Kovács János – Aranynak

Édes barátom!

A milly kedves vólt nekem az ön válasza egy részről, éppen olly zavarba hozott az engemet más óldalról; mert a midőn én önnek barátilag tanácslám a tisztelet-díjnak 300 Pftig mehető követelését, egyszersmind arra is megkértem, hogy erről senkinek semmit se szólljon, mert én nem szeretném, ha a Nagyságos úr megtudná, hogy én az ő erszénye rovására akár igérek valamit, akár csak ösztönzöm is követelése meghatározásában bár csak azon öszvegig is, mellyet már ő igen sokszor fizetett ugyan, de mindig igen soknak tartott. – Barátom! egy páholynak is csak 600 p. ft. az ára, s hogy ne lenne hát sok gyermekünk tanítójának 400 p.ft.!?

n

Jegyzet

hogy ne lenne hát sok gyermekünk tanítójának 400 p.ft.!?

Arany János

évi követelése a kor körülményei szerint nemcsak jogos, de szerény is. Nagykőrösre majd évi 500 p.ft-ért megy el tanítani.

így okoskodik a világ urának legnagyobb része: s ha

Tisza

Tisza Lajos

éppen ezekhez nem tartozik is, mert ő gyermekeiért mindent örömest tesz, de bizony ő is csak mindent kevésbe szeretne keríteni; s én eddig még csak mondani is szégyenlettem önnek, de már most kimondom, hogy ő én előttem igy nyilatkozott: szeretném ha 20 p. ftért havonként felvállalná

Arany

Arany János

. Ezért kérém én meg önt, ne tudassa senkivel az én magatájékozása végett adott útasításomat. Egyébiránt én most is elébbi véleményem mellett állok, s éppen azért ajánlottam, hogy egy summában kérje ön a díjt, ne hónaponként, hogy igy nem lehet semmit leszámítani.

Kérem tehát legyen szives ön egy ollyan levelet írni, a mivel én a Nagyságos úrék előtt elő állhassak,

n

Jegyzet