AJOM 15

Petőfi Sándor

m!

Ismét bezörgetek, akár kellek, akár sem. Akadt 12 pkrom,

n

Jegyzet

12 pkrom,

pengő krajcár röviditése, egy-egy levél bérmentesítésének korabeli összege.

ellopom azt magamtól, hogy postára vetvén, néhány megbecsűlhetlen perczet orozhassak érte tőled. Ugy kell neked. Ha már megénekeltél,

n

Jegyzet

Ha már megénekeltél, stb.

költői levélváltásuk: Életk. ápr. 17., máj. 8-i számában, kigúnyoltatásuk Bp. Hiradó máj. 14-i és a Honderű máj. 18-i számában. (Lásd e folyóiratoknál, ADATTÁR. )

hogy tőlem viszont megénekeltessél (ha még nem láttad, lásd Budapesti Hiradó: ebugatás czím alatt), ám csak szenvedd az alkalmatlanságot a mi avval jár. Azért ne is gondold, hogy elnémítasz, ha bár részedről beállnak is azon epochák, mellyeket te bizonyos würstli nemhez hasonlítál:

n

Jegyzet

ha bár részedről beállnak is azon epochák, mellyeket te bizonyos würstli nemhez hasonlítál:

utalás

Petőfi Sándor

márc. 31-i levelére, melyben vaskos hasonlattal előre figyelmezteti barátját, hogy válaszai olykor késni fognak.

o nem! bennem hatalmas „non missura cutem”re

n

Jegyzet

„non missura cutem”-re

piócaként tapadó.

Horatius, Quintus Flaccus

a „Pisokhoz” írt Ars poeticajának záró soraiban a bőrt el nem engedő piócához hasonlítja azt a költőt, aki verseinek örökös szavalásával gyötri kömyezetét. (

Horatius, Quintus Flaccus

: De arte poetica című epistola 476. sora.).

találsz. Hiszen lásd én sem vagyok a ,profanum vulgus’ közül, én is elmondhatom, hogy: ,docti sumus’

n

Jegyzet

én sem vagyok a ,profanum vulgus’ közül… ,docti sumus’ … vagyok

nem az avatatlan tömegből való, hanem a beavatottak, közé tartozik.

tréfás szójátékként idézi

Horatius, Quintus Flaccus

t. (Carm. III. l. 1. sor és Sat. I. 9 :7. sor.)

a mi magyarul körülbelül ennyit tesz: doktor vagyok.

n

Jegyzet

doktor vagyok

utalás az anekdotára, melyben összetévesztették

Arányi Lajos

orvosdóktorral a Bp. Hiradó máj. 11-i száma, „Bp-i Hírharang” című rovatában (Lásd ADATTÁR).

Az bizony, ecsém, mégpedig hatalmas és csodálatos, vagy inkább csodatékony. Negyven-ötven mérföldről sántikálnak hozzám sánták, bénák köszvényesek; csak egy népmesémet olvasom el nekiek azonnal ugy szét futnak, mint a nyul; ha nem hiszed olvasd tekintélyemet a B.P. Hiradót sub ⊙, s azonnal meg fogsz győződni állításom igazságáról. Egy hibája van gyógyintézetemnek: a rüh egy nemét, a vitzkórt, nem képes megorvosolni. Bizony nagy baj, mikor az ember nem fér meg a bőrében. Irjon birálatot az ebatta, ha tud, elhallgatom ha még annál igazságtalanabb lesz is: de az illy komisz paczkázást, iskolagyermekes kipoétázást nem szenvedhetem. S hogy csinál vitzet azon uri ember ha engem nem

Arany

Arany János

nak, hanem pl. Platinának vagy czigánysz-nak hínak! These be good humours, indeed! mondaná Pistol

n

Jegyzet

These be good humours, indeed! mondaná Pistol stb.

Ez aztán a jó tréfa! – hangzik el

Shakespeare

Shakespeare, William

-nek A windsori víg nők című vígjátékában, amikor Falstaff, Nym és Pistol a ,humor’-ról cserél eszmét (I. felv. 3. jelenet).

a Sir John Falstaff legénye. Azok az aristokrata urak talán illyeténkép gondolkoznak: Tegyünk ugy avval a falusi emberrel mint a kis kutyával; előbb csipkedjük a szőrét, ha akkor foga vicsorít, huzzunk végig horpaszán egy doronggal: majd elűl. Nem ugy; tekintetes nagyságos uraim, nem ugy! Irjanak önök halavány köreik számára halavány poézist,

n

Jegyzet

Irjanak önök halavány köreik számára halavány poézist,

Arany

Arany János

erősen hitte, hogy az arisztokratikus szalon-költészetet, amelynek elsősorban a Honderű volt a szóvivője – a népies költészet váltja fel. E meggyőződéséről máskor is írt:

Petőfi Sándor

nek 1847. aug. 5-én,

Szilágyi István

nak szept. 6-án,

Szász Károly

nak okt. 11-én.

szépet, homályost és hideget, mint az őszi köd: majd

Petőfi Sándor

, meg

Tompa

Tompa Mihály

, meg talán saját kicsinységem is, fogunk irni, mit, meglehet az ki tót dajkától franczia vagy sváb tejet szopott, sem érteni, sem érzeni nem fog, de a mit azon egynéhány politikai nulla, azon még fejetlen zero, mellyekhez nem több csak egy vonás: 1. (mi pl. kardvonás is lehet) kivántatik hogy politikai milliókká emeltessék, ez a számatlan nagy szám, mondom, magáénak, szivvéréből szakadottnak vall. S denique is jaj nektek, képmutató Archidiakonok, ha benneteket mind semmivé tesz egy Esmeralda! Rólad a mese, mezitlábos czigány muzsaleány!?

n

Jegyzet

jaj nektek, képmutató Archidiakonok, ha benneteket mind semmivé tesz egy Esmeralda! Rólad a mese, mezitlábos czigány muzsaleány!?

hasonlata jelképesen párhuzamba állítja

Victor Hugo

Hugo, Victor

: A párizsi Notre Dame című regényének két ismert alakját. Az 1831-ben megjelent regényt 1837-ben már magyarra is lefordította

Pályi Elek

Pály Elek

, Boldogasszony harangozója címen. Ugyanez évben –

Fáncsy Lajos

feldolgozásában – Debrecenben, majd Pesten a Nemzeti Színházban is színre került. ( M. Színm. Lex. II. k. 280. l. s

Hajdu A. László

Hajdú Algernon László

: „A Nemzeti Színház műsora” című munkájának kefelevonata, OSzK Színháztört. oszt.) így a magyar olvasók és színházlátogatók ismerték alakjait: az „archidiakont” , a hatalom gátlás nélküli képviselőjét, aki megkívánta a népet szórakoztató tiszta cigányleányt, Esmeralda azonban inkább meghalt, minthogy kínzójáé legyen. –

e napokban olvashatta

Petőfi Sándor

költészetéről

Pulszky Ferenc

elismerő méltatását is a Magyar Szépirodalmi Szemlében (1847. máj. 2. 277. l.). Ebben

Pulszky

Pulszky Ferenc

Petőfi Sándor

múzsáját az Odüsszeia Nausikaajához hasonlítja – s némi János vitéz reminiscenciákkal is írhatta: „mezitláb megy le a patakba, hogy kedvesének ruháját mossa.”

Petőfi Sándor

múzsáját királylányhoz hasonlítani? Ezt a Budapesti Hiradó névtelen cikkírója nem tudta elviselni, mint írja: „A Magyar Szépirodalmi Szemle ugy véli

Petőfi Sándor

,összes versei’-nek birálatában, – hogy az ő muzsája ,a magyar királyleány, aranyhajjal mezitláb. ’ ” – A bíráló szerint „

Petőfi Sándor

musája vad daczos czigánylány, nyers, durva és kormos, ingatag, a vad természet imádója, ki minden müveltségtől visszaborzad” . ( Bp.-i Hiradó, 1847. máj. 14. 326. l.). –

nál az „archidiakon” ezúttal az uralkodó osztály konzervatív ízlésének képviselője, míg a cigányleány a népies költészet múzsája. Azonosságukat

Horatius, Quintus Flaccus

szavaival is hangsúlyozza: de te fabula narratur (Sat. I, 69–70. sor.). Rólad a mese, azaz: a mese rólad szól.

Most veszem észre, hogy mindeddig semmit sem irtam. De hát mit irjak? Fakó leányt és pej legényt

n

Jegyzet

Fakó leányt és pej legényt

Petőfi Sándor

elbeszélése: A fakó leány s a pej legény, megjelent az Életk. 1847. máj. 8. és 15-i számában (lásd Petőfi kk. IV. k. 117–140. l.).

tudom istenem hogy nem irok, ha a nyelvemet kivetem is. Tudja isten, nem megy nekem az ollyan istória. S honnan tudom ezt? fejemen történt. Neki fogok, uram fia, hogy majd kerekítek egyet: hisz az olly könnyü, ugy megy az a

Petőfi Sándor

rajta, mint macska a ház’ján (értsd: ház héján = padlás), oda is teremtem a czimet vastag betűkkel, mert, mióta Don Juant olvastam „my way is to begin with the beginning”

n

Jegyzet

„my way is to begin with the beginning” stb.

„Én ott kezdem mindjárt a kezdetén” (

Byron

Byron, George Gordon

: Don Juan I. é. 4. vrsz. 2. sor.) Ábrányi Emil ford. (1892);

Görgey Gábor

1964-i átdolgozásában ui. – Jelentése

nál: az eseményeket az elején kívánja kezdeni.

: de a többi nem akar menni. Proza fogott lenni, a legszikkadtabb értelemben vett proza. Azért felhagytam vele, jóllehet

Vahot I.

Vahot Imre

már tele szájjal kikürtölte,

n

Jegyzet

Vahot J.Vahot Imre [szerkesztői feloldás] Imre már tele szájjal kikürtölte,

hogy

t megnyerte kizárólagos munkatársul és nagyobb terjedelmű népies beszélyt közöl tőle. – Lásd ADATTÁR. PDl. 1847. márc. 28-i számában.

mit én neki magánlevélben, olly formán érintettem csak, hogy értésére adjam mikép eszem ágában sincs mindég csupán keserves kinnal szült verseimmel tölteni az ivet. Ad vocem iv!

n

Jegyzet

Ad vocem iv!

az ív szórul jut eszembe.

ha valamikor egyéb dolgod nem lesz, hogy az ördög heverésben ne találjon ird meg nekem mi nálatok egy becsűletes irónak a napszáma? Egyforma-e télen és nyáron? mennyi azé, ki maga kezére dolgozik, mennyi ismét azé ki csak legénykedik? Mindezt tudni falun nagyon kivánatos dolog: különben többet találnak fizetni az embernek, mint érdemlené. Például én illyen formán gondolom: egy népdal, java, rosza, – egyremásra egy tizes; egy darab költemény, olly nagyságú, mint „János vitézed” apró betükkel, egy lapra csak tíz rend vers (magyarul stropha) szorítva és az egész versezet egy egész nagy octavo hajtásu ivre kiterjesztve, kinyujtva, legyen az legjobb vagy legroszabb 20– 25 pengő forint; hozzáértve természetesen hogy az iró kizárólagos dolgozótárs legyen!? Ez barátom, isteni kereset! csaknem olly jövedelmező, mint a kukoricza-kapálás! s azonfelül az a szép előnye is megvan, hogy az ember kiadhatja munkáját, mikor azt már a kutya is megunta olvasni. Irj egy füst alatt arról is: hát a könyvárusokkal hogy szokott az iró alkuba ereszkedni? Kell-e folyamodványt adni be s tyúkot vagy nyulat vinni? És ha az embert egyszer-kétszer gorombán elútasítják, mit csináljon akkor?

(értsd: czigányleány.)

Apropos! kivágtak öcsém, kivágtak. Egy Toldi t akarok még irni, ,Toldi estvéjét’, – s ezt neked akartam dedicálni hiúságból, büszkeségből illyetén formán

PETŐFI SÁNDOR

Petőfi Sándor

NAK

A KÖLTŐNEK

BARÁTOMNAK

……és összement az egész dicsőség! az ördögök megsugják

Lisznyay Kálmán

Lisznyai Kálmán

nak

n

Jegyzet

az ördögök megsugják Lisznyay KálmánLisznyai Kálmán nak

Lisznyay Kálmán

Lisznyai Kálmán

: Tavaszi Dalok. (Pest, 1847) című verskötete „

Petőfi Sándor

barátomnak” ajánlással jelent meg.

hogy tegyen ugy és a’ meg ugy tesz. Se’ kérd, se’ hall, csak ugy tesz. Meg mernék eskünni az élő istenre, mind a 20- vagy 21 ujjomat feltartva, hogy ez eszme az én agyamban fogamzott először e beállott uj esztendőben és lássa az ember! övé az eredetíség pálmája. Sic vos non vobis .... !

n

Jegyzet

Sic vos non vobis ..!

gy nem magatoknak (dolgoztok); Tib. Claudius Donatus: Vergilius életének 17. fejezetéből való szállóige (lásd

Tóth Béla

: Szájrul-szájra. Bp. 1895. 269. l.).

Igy huzza be az embert a remény; igy huzott be engem is a ,vertatur’:

n

Jegyzet

,vertatur’:

fordíts! Ezt jegyezték a teleírt lap aljára, ha még utána is következett olvasnivaló.

fordítni akarok s nincs hova tehát más papirt fogok be, mit ha egy huzamban nincs türelmed, letehet’d ad graecas calendas.

n

Jegyzet

ad graecas calendas

sohanapjára (lat.).

Ad vocem: türelem. – Fiú, te mostanában rólam irkálsz verset. „Hahaha!” mondod. Semmi hahaha! Olvasod Toldit s neki rugaszkodol verset írni egy ismeretlen falusi ember dicséretére, ki még nem is spectabilis.

n

Jegyzet

spectabilis

tekintetes ur

Ezért az öreg urak (ki? ki nem?) lehordanak: milly szeles vagy, milly gyermekesen viseled magadat dicsően kivítt fénykörödben, mint nem tekintesz le büszkén Parnasszod légzetes (luftig)

n

Jegyzet

légzetes (luftig)

a „levegős” jelentésű német szó –

szerint.

tetejérol az alant négykézláb mászókra etc. s te leűlsz és írsz verset, mellyben kimondod, hogy fejednek nem veszed más hasznát, csak bokrétás kalpagod teszed rá.

n

Jegyzet

írsz verset, mellyben kimondod, hogy fejednek nem veszed más hasznát, csak bokrétás kalpagod teszed rá.

Célzás

Petőfi Sándor

: A szerelem című verse befejező részére: „S nékem a sors csak virággal | Ékesitse kalapom” . (5. vrsz., 5–6 sor, Petőfi kk. II. k. 175. l.)

(Mellesleg legyen mondva: fejed nem köszöni meg e bókot, mert ha még olly szép érzetek fakadnának is a szivből, az alakítás, elrendezés dicsősége minden esetre a főt illeti.) Tovább megyek. Hozzád küldött harmadik levelemben

n

Jegyzet

Hozzád küldött harmadik levelemben

lásd

–

Petőfi Sándor

nek

1847. kb. ápr. 10

[bizonytalan olvasat]

-én küldött elveszett levelét.

a Vahottérián elkeseredve, irom, hogy ha nem boldogulok az írói pályán, másolok megint, mert nekem olly prózai, olly kisszerű élet jutott, hogy hivatalos iratokon kivül, akár az olvasást is elfeledjem, s ezen nyomorú élet belékényszerített a türelem rabigájába. Ej mit! türelem! kiáltasz te, papírt veszesz és írsz a türelemről (tulajdonkép a türelem ellen), mellyben bennünket becsületes, szorgalmas, rendszerető embereket per birka et szamár traktálsz.

n

Jegyzet

írsz a türelemről… mellyben bennünket… per birka et szamár traktálsz.

Petőfi Sándor

: „Türelem, te a birkák s a Szamarak dicső erénye.” (A türelemről című versből, megjelent Életk. 1847. máj. 1. Petőfi kk. II. k. 181. l.)

Bizony szép! illik így tenni bátyáddal! hiszen te még csak 24 éves vagy s én már har… ! har… ! uram Jeszusz segélj kimondanom! harmincz! Végezetre és utóljára (mondaná a mi papunk) irok az april 17diki tűzvészről,

n

Jegyzet

irok az april 17-diki tűzvészről, stb.

ápr. 21-i levele, melyre

Petőfi Sándor

nem válaszolt.

megírom a küszdést, mellyben valék, az aggodalmat perczről perczre … te fogadat piszkálod a kényelmes Pillwaxban biztos fedél alatt s rám kiáltasz: „Ha férfi vagy légy férfi!”

n

Jegyzet

rám kiáltasz: „Ha férfi vagy légy férfi!”

Petőfi Sándor

e verse máj. 22-én jelent meg az Életképekben. ( Petőfi kk. II. k. 134. l.)

Jó, jó: házasodj’ meg csak!

Most térjünk a tárgyra, a miért tulajdonkép tollat vettem elő.

Erdélyi

Erdélyi János

nek megírtam,

n

Jegyzet

ErdélyiErdélyi János nek megírtam, stb.

lásd

–

Erdélyi János

nak 1847. máj. 27. előtt írt elveszett levelét.

hogy ha ,Toldi’ból van egy példány nekem szánva, az tied legyen. Megkértem, szolgáltassa kezedhez. Egyéb különös nem történt ezen a vidéken.

Fogadd nőm szíves üdvözletét, ki azzal dicsekszik, hogy ha egyszer véletlenül betoppannál, arczképed után megismerne. Fogadtam vele. Ugyan tégy próbát.

Megáldjon, kedves jó fiú, az atya uristen, megigazítson a fiu uristen és megszenteljen a sz. lélek uristen hogy áldott légy mennyen és földön, buzgón imádkozza

szerető barátod