Arany – Szilágyi Sándornak

Vettem 17.ről kelt becses levelét, s őszintén sajnálom a kegyeddel történt kellemetlenségeket.

n

Jegyzet

sajnálom a kegyeddel történt kellemetlenségeket.

Szilágyi Sándor

t: a MEmlékl., majd MIrFüz.-nek betiltása révén sorozatos kellemetlenségek érték. Későbbi emlékezéseiben mindkettő történetét megírta: A MEmlékl. VII. füzetének szétküldését már megkezdték, amikor a még el nem küldött anyagot a városi hatóság lefoglalta. A térparancsnokság elutasította a feloldási kérelmet.

Szilágyi Sándor

t júl. 7-én beidézte a rendőri osztály főnöke. Itt tudta meg, hogy

Nagy Ignác

– akit a Hgyf. egy közleményéért szintén beidéztek – arra hivatkozott, hogy a MEmlékl.-ban „még élesebb dolgok látnak napvilágot”. Ez okozta

Szilágyi

Szilágyi Sándor

kiadványainak újabb átvizsgálását, majd betiltását. (

Szilágyi Sándor

: Rajzok a forradalom utáni időkből. Bp. 1876. Az Emléklapok betiltása, 47–49. l.)

Nagy Ignác

, értesülve a történtekről, levelet írt

Szilágyi

Szilágyi Sándor

nak; eszerint, amikor beidézték a Zugba véled tenta toll című vers miatt, mint írja: „türelmem elszakadt, midőn kérdés intézteték hozzám, hogy lehettem oly vakmerő ily lázitó verset kiadni? … Mondám, utasitásom nincs, mindentudó nem vagyok, nem tudom a határt eltalálni, a melyig közelíteni szabad, s azért teszem azt, mit mások tesznek. Mondám, miután részletekre szólittattam fel, ha szabad

Szilágyi Sándor

nak ehez hasonló tartalmu verseket közleni, akkor jogot tartok én is.” (1850. júl. 9. i. m. 51. l.) – Júl. 15-én mind

Szilágyi

Szilágyi Sándor

t, mind

Nagy Ignác

ot haditörvényszék elé idézték az Újépületbe.

Nagy Ignác

a levelében közlöttekkel védekezett, míg

Szilágyi Sándor

a fennálló szabályok megtartásával: ennek értelmében ugyanis a kötelespéldányokat megjelenés előtt be kellett nyújtani s ezt követően három napig várni a kiadással. Ha ez alatt az idő alatt nem érkezett lefoglaló rendelet, a példányokat szét lehetett küldeni. A két szerkesztőt ekkor megintették, de kiengedték. (Id. m. 53. l.)

Szilágyi Sándor

ezután Magyar írók Füzetei (MIrFüz.) címen folytatta szerkesztői munkáját, azonban e kiadványát utóbb szintén betiltották (id. m. 93–94. l.).

Kegyed mostani ajánlata áldozat szinét viseli

n

Jegyzet

Kegyed mostani ajánlata áldozat szinét viseli

tudniillik, hogy

Szilágyi Sándor

felajánlotta

Arany János

nak – a költségek levonása után – a Katalin külön kiadásáért járó egész jövedelmet, amelyet azonban

Arany János

nem fogadott el.

magán, s azt én nem akarom. A dolog igen egyszerű. 44 forint tartozásból kegyed lefizetett 30-at, fenmaradt 14 ft. Idő közben felszólit, hogy Katalint kiadandja fele haszonra. Én a posteriori beléegyezek. De szó sincs arról, hogy kegyed az én, már kész pénz követelésemet nyomda költségbe forditja, s ez absurdum is, mert kegyed a kiadó s nem én. Igy volt áz első quasi alku közöttünk. Most kegyed a költség levonása után az egész jövedelmet akarja nekem. Ez áldozat: köszönöm de el nem fogadom. Tisztában igy vagyunk: kegyednél van a régiből 14 pengőm, bizonyos. Ezenkívűl várom Katalinból a nyomdaköltség levonása után fenmaradandó haszon félét a mi nem olly bizonyos. – S ámbár a kegyed körülményeit szivemből sajnálom s méltánylom; ámbár hizelgő lehetne rám nézve annak tudása, hogy még nekem is van adósom: kénytelen vagyok kegyedet felszólítni, hogy a 14 pengőt, mihelyt lehetséges kezemhez juttatni, s a többi fizetéseket jövőre rendesen teljesitni sziveskedjék, mert tudja azt kegyed hogy az efféle, magam szőrü ember, jelen viszonyok közt Etcet. Etcet.

Ez alkalommal küldök önnek a lap humoristico-socialistico-critico-satiricus részébe is valamit.

n

Jegyzet

küldök önnek a lap humoristico-socialistico-critico-satiricus részébe is valamit.

Arany János

ezúttal a Vojtina Gáspár levelei Andris öccséhez című művét küldte, amelyben a kor irodalmi életét, a tehetségtelen költők, írók térfoglalását ostorozza.

Arany János

maga írja: „Vojtina levelei egy, a hívatlan dúdolókat elriasztó szatira-ciklus akart lenni. Megszántam szegényeket, hisz magyarul döngicséltek.” ( Elegyes darabok előszava. AJ. kk. I. k. 402. l. )

Iszonyú sok lerúdalni való állat kezdi rágni a bogácskórót Parnassüs körül. Nem vagyok azon értelemben, hogy ezt hazafiságból türnünk kell. Botot nekik, mig el nem rontják a közönség izlését, vagy el nem csömöröltetik az összes szépirodalomtól. Hiszen inkább semmi irodalom, mint olly botrányosan infamis! Tisztelet a jóknak, de azon tehetség, sőt studium nélküli elbizakodott ficzkókat, kik, csak ugy odavetve (mint

T.

Tompa Mihály

irja valahol) költőnek czimezik becses uri magukat, orron kell ütni. Ezzel nem ártunk sőt használunk az ügynek. Fel ti jobbak, ti erősebbek: Augias istálója tele van.

Sokféle, és talán irodalmunk jelen állapotjában nem haszontalan munkásságot tudnék én egy jó szépirodalmi lap irányában kifejteni,

n

Jegyzet

nem haszontalan munkásságot tudnék én egy jó szépirodalmi lap irányában kifejteni,

Arany János

vissza-visszatérő vágya, amelyet eddigi kísérletei során még nem sikerült megvalósitania. A Nép Barátjá t

Vas Gereben

terelte nem megfelelő irányba, 1849-ben pedig a Közlöny mellékleteként tervezett lapja, a Népszabadság szerkesztésébe bele sem foghatott.

ha az a szépirodalmi lap képes volna engemet havonkint legalább 20–25 pengőig biztositani, hogy ne kellene más, lealacsonyitó, kézi munkára szorulnom, mindennapi csekély költségem beszerzése végett. Nem mondom, hogy ön ezt tegye, de ha tehetné, talán mindkettőnkre nézve jó volna.

Azonban igy is, a mint egyezkedtünk, csak ön tartsa meg igéreteit, én igyekszem a magaménak ura lenni.

Üdvözlöm

Sajó

Jókai Mór

t

n

Jegyzet

Üdvözlöm SajóJókai Mór t

Jókai Mór

közölte írásait e néven a szabadságharc leverése után.

és a többi jó fiukat.

Szász

Szász Károly

t és

Gyulai

Gyulai Pál

t abinvisis. Mondja meg kegyed

Szász

Szász Károly

nak, nagyon jól esett, hogy akadt valaki, rajtam kívűl, ki szegény

Pről

Szerkesztői feloldás:

Petőfi

Petőfi Sándor

ről

megemlékezett.

n

Jegyzet

Mondja meg kegyed SzászSzász Károly nak, … ki szegény PrőlSzerkesztői feloldás: PetőfiPetőfi Sándor ről megemlékezett.

Arany János

Szász Károly

Hallom dalaidat című versére utal, amelyben „a szabadság szilaj énekeit” s azok hatását jellemzi: „Mentünk … ki maradt vón’ otthon vesztegelve, | Mikor elkiáltád te a ,Talpra magyar’-t | Eljött a végveszély, ott valánk mindnyájan, | Minden lant hallgatott, megcsendült minden kard, | Hallám a véghangot: karddal metszéd át | Egyetlen csapással lantod minden húrját.” (Magy. Irók Albuma 1850. 307–309 l.)

Bizony isten, már azt kezdtem hinni hogy

P.

Petőfi Sándor

csak az én privát-költőm volt, hogy már senkinek sem jut eszébe!

Most pedig isten áldja meg

tisztelője

Arany János

AJOM 15

Megjegyzések: