AJOM 15

Szilágyi Sándor

anyagot.

A dalnok búja című versét küldte. ( AJ. kk. I. k. 150–153., 453–454. l.).

elég komolynak itéltem volna. Mit a 10 pengőrül írsz, alkalmasint igazad van, s így hibáztam a számitásban, miért bocsáss meg; azonban mikor kéziratimat eladtad, akkor még 14 pengőmmel effective adósom voltál, s igy, miután én a küldött (decemberi) 10 pengőt abba számitottam be, méltán mondhattam, hogy olly verseket adtál el, miket még nem is dijaztál. Ezt, meg egyezésem nélkül nem lehetett volna tenned, s mivel tetted, méltán roszul esett nekem.

Egyébiránt mostani leveledben is hibásan számolsz, hogy t.i. nálam 6 pengő felesleged volna, mert, még akkor is, [törölt]
« áll »
ha a decemberi 10 pengőt beszámitjuk, te vagy adós 4 pengővel. Te az én általam,

Vahot Imre

nak irt levelemben megállapított 68 pengőt veszed perceptióba, de feleded, hogy ebben csupán a nálad nyomtatott versek iránti követelés vétetik fel, s ha aztán ebből az eladott két vers diját is levonod, minek árra

[!]

[sic!]

perceptióba téve nem volt, természetesen ugy üt ki hogy én maradok adós 6 pengővel, mi hiba. – Lássuk:

Követelésem	Fizettél.
Letészem a lantot …... 4	........ 4
Katalin ............... 40	........ 30
emléklapra ............. 4
Röpivek – October …. 10	........ 10
November ............ 10	........ 10
December a kérdéses két versért 10	….…. 10
tehát: 78 F	régebben 64 F
	[törölt] « őszön »
	leg ujabban 10
	mindössze 74 F

S igy nem én neked 6 pengővel, hanem te nekem 4 pengővel. – s mikor verseimet eladtad, tartoztál 14 pengővel, miből 4 még most is fenn van.

Mi az őszinteséget illeti: ennek hiányát még nem sokan vetették szememre, sőt igazi csapás rajtam, hogy nagyon is őszinte vagyok, sokszor ott is, hol nem kellene. Hogy illy előzmények után hozzád őszintén nem fordultam, azt nincs okod kárhoztatni, más ember, helyzetemben, nem ugy tett volna! Én egyebet tenni nem akartam, mint veled megszakitni hallgatva minden közlekedést, s e mód a szelidebbek közé tartozik.

Hogy usztattál, bizonyos. Őszinte embertől, ki a mellett barátomnak nevezi magát, nem vártam én, hogy mondja azt, a mit nem tud bizonyosan; igérjen, mit nem teljesithet. Mikép lehet igy irni, Katalinért ekkor s akkor küldök pénzt, többet mint remélnéd

n

Jegyzet

Katalinért… küldök pénzt, többet mint remélnéd

itt

Szilágyi Sándor

t idézi, aki okt. 17-i elveszett levelében a Katalin külön kiadásáért járó teljes díjat

nak akarta biztosítani, amit azonban

mint igazságtalanságot – elhárított.

etc. mikor az ember még azt sem tudja 1mo számolhat-e a könyv árussal? 2do a számolatnak mi eredménye lesz? Ha megnyugtatásomra tetted, elég helytelenül, mert ollyannal akartál megnyugtatni, miben magad sem voltál megnyugodva. Őszinte ember ennyit irt volna: Barátom, még nem számoltam, nem tudom, mikor, mennyit küldhetek, azonban légy csendesen, teljesitendem kiadói kötelességemet, s illetményedet, mihelyt lehetséges leend, küldöm. Illetményemet, mert én nem kivántam tőled áldozatot – fél jövedelem az enyim, 200 forint vagy két garas, mind egy, csak tisztán számoljunk. Megengedem, hogy nem akarsz mystificálni, de hogy, mégis (ám legyen tudtodon kivül) mystificálsz, azt majus

[!]

[sic!]

12-én kelt leveled is bizonyitja, mellyben t.i. 68 pforintban állapitod meg követelésim összes értékét, holott én csak a nyomtatott versekérti követelésemet számitom ennyire. S ha te levonod az eladott versérti (decemberi) 10 pengőt, én is felteszem a nem nyomtatott 2 versérti 10 pengőt követelésembe, mint fentebb kimutatám.

E félreértés jött már elő a Katalinért eső összeg kiszámitásánál, s én igazán átallom már az efféle krajczáros és filéres leveleket! –

A Magyar Hirlapot csupán azért emlitettem

n

Jegyzet

A Magyar Hirlapot csupán azért emlitettem

az

1851. jan. 20.

[bizonytalan olvasat]

körül

Vahot Imre

nak írt elveszett levélben említette, hogy

Szilágyi Sándor

talán e lap előfizetési díját is beszámította az elszámolásba, holott a lap küldését 1851. jan. 9-i levelében ajándékként köszönte meg

Szilágyi Sándor

nak.

meg, mert nem gondolhattam [törölt]
« meg »
el, mikép állithattad máskép, hogy adósom nem vagy. Mert, hogy fenforgó verseimet már dijaztad, ezt még akkor mondtad

Vahot Imre

nak, mikor 14 pengővel tartoztál. S én, persze, törtem fejemet, vajon mikép lettünk quittek.

Ám legyen feledve, a mi elmult. Ha nem késő, e verset az

E

Szerkesztői feloldás: Enyedi

Album ba. Dijul 10 pengőt kérek, mit a fenmaradt 4 pengővel együtt, kűldj el. Ha elküdted, nyugtasd meg

Vahot Imré

Vahot Imre

t, hogy semmi követelésem rajta a két bitang versért.

n

Jegyzet

nyugtasd meg Vahot ImréVahot Imre t, hogy semmi követelésem rajta a két bitang versért.

Ezeket

Szilágyi Sándor

adta át

Vahot Imre

nak, amikor látta, hogy további folyóirat-próbálkozásai végképp csődbe jutottak, mert nem kapott rájuk engedélyt. A versek átadásához azonban

beleegyezését előzőleg nem kérte ki. E két költemény A téli vers és A költő hazája lehetett – lásd Remény-nél, ADATTÁR.

Az assonance [törölt]
« az »
folytatását nem kell kiadni.

n

Jegyzet

Az assonance folytatását nem kell kiadni.