Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt. Nov 16kán 1851.  
  Kedves
Arany
Arany János
bácsi!  
  Nagyon megörültem kedves levelének, mert magam igen rosz
 [!]
[sic!]
 levelezőnek tartatván, azt véltem, hogy a költözködési rendetlenség, (botrányokoztató szavak) miatt nem ér rá ily hamar válaszolni. Annak is örűlök, hogy épen én vagyok az kinek írni ráért, bár pap bácsi azt „mondja”
n
Jegyzet
pap bácsi azt „mondja”
 Szabó József, a tréfáskedvű, előbb szalontai, utóbb geszti református lelkész,
Arany János
Arany János
barátja.
nem is használ az a lelkiisméretnek! „ember teszi a fogadást, eb a ki megállja” stb. Azontúl több N.Szalontai híreket mondott, p.o. egy nyúl dispensatio mellett akar nőszülni, de Ravazdy nem tudja a nyúldispensatiot s őtet és Mezey bácsit
n
Jegyzet
Mezey bácsit
lásd Mezey Ferenc, ADATTÁR.
mint ős vadászokat, bízta meg annak készítésével; továbbá „oly erősen sütött a nap hogy még a Kenyeres
n
Jegyzet
Kenyeres stb.
 Kenyeres János szolgabíró, aki azonban
Arany János
Arany János
nak jóakarója volt; a legnehezebb időkben kenyeret adott neki.
becsülete is kiviláglott
[szerkesztői feloldás]
”
, – ki tudhatná mind az ő tekervényes vicceit?  
  A mi a vers küldést illeti küldök itt is néhányat;
n
Jegyzet
A mi a vers küldést illeti küldök itt is néhányat;
Tisza Domokos
Tisza Domokos
ezúttal hármat küldött: Mult, Jelen, Jövő, Végszó és Visegrád című verseit, lásd e kötetben 415–417. l.-on, melyekre
Arany János
Arany János
nov. 22-i levelében tette meg észrevételeit, lásd 418–420. l.-on.
s a szőrszálhasgatást, ha ugyan nem restelli továbbra is kikérem. Nem igen költői állapotban, t.i. vacsorán sokat éve felébredek egy éjjel, s nem tudván aludni, rosz
 [!]
[sic!]
 vers faragással véltem magam elaltatni. Hozzá fogtam tehát, az álmából felijedt
Kovács
Kovács János
bácsi álmélkodására, s
Young
Young, Edward
ról gondolkozva,
Pope
Pope, Alexander
mértékében (kit ép akkor olvastam) írtam Mult, Jelen, Jövő című soraimat. Küldök még egy
Kálmán
Tisza Kálmán
tól elkezdett s tőlem ki toldott verset
n
Jegyzet
Küldök még egy
Kálmán
Tisza Kálmán
tól elkezdett… verset
bátyja,
Tisza Kálmán
Tisza Kálmán
.
Arany János
Arany János
válaszában elismeréssel ír róla.
; az első stropha övé csak, mit a mértékről észre lehet venni.  
  Azontúl egy Visegrád című regét melyben mind a geográphiát, mind a históriát megtagadom.  
  Gondolom, ez utolsó a legrosszabb.  
  Kedves nejét tisztelem,
Julcsá
Arany Juliska
t és
Laci
Arany László
t tisztelem, a látogatást ígérem, önnek pedig maradok  
  szerető barátocskája (
Lukács Pál
Lukács Pál
)  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
.  
  Csak egy utóirat Pap bácsi izenetére azt feleli „Hol bányász az ércet ássa, töri hányja”.  
 
Mult, Jelen, Jövö.  
n
Jegyzet
Arany János
Arany János
kritikáját e versről lásd 418–419. l.
  A multak képe, csendes éjjelen
  Álom karában nékem megjelen,
  Arcát, fátyolként sűrű köd fedi,
  Ebben lappangnak ős történeti.
  És mint örök, mindig növő sereg
  Körötte költött rémek nyüzsgenek,
  A mult de tűrő! minden ál, hazug
  Elmult koráról tarkákat hazud,
  De sok sohajt a boldog mult után!
  (Midőn kifárad a jelen vitán).
  Mi haszna?! a jelen csak úgy nyomaszt
  Bár hogy ha elmúlt majd kívánjuk azt.
  Emígy kiáltunk: Győzve harcolánk,
  Nagyobb hatalmú, s gazdag volt hazánk,
  Az úr ebédnél száz ételből ett,
  Több volt a pénz, több volt a becsület,
  Ki engedé a hont elvesznie?
  Ki tiltja
népünk
Szerkesztői feloldás: népünknek
most nem győznie?
  Te vagy az, ember! a ki így kiáltsz!
  És bármi korban egy úton jársz,
  Ha a mult képe tetszik úgy neked
  Dolgozz! jelenben vissza nyerheted,
  Ne szólj, de tégy, és újra harcra kél,
  Az elnyomott hon, s új élettel él.
 
 
  Bár nyers, de tiszta képpel a jelen,
  A nap terhével nékem megjelen
  Őszinte ő. Oh! gyáva emberek,
  Ezért kell tőle ilykép félnetek.
  Az álhazug mult, és hazug jövő,
  Mindent mi ember hozzá téritő,
  Gyermek örűl csak a jelen korának,
  Mint mondja verse egy költő szavának
  Az ifjak? Ők már rajta túl haladtak,
  A vének? tőle régen elmaradtak.
 
 
  A tág jövő, egy széles pusztaság,
  Rajt a remény, a tünde Délibáb,
  Falu és erdő, mint jövő napok
  Reménytől, ezen tündértől ragyog.
  De ha elérjük az erdőt, tovább
  Tovább száguld velünk a délibáb,
  Villám sebessen szelve a teret
  Utána nyargal a gyors képzelet.
  Eléri őt. De ez maga helyett
  Küld tarka barka tünde rémeket,
  Felébredünk! a rémkép elhalad,
  S a tág jövő csak pusztaság marad.
 
 
Végszó  
n
Jegyzet
Arany János
Arany János
kritikáját e versről lásd 429–420. l.
  Isten hozzád! kit úgy szerettelek
  Mint a föld szereti a napot,
  Mint a fösvény kincseinek halmát,
  Mint szenvedő a szent balzsamot.
 
 
  Isten hozzád! s ha boldogabb karában,
  Éled gyönyör telt napjaid,
  Viszont fogsz látni a végső órában.
  Viszont szívemnek gyilkos kínait. –
 
 
  Mint a napot, ha boldog fény mosolyal
  Ragyogta át a tiszta kék eget,
  Borús homlokkal elfedik lementin,
  Őtőle rég felejtett fellegek.
 
 
  Ugy, úgy jövendek el számolni
  Számolni, égő fájdalmim felől
  Oh! eljövendék látni még az arcot,
  Mely egyszer éleszt ámde kétszer öl.
 
 
  De nem! felejtek, jobb felejteni,
  Tegyen boldoggá isten tégedet,
  Mert hogy ha újra látlak átkozandom,
  A percet melyben nem szerettelek.
 
 
Visegrád  
n
Jegyzet
Arany János
Arany János
kritikáját e versről lásd 420. l.
  Az óriások ős, mesés korában,
  Élt egy leány mi bájos égi szép!
  Az éj, tanyázott hullámzó hajában,
  És hóra szállott hajnal volt a kép.
 
 
  Egy ifju szellem birta zsenge szívét,
  Szép volt ugyan, de tünde, csapodár
  És egyhez, máshoz hordá bő szerelmét,
  Mint ágról ágra hangját a madár.
 
 
  Midőn a hű de elhagyott arája
  Hegyek tövében koszórút fona.
  Meglátja őt a hűtlent más karába,
  S nagy fájdalmában, heggyé lesz maga
 
 
  Csak egy köny cseppent már behúnyt szeméből
  Csak egy könyű, a part mosó duna,
  És elrohanván kővé vált szívéről
  Minden mit érzett e könybe fula.
 
 
  Idők multával, fonyadt koszorúja
  Kitünt Visegrád romja képiben,
  S felhabzik néha szíve kínja búja
  Még most is könye csendes medriben.
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 611. l. 752. sz. a.). Válasz
Arany
Arany János
nov. 12-i levelére.