Arany – Erdélyi Jánosnak

[szerkesztői feloldás]

Nagyszalonta, 1847. február 17.

Nem tudom, csalatkozom-e ha a M. Szépirodalmi Szemle 6-odik számában olvasható

Jegyzet

A M. Szépirodalmi Szemle 6-odik számában olvasható

a MSzSzle. idézett helye a Toldiról a következőket írja „A társaság rendes szépműi jutalmára érkezett tizennégy költői beszélyek közül az öt vizsgáló (

Bártfay László

Gaál József

Garay János

Tóth Lőrinc

Vörösmarty Mihály

) egyértelműleg a IV. számu, ,Toldi’ czimü költeményt ajánlotta megkülönböztetéssel jutalmaztatni … Az ülés örömmel értesült e pályázás szép sikeréről, és méltatása jeléül, vékony pénzbeli erejéhez képest, a 15 arany jutalmat húszra emelte. Felbontatván az illető jeligés levélkék, kitünt, hogy a koszorúzott mű szerzője

Arany János

, nagyszalontai jegyző, ki ,Az elveszett alkotmány’ czímü vig eposával a mult évben is koszorut érdemlett a Társaságtól. Mellesleg jelenthetjük, hogy az epos immár sajtó alatt van s hogy Toldi is azonnal nyomatni határoztatott.” (1847. febr. 7. – I. évf. 6. sz. 93. l.)

azon mellékes említést, miszerint ’Toldi’ azonnal nyomatni határoztatott, oda magyarázom, hogy leküldésére idő nincsen: de ha ez eset forog fenn, ebben is megnyugszom, csak egy helyre kivánom a Tekintetes Ur becses figyelmét felhívni.

Én előttem azon hely, hol a mezőrűl a vágy- és haragteljes Miklós hazamenvén, véletlenűl megérkezett bátyjával összekap (II. szakasz) erőtlennek látszik.

Jegyzet

Én előttem azon hely … erőtlennek látszik.

Arany

Arany János

főként Miklós és György II. énekbeli drámai összeütközésének első kidolgozását érezte erőtlennek. (Lásd

Szilágyi

Szilágyi István

hoz 1847. jan. 9-én írt levelét.)

György nagyon is hamar osztja az arczúlcsapást, mi ugyan összefér jellemével: de Miklós, mintha nem is az volna, a ki az I. szakaszban, megelégszik asszonyi szemrehányásokkal; holott neki, bár a meglepetés miatt rövid időre megjuházott is, azon lélekállapotba kell vala visszaesnie, mellyben a viszontlátás előtt volt: vágy hadi életre, harag bátyjára, ki őt pórnak nevelte. Mikép iparkodám e hézakot

[!]

[sic!]

kifoldani, a tulsó lapon méltóztatik olvasni; most csak abbeli bizodalmamat kivánom kijelenteni: hogy én e pótléknak közbeszurását, vagy mellőzését egészen a Tekintetes Ur ismert műbirói éleslátására bízom.

Jegyzet