Igen sajnálom, hogy becses levelét csak egy nappal hamarabb nem vettem, mert az
astericusban
n
még nem merém kimondani, hogy lapom kizárólagos dolgozótársa leend. –
Ön, mint irodalmi viszonyainkat csak távolról tekintő egyén, nehezen fogja tudni: milly nagy
becse s előnye van egy lapszerkesztőnek abban, ha a jelesebb írók nehányait bár mi áldozattal
is lapja kizárólagos dolgozótársaiúl megszerezheti. Példáúl Jegyzet
astericus– csillag. Itt a csillag alatti jegyzetet jelenti.
Frankenburg
mindent elkövetett, hogy Frankenburg Adolf
Petőfi
csak az ő számára
dolgozzékPetőfi Sándor
n
(noha a
Hazánkban is írJegyzet
Frankenburgmindent elkövetett, hogyFrankenburg AdolfPetőficsak az ő számára dolgozzékPetőfi Sándor
Frankenburg
1844 jan.-tól közölt verseket Frankenburg Adolf
Petőfi
től az Életképekben. –
Petőfi Sándor
Petőfi
1845 márciusában állapodott meg Petőfi Sándor
Vahot
tal, hogy csak a Pesti Divatlapnak dolgozik.
Emiatt Vahot Imre
Frankenburg
megneheztelt, s lapjában helyet adott Petőfi-ellenes megnyilatkozásoknak. Frankenburg Adolf
Petőfi
ekkor szakított Petőfi Sándor
Frankenburg
gal. Később, a Tízek
Társaságának felbomlása után – Frankenburg Adolf
Frankenburg
felszólitására – ismét az Életképekhez szegődött. A
hír, hogy „kizárólagos” munkatárs lett, 1846. nov. 28-án
jelent meg az Életképekben (698. l.).Frankenburg Adolf
n
); én
mindent elkövettem, hogy Jegyzet
noha a Hazánkba is íre folyóirat szerkesztője volt
Kovács Pál
, aki 1842-ben Pápán
egyik tagja volt annak a bíráló bizottságnak, amely Kovács Pál
Petőfi
Szín és való című versének ítélte a jutalmat.
(
Petőfi Lev. 316. l.) Innen eredt
Petőfi Sándor
Petőfi
és Petőfi Sándor
Kovács Pál
ismeretsége.Kovács Pál
Kuthy
csak nekem dolgozzék, s valóban legnagyobb szerencsémnek tartom, hogy ön felhívásomnak
engedve, kérelmemben barátilag megegyezett. Azonban azon, bár csekélynek tetsző s rám nézve
még is kellemetlen föltételkét, melly szerint Kuthy Lajos
Frankenburg
nak valamit mégis csak dolgoznék, ha ő önnek
lapját megküldenéFrankenburg Adolf
n
– igen szeretném
megsemmisítve látni. És én azt hiszem, hogy Jegyzet
MivelFrankenburgnak valamit mégis csak dolgoznék, ha ő önnek lapját megküldenéFrankenburg Adolf
Petőfi
már első levelében jelezte Petőfi Sándor
Arany János
nak, hogy hozzá írt verse az
Életképekben fog kijönni, érthető, hogy Arany János
Arany János
Válasz Petőfinek című versét is e folyóiratba küldte közlésre.
Ezután joggal számíthatott rá, hogy Arany János
Frankenburg
is felszólítja további közreműködésre, s az is feltehető volt,
hogy ennek fejében esetleg lapját is megküldi neki. Frankenburg Adolf
Arany János
a rá jellemző becsületességgel – mielőtt
Arany János
Vahot
felkérésére –
„kizárólagos” munkatársul igérkezett a Pesti Divatlaphoz, feltételül szabta
esetleges kapcsolatát az Életképekkel. Ezt viszont Vahot Imre
Vahot
minden áron meg akarta akadályozni. Vahot Imre
Petőfi
Petőfi Sándor
Arany János
hoz írt verse – e
levélváltást követően – ápr. 17-én, Arany János
Arany
válasza máj. 8-án jelent meg az Életképekben.Arany János
Frankenburg
nem is fog önnek lapot küldeni, mihelyt a
jövő számban nyilvánítom, miként ön ez évben a divatlapok közt csak az enyémbe fog
dolgozni.Frankenburg Adolf
n
És ha mind e mellett is küldene
példányt, tartsa meg ön, s én az ön nevében ki fogom azt fizetni.
Jegyzet
a jövő számban nyilvánítom, miként ön ez évben a divatlapok közt csak az enyémbe fog dolgozni.A Pesti Divatlap márc. 28-i számában valóban megjelent e hír s ugyanakkor az is, hogy
Arany János
tól
hamarosan egy nagyobb kiterjedésű elbeszélő költeményt is közölnek (a híradás szövegét lásd
ADATTÁR, Pesti Divatlapnál ). E
híradásra reagált Arany János
Petőfi
oly
szenvedélyesen Petőfi Sándor
Arany János
nak
márc. 31-én. Arany János
Arany János
legközelebbi levele a szalontai tűzvészről
szólt, s így csak az azt követő máj. 27-i levelében tért
ki erre, azzal, hogy Arany János
Vahot
„tele
szájjal kikürtölte, mit ő neki csak magánlevélben érintett” küldendő újabb verséről, amit
azonban sohasem küldött el. – Vahot Imre
Arany János
úgy látszik Arany János
Vahot
e levelére nem válaszolt.Vahot Imre
Nem azért, mintha a díj sokaságától félnék – mert bár mennyit ír is ön lapomba, mindenkor a
legnagyobb örömmel közlendem azt – ; hanem egyedűl azon szempontból, nehogy a költeményt
többször kellessék megtörni, megszakasztani; arra figyelmeztetem önt, hogy egy nyomtatott
ívnél többre terjedő költeményt, ha csak lehet, lapban ne közöljön, s ezt inkább önállólag
adja ki. .Vevője lesz annak mindenkor; csak bízza ön rám. Mert már két ívre menő munkát
legalább is két ízben kellene megszakítani – s ez az olvasóra nézve igen kellemetlen.
Egyébiránt ezen figyelmeztetéssel ne sokat törődjék ön; hanem csak irjon bátran, lelke
sugallata szerint, s ha a mű kész, küldje fel hozzám, s én megfogom őszintén mondani, vajjon
czélszerűbb lesz-é azt lapban, vagy önállólag kiadni; és ha két ívre terjedne is a mű, mindig
azon lennék, hogy legföljebb két izben közöljem azt, – miután lapom hetenkint csak egyszer
jelenik meg. Miután ön – nem ok nélkül – ellenzi azt, hogy lapban megjelent művei külön is
kinyomassanak, – a kiadásra később aligha vállalkozhatom, miután amúgy kevésbe került volna a
kiadás, így pedig sokba kerülend, s jelenleg is több irodalmi vállalatba vágtam a fejszémet.
Egyébiránt szerzek én vevő könyvárust összes verseinek, arról legyen meggyőződve. – A mesében
a legnagyobb vigyázat mellett is maradt egy két betűhiba, de nem értelemzavaró; – ezt
lehetetlen elkerűlni; s csak az a jó van benne, hogy leginkább csak maga a szerző szokta
észrevenni, míg a gyorsan olvasó közönség nem is sejti, hogy sajtóhiba van benne. – Szeretik
ám itt az ön meséjét, nagyon.
n
Küldöm e postán az elmaradt 9 ik számot is, s eszközölni fogom, hogy
ezentúl Orosháza felé utazzon ön lapja.
Jegyzet
Szeretik ám itt az ön meséjét, nagyon.Rózsa és Ibolya meséje ( PDl. I. fé. 12. sz. márc. 21. 356–367. l.)
Vahot Imre
Vahot Imre