Aranysárkány fejléc kép
 
Arany – Petőfi Sándornak Szalonta, aug. 11. 1847.  
 
  Kedves barátom, lelkem jobb fele!
  Mi volna édesebb dolog nekem,
  Mint irni hozzád, irni iveket,
  Tarkán, a hogy jő, zöld piros, fejér,
  Meg tudja a szent millyen gondolat.
  S mégis te feddesz és panaszkodol,
  Halottbeszédet tartasz siromon,
  És több e féle. Megvallom, fiu,
  E szemrehányás, e feddő levél,
  E szenvedélyes „meghaltál” kiáltás,
  E leczke ízü dorgáló beszéd,
  Ez a lelket leöntő nyakleves,
  Illy megrohanva, illy váratlanul,
  Hogy a léleknek annyi érkezése
  Sincs, míg szemét törölje, vagy pedig
  Nyálát lenyelje – meg kell vallanom
  Hogy ez nekem …. fölötte jól esett.
  Oh, mert belőle látom, mint szeretsz,
  Mi hő kebellel engem, hívedet,
  Hogy’ elvakít ez édes indulat,
  Hogy nincs türelmed egybevetni a
  Napok folyását, tért, időt, körülményt
  S egyéb tudákos elvont dolgokat,
  Midőn azért békételenkedel:
  Miért nem írok a szálló madárnak,
  Ki egykor almafámon énekelt,
  Miért nem a méhnek, ki a minap
  Mézet szedett kertem virágiról,
  Vagy a csapongó lepkének, ki néha
  Megörvendezteté kis gyermekim,
  Vagy a szellőnek és zúgó viharnak,
  Melly tegnap itt volt, most ki tudja hol van?
  Hová irhattam volna én neked,
n
Jegyzet
Hová irhattam volna én neked,
Arany
Arany János
csak annyit tudott
Petőfi
Petőfi Sándor
júl. 5-i leveléből, hogy
Tompá
Tompa Mihály
tól „Szatmárra és illetőleg Erdődre vágtat”.
  Bohó fiú te! mit mondék vala
  Szegény levélnek: merre végye útát,
  Hogy rád találjon, e négy hét alatt?
  Talán bizony nem törtem én azon
  Elmém eléggé s nem falék mohón
  Fel minden aljas pletykát, hirharangot,
  Rágalmat, emberszólást és egyéb
  Vidéki mismást a divatlapokban,
  Csakhogy felőled, holléted felől
  Lelnék azokban egy betűcske hirt.
  De nem találtam bennök semmi szót
  Rólad, s miként a meddő figefát
n
Jegyzet
a meddő figefát
amelyen hiába keresett gyümölcsöt – a biblia szerint – Krisztus elátkozta.
  Az idvezítő, el-megátkozám
  Őket: ne is teremjenek soha
  Édes gyümölcsöt senkinek, ha nem
  Teremtek most nekem.
 
 
  Mit volt csinálnom? hát sopánkodám:
  Ej, ej, hatalmas és mindentudó ég,
  Hol kóborolhat most az a fiu?
  Gyakorta ismét igy imádkozám:
  Mennybéli isten, édes istenem!
  Adj annak a szegény
Sándor
Petőfi Sándor
nak immár
  Adj valahára állandó tanyát.
  Csendes tanyában szép kis fürge nőt,
  Angyalkedélyű szende, barna nőt,
  Mellé mosolygó szép gyerkőczöket,
  Egy párt, ha többet nem, fiút s leányt:
  Oh adj családi boldog életet!
  És ime! a mit olly forrón ohajték,
  Jön a levél, hogy teljesedni fog.
  Csak egy rövid holdélet,
n
Jegyzet
holdélet
a hónap régies neve.
és az én
  Költő barátom, mint Illyés proféta,
  Tüzes szekéren a mennyégbe száll.
  Én böjtölöm meg mézes heteid,
  Fogadni mernék; s néma böjteim
  Hosszúak és nagyok lesznek, nagyok,
  Mint a tiéid egykor Debreczenben.
n
Jegyzet
s néma böjteim | Hosszúak és nagyok lesznek, nagyok, | Mint a tiéid egykor Debreczenben.
1843–44 telén. Lásd
Petőfi
Petőfi Sándor
: Egy telem Debreczenben című verse ( Petőfi kk. I. k. 115.l.). – Ezt festette meg Orlay Petrics Soma (MTA Elnöki tanácsterem).
  Mert a barátság kis szövétneke
  Halvány világgal ég a szerelem
  Máglája mellett: de mit bánom én!
  Hogy el nem alszik, arról meg vagyok
  Győződve, mert hisz’ tűz nem olt tüzet,
  Sőt jobban éleszt: hát miért emelnék
  Önző panaszt a mézteljes hetekre?
  Nem, én nem zugolódom ellenök,
  Sőt azt ohajtom (vesszek el, ha nem):
  hegyen halandó élted fogytaig
  Olly boldogédes mindenik heted,
  Mint a legelső, mellyet élvezesz
  Az esküvés után.
 
 
  Én addig itthon, a távolban is,
  Magányomban veled társalkodom,
  Könyvedből iszsza lelkem lelkedet,
n
Jegyzet
Könyvedből iszsza lelkem lelkedet,
Petőfi
Petőfi Sándor
Összes Költeményei
Arany János
Arany János
nak dedikált példányából (történetéről lásd ADATTÁR-ban,
Petőfi
Petőfi Sándor
nél).
  Mint a dicsőült égi szellemek
  Az idvezűlés harmattengerét.
  És elmerengek arczod másolatján,
n
Jegyzet
És elmerengek arczod másolatján,
azon, mely
Petőfi
Petőfi Sándor
Összes Költeményei 1847-i kiadásában jelent meg:
Barabás Miklós
Barabás Miklós
után
Tyroler
Tyroler József
acélmetszete.
  Melly néma, mégis annyit mond nekem,
  Előteremti azt a tiz napot
n
Jegyzet
azt a tiz napot
Petőfi
Petőfi Sándor
szalontai tartózkodásának ideje: 1847. jún. 1–10-ig.
  Midőn te, hű barát, hajlékomat
  Megnépesítéd egy örömsereggel,
  Előteremti, mondom, és örökké-
  Valósággá ifjítja nékem azt.
  Ilyenkor aztán vágy éled szívemben,
  Hogy vajhabár, nem én értem, hanem,
  Kinek majd férje lészesz, hölgyedért,
  S kinek dalolsz, a nemzetért, örökké
  Maradnál ifju, mint ez érczlapon.
n
Jegyzet
ez érczlapon
azaz
Petőfi
Petőfi Sándor
acélmetszetű arcképén.
 
 
Arany János
Arany János
sk  
  Lelkem, fattyam!  
  Hát hol is kezdjem, na! Biz én magam sem tudom, ha csak azon kedves ujságon nem, mit te alkalmasint tudni fogsz, hogy
Petőfi
Petőfi Sándor
megházasodott. Soha ez igénél jobban nem vártam semmit, mert, köztünk legyen mondva, mindig tartottam valamelly galibától és konkolytól. De hát már egészen úgy van, már nem lehet tréfálni a dologgal. Jobban örűlök neki, mint ha valaki száz bivalyt adott volna, meg
Vas Gereben
Vas Gereben
t ráadásul.
n
Jegyzet
meg
Vas Gereben
Vas Gereben
t ráadásul.
Arany János
Arany János
ekkor még személyesen nem ismerte
Vas Gereben
Vas Gereben
t, aki – amint
Arany
Arany János
feltűnt az irodalomban – rögtön felkérte, gyűjtsön előfizetőket neki. (1847. márc. 25-i elveszett levél.) Ez
Arany
Arany János
ban érthető visszatetszést szült.
Azt mivelte már a szivem, mintha 13 élű bicska lett volna, mind nyiló félben, benne. A más héten utnak is inditottam egy levelet, Sas Károlynak czímezve,
n
Jegyzet
A más héten utnak is inditottam egy levelet, Sas Károlynak czímezve,
lásd jún. 5-i levelét
Petőfi
Petőfi Sándor
nek és Sasnak.
mert annyit gondoltam, hogy körülbelül Szathmárban
n
Jegyzet
Szathmárban
A ban-rag alá van húzva, mivel
Arany János
Arany János
azt hitte:
Petőfi
Petőfi Sándor
a megyében „tekereg” s neki hibásan írta aug. 6-i levelében, hogy „Addig
[szerkesztői feloldás]
szept. 8-ig
leszek itt Szatmár on”.
Arany
Arany János
tehát tévedett, mert
Petőfi
Petőfi Sándor
valóban a várost értette.
teker az ördög (az a kis szárnyas nyilas purdé, tudod.) de hogy ezen megyének mellyik részén tartózkodol, azt nem tudtam, a posta sem ollyan bolond pedig, hogy ott téged felkeressen. Igy folyamodtam egy kis orcátlanság (=arszlánság) féléhez, tudod, és irtam ismeretlen emberhez kérőlevelet. Ugyhiszem, azóta körmid közt van.  
 
Tompa Misu
Tompa Mihály
tól a tieddel együtt kaptam levelet.
n
Jegyzet
Tompa Misu
Tompa Mihály
tól a tieddel együtt kaptam levelet.
Tompa
Tompa Mihály
aug. 1-én kelt levelét.
Azt irja hogy 1.) Ő nem valami pityergő fiú, és engem nagyon szeret. 2. Nem ő esket össze.
n
Jegyzet
Nem ő esket össze.
Petőfi
Petőfi Sándor
1847. július 3–8-i bejei látogatásakor írt, Tompa Mihálynál című verse szerint: „… ha dolgodat végzed, | Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam |
Homér
Homer
-
Arany János
Arany János
t, hazánk új csillagát, | S az én csillagomtól, rózsámtól hogy váltam, | S oltár előtt áldást reánk melyik pap ád. | Te fogsz megesketni, jó
Mihály
Tompa Mihály
barátom … ” ( Petőfi kk. II. k. 213–214. l.)
Petőfi
Petőfi Sándor
meghiúsult tervéről
Tompa
Tompa Mihály
ír
Arany
Arany János
nak aug. 1-i levelében. Ugyanitt
Tompa
Tompa Mihály
betegségéről és arcképéről.
3., Beteg, s szeretné ha boldog házas volna. 4. Arczképén azért hogy bajusz van, pap, s azért hogy kabát van, magyar. 5., Ő mint uj gazda 7 f. 30 kr havi dijért nem kötheti
Jokay
Jókai Mór
hoz magát. Boldog isten, hát én millyen gazda vagyok! Mi előnyöm benne, hogy nőm és gyermekeim, szóval családom van? Nekem is igért
Vahot
Vahot Imre
4 pftot darabjáért a versnek, ha nem kizárólagosa leszek is,
Jókay
Jókai Mór
szinte adna annyit s 4 + 4 = 8: de hát más egyébre nincs tekintet? Igazán irja hogy: vásáron vagyunk az irodalomban; ugy van m– a– vásáron. Én kedvedért
Jókay
Jókai Mór
hoz csatlakoztam,
n
Jegyzet
Én kedvedért
Jókay
Jókai Mór
hoz csatlakoztam,
Arany
Arany János
e kijelentését
Petőfi
Petőfi Sándor
aug. 17-i válaszában „titáni otrombaság”-nak minősítette, mert ő nem kedvtelésből hívta meg
Arany
Arany János
t
Jókai
Jókai Mór
hoz, ületve az Életképekhez, hanem azért, hogy a „népköltészet képviselőit” egyesítse.
s ha tüzes vasvillát köpdösnek is érte rám, megállok. Annyit nyernek vele, hogy nem olvasom lapjaikat, s aztán nem hallok semmi rágalmat. Mindazáltal nem akarok gorombán válni meg
Vahot
Vahot Imre
tul; inkább, ha ez élemény neki, ingyen irok lapjába az idén. De kétkulacsozni nem fogok. Itt azonban csak magamról nem
Tompa
Tompa Mihály
pajtásról szólok, mert neki
V. Imré
Vahot Imre
vel, mint irja bonyolodott viszonyai vannak, mellyeket én nem tudok, s isten mentsen hogy őt kárhoztassam.  
  Vetem szemeimet a térképre s tudod mi esik nehezen? Az hogy alig vagy tőlem nehány mföldnyire, s még sem vagyunk együtt. Hej te
Sándor
Petőfi Sándor
, beh özön dinnye van nálunk, és milly édesek. Nekem már is van jegyezve egy pár száz, pedig ez még csak az eleje. S ha te a nyiri dinnyét tartod legjobbnak, ugy nem ettél jó dinnyét. Itt megtanúlhatnád, mit hínak jó dinnyének; most fog érni, a jövő héten legjobban. S a mi több ez igen könnyű étel, szerelmesek is megehetik gyomor-terhelés veszélye nélkül. Meglátogatnálak, de annak száz akadálya van. Első ez a csörömpölő láncz lábaimon, 2-dik, hogy nem tudom még, hol van neked ez uttal otthon, pedig én csak a te vendéged, és folyvásti vendéged szeretnék lenni, harmadik, hogy csak nem vihetném magammal komádasszonyt,
Julcsá
Arany Juliska
t és
Laczi
Arany László
t, ezek nélkül pedig látogatásom csorba volna. O ha te olly roppant dühös szerelmes nem volnál! Ha elhagyhatnád egy hétre mátkádat! Legalább csak azért, hogy hamarabb teljék az az egy hónap. Majd a tüzes istennyila! mondod.  
  A mi pedig komádasszonyt illeti: ő nem izen neked semmit. Teljesen desperált, hogy soha sem lát téged többé ez életben.
Laczi
Arany László
ugyan váltig biztatja: hogy „de bizony eljő
Petőfi
Petőfi Sándor
bácsi, mert paripát igért nekem s azt elhozza”, – de az anyja nem hiszi, azt mondja, nem gyermek ő már. – A csonka torony is köszönt pedig s kérdezi: mikor lesz szerencséje? s ha valaki azt mondaná neki, nem éri már ő azt meg, mindjárt összerogyna ijedtében. A kert rózsái elmented után azonnal elhervadtak, – de ezek legalább jövő pünkösdre ismét megújulnak. A gólya is elment, de nem búcsuzott el végkép. –
Sándor
Petőfi Sándor
….
Sándor
Petőfi Sándor
….  
  Olly nagy kedvem volna „Felhők”et irni.
n
Jegyzet
kedvem volna „Felhők”et írni.
Célzás
Petőfi
Petőfi Sándor
ily című borús hangulatú versciklusára, mely önállóan is megjelent. (Pest, 1846.)
 
  Bevégzem most levelemet, de rövid időn másikkal zavarom meg szerelmi boldogságodat. Tudod fiam, az a folytonos szerelmeskedés megárt, jó néha közé valami unalmas dolgot vetni. Legyenek az én leveleim azok. Annyit azonban bizonyosan hiszek, hogy ha sept. 8-áig nem, azontúl az örökkévaloság legutolsó czölőpjeig nem foglak látni – Szalontán legalább.  
  Isten megáldjon, édes
Sándor
Petőfi Sándor
om és adjon 100000000000 0000000000000000-szorta boldogabb jövőt, mint a millyen boldogtalanok valának mult napjaid. Ezért a csizmadiás jó kivánatért pedig bocsáss meg  
  teljes barátodnak  
 
Arany
Arany János
nak  
  Most sem tudom, hol lel meg a posta Szathmáron. Nézesd meg a postát előre, hé, nehogy eltévedjen ezen levelem,
[szerkesztői feloldás]
n
Jegyzet
nehogy eltévedjen ezen levelem, stb.
Arany János
Arany János
szaggatottan húzta alá s ezzel hívta fel barátja figyelmét a tréfa kedvéért szerkesztett „e”-betűs szavakból álló mondatra.
mert nem szeretném ezen levelemnek eltévedését
stb. –  
 

Megjegyzések:

Petőfi István
Petőfi István
hagyatékából (lásd MKSz. 1880. 196, 205. l., 37. sz. a.). Válasz
Petőfi
Petőfi Sándor
aug. 6-án kelt verses levelére.
Arany János
Arany János
e versét nem vette fel sem Kisebb költeményei (1856), sem Összes Költeményei (1867) gyűjteményes kiadásába. A kritikai kiadás I. és VI. kötetéből is hiányzik.