m! mi sohsem láttuk egymást az életben s rövid idő alatt megbarátkoztunk, meghasonlottunk,
n
Jegyzet
megbarátkoztunk, meghasonlottunk,
idézi
Tompa
Tompa Mihály
Arany János
Arany János
t, s igyekszik az utóbbit cáfolni.
Arany
Arany János
azonban méltán tételezte fel, hogy
Tompa
Tompa Mihály
neheztel rá, hiszen 1848. máj. 23. után Freywaldauba küldött levelére egyáltalán nem válaszolt. Ilyen előzmények után mégis
Arany János
Arany János
volt az, aki 1850 jún. elején ismét írt
Tompá
Tompa Mihály
nak, akit láthatólag meghatott, hogy
Arany János
Arany János
újból felkereste soraival.
s most kibekűlünk. Legalább te ezen hitben látszol lenni. Én pedig azt mondom: mi mindeddig nem mentünk tovább az első stadiumnál, a megbarátkozásnál; s valamint nem történt meghasonlás, nincs szükség kiengesztelődésre. Ha én rád haragudni vagy neheztelni tudnék: ez több volna az őrűltségnél. Mi mindig tisztán állottunk, félre értés és balmagyarázat köztünk nem történt, s hogy Graefenbergbe kapott utolsó leveledet válasz nélkül hagytam: annak oka elszomorodás, nem neheztelés volt; s hogy később sem erintkeztünk: a forradalmi idők s más körűlmények nagy befolyással voltak rá. Egyébaránt mindenesetre hiba volt.  
  Elszomorodtam barátom utolsó leveleden. Rosznak vagy ezzel rokon valaminek nem tartottalak, de igen gyengének, ki a legaljasabb bántalmat, a legembertelenebb paczkázást, mosolygva tudtad védni azon emberben,
n
Jegyzet
azon emberben,
azaz
Petőfi
Petőfi Sándor
ben, –
Tompa
Tompa Mihály
még 1850-ben is neheztelt
Petőfi
Petőfi Sándor
re, aki iránt
Arany János
Arany János
1848. máj. 23. utáni elveszett levelében tréfásan ugyan, de
Tompá
Tompa Mihály
t intette türelemre.
midőn mondád:
n
Jegyzet
midőn mondád:
az idézetet
Arany
Arany János
nem mondta, hanem írta Freywaldauba küldött levelében.
„vedd úgy mintha baraczkot adott volna”.  
  Sőt fenyegetőztél hogy engem( !!) fogsz az egész dolog kezdőjének s okának tartani, ha megbántómhoz én nem közelítek. Ez csak elszomorított de el nem idegenített tőled, – s ezokáért röviden gazembernek nyilvánitom azon te és én ösmerösömet ki a kétszinü ármánykodót kitalálta. Illyesmit nem is gondoltam soha, nemhogy mondtam volna rólad. Es hogy nem szüntem meg egy perczre is barátod lenni: isten legyen bizonyságom!  
  Olvastam versedet, mellyben az ő gyanítható haláláról
n
Jegyzet
Olvastam versedet … gyanítható haláláról
Arany János
Arany János
Névnapi gondolatok című versét az 1849. december 27-i János nap táján írta. A verset
Tompa
Tompa Mihály
a Hölgyfutár 1850. 29. febr. 5-i számában olvasta. A költemény alatt íróját egyetlen
A.
Arany János
betű jelölte. A vers 10. vrsz.-a világosan utal
Petőfi
Petőfi Sándor
re: „…korod büszkesége, | Lángszellem! ki jövél s eltünél…” ( AJ. kk. I. k. 75–76. l.)
beszélsz. Mi engemet illet: legpiszkosabb bántalmai közt is tiszteltem benne a talentumot, és sajnálom szivemből a geniet, hogy hatalmas működésében megszakasztatott, ha ugyan megszakasztatott; de a csont és hús engem nem érdekel, – nem bírok elég nagy lenni, hogy nem érdemlett bántalmait elfeledjem. Nekem
mindenesere
Szerkesztői feloldás: mindenesetre
halva van; s a holtakról minek beszélni?  
  Mi minden nem történt azóta édes barátom hogy egymást nem láttuk? Tudod te is. tudom én is; érezzük és – hallgassunk.  
  Nagativ
 [!]
[sic!]
jóléted nem igen vigasztaló, – és még is örülnöm kell, hacsak ezt hallhatom is rólad, melly minden esetre jobb annyi sok ezrek positiv nyomoránál.  
  Én azóta megnősűltem. Volt egy kis Kálmán fiam, élek mint falusi pap csendesen, egyszerüségben majd nem az egyűgyűségig; néha firkalok valamit, egyebaránt lehangolva vagyok egészen. Irodalom nincs! – a derék fiúk nincsenek – nemzeti élet nincs! – semmi, semmi sincs!  
  Egyébaránt jól mondod, hogy a kik megmaradtunk csatlakozzunk szorosan egymáshoz, – különben irányomban, nem volt szükség a buzdításra, – hallgattam, de szerettelek, – barátod voltam, mint vagyok s ohajtok az maradni.  
  Vedd ez igaz nyilatkozatot előlegesen, – s most a
viszon
Szerkesztői feloldás: viszont
látásig isten áldjon meg tieiddel együtt!  
  igaz barátod  
 
Tompa Mihály
Tompa Mihály
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 660. l. 911. sz. a.). Válasz
Arany
Arany János
1850 jún. elején írt elveszett levelére.