Leveled, nehány nap óta feltörve s olvasatlanul hever asztalomon, legalább nem emlékezem rá,
hogy átfutottam volna. Ne csudalkozzál pedig édes barátom hogy ez így történt; keserves dolgok
történtek velem pár hét alatt. Temettem és beteget ápoltam; kis fiam himlőben megholt,
feleségem
n
az asszonyi bajok
legirtózatosbikán, a mellfakadáson esett sok kínok közt keresztűl. Ha nem értenéd: általam
igen tisztelt jó nőd megmagyarázza mit tesz ez: mellkifakadás, mert habár nem érzette is, de
ismerete minden nőnek van ezen iszonyú bajról. Tehát temettem és virasztottam, s gondolhatod,
hogy saját egésségem is megtört a sok nyugtalanság és fájdalom alatt. Bolond a ki szeret, –
boldogtalan kinek függnie kell valakin; a ki egyedűl áll a világban, mint az újjam, az a
szerencsés.
Jegyzet
kis fiam himlőben megholt, feleségem stb.
Tompa
e levelében ír először Tompa Mihály
Arany János
nak arról, hogy családot
alapított. – 1849 máj. 1-én vette feleségül Soldos Emiliát. 1850 márc. 10-én
született Kálmán fiuk; Arany János
Tompa
Fiam születésekor című versciklusa IV–V. részében együtt kíván
boldog jövendőt fiának és a hazának. (Lásd. IV–V. r.
TMVM. 211–212. l.) Tompáék kisfia azonban
kéthónapos korában, május 18-án már el is hunyt.:
„Kórágyon fekszik szenvedő nőm, | Teritőn kedves gyermekem!” – panaszolta Tompa Mihály
Tompa
Pünköst reggelén című versében. (Lásd
TMVM. 218. l)Tompa Mihály
Azonban, mint mindennek e világon, az én bajaimnak is a nagyából már vége lévén: sietek
válaszolni szivesen látott leveledre. Bizony furcsa az ember édes
Jancsi
m! mi sohsem láttuk egymást az életben s rövid idő
alatt megbarátkoztunk, meghasonlottunk,Arany János
n
s most kibekűlünk. Legalább te ezen hitben látszol lenni. Én
pedig azt mondom: mi mindeddig nem mentünk tovább az első stadiumnál, a megbarátkozásnál; s
valamint nem történt meghasonlás, nincs szükség kiengesztelődésre. Ha én rád haragudni vagy
neheztelni tudnék: ez több volna az őrűltségnél. Mi mindig tisztán állottunk, félre értés és
balmagyarázat köztünk nem történt, s hogy Graefenbergbe kapott utolsó
leveledet válasz nélkül hagytam: annak oka elszomorodás, nem
neheztelés volt; s hogy később sem erintkeztünk: a forradalmi idők s
más körűlmények nagy befolyással voltak rá. Egyébaránt mindenesetre hiba volt.
Jegyzet
megbarátkoztunk, meghasonlottunk,idézi
Tompa
Tompa Mihály
Arany János
t, s igyekszik az
utóbbit cáfolni. Arany János
Arany
azonban
méltán tételezte fel, hogy Arany János
Tompa
neheztel rá, hiszen 1848. máj.
23. után Freywaldauba küldött levelére egyáltalán nem
válaszolt. Ilyen előzmények után mégis Tompa Mihály
Arany János
volt az, aki 1850 jún. elején ismét írt
Arany János
Tompá
nak, akit láthatólag
meghatott, hogy Tompa Mihály
Arany János
újból
felkereste soraival.Arany János
Elszomorodtam barátom utolsó leveleden. Rosznak vagy ezzel rokon
valaminek nem tartottalak, de igen gyengének, ki a legaljasabb bántalmat,
a legembertelenebb paczkázást, mosolygva tudtad védni azon
emberben,
n
midőn mondád:Jegyzet
azon emberben,azaz
Petőfi
ben, – Petőfi Sándor
Tompa
még 1850-ben is
neheztelt Tompa Mihály
Petőfi
re, aki iránt
Petőfi Sándor
Arany János
1848. máj. 23. utáni elveszett levelében tréfásan
ugyan, de Arany János
Tompá
t intette
türelemre.Tompa Mihály
n
„vedd úgy mintha
baraczkot adott volna”.
Jegyzet
midőn mondád:az idézetet
Arany
nem mondta, hanem írta
Freywaldauba küldött levelében.Arany János
Sőt fenyegetőztél hogy engem( !!) fogsz az egész dolog kezdőjének s
okának tartani, ha megbántómhoz én nem közelítek. Ez csak elszomorított
de el nem idegenített tőled, – s ezokáért röviden gazembernek nyilvánitom azon te és én
ösmerösömet ki a kétszinü ármánykodót kitalálta. Illyesmit nem is
gondoltam soha, nemhogy mondtam volna rólad. Es hogy nem szüntem meg
egy perczre is barátod lenni: isten legyen bizonyságom!
Olvastam versedet, mellyben az ő gyanítható
haláláról
n
beszélsz. Mi engemet illet:
legpiszkosabb bántalmai közt is tiszteltem benne a talentumot, és sajnálom szivemből a geniet,
hogy hatalmas működésében megszakasztatott, ha ugyan megszakasztatott; de a csont és hús engem
nem érdekel, – nem bírok elég nagy lenni, hogy nem érdemlett bántalmait elfeledjem. Nekem
Jegyzet
Olvastam versedet … gyanítható haláláról
Arany János
Névnapi gondolatok című versét az 1849.
december 27-i János nap táján írta. A verset Arany János
Tompa
a Hölgyfutár 1850. 29. febr. 5-i
számában olvasta. A költemény alatt íróját egyetlen Tompa Mihály
A.
betű jelölte. A vers 10. vrsz.-a világosan utal
Arany János
Petőfi
re: „…korod
büszkesége, | Lángszellem! ki jövél s eltünél…” (
AJ. kk. I.
k. 75–76. l.)Petőfi Sándor
mindenesere
halva van; s a holtakról
minek beszélni?
Szerkesztői feloldás: mindenesetre
Mi minden nem történt azóta édes barátom hogy egymást nem láttuk? Tudod te is. tudom én is;
érezzük és – hallgassunk.
Nagativ
[!]
jóléted nem igen vigasztaló, – és még is örülnöm kell, hacsak ezt hallhatom is
rólad, melly minden esetre jobb annyi sok ezrek positiv nyomoránál.
[sic!]
Én azóta megnősűltem. Volt egy kis Kálmán fiam, élek mint
falusi pap csendesen, egyszerüségben majd nem az egyűgyűségig; néha firkalok valamit,
egyebaránt lehangolva vagyok egészen. Irodalom nincs! – a derék fiúk nincsenek – nemzeti élet
nincs! – semmi, semmi sincs!
Egyébaránt jól mondod, hogy a kik megmaradtunk csatlakozzunk szorosan egymáshoz, – különben
irányomban, nem volt szükség a buzdításra, – hallgattam, de szerettelek, – barátod voltam,
mint vagyok s ohajtok az maradni.
Vedd ez igaz nyilatkozatot előlegesen, – s most a
viszon
látásig isten áldjon meg tieiddel
együtt!
Szerkesztői feloldás: viszont
Tompa Mihály
Tompa Mihály