AJOM 15

Petőfi Sándor

következő levelét jún. 18-án írta, igaz, közben jún. 1–10. között meglátogatta

Arany

Arany János

t Szalontán. Lásd erről

jegyzetét

Petőfi Sándor

e levelén.

most azért vagyok olly pontos, hogy meg ne hazudtoljam a példabeszédet, melly hangzik illyeténképen: uj söprő jól söpör. Egyébiránt meg ne itélj, ha bekövetkeznek a hallgatás lófasz-hosszuságu epochái…. szívem, mint minden élő halandóé, folyvást szokott dobogni és dobogásában hangzani fog neved, ha majd ritkábban írok is. – Hanem, édes kedves ecsém, azokkal a dicséretekkel hagyj föl, mert mikor olvasom, ollyanokat pirulok, mint valami meggyúlt város, s ha illyenkor a tükörbe találnék pillantani, azt gondolnám, hogy

Nagy Ignácz

Nagy Ignác

orrát látom. Aztán meg azon pirulok, hogy pirultam. Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj’ az ördög, ollyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék s nem volna szabad vakaróznom. Ez ugyan nem a legaestheticusabb hasonlitás, de igaz; s én az az ember vagyok, ki az igazért a szépet is föláldozom. Ezt sokan vették már rosz neven tőlem, de ha még többen veszik sem bánom. A mi igaz, az természetes, a mi természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én aestheticám. Mikor Toldi alszik

Jegyzet

Mikor Toldi alszik

IV. é. 5. vsz. – valóban megrótták:

Toldy Ferenc

a MSzSzle 1847. júl. 11-i számában (lásd ott s AJ.kk. II. k. 247. l.)

s szájából a nyál foly, ezért sokan le fognak téged köpni, de én megcsókollak. – Ebadta! hogy mered azt gondolni, hogy én

Dózsá

Dózsa György

ról más véleményen vagyok, mint te? Én

Dózsá

Dózsa György

t a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fönn marad a magyar nemzet) midőn

Dózsá

Dózsa György

nak nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette lesz az … . enyém is. – Mit kellett olvasnom a Pesti Divatlapban!

Jegyzet

Mit kellett olvasnom a Pesti Divatlapban!

hogy

„kizárólagos” munkatárs lett (lásd ott, 1847. márc. 28-i sz.).

… te kizárólagos dolgozótársa lettél. Szerencsétlen! figyelj. 1845 elején vagy egy hónapig unszolt engem

Vahot Imre

mindenképen, hogy kirekesztőleg az ő lapjába dolgozzam. Végre bele egyeztem kérésébe, s írtam neki esztendeig. Ezért a másik két szépirodalmi lap

Jegyzet

a másik két szépirodalmi lap

Honderű és Életképek.

eggyik nyiltan, másik ugy szűr alatt ellenségem lett, s el kezdtek jobbra-balra csipni, döfni, rúgni, köpni, ki így, ki ugy … a mit bizonynyal nem tesznek, ha nekik is dolgozom. S e bántogatások addig tartottak, mig mind

Horváth Lazi

Petrichevich-Horváth Lázár

val, mind

Petrichevich Horváth Lázár

Frankenburg Adolf

gal rútul összevesztem, azzal publice,

Jegyzet

mind Horváth LaziPetrichevich-Horváth Lázár val, mind FrankenburgFrankenburg Adolf gal rútul összevesztem, azzal publice

azaz, nyilvánosan, amelyről azonban nincs adatunk. –

Petrichevich-Horváth Lázár

mint az arisztokratikus, konzervatív beállítottságú Honderű szerkesztője, folyóirata 1845. júl. 20-i számában már támadta

Petőfi Sándor

Zöld Marci című drámáját, de nem tudni, végleg mikor szakítottak. –

Frankenburg Adolf

gal való összetűzése ezúttal nem lehetett komoly, mert 1847. jún. 25-én, amikor a Bécsbe távozó

Frankenburg Adolf

ot búcsúztatták, írta neki F. A. emlékkönyvébe című versét. (Lásd Petőfi kk. II. k. 182. l . és jz.: 382–383. l.) –

Petőfi Sándor

és

Frankenburg Adolf

viszonyáról lásd még:

Vahot Imre

–

nak 1847. márc. 20-i levelét és jegyzetét.

ezzel privatim. Igy telt el az esztendő; ekkor

Vahot Imre

ot uj alkura szólítom föl, mert addig nyomoruság volt, a mit fizetett. Ő azonban, a helyett hogy most többet adna, azt nyilatkoztatja ki, hogy ezentúl nem fog a

Pesti Dlap

Szerkesztői feloldás: Pesti Divatlap

minden számában közleni tőlem verset, csak minden másodikban, ennél fogva egy versért ugyan valamivel többet de átalában évnegyedenként kevesebbet kaptam, mint azelőtt. Hanem, azt mondja

Vahot Imre

, ezután a többi lapokba is írhatok. Merci, monsieur.

Jegyzet

Merci, monsieur

köszönöm, uram (francia).

Mikor már összevesztem a többi szerkesztővel, akkor menjek hozzájok, hogy itt vagyok, uraim, fogadjatok be! s ezt épen az mondja, a ki miatt amazokkal meghasonlottam. De nem szóltam semmit, hanem hallgattam és káromkodtam, mint a mennydörgés, mig elfeledtem a dolgot. Nem sokára azt nyilatkoztatja

Vahot Imre

, hogy csak az év közepéig szerkeszt. Jól van, mondok, hát én is csak addig írok lapba, aztán végkép elvonulok a journalisticától.

Jegyzet

elvonulok a journalisticától.

Az Életképek Irodalmi Őr című melléklapja 1846. márc. 14-én (13. sz. 144. l.) hírt adott

Petőfi Sándor

nek és társainak elhatározásáról, hogy ti.: „ezentul egyetlenegy szép literaturai lapba sem fognak dolgozni” . Ezzel kapcsolatos nyilatkozatukat ugyanitt ápr. 18-án tették közzé: mely szerint elhatározták, hogy erejüket nagyobb feladatokra: folyóirat, vagy évkönyv létrehozására összpontosítják. Így keletkezett a Tízek Társasága (lásd még ADATTÁR).

Ezt elmondtam másoknak is, kik azt mondák, hogy szint’ azt teszik, s ebből keletkezett a Tízek társasága. Eljön az év közepe, mi lelépünk,

Vahot Imre

azonban rég megváltoztatta előbbi szándokát, s nekem esik, hogy én millyen

komiz

Szerkesztői feloldás: komisz

frater vagyok, nemcsak hogy magam

elártolok

Szerkesztői feloldás: elpártolok

tőle, hanem még

dolgozótár

Szerkesztői feloldás: dolgozótársaitól

is megfosztom, et caetera,

Jegyzet

et caetera,

és a többi (lat.).

s vádol égbekiáltó hálátlansággal, mondván, hogy ő emelt föl engemet a porból, ő tett azzá a mi vagyok, ő teremtett. (Nem mosolyogsz? nem nevetsz? nem kaczagsz? nem röhögsz?) S ezt azon embertől kellett hallanom, ki maga megvallotta, hogy előfizetőinek nagy részét nekem köszönheti, s kinek én mindazon antipathiákat köszönhetem, mellyek ellenem támadtak. Még ez nem elég. A mult julius elsejétől kezdődött a Tízek társasága, s íme mingyárt a

Pesti Dlap

Szerkesztői feloldás: Pesti Divatlap

júliusi első számában (a tízek közűl többek munkáival együtt) látom egy versemet.

Jegyzet

látom egy versemet

Petőfi Sándor

: Változás („Nem úgy van, mint volt” kezdetű versének ( Petőfi kk. I. k. 345–346. l.) közlésével ( PDl. 1846. II. fé. 523. l.)

Vahot Imre

azt a látszatot akarta kelteni, mintha a Tizek Társasága s elsősorban annak vezetője:

Petőfi Sándor

, nem tartaná meg a közös megállapodást.

Mondtam

Vahot Imre

nak, hogy ez ellen fölszólalok nyilvánosan. Ő azt felelte, hogy ha komolyan föl merek lépni, megsemmisít. („Merek” … „megsemmisít” … hallod ezt?) Megírtam a Czikket,

Jegyzet

Megírtam a czikket,

Petőfi Sándor

cikkét, melyet a levél szerint

Vahot Imre

„visszadobott” , a Petőfi-irodalom nem ismeri (lásd PetőfiLev. 336. l.).

s benne megmutattam simpliciter, hogy

Vahot Imre

kijött versemet lopta. S ez világos és elcsavarhatlan tény volt. Ő elolvasta czikkemet, s visszadobta, hogy nem fogja kiadni, s el kezdett engem gazemberezni szemtől szembe. Erre nem felelhettem egyébbel, mint kardhegygyel vagy golyóval. Elküldtem hozzá secundansaimat,

Jegyzet

secundansaimat,

párbajsegédeimet.

de ő másfélnapi gatyázás utáu végre határzottan kimondta, hogy semmi esetre sem fog vívni. Ezek voltak végszavaim hozzá: No baszom az apád istenét, a millyen alávaló gazember, épen ollyan gyáva is vagy! – És most itélj: méltó-e illyen ember nem arra, hogy valaki kizárólagos dolgozótársa legyen, de csak arra is, hogy nevét esztendőben egyszer tétesse lapjába? Igy tett minden, de minden emberrel, így tett velem, és hiszed-é hogy veled máskép fog tenni. Magasztal, égbe emel, (kivált ha szerény vagy pénzbeli követeléseidben) aztán pedig seggbe rúg, és azt kürtöli, hogy ő teremtett tégedet. Legjobb esetben ezt írja majd, mint most rám írta:

Jegyzet

mint most rám írta:

„Népszerű költőnk

Petőfi Sándor

, egy idő óta nem szorult a mi dicséretünkre.” így kezdte a Pesti Divatlap Petőfi Összes költeményeinek ismertetését. (1847. júl. 1. 414. l.)