E hónap 12én kelt sorait, tegnap reggel, midőn még az
ágyban feküdtem, kaptam kezeimhez. S megvallom nagyon váratlan és meglepő volt előttem azon
része, mellyben bátyám, kőrösi helyzetéveli elégületlenségét fejezi ki; és ha azt tudnám
bizonyosan hogy ez elégűletlenség alapos okok szüleménye, igen-igen tudnám azt sajnálni; – de
azt egyáltaljában nem szeretném hinni, hanem úgy gondolom hogy ez egy részről az új és
szokatlan helyzet – másrészről pedig azon rendkivűli eset kifolyása, mit érezni szokott minden
ember akkor midőn körűlte lévő néhány forintját kénytelen elkölteni, s azt hiszi hogy többé
nincs benne mód, hogy magát regresszioza; pedig annak kegyelméből, ki az égi madarakat
gidelgeti
[!]
,
[sic!]
n
csak el tengődik, el éldegél a szegény ember is,
néha maga sem tudja honnan. – Különben bármilly alapos ok volna az elégűletlenségre Jegyzet
ki az égi madarakata hegyi beszédből – szabadon. (Máté, 6.26.)[szerkesztői feloldás]dédelgeti
N.Kőrös
ön, nincs miért vissza ohajtania az embernek azon
Szalontát, mellynek nincs egy lakosa, ki valamit, csak egy lépést
is, tenne a másikért, ha szeme világát az állán látná is lecsepegni.
Nagykőrös
Gyula, a ház hátulját kitapasztatta és tűzkármentesitette is –
természetesen nemcsak a hátulját, hanem egészen – ma épen felszólitottam őt az első angaria
kifizetésére,
n
de mint
mondja pénze nincs, a mi, mint világosan tudom, hazugság. Az neki a baja, hogy mindent ingyen
szeretvén, fizetni természetesen ezért is csak akkor szeretne, ha valami tolvajtól potya-pénze
akadna, most pedig midőn őt a fizetésre felszólitottam, azt mondja, hogy nehány hét mulva nem
3. havi, hanem fél évi haszonbért ki fog fizetni. Minthogy azonban bátyám, küldött levelében,
a házbérről egészen hallgat, nem sürgettem őt hathatósabban a fizetésre, mert még azt gondolná
hogy talán magam akarom használni a pénzt. Ha hát bátyáméknak szükségök van, – a mint hiszem
is hogy van – azon nehány forintra, csak irja meg bátyám, majd megveszem aztán én Szélvári Jakabon a házbért.Jegyzet
Gyula… felszólitottam őt az első angaria kifizetésére,
Arany János
házának bérlőjét: Sántha Gyulát az első
negyedévi házbér kifizetésére. Lásd még Arany János
Arany János
1851. nov. 12-i levelének jegyzetét.Arany János
n
Lina is elkűldött ma, és most már harmadszor, a búza áráért
Nagyékhoz;
n
de ezek is úgy
szeretnek fizetni mint a fenttisztelt úr, s azt üzenték hogy mig a búzát Váradon el nem adják, nem tudnak fizetni. Egyébiránt most Nagy János épen oda van Micskén, eladott parlag szőllőnk
egy részének, – mit még tavaly eladott volt, s mit én csak most tudtam meg – árát fölvenni; mi
is, a mint mondja, 150 vfnt. A mi őt ezen 150. fntból illeti, abból a búza ára kitellik, és
mihelyest megkapom, azonnal utnak fogom inditani Jegyzet
Lina is elkűldött ma, és most már harmadszor, a búza áráért Nagyékhoz;
Ercsey Sándor
felesége. – Nagy Jánosék – felesége
Ercsey lány – ifj. Ercsey Sándor
Arany János
tól –
Arany János
Kőrös
re költözésük alkalmával – megvették ősi kis
földjükön termett búzájukat – hitelbe. Nagykőrös
Arany János
leveléből kitűnik: azt hitte, hogy házi szükségükre, de valójában
nyereségre. Azzal a szándékkal, hogy tartják, míg jól felmegy az ára. De a vételárat még
februárban sem fizették ki.Arany János
N. Kőrös
felé; az is jó lesz húsra. –
Nagykőrös
A mi már minket, szalontaiakat, illet: mi meg vagyunk szokott egyformaságunkban. Egynek se
hiányzik még közűlünk, elmenetelök óta, egy szál haja sem. Csupán szegény Nagy Lajos van folytonosan roszul és krizis alatt. Épen tegnap futkorásztak
hozzá tartozói mindenfelé a városban, mert rendkivűl roszul volt, – hogy egy szekeret
kapjanak, mivel doktorért menjenek Váradra. –
Különben nincs semmi egyéb ujság, mint az, hogy Kenyeres
n
most épitette házát,
természetesen a régit, új formátumban. Egy darabig kedvezett is neki Jupiter, minden becsületes ember méltó boszankodására, a mennyiben illy késő
őszi időben módja van kedvezni, hanem most már egy pár nap óta paskolja az eső. Hogy a tűz
igesse meg. –
Ennyiből áll, a mit most irhaték. Ezek után mi mindnyájan – t. i. én, Linám és
Laczi
–
mindnyájokat csókolva, vagyunk szokott atyafiúi szeretettel.
Arany László
Ercsey Sándor
ifj. Ercsey Sándor