Nagy-Szalonta, egyike Biharmegye legnépesb mezővárosainak, romokban
hever. Tegnap, folyó hó 17-én, délben, egy bélyeges életű
személynek a város szélén fekütt viskójából röpité a lángokat egy irtózatos déliszél, mellyek
villámgyorsan tűzbeboriták az egész várost; ugy, hogy kevesebb, mint két óra alatt, több ezer
háznál – ide nem értve a számtalan gazdasági épületeket – lett a pusztító elem áldozatává;
azok közt több cserépfedelű épület is. Leégett templomunk, tornyostul, harangjaink leolvadtak,
részint lehullva széttöredeztek, leégett városházánk, minden okleveleinkkel, számadási és
egyéb irományainkkal, jegyzőkönyveinkkel egyetemben, az egyik lelkészi lak, a megyei raktár, a
raktár biztosi lakkal együtt. Veszteségünk felszámíthatatlan, inségünk kimondhatatlan.
Melly szomorú tudósítást becses lapjában közhirré tenni s ez által asegélyezésre minden
emberbarátot felhini, egyszersmind a begyülendő adományokat elfogadni ne terheltessék. Ki,
midőn, hivatalos megbizásomnál fogva is, erre tisztelettel felkérném, maradtam alázatos
szolgája
UI. Kéretnek a többi t.cz. lapszerkesztő urak e tudósításnak lapjaikba leendő átvételére s a
begyülendő segedelem elfogadására. –
A.
Arany János