AJOM 15

először örömmel vette tudomásul, hogy

C. M. Benkert

Kertbeny Károly Mária

, azaz

Kertbeny Károly

Kertbeny Károly Mária

műveiket németre fordítja. A vele kapcsolatos gúnyos irodalmi közvélemény és

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

gyarló forditásai idővel

örömét is lelohasztották.

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

kezdeményezéseit azonban így sem lehet egyértelműen negatívnak minősíteni.

ki az én Pesten laktomban mind a magyar mind a német irodalom előtt köznevetség tárgya volt; akkor valami Zeitschriftet adott ki, mellyből egy példány sem kelt el, s ennélfogva az első füzet lőn egyszersmind utólsóva. Ösmerem személyesen is ezt a szánalomra méltó alakot, s örűlök hogy még eddig egy sort sem kaptam tőle. Ha annak csak 1/4 igaz is, mit jelenleg a lapok mint a

Petőfi

Petőfi Sándor

forditójáról beszélnek: ugy veszve vagyunk. Nini! most jut eszembe:

Szilágyi Sándor

tavasszal életrajzomat kérte, valami német forditóm számára; bizonyosan ez lessz. –

Per te vagy

Szilágyi Sándor

val? én is; az én historiám így történt. Valamint te álltal vele én is úgy, elöször elkezdett nekem megszólitás nélkül irni per kegyed; azután tisztelt barátom lettem, végre kedves barátom; Mikor azt a

Mike

Erdélyi János

és

Rém Elek

Tompa Mihály

féle baklövést

n

Jegyzet

MikeErdélyi János és Rém ElekTompa Mihály féle baklövést

A Hölgyfutár poétái címen

Gyulai Pál

szokásos, nyilazó ember jegyével cikket írt a Pesti Röpivekbe (1850. 9. sz. dec. 1. 284–287. l.). Ebben a

Rém Elek

Tompa Mihály

álnevet használó

Tompá

Tompa Mihály

t, s a

Mike

Erdélyi János

néven író

Erdélyi János

t is a „fűzfapoéták” közé sorolta. –

Nagy Ignác

Fessler Ignác Aurél

mint a Hölgyfutár szerkesztője válaszolt és megnevezte a két poétát. ( Hgyf. 1850. II. fé. 128. sz. dec. 2. 520. l.).

Szilágyi Sándor

mint a Pesti Röpívek szerkesztője igen restellte e baklövést.

tették, hozzám irt: én megbolondulok! engem megüt a guta! az egész dologban ártatlan vagyok! Ne haragudjék, – s béke jelül nyujtsa baráti jobbját! elhagyván az eddigi bizalmatlan ön czimezgetést!! így született az én halhatatlan barátságom

Szilágyi Sándor

urammal. –

„Murány ra” törtenendett észrevételöket én sem értem,

n

Jegyzet

„Murány ra” törtenendett észrevételöket én sem értem,

az „én sem értem” kifejezés szerint erről

írt jan. 1-i elveszett levelében, nem tudni mit.

de mégis tudok róla valamit. Eladandó Regeimről beszéltem vele; ő módakat javalt, hogy majd Ő, így ugy tesz kéziratommal; én megköszöntem s elutasitottam. Beszéltem aztán arról hogy könyvárusnak bizományba nem adom; „ne hogy úgy járjak mint

Arany

Arany János

, kinek Murány ostromá ból már Belagerung v. Murány lett,

n

Jegyzet

Murány ostromá ból már Belagerung v. Murány lett stb.

Die Eroberung von Murány

Kertbeny Károly

Kertbeny Károly Mária

fordításában, aki azonban később sem fizetett szerzői tiszteletdíjat

nak.

s még egy fillért sem látott munkajaért.” – erre vághattak bizonyosan valami fellábú witzet, a

könyarusok

Szerkesztői feloldás: könyvarusok

ellen. Többet róla nem tudok.

A mi verset olvastál alkalmasint illyen czimű volt: Pusztán ugy-e?

n

Jegyzet Pusztán című versét

Tompa Mihály

Szilágyi Sándor

nak küldte: „a kolonisatio ellen irtam” – jelzi a levélben, melyben érdeklődik, közölhető-e? 1850. júl. 13–25. között. ( TompaLev. I. k. 109. l.) A vers a Pesti Röpivekben nem jelent meg. Kéziratban terjedt. (Lásd TMVM. 223–226., 680. l.).

Horváth

Horváth Lajos

, akarhogy dicsért is előtted, egy hajszállal sem jobb mint a’ minőnek írtam. – Sőt cselfogást tett, tudta ki vagy te nekem, s hogy ha szóba jön ő köztünk, tudta hogy te öszintén fogsz beszélni; s ha bánt engem elötted, megfogom tudni, habár történetesen is. Egyéb aránt tőlem olly messze áll az egész ember (egyszer láttam teljes életemben 1/4 óráig) hogy kár volna róla többet szólani.

Vadnay Rudi

Vadnay Rudolf

val beszéltem,

n

Jegyzet

Vadnay RudiVadnay Rudolf val beszéltem,

Vadnay

Vadnay Rudolf

és

üzenetváltására lásd

Tompa Mihály

1850. nov. 30-i levelét, melyből egy

által

Vadnay

Vadnay Rudolf

nak írt levél következik; erre

nem kapott választ, s ez méltán bántotta.

és – lepiszkoltam; ő azt felelte, „lomhának korhelynek nevezhettek; de a többi nem illik rám.” Egyebaránt majd irok én

Arany

Arany János

nak; Február közepén gyermekem születik, keresztapának hívom. – Nem kell képzelned hogy

Vadnay

Vadnay Rudolf

téged megvet; nem! hanem ő, mint már egyszer mondtam fantasta; innen magyarázd az egészet; Sőt azt mondom, – hogy bár te minden méltánylatot és tiszteletet megérdemelsz, – de

ő

Szerkesztői feloldás: őt

mégis túlságos becsülőd.

A Röpivek betiltása

n

Jegyzet

Röpivek betiltása

Szilágyi Sándor

folyóirat-próbálkozásait lásd ADATTÁR.

által egy kis barátságos tréfánk ment füstbe; én ugyanis az irói becsületében általad olly mélyen sértett Vojtina Andris Válaszát

n

Jegyzet

Vojtina Andris Válaszát

Tompa Mihály

, Vojtina Andris, a szabadon költő „vad-zseni” nevében írt választ. – E kiadatlanul maradt költeményére

Szilágyi Sándor

hagyatékában bukkant rá

Váczy János

és ismertette a Magyar Salonban (1890. okt. sz., 32. l.), továbbá későbbi

Tompa Mihály

életrajzában (Bp. 1913. 95. l. – Lásd AJ. kk. I. k. 446. l.).

közlendettem leveledre.

Szilágyi Sándor

nál hever a kézirat, szeretném ha legalább neked elkűldené.

Vahot

Vahot Imre

Remény e még eddig nem mozog; sőt a Phőenix ügye is kutyául áll; egy hónapja hogy kinyomva, bekötve készen áll a szétkűldésre, s az a gyönyörü hatóság letartóztatta, nem tíltotta be, de azon ürűgy alatt, hogy még át nem nézte, nem engedi utnak indúlni. Irtoztató, kétségbeejtő az az elnyomási kéz, melly szegény irodalmunkra nehezedett. Barátom most mit se nyomass, mert ha csupán dal, szerelem és hóldvilág lesz is benne letartóztatják. Irtoztató! Igy

Vahot

Vahot Imre

Remény éből sem sok lett azt hiszem; én sem egyeztem meg vele; de ha fogok én per 5 pengőjével kérem egy versért tőle a díjt; ehhez tartsd magad; vagy ha mind a 12 füzetbe írok, legalább 50 pengőt kérek tőle. – Bizonyosan tudom hogy megcsal de ha felszólít még is egyezkedem, mert mit csináljak? Semmi irodalomgazdászati pros-as-res-pectusaim nincsenek mint szakasztott neked; hanem despectusom kezd jönni

n

Jegyzet

irodalomgazdászati pros-as-res-pectusaim nincsenek… hanem despectusom kezd jönni stb.

E szavak tréfás összevonásából származó: prospectusaim, aspectusaim, respectusaim – egyaránt az irodalmi kilátástalanságot jellemzik, míg a despectus a megvetést, lenézést jelenti, azaz

Tompa Mihály

undorodását az irodalmi közállapotoktól.

az egész komisz komédia iránt; s korán se véld igen komolytalan historiának a mit irtam a visszalépésről; én egy sohajtás nélkül hagyom ezt a hálátlan munkatért oda, azt hidd el nekem; kelkem testem restűl, látom a czélt melly irodalmunk megölésére törekszik; ösmerem ezt az impertinens akasztófára való publicumot; mondd mit sajnáljak?

Garay

Garay János

nak 12 előfizetet

[!]

[sic!]

szereztem;

n

Jegyzet

GarayGaray János nak 12 előfizetet szereztem;

Szent László című eposzára, melyet élete főművének tekintett, (Eger, 1851–52).

24szeri pirúlás és 48szori izzadás után. A magyar nem irodalmi nemzet. Sohsem volt, hát még most!

Az 50 példányos honorarium teljesen igaz; de többet mondok: most irtam

Lukács

Lukács László

nak:

n

Jegyzet

LukácsLukács László nak:

pesti könyvkiadó, aki nehezményezte, hogy

Tompa Mihály

verseinek első kötetére ráfizetett. (

Tompa Mihály

–

nak, 1850. nov. 30.)

Menyiért

Szerkesztői feloldás: Mennyiért

nyomatja ki az en Regeimet? rögtön és kész pénzzel fizetek. Barátom nem is válaszolt, mint

Emich

Emich Gusztáv

neked; tehát még pénzért sem akar nekem nyomatni, annyira fáj multkori miattam történt bukása. Igy megy a világ, a mi világunk édes barátom!

mond

Szerkesztői feloldás: mondd

meg aztán: miért függjön az ember ezen a nyomorúlt pályán? Okvetlen kellene vagy anyagi vagy erkölcsi jutalomnak lenni; de semmi sincs!

Ne félj hogy én

Vahot

Vahot Imre

nak szólok; isten tudja mikor váltok ismét levelet vele, kivált ha Remény e füstbe megyen.

Az epistolát is hozzám bátran felre tehedd, módod sem volna hol kiadni; aztán meg minek? Okosabb lenne az édes

Jancsiká

Arany János

m! minden Epistolánal, ha csakugyan csinálna ez a

Vadnay Rudi

Vadnay Rudolf

bolond ésszel valamit, és téged én megláthatnálak! de nemis merek erre gondolni mert még keservesebb lesz az ellenkezővel kibekülni!

Egyébaránt köztünk maradjon az egész kereszt apaság, mert mondom a fiú különös állat, meglehet hogy eszébe sincs már az egész dolog; de arról meggyőződve lehetsz hogy fanatice függ rajtad. Ne félj, én nem követek ollyan intermediatori módot mint te követtél egykor

Petőfi

Petőfi Sándor

és közöttem, nincs nekem arra elég nyugott kedélyem és jó szívem. Én megmondanám kiméletlenűl az igazat, ha nem úgy volna is a mint van. Igaz, emberiebb a te modorod, de hiában nekem arra nincs elég erőm.

Toldijaidat nem épen abinvisis dicsértem

n

Jegyzet

Toldijaidat nem épen abinvisis dicsértem

nem látatlanul, hiszen a Toldi estéjéből is olvasott már szemelvényt az Életképekben (1848. I. fé. 4. sz. jan. 23. 116–119. l.). – Érdekes, hogy

Tompa Mihály

itt

Arany

Arany János

befejezetlen műveinek három részét, mint a Toldi fejét, lábát, derekát emlegeti, éppen úgy, mint

Petőfi

Petőfi Sándor

1848. ápr. 18-i levelében.

biz én meg, ismerem a fejét és lábát, innen következtethetem hogy a derékát is csak kiviszed bizony te édes öcsém

János

Arany János

!

Hogy Szilveszter éjén vigan voltál, örülök; én itthon gunynyasztottam esteli 9 óráig, akkor lefeküdtem s aludtam reggelig, mintha semmi sem történt volna az idővel; minthogy nem is történt semmi, – ha csak a mi számlalásunkban nem; a mivel pedig olly keveset gondol az idő hogy.... épen semmit sem gondol.

Én már csak megtartom kova természetemet, tennap este kaptam leveledet és már ma az az Január 10én válaszolok is. –

Ugy-e szép tréfa volt az a

Mike

Erdélyi János

és

Rém Elek

Tompa Mihály

história? nevettem a hebehurgyákat; de jól is esett, mert

Erdélyi

Erdélyi János

hajdanában épen így tett én velem

n

Jegyzet

ErdélyiErdélyi János hajdanában épen így tett énvelem

a „hajdanában” kifejezés

Erdélyi

Erdélyi János

1847-es bírálataira utal a Magyar Szépirodalmi Szemlében, az első Népregék, Népmondák (1847. I. fé. 4. sz.jan. 24. 54–59. l.), – a második Tompa Mihály versei címmel jelent meg (1847. II. fé. 13. sz. szept. 26. 193–196. l.). – Mindkét bírálat tárgyilagos,