Vahot Imre – Aranynak

Tisztelt Barátom!

Igen későn kapván meg levelét, csak most felelhetek. – A mi a díjazást illeti – miután ön csak kisebb müveket akar lapunkba irni – úgy hiszem erre nézve legjobb zsinórmérték az, ha önt is úgy fizetem, mint

Tompá

Tompa Mihály

t, t.i. minden versét egyremásra 4 pengő forinttal. – A Rózsa és Ibolya meséje nagyobb lévén, ezt az ígért 25 p. forint arányában díjazandom. A munka mennyiségére nézve, úgy tetszik, ön engem félreértett.

n

Jegyzet

ön engem félreértett.

Vahot

Vahot Imre

márc. 20-án írt

Arany János

nak arról, hogy túl hosszú költeményeket nincs módjában közölni. Ezért írta

Arany

Arany János

jún. 25-i elveszett levelében, hogy ezután csak rövid költeményeket küld. Erről e napon

Petőfi

Petőfi Sándor

nek is írt.

Olly nagyságú munkát mint a Rózsa és Ibolya meséje volt, mindenkor szívesen fogadok, de a melly egy vagy két nyomtatott ívre férne csak, már az bajosan közölhető azért, mert a változatosság kedvéért meg kellene szakítani. És én valóban igen szeretném, ha ismét sziveskednék ön legfölebb 5 vagy 6 nyomott levelre ráférő népies költői beszélyt küldeni lapomba, mert a Rózsa és Ibolya meséje nagyon tetszett, s ön e modorbani dolgozása igen szerencsés. – A Szépirodalmi Szemlére már előfizettem. Igen különös sőt meglepő volt rám nézve önnek azon nyílatkozata,

n

Jegyzet

önnek azon nyílatkozata,

Arany János

t ekkor már nemcsak

Vahot

Vahot Imre

iránt növekvő ellenszenve befolyásolta; azóta megkapta

Jókai

Jókai Mór

meghívását az Életképekhez s oda igérkezett.

miként elméje termését előre nem akarja áruba bocsátani. Párisban minden lapszerkesztő ügyekszik az írók javából kizárólagos dolgozótársakat szerezni, hogy a lapnak bizonyos saját önállású színe legyen. Én is nem csak saját érdekemet, de az irodalom ügyét egyaránt előmozdítani hiszem az által, ha előre több kizárólagos dolgozótársat kötelezek le a lapom számára az írók javából.

És ha már ön egy évre lekötelezte magát, nem látom át, miért ne tehetné ezt a jövő évre is – ha ugyan lapom iránti sympathiája még nem szünt meg. Nyíltan szólva, önnek ezen vonakodását

n

Jegyzet

önnek ezen vonakodását

Vahot

Vahot Imre

jól sejtette, hogy

Petőfi

Petőfi Sándor

hatása is közrejátszik abban, ha lapja

Arany János

t elveszti. Lásd

Petőfi

Petőfi Sándor

márc. 31-i levelét, melyben beszámolt

Arany

Arany János

nak, hogy unszolta

Vahot

Vahot Imre

, hogy „kirekesztőleg az ő lapjába” dolgozzék, s mik voltak ennek következményei.

alkalmasint

Petőfi

Petőfi Sándor

veli találkozása idézte elő, ki gyülöl engem, mert jót tettem vele s mert büszkén mondhatom, én valék egyik leghatalmasabb eszközlője irodalmi fölemelkedésének. Neki

Jókay

Jókai Mór

igen jó embere, régi iskolás pajtása, kire ő nagy befolyással van. –

Jókay

Jókai Mór

most lapot szerkeszt, még pedig oly ember lapját,

n

Jegyzet

oly ember lapját,

Frankenburg Adolf

ét.

ki a becsületes ellenzéket becstelenül megcsalta, kijátszotta, oly lapot szerkeszt, mely a Divatlap nemzeties és ellenzéki irányát már is megtámadá.

n

Jegyzet

a Divatlap … irányát … már is megtámadá

Vahot

Vahot Imre

itt részben

Sükei Károly

Előjátékozás című cikkére céloz az Irodalmi ellenőr című rovatban. ( Életk. 1847. II. fé. 1. sz. júl. 4. 20–23. l.). Másrészt

Jókai

Jókai Mór

ra, aki ekkor már második folytatást közölt Irodalmi levelek Vahot Imréhez címen ( Életk. 1847. I. fé. 25 és 26. sz. jún. 23. 831–835. l., és II. fé. 1. sz. júl. 4. 23–24. l.).

Jókai

Jókai Mór

befejező közlése végén irói intuícióval jellemzi

Vahot

Vahot Imre

ot: „soha sem arra felelsz, a mit kérdeznek; … Fő forcea feleseléseidnek abban áll: hogy vakmerően állítasz igazat, nem igazat… ha egy helyt megfognak, más térre viszed a vesztett csatát, s ha mindenütt megfognak, felmutatod letördelt sarkantyúidat s mondván, hogy te a hazáért szenvedsz, folyamodol a közönség sajnálkozásához. Azonban e tactikának ideje lejár … ” (Id. h. 24. l.)

Ám ha tetszik önnek jövő évre illy lapba írni, – nyilvánítsa ön őszintén, – nem tehetek róla. Ha ön mind a két lapba akar írni:

n

Jegyzet

Ha ön mind a két lapba akar írni:

Arany

Arany János

ígéretét megtartva, 1847-ben a Pesti Divatlap munkatársa maradt, míg 1848-tól az Életképekbe írt.

akkor a mostani diját szinte megadom, ha pedig kizárólag nekem írna, akkor a mostani díjat fölebb emelném. Ez igen természetes. Hogy lapomat tiszta jó irányban, s belbecsben egyik társa sem mulandja felül: arról jót merek állani. Hasztalan tör ellenem a katonásdit játszó gyereksereg: én megyek a magam útján, bátran, egyenesen, s ügyem igazságos lévén, a diadal előbb-utóbb az enyém leend.

Jövő héten a Magyarföld és népei

n

Jegyzet