Petőfi Sándor – Aranynak
Pest, marczius 31.
1847.
Azt akartam oda föl írni, hogy hány próbás arany, de nem tudom: hanyadik próbás a legjobb?
mert bizony már régen nem bajlódtam aranyokkal, a miért tulajdonkép ne engem vádolj, mert nem
az én hibám. –
Egressy Gábor
barátom Székes-Fejérvárra ment vendégszerepekre s engemet is elhítt
magával és csak tennapelőtt jöttünk meg. Ezt csak azért mondtam el, hogy okát tudd, miért nem
írtam mindeddig. Különben még hosszabb pausákat is fogsz megérni;Egressy Gábor
n
most azért
vagyok olly pontos, hogy meg ne hazudtoljam a példabeszédet, melly hangzik illyeténképen: uj
söprő jól söpör. Egyébiránt meg ne itélj, ha bekövetkeznek a hallgatás lófasz-hosszuságu
epochái…. szívem, mint minden élő halandóé, folyvást szokott dobogni és dobogásában hangzani
fog neved, ha majd ritkábban írok is. – Hanem, édes kedves ecsém, azokkal a dicséretekkel
hagyj föl, mert mikor olvasom, ollyanokat pirulok, mint valami meggyúlt város, s ha illyenkor
a tükörbe találnék pillantani, azt gondolnám, hogy Jegyzet
még hosszabb pausákat is fogsz megérni;valóban,
Petőfi
következő levelét jún.
18-án írta, igaz, közben jún.
1–10. között meglátogatta Petőfi Sándor
Arany
t Szalontán. Lásd erről Arany János
Arany János
jegyzetét Arany János
Petőfi
e levelén.Petőfi Sándor
Nagy Ignácz
orrát látom. Aztán meg azon pirulok, hogy
pirultam. Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám;
őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj’ az ördög,
ollyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék s nem volna szabad vakaróznom. Ez ugyan nem
a legaestheticusabb hasonlitás, de igaz; s én az az ember vagyok, ki az igazért a szépet is
föláldozom. Ezt sokan vették már rosz neven tőlem, de ha még többen veszik sem bánom. A mi
igaz, az természetes, a mi természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én aestheticám.
Mikor Toldi alszikNagy Ignác
n
s szájából
a nyál foly, ezért sokan le fognak téged köpni, de én megcsókollak. – Ebadta! hogy mered azt
gondolni, hogy én Jegyzet
Mikor Toldi alszikIV. é. 5. vsz. – valóban megrótták:
Toldy Ferenc
a
MSzSzle 1847. júl. 11-i számában (lásd ott
s
AJ.kk. II. k. 247. l.)Toldy Ferenc
Dózsá
ról más
véleményen vagyok, mint te? Én Dózsa György
Dózsá
t a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem,
hogy lesz idő (ha fönn marad a magyar nemzet) midőn Dózsa György
Dózsá
nak nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán
mellette lesz az … . enyém is. – Mit kellett olvasnom a Pesti
Divatlapban!Dózsa György
n
… te kizárólagos dolgozótársa lettél. Szerencsétlen!
figyelj. 1845 elején vagy egy hónapig unszolt engem Jegyzet
Mit kellett olvasnom a Pesti Divatlapban!hogy
Arany János
„kizárólagos” munkatárs lett (lásd ott, 1847.
márc. 28-i sz.).Arany János
Vahot Imre
mindenképen, hogy kirekesztőleg az
ő lapjába dolgozzam. Végre bele egyeztem kérésébe, s írtam neki esztendeig. Ezért a másik két
szépirodalmi lapVahot Imre
n
eggyik nyiltan, másik ugy szűr alatt ellenségem lett, s el
kezdtek jobbra-balra csipni, döfni, rúgni, köpni, ki így, ki ugy … a mit bizonynyal nem
tesznek, ha nekik is dolgozom. S e bántogatások addig tartottak, mig mind Jegyzet
a másik két szépirodalmi lapHonderű és Életképek.
Horváth Lazi
val, mind
Petrichevich-Horváth Lázár
Frankenburg
gal rútul
összevesztem, azzal publice,Frankenburg Adolf
n
ezzel privatim. Igy telt el az esztendő;
ekkor Jegyzet
mindazaz, nyilvánosan, amelyről azonban nincs adatunk. –Horváth Lazival, mindPetrichevich-Horváth LázárFrankenburggal rútul összevesztem, azzal publiceFrankenburg Adolf
Petrichevich Horváth Lázár
mint az arisztokratikus, konzervatív beállítottságú Honderű szerkesztője,
folyóirata 1845. júl. 20-i számában már támadta
Petrichevich-Horváth Lázár
Petőfi
Zöld Marci című drámáját, de nem tudni, végleg mikor szakítottak. – Petőfi Sándor
Frankenburg
gal való összetűzése
ezúttal nem lehetett komoly, mert 1847. jún. 25-én, amikor
a Bécsbe távozó Frankenburg Adolf
Frankenburg
ot búcsúztatták, írta neki F. A. emlékkönyvébe című versét. (Lásd
Petőfi
kk. II. k. 182. l . és jz.: 382–383. l.) – Frankenburg Adolf
Petőfi
és Petőfi Sándor
Frankenburg
viszonyáról lásd még: Frankenburg Adolf
Vahot
– Vahot Imre
Arany János
nak 1847. márc.
20-i levelét és jegyzetét.Arany János
Vahot
ot uj alkura szólítom
föl, mert addig nyomoruság volt, a mit fizetett. Ő azonban, a helyett hogy most többet adna,
azt nyilatkoztatja ki, hogy ezentúl nem fog a
Vahot Imre
Pesti
Dlap
minden számában közleni tőlem
verset, csak minden másodikban, ennél fogva egy versért ugyan valamivel többet de átalában
évnegyedenként kevesebbet kaptam, mint azelőtt. Hanem, azt mondja Szerkesztői feloldás: Pesti Divatlap
Vahot
, ezután a többi lapokba is írhatok. Merci,
monsieur.Vahot Imre
n
Mikor már összevesztem a többi szerkesztővel, akkor menjek hozzájok, hogy itt vagyok, uraim,
fogadjatok be! s ezt épen az mondja, a ki miatt amazokkal meghasonlottam. De nem szóltam
semmit, hanem hallgattam és káromkodtam, mint a mennydörgés, mig elfeledtem a dolgot. Nem
sokára azt nyilatkoztatja Jegyzet
Merci, monsieurköszönöm, uram (francia).
Vahot
,
hogy csak az év közepéig szerkeszt. Jól van, mondok, hát én is csak addig írok lapba, aztán
végkép elvonulok a journalisticától.Vahot Imre
n
Ezt elmondtam másoknak is,
kik azt mondák, hogy szint’ azt teszik, s ebből keletkezett a Tízek társasága. Eljön az év
közepe, mi lelépünk, Jegyzet
elvonulok a journalisticától.Az Életképek Irodalmi Őr című melléklapja 1846. márc. 14-én (13. sz. 144. l.) hírt adott
Petőfi
nek és társainak elhatározásáról, hogy ti.:
„ezentul egyetlenegy szép literaturai lapba sem fognak dolgozni” . Ezzel kapcsolatos
nyilatkozatukat ugyanitt ápr. 18-án tették közzé: mely
szerint elhatározták, hogy erejüket nagyobb feladatokra: folyóirat, vagy évkönyv
létrehozására összpontosítják. Így keletkezett a Tízek Társasága (lásd még
ADATTÁR ).Petőfi Sándor
Vahot
azonban
rég megváltoztatta előbbi szándokát, s nekem esik, hogy én millyen
Vahot Imre
komiz
frater vagyok, nemcsak hogy magam
Szerkesztői feloldás: komisz
elártolok
tőle, hanem még
Szerkesztői feloldás: elpártolok
dolgozótár
is megfosztom, et
caetera,Szerkesztői feloldás: dolgozótársaitól
n
s vádol
égbekiáltó hálátlansággal, mondván, hogy ő emelt föl engemet a porból, ő tett azzá a mi
vagyok, ő teremtett. (Nem mosolyogsz? nem nevetsz? nem kaczagsz? nem röhögsz?) S ezt azon
embertől kellett hallanom, ki maga megvallotta, hogy előfizetőinek nagy részét nekem
köszönheti, s kinek én mindazon antipathiákat köszönhetem, mellyek ellenem támadtak. Még ez
nem elég. A mult julius elsejétől kezdődött a Tízek
társasága, s íme mingyárt a Jegyzet
et caetera,és a többi (lat.).
Pesti Dlap
júliusi első számában (a tízek közűl többek munkáival együtt)
látom egy versemet.Szerkesztői feloldás:
Pesti
Divatlap
n
Mondtam Jegyzet
látom egy versemet
Petőfi
: Változás („Nem úgy
van, mint volt” kezdetű versének (
Petőfi kk. I. k.
345–346. l.) közlésével (
PDl. 1846. II. fé.
523. l.) Petőfi Sándor
Vahot
azt a
látszatot akarta kelteni, mintha a Tizek Társasága s elsősorban annak vezetője: Vahot Imre
Petőfi
, nem tartaná meg a közös
megállapodást.Petőfi Sándor
Vahot
nak, hogy ez ellen fölszólalok nyilvánosan. Ő azt felelte, hogy ha
komolyan föl merek lépni, megsemmisít. („Merek” … „megsemmisít” … hallod ezt?) Megírtam a
Czikket,Vahot Imre
n
s benne megmutattam simpliciter, hogy Vahot
kijött versemet lopta. S ez világos és elcsavarhatlan
tény volt. Ő elolvasta czikkemet, s visszadobta, hogy nem fogja kiadni, s el kezdett engem
gazemberezni szemtől szembe. Erre nem felelhettem egyébbel, mint kardhegygyel vagy golyóval.
Elküldtem hozzá
secundansaimat,Vahot Imre
n
de ő
másfélnapi gatyázás utáu végre határzottan kimondta, hogy semmi esetre sem fog vívni. Ezek
voltak végszavaim hozzá: No baszom az apád istenét, a millyen alávaló gazember, épen ollyan
gyáva is vagy! – És most itélj: méltó-e illyen ember nem arra, hogy valaki kizárólagos
dolgozótársa legyen, de csak arra is, hogy nevét esztendőben egyszer tétesse lapjába? Igy tett
minden, de minden emberrel, így tett velem, és hiszed-é hogy veled máskép fog tenni.
Magasztal, égbe emel, (kivált ha szerény vagy pénzbeli követeléseidben) aztán pedig seggbe
rúg, és azt kürtöli, hogy ő teremtett tégedet. Legjobb esetben ezt írja majd, mint most rám
írta:Jegyzet
secundansaimat,párbajsegédeimet.
n
Jegyzet
mint most rám írta:„Népszerű költőnk
Petőfi
, egy idő óta nem szorult a mi
dicséretünkre.” így kezdte a Pesti Divatlap
Petőfi Összes költeményeinek ismertetését. (1847. júl. 1. 414.
l.)Petőfi Sándor
Arany János
egy idő óta nem szorult
dicséretünkre … az az: emlékszel-e rá, hogy ránk voltál egykor szorulva? – Meglehet, hogy
csalódom, de nem hiszem, hogy csalódnám. Ő ollyan, a millyen volt, s ollyan lesz, a millyen
most. – Irtam pedig mindezeket hidegvérrel és nem szenvedélyből, mert gyülölségem, mint
Arany János
rem
, drágagyöngy, mellyet nem vetek
minden szemétre. – Leveledet elvárom. Ölellek téged, nődet, gyermekeidet, mindnyájatokat,
kedveseim!
Szerkesztői feloldás: szerelmem
Petőfi Sándor
Petőfi Sándor