Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt. Dec. 17kén 1851.  
  Édes
Arany
Arany János
bácsi!  
  Nagyon sajnálom, hogy éppen azon nap vagy is levél után melyben szorgalmamról említést tesz,
n
Jegyzet
azon nap vagy is levél után melyben szorgalmamról említést tesz,
Arany János
Arany János
nov. 22-i levelében dicsérte
Domokos
Tisza Domokos
levélírói szorgalmát s küldte el
Arany Laci
Arany László
levelét, amelyben mint „barátocska” írta alá magát, ami nem tetszett
Domokos
Tisza Domokos
nak (lásd nov. 28-i levelét). – Most viszont attól tartott, hogy Aranyékat ő bántotta meg, ezért mellékeli az alábbi levelet:
TISZA DOMOKOS
Tisza Domokos
ARANY LACI
Arany László
NAK: Kedves
Laci
Arany László
! Csak ne kivánkozzék többé tavaszig a geszti kertbe futkározni, mert már nem szép, és csak szürke gazt fü helyett, s zöld fák helyett mindmegannyi óriás seprüt látna. Azt se higyje, hogy én karácsonykor meglátogathatom, mert bár viszontlátásunkat téli ruhába öltöztettem édesapjának írt levelemben, aligha húsvét előtt lesz valami belőle. Ha a Bethlen fiúkat látja, csókolja őket nevemben, és mondja meg nekik, hogy három hét alatt meglátom őket. Most pedig nyúlfark levelemet bezárván maradok barátja
Tisza Domokos
Tisza Domokos
.
Laci
Arany László
nak nem feleltem, remélem nem haragudott meg érte, csak azt mondá magában: „az én
Domokos
Tisza Domokos
barátom de rest kutya.” Kétséget sem szenved hogy többen elismerték volna ez igazságot.  
  Engesztelőül küldöm neki az ide
melléket
Szerkesztői feloldás: mellékelt
levélkét. Miólta a status csín lett a legutolsó párizsi divat, vándor bátyáimat féltvén szüleim, több vissza idéző levelet írtak nekik, minélfogva aligha rövid idő mulva, nem ölelhetem őket, mi nékem igen nagy öröm lesz, képzelheti, már annál fogva is, hogy miólta Kovács bácsi a jegyzőt az ölelgetésről leszoktatta, némi szűkében vagyok azon barátságos manővereknek.  
  Mr. Monard aligha élvezheti brandy et waterjét,
n
Jegyzet
Mr. Monard aligha élvezheti brandy et waterjét,
Domokos
Tisza Domokos
itt tőlük távozó angol nyelvmesterét: Monard urat együtt emlegeti annak kedvenc angol italával.
mert velünk vagy is tőlünk elmenvén Pestre, ott marad, még Aprilisben, Kárász Imre Szeged melletti jószágára nem viszi nyelvmesternek.  
  Mégint küldök két verset,
n
Jegyzet
Megint küldök két verset
ez alkalommal Mint a pacsirta… és Élet, Halál című verseit küldte. Lásd 431–432. l.-on.
Arany János
Arany János
e versekről 1852. jan. 1-én kelt levelében mondott véleményt. (Lásd majd Arany János Levelezése II. k.=AJ. kk. XVI. k. -ben.) –
Tisza Domokos
Tisza Domokos
a verseket elküldésük előtt felolvasta nevelőjének,
Kovács János
Kovács János
nak; lásd
Kovács
Kovács János
e napon kelt levelét
Arany János
Arany János
nak.
hogy táglálja.  
  Isten áldja meg!  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
Mint a pacsirta…  
n
Jegyzet
Arany János
Arany János
kritikáját e versekről lásd AJ. kk. XVI. k.
  Mint a pacsirta, mely a zöld mezőben
  Fel- fel szállongva búsan énekel
  Úgy zengem én is a szülő rónákat
  A puszta tájat néma térivel.
 
 
  És néha néha az egekbe rebdes
  A síri csenddel küszködő dalom
  Hol Isten őrzi a bomló teremtést
  Ural és ítél a világokon.
 
 
  Majd elrezeg a szép sugár folyammal
  Amely a pusztán végig lengedez,
  Majd fürdeni megy a harmat könnyében
  Midőn a szende hajnal ébredez.
 
 
  Egyszer az égnek tiszta, ép, karélyán
  Köszönti délben a fényes napot
  Másszor az éjnek fél sötét boltozatján
  Hol őrző lámpaként a hold ragyog.
 
 
Élet, Halál  
n
Jegyzet
Arany János
Arany János
kritikáját e versekről lásd AJ. kk. XVI. k.
  Az élet mi? egy nagy sokágu út
  Melyen az ember egy mélységhe’ jut.
  Mindegyik ág, egy sziklás hegyre megy
  Körülte tátong a nagy meredek.
  Ott egyik ág, sok száz karélyival
  Mint szömyü kígyó a hegyen hasal
  Göröngytelen de szörnyü síkos is
  Az útas rajta gyakran elcsúszik.
  S még el sem éri a kívánt tetőt
  Az éhes mélység már felfalja őt.
 
 
  Itt, áthasítva a sok szikla falt
  Egy egyenes út a tetőre tart
  Nem járják ezt. Mert bár rövid, nehéz,
  Pályályán szikla és tövis tenyész,
  S míg száz felé száguldnak ezerek
  Ez uton csak egy vén koldus biceg;
  De mert szegény, azért erényes ő
  A bűn is csak pénzért szerezhető.
  Im egy másik. Sok rózsákat nevel
  De kábitó, nagy illatot lehel.
  Oly kábítót, hogy aki rajta megy
  Idő előtt a mélybe szédeleg.
 
 
  E szörnyű mélység a sötét halál,
  A melybe mindenik út betalál
  S mint völgy felett köd hogy szállonganék
  Fedi ezt ködként a feledékenység.
  E köd meg csalja a sok önhitt szemit
  Ki tőle nem látja nagy öbleit.
  S míg nem halónak hitte el nevit
  Az, rút porával mélybe zúzatik
  De néhol néhol szét oszlik a köd
  Kitűnő jó, vagy rosz, pora fölött
  Akikre, történet tekintetét,
  Mint példákra, veti a maradék.
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 611. l. 754. sz. a.)
Tisza Domokos
Tisza Domokos
e levél írásakor még nem kapta meg
Arany
Arany János
dec. 15-i levelét.