AJOM 15

Jegyzet

A Toldi-mondából, melyet

Rádai Pál

Ráday Pál

(a múlt század elején) még a nép szájában ismert már csak az van fen, mit

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

és

Dugonics

Dugonics András

őrzöttek meg,

: Jeles történetek. Mellyeket a magyar játékszinre alkalmaztatott – – királyi oktató. Első könyv. Pesten, 1794. Toldi Miklós. Szomorú történet három szakaszokban. 3–170. l . – Mint „Atyámfiai!” című bevezetőjében vallja; „megmagyarositottam egy korfui történetet.” – Amit a hazai Toldi-mondáról tud, jegyzetekben közli: 26–27. l. : „A’ TOLDI NEMZETSÉG (mellyet THOLDINAK nevez mindenütt, de közönségessebben TOLDINAK irattatik) már ezen előtt meg-nemesedett. Birt-é ennek-előtte valami jószágot, nem tudni, noha bizonyos az: hogy Nógrád-vármegyében Told nevezetű falu vagyon még most-is. Ezt a’ TOLDI Nemzetségnek örökjévé teszi, de megnem bizonyíttya. Magát t-is nem Told faluban, hanem faluNAGY ban születettnek lenni mondgya

Illósvai Péter

Ilosvai Selymes Péter

, Attya vólt LőrinczTOLDI. Ennek két fiai valának, az öregbiket Györgynek, a’ kissebbiket

Miklós

Toldi Miklós

nak nevezték. György hamarébb jött a’ király udvarába, és, mivel -öcscse tanúlni nem akart, igen ellenzette azt az ő Báttya György, midőn ő-is magát leg-először az Udvarnál mutogatni akarta. De meg-kedveltetvén a’ királytól, csak ugyan bé-férkezett, és lassan-lassan előre-is ment. Adott néki az annya egy hív szolgát-is száz aranyokkal; de ezeket fiának kezeibe nem adta, jól tudván tékozló indúlatait; hanem alattomban, egy tésztába csinálván, azt parancsolta a’ szolgának: hogy csak akkor adgya azt eleibe, midőn elkerűlhetetlen nagy szüksége lenne. Vette-é hasznát valaha, nem tudni. Mert ezen száz aranyokról semmi emlékezetet nem tesznek nak utóbbi Történetei. , ki nak életét magyar versekkel le-irta 1574-dik esztendőben, azt mondgya: hogy , és első királlyaink idejében élt. Születésének esztendejét Urunk után tészi 1320-dikra. De ebben ellenkezik véle az egész Hagyomány, melly őtet -király’ idejére veszi. Ellenkezik véle -is, ki Bélius nál T hasonló-képpen -király’ udvarában virágzónak mondgya. Azon kivűl Nográd-vármegyeinek állíttya. Ellenkeznek mindnyájan mások-is, kik ról csak két szót-is szóllanak. . . . 58–61. l. : nak erejéről ezeket találtam a’ régi feljegyzésekben. I-szer: Néki gyermekségében igen kevés hajlandósága vala a’ tanúlásra. Ugyan azért otthon nem igen társalkodott a’ Tanúlttakkal, hanem csupán a’ tenyeres-talpas béresekkel, és más é-féle betyáremberekkel. Leg-nagyobb vitézségét abban helyheztette, ha meggyőzhette a’ leg-izmosabbakat. Egy se vólt, a’ ki rajta ki-foghatott volna. II-szor: A’ malom köveket könnyen fel-emelte. III-szor: a’ nagy rudakat két annyira hagyította, mint a’ többiek. IV-szer: Egy erős Bérest, kivel küszködik vala, úgy találá a’ földre le-vetni, hogy az tüstént ki-adná lelkét. Éppen ekkor haza jöve Báttya Budáról, kinek haragját hogy elkerűlhesse (mert tudta, hogy ezen Béres igen kedves embere vala Báttyának) tüstént el-szökött, és, az ereken túl, a’ nádasba tartózkodott. Itt őtet az Annya Szárcsa-tojásokkal tartotta mind addig, még Báttya meg-nem-engesztelődött. V-szer. , -királynak nagy embere, Erdélyből Váradnak tartván, el-vesztette az útat katonáival egygyütt. Hogy Nagyfalunak határára jött, elő találta t, és tőlle Buda’ tájjékát meg-kérdezte. meg-kapván egy nyomtató rudat annak végénél, Buda felé mutatott, csupán jobb kezével. VI-szor: Otthon a’ többieken gyözedelmeskedvén , Buda felé vágyódott. Nem mert nyilván járni, Báttyának neheztelésétől tartván, ki őtet, úgy-mint tanúlatlant, szégyenlette Test-vérjének mondani. Alattomban el-érkezvén Budára, -királynak konyhájába iktatta bé magát, és itt csupa élelemért kuktáskodott, mosogatott, fát hordott, és, a’-mi leg-nagyobb csudálkozásjokra vólt a’ Szakácsoknak, két nagy kondérokat véve két kezébe, és a’ Dunáról a’ Várba vitte a’ temérdek vizeket. VII-szer: Midőn itt a Vitézek nagy Gömböket, avagy, köveket hánytanak; ő néha a’ konyhából ki-tekíntvén, mindég továbbra vetette a nagyobbakat. Irigylették néki ezen erejét. Ugyan-azért nem maradhatott Budán, hanem Pestre által jött. VIII-szor: Itt a’ Mészárosoknál szolgált a’ Veséjért, mellyet igen szeretett. Midőn egykor egy szilaj Bikát le-akarának a’ legények vágni; a’ Bika, el-szakasztván a’ kötelet, az ott ácsorgó embereknek nagy veszedelmével, a’ vágó hidról el-szaladtt. Utánna , és farkán fogva viszsza-húzta, és mindaddig tartotta, még fejszékkel le-nem-veretett. Ez-után meg-kettőztették a’ vesét, májat-is adtak hozzája. IX-szer Által-csalattatván a’ Budai mészárosoktól, itt a’ le-vágott marha darabokat vállain vitte-fel a’ Budai várba. X-szer: Egy nevezetes cselekedete után (mellyet, mivel nem éppen ide tartozik, azután fogom elő-adni) bé-vétetvén a’ Királyi házba, elsőben -királynak csatlósa léve. Ekkor osztán mente’ újjában hordozta a’ buzogánt. Prágában lévén a’ Királlyal, egy velevetélkedő Csehet meg-akarván alázni, és ijeszteni, kettőt-hármat forgott, és buzogányos mente-újjaval úgy le-csapta az embert, hogy tüstent szömyűt halt. Őtet az ítélet eleibe nem idézhették, mert: buzogánját nem látván, magokkal a’ Csehek el-hitették: hogy azt a’ szél ütötte-légyen-meg 77. l.: Nem csak egyedül vala ekkor király’ idejében Magyar-országban, kinek csudállatos erőssége igen híres vala; hanem hasonló erejük vóltak -is, -is… 83–84. l.: A’-mint a’ Nagy Uraknak Palotájokban meg-szokott történni, hogy néha valaki jó kedvekben, néha haragjok ban esik, éppen így történt sal-is. Nem tudni annak okát, de el-kelletett mennie -királynak Palotájából; viszszase-jöhetett egész három esztendeig. Azomban Olasz-országból egy Baj-vivó Olasz érkezvén Magyarországba, Buda-várossába méne, és sokat meg-győzött a’ Magyar Bajnokok közül. Ezeknek meggyőzettetésjeket igen szívére vévén -király, t kezdé azok előtt emlegetni, kik néki jó baráti valának, és előttök azt mondani: hogy, ha ő most Budán jelen vólna, azon Olaszt emberségre meg-tanítaná. Ezt tüstént meg-izenék nak azok, kik illy alkalmatosságot régtől vártanak. De nem mere maga’ személlyében Budán meg-jelenni (mert e’vólt a’királynak szoros parancsolattya) hanem, eleget törvén bús fejét, midőn Pesten által ment, hogy maga’ személlyében járni se láttszattasson, a’ Gvárdiántól barát ruhát kére, melly öltözetben, lovára ülvén, fel-méne a’vári Piaczra, és az Olaszt viadalra hítta. Tüzes szikrákat hánytanak paripájának patkói, midőn kietlen nagy dorongjával ide-tova hadarászott az emberek’ láttára. Előállott az Olasz, de meg-se-álmodta, midőn tól a’ nyeregből kivettetett, és, nagy szégyennel, a’ föld-szinére terittetett. Kérdezte a’ király: ki-légyen ama’ nyertes barát? Hogy őtet nak lenni hallotta, magát el-nevette, és ismét a’ Palotába bévette. azután mindenkor azzal kérkedett: hogy nékiis használt a’ barát csukja. . 129–131. l.: nak Baj-vívása-is igen nevezetes, melly ide tartozó. – A’ dolog így történt: Hogy leg-elsőben Budára érkezett, egy özvegy Aszszonyhoz szállott, kinek két fiait a Baj-vivásban nem csak meg-nyerte, hanem meg-is-ölte egy Cseh-országi ember, kit akkoron közönségessen Cseh Mikolának neveztek. Ezen nagy erejü és vitézségű ember, minek-utánna tizen-két Vitéz Baj-vivókat le-tett, és azoknak jószágát (mert más államány alatt nem-is vítt) javára forditotta, úgy el-híresedett, hogy kevesen akarnának beléje kapni, futná pedig még társaságát is. , hogy azon özvegy aszszonynak, kitől Budán jól tartatott, adakozóságát meghálálhassa, Cseh Mikolát egy szál kardra ki-hitta a’ Nyulak’ szigetjébe. öszve-gyűltek a’ Duna partyára a’ temérdek sok emberek, midőn e’ két Baj-vívó két kis csónakon a’ Nyulak’ szigetébe evedzett. Hogy a’ csónakból ki-ugrott, a’ csónakot meg-rugta, melly rugással Budára egészlen a’ partig vitetett. Ennek okát hogy a’ Baj-vívó kérdezte; azt mondá : hogy itt a’ Szigetben egynek el-kellene veszni. Ugyan-azért a’ viszsza-menetelre egy csónaknál nem vólna többre szüksége. Erre Cseh Mikolának szíve meg-rettent. De jobban ki-vette amannak szívét akkor, midőn ,a’ bajvivás előtt, barátságos parolát kérvén tőlle, úgy megszorította jobját: hogy a ’ vér újjain szökdöcsölne ki-felé. Hogy a’ földreveretett, kérte tól életét. De ez, az Özvegy-aszszony’ fiainak halálát szemére hányván, fejét le-csapta, és azt az aszszonynak eleibe vitte, néki ajándékozván minden azon Jószágokat, mellyeket Cseh Mikola a’ meg-győzött Bajnokoktól el-véve. Ez vólt nak első cselekvénnye Budán, mellyet a Király hallván, őtet maga mellé vette, és lassan-lassan többre, meg-megtöbbre vitte. . . 146–147. l.: nak, még fiatal korában, igen megtettszett Budán egy ifiú özvegy aszszony, de ki, a’-mint az-után ki-tettszett, semmi hajlandósággal nem vala hozzája: mert akkori időben igen szegény vala még a’ legény. El-únván annyiszor történtt hozzája jövetelét a’ menyecske, egy oroszlánynak képét fából faragtatott, és azt úgy tétette az ablakra a’ másadik emeletben, hogy kevés hozzá-nyulás után ki-felé billenne. El-jött t arra kérte az özvegy, hogy tánczollyon (mert ő a’ tánczot igen szereti vala, jól is tudott hozzá) az-után, midőn meg-hevesedett, arra kérettetett, hogy, ha könnyűségét meg-kévánná mutatni, ugordana-fel amaz Oroszlányra. , hátra menvén, és neki, ugordván, fel-ugrott ugyan evetkönnyűséggel az Oroszlányra, de ez meg-billenvén, t le-buktatta a’ vár piaczczára. Itt sok ideig tébolyogván , bé-ment egy Lakatos mühelybe, és nála reggelig szállást kért, jól tudván, hogy a’ királynál bézárattattak mindenek, oda immár viszsza-nem-mehetne. Beszélgetés közben elő-hozza azon Kis-aszszonyt, melly, a’ Királynénak szobaleánya lévén, nem régiben meg-hala, és Zsigmond-templomának kriptájában igen gazdagon el-temettetett. Sajnállotta azon gazdagságot, hogy ott minden haszon nélkűl heverne. Kérte a’ Lakatos gazdát: hogy a’ Templomot ki-nyitná, és fele-nyereségből a kincsnek elnyerésére segítené. Jó szívvel ajánlotta magát a’ Lakatos. Meg-nyitotta a’ Templom ajtaját. Segítette t a Kripta-kövének fel-emelésében. Bé-menvén a’ Kriptába, meg-nyitván a’ gazdag koporsót, mindeneket a’ lakatosnak kiadott. Gonosz intézetű lévén a’ lakatos, ra viszszaforditotta az iszonyú nagy követ: hogy ott veszszen, és maga bírja a’ kincset. De nak ki-mondhatatlan nagy ereje meg-győzte végtére a’követ, és a kriptából nagy nehezen ki-jöhetett. De bé-lévén csukva a’ templom ajtajai, egész reggelig a’ templomban várakozott, elrejtve lakatos ruhában. Meg-boszszúllotta-é azon özvegy aszszonynak Csalárdságát, mind ezen lakatosnak Istentelenségét, nem tudni. De hogy szárazon el-nem-vitték, el-gondolhatni. . 153–158. l.: nak azon Fegyverei: mellyek régi időtől fogva a’ Budai várnak Bécsi kapujában fel-akasztva függöttek, ennek előtte nyolcz darabokból állottak, de már most vagy le-húllottak, és talán el-is-vesztek, vagy egy két icze borért az Örr-állóktól el-adattak, és így eltévelyedtek. I. Húsz, vagy talán több kő-galacsinok, az-az ökölnyi, avagy talán annál-is nagyobb golyóbisok, mellyeket , az igen régi hagyományok szerént, a’ Dunának egygyik partjáról a’ másikra parittyából hagyított. Ezen golyóbisok bal kéz felől vannak fel-akasztva, a’-mint a’ várból a’ Bécsi kapun kimegyünk. II. A’ kapunak jobb kéz felől való falán függ az emberi Főnél nagyobb Golyóbis kőből, mellybe egy vas vagyon bele csinálva; a’ vas pedig eme’ buzogánnyal lánczon függ. Azt mondgyák; hogy ezt övén hordozta, a’ hadban, és vele egy kézzel könnyen hadarászott, mellyet mások két kézzel-is alig emelhetnének-fel. III. A’ Buzogány mellett vagyon ama’ híres Szántó-vas, melylyet, erejének elsőbbi ki-mutatása végett, Zsámbékon lándsájával könnyen körösztül döfött, -királynak jelen-léttében. IV. Nem meszsze ezektől vagyon nak ama’ Paissa, avagy Kar-vasa, mellyet a’ nyilak, landsák, és kardok ellen bal karján hordozott. Vasból, vagy aczélból vagyon meg-horgasítva, és olly nehézségű; hogy, a’ mái emberek közűl, alig vihetné-el onnat egy-valaki, aki el-kévánná lopni. V. Vólt, de már nincs ott, egy LÁNDSÁJA nak, mellynek csak vasát fél-mázsának lenni mondották, mellynek högye egy-nagy-vastag-széles vasból egyenesíttetett. Olly nagysága vala pedig, hogy ama’ régi Orjásoknak se volt magossabb fegyverjek. VI. Vólt, de már nincs ott, nak ama PÁNCZÉLJA, melly csupa vas karikákból füzettetett, és valami ing módra felvéttetett. Erről azt mondgya : hogy az ő idejében csak fele vala azon Pánczélnak fel-függesztve: mert, úgy mond: ha egész volna, azt egy mostani ember el-nem-viselhetné. VII. Vólt, de már most nincs ott, ’ lovának egy kietlen PATKÓJA, mellyből ki-lehetett-venni azon lónak temérdek nagyságját, és erősségjét, mellyen ül vala. VIII. Vólt, de már most nincs ott, nak széles, hoszszú tarajos SARKANTYÚJA, mellyből csizmájának nagyságát meg-lehetett ítélni, és a’ régi szokást a’ mostanival egybe vetni. Fel-mentem magam Buda-várba 1794-dik esztendőben Februariusnak hetedik napján, és nak fegyvereiből nem tapasztaltam többet ott függeni, amint mondám, ezen négynél: úgy mint: ott vannak a’ Galacsinok, a’ Buzogány, a’ Szántóvas, és a’ Pais, avagy a’ Kar-vas. A többi négy darabok el-vesztek, noha éjjel-nappal ott az Örr-állók. Láttam magam-is gyermek koromban 1756-dik esztendőben mind azon emlitett fegyvereket. Látta, amint írja, maga -is, maga’ idejében. Elég az: hogy mind ezen régiségeket meg-nem-tudták őrizni azok, kiknek gond-viselésjekre a’ főlsőségtől bízattatott. Kárt ugyan az Ország, hogy el-vesztek, velek nem vallott; de meg-érdemlette vólna ebben-is az örök emlékezetet. Csak már arra vihetnők a’ dolgot, hogy ama’ most ott találkozó négy darabokat megőrizhetnék a’ gondatlanok. Csekélységet kérek ugyan a’ Budaiaktól, de, ha meg-teszik, örök emlékezettyekre méltót. Tegyenek arról, hogy Utóink meg-ne-átkozzák hamvokat.”

Jegyzet

…némely

Toldi

Toldi Miklós

ra vonatkozó közmondások

pl. „erősökre” vonatkozó: „nak unokája minden bizonnyal.” – „Cselekedeti hasonlóságra”: „Úgy lép, mint a lova.” – „Tengődik, mint lova a szeméten.” – „Tulajdoni Hasonlatosságok” között: „Erős, mint ”. – (Lásd Magyar példa beszédek és jeles mondások. Öszveszedte, és meg világositotta királyi oktató. Szegeden, 1820. I. k. 105., 193., 201., 217. l.; II. k. 244. l.)