Eddig is megtettem volna tiszteletemet, ha
Szilágyi Sándor
volt szerkesztő társamSzilágyi Sándor
n
fillentéseivel ki nem vett volna
szép eszemből. Denique sat cito qui sat bene.Jegyzet
Szilágyi Sándorvolt szerkesztő társamSzilágyi Sándor
Szilágyi
k.
n. kb. Szilágyi Sándor
márc.
végére tehető
levelében írta [bizonytalan olvasat]
Arany János
nak,
hogy „tervel” valami „fiatalság barátján”. E tervet tehát Arany János
Brassai
val együtt készítették, de láthatólag ellentétbe
kerültek, s azért a folyóiratot Brassai Sámuel
Brassai
egyedül indította meg. Brassai Sámuel
Szilágyi
biztatására nyomatta ki Szilágyi Sándor
Arany János
nevét a remélt mimkatársak
közé. Arany János
Arany János
a Hajnali kürt című versét küldte Arany János
Brassai
nak.Brassai Sámuel
n
A dolog valósága az, hogy öntől elsőben is engedelmet
kell kérnem, hogy nevét folyoiratom ajánlatára felhasználtam, vagy is inkább Jegyzet
sat cito qui sat bene.Értelme: elég időben, elég gyorsan van megcsinálva, amit jól csinálnak. Az idézett alak az antikvitásban így nem található. Későbbi, rövidített változata lehet Augustus egyik mondásának, melyet Svetonius idéz az Augustus-életrajz 25. fejezetében: „Sat celeriter fieri, quidquid fiat satis bene.”
Sz.
által felhasználtatni engedtem;
mentségem most legalább az legyen, hogy nem képzeltem hazafiui vállalatot, hol ön segedelmével
fösvénykednék. – Hanem már most igazán megvallom, hogy nem csak neve, hanem műve nélkül is
szükölködöm önnek, tisztelt honfi- és polgártárs; elsőben mivel önnek mint költőnek, (más
minőségben ismerni szerencsém még eddig nem lehetvén) nagyobb tisztelője nálamnál nincs, és
bármi költeményét lapjaimon láthatni, hizelkedés nélkül legnagyobb büszkeségemre szolgálna;
más felől pedig, mivel már egyszer neve hirdetményemben ott van, azon alternativába jőnék, ha
ön szives kérelmemet megtagadná, hogy vagy nyilvánosan retractálnom kellene; vagy a közönség
előtt egy hamisan kecsegtető charlatan képében jelennék meg. Nem tehetem fel, hogy ezen
dilemmának akármelyik szarvára is kivánná őn tisztelő hazafiát az én csekély személyemben is
felfüggeszteni. – Hanem már hogy az eddiginél is prosaicusabb legyek, azt is megjegyzem, hogy
tiszteletdij fejében mind azt a mit más szerkesztők én is kész vagyok megadni s ugy is
szerencsés vagyok, ha
Szilágyi Sándor