Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
Szász Károly – Aranynak
[szerkesztői feloldás]
1847. szeptember 2. előtt
 
 
  Engedd meg, engedd meg, hogy menjek el én is
  Egyszerü magányod csöndes rejtekébe!
  Virágosabb, ugy é, nálatok a mező, –
  Mosolygóbb az égnek felhőtelen képe?
 
 
  Kék hegyek aljában suttogóbb a berek?
  Dalszokottabb, ugy é, a csermelynek habja,
  Mosolygóbb a csendes éjnek holdvilága
  Ragyogóbb, sugárosb kék egetek napja?!
 
 
  Illyen a természet, mellynek keblén nőttél, –
  S hát még az emberek! Ugy é, a te néped
  Mikor a fárasztó napnak munkájától
  Estve, csendes háza pitvarába lépett:
 
 
  El-elregél akkor hű emlékezéssel
  Régi őseinek mult dicsőségéről –
  És a meg nem romlott lélek, mint egy tenger,
  A szemekbe egy-egy tiszta gyöngyöt hány föl.
 
 
  A szegény, szegény nép! Mennyi bánat nyomja;
n
Jegyzet
A szegény, szegény nép! Mennyi bánat nyomja;
E verssorokra erősen hatott
Petőfi
Petőfi Sándor
Arany János
Arany János
hoz írt verse: „A szegény nép! ollyan felhős láthatára,”
  Lelkén, testén teher, fájdalmak özönje, –
  Nem is lehet tudni, hogyha csöpp van arczán,
  Verejték é az, vagy a bánatnak könyje?
 
 
  És még az emlék is szegényt sirni készti!
  De az a köny, mellyel a multat siratja,
  Nem az elnyomatás kínsajtolta könye,
  Hanem az örömnek enyhítő harmatja!
 
 
  A szegény, szegény nép! mennyi bánat nyomja;
n
Jegyzet
A szegény, szegény nép! Mennyi bánat nyomja;
E verssorokra erősen hatott
Petőfi
Petőfi Sándor
Arany János
Arany János
hoz írt verse: „A szegény nép! ollyan felhős láthatára,”
  Barna kenyere is mennyi kínnak ára!
  S még is van ideje vissza-vissza nézni
  A dicsőbb multaknak ködös távolára!
 
 
  Hála, hála nektek! – kik a szegény népet
  Az emlékezetnek szárnyára vettétek!
  S a mult örömével a jelen keservét,
  Legalább egy perczre elfeldtettétek!
 
 
  Hála, hála neked, Toldinak költője!
  Nem, nem vagy te költő, ki igaz szót leltél
  A nép örömének, a nép fájdalmának,
  Több vagy te a czifra, divatos költőnél.
 
 
  Több vagy a költőnél? Ugy van, – nem hazudtam,
  Te a nép barátja és vigasztalása!
  Te, – ti törültök le egy könyüt szeméből,
  Ha lelkére jő a búnak sujtolása!
 
 
  Oh vigasztaljátok, mondjatok meséket
  Szebb arany-időknek eltünt hajnaláról!
  Tán a dalotok egy keserü könyet
 [!]
[sic!]
  Az örömnek enyhe csöpjévé varázsol.
n
Jegyzet
Oh vigasztaljátok, mondjatok meséket | Szebb arany-időknek eltünt hajnaláról! | Tán a dalotok egy keserű könyet | Az örömnek enyhe csöpjévé varázsol.
E versszak is magán hordozza
Petőfi
Petőfi Sándor
előbbi versének hatását: „Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, | Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, stb.”
 
 
  Te vagy és
Petőfi
Petőfi Sándor
 s az a tiszteletes,
  (Kitaláltad ugy é, hogy
Tompá
Tompa Mihály
ról szólok?)
  Kik leültök ollykor a nép tüzhelyére
  S előtte a multból egy regét daloltok!
 
 
  Istenem! ha én is a nép fia volnék,
  Vendégelnélek meg
hazámnál
Szerkesztői feloldás: házamnál
titeket!
  Akkor ajkatokról hallanám a dalt, mit
  Most csak hideg könyvből elolvasnom lehet!
 
 
  Hogy szorithatnám meg akkor azt a kezet,
  Melly a szegény népnek könyét eltörülte!
  Mondhatnám: „Gyermekim, édes unokáim,
  Itt a mi barátunk, gyüljetek körülte!
 
 
  Neki köszönhetjük kevés örömünket,
  Mindenik, mindenik csak neki köszönje,
  Ha azon csöpp, melly most szemeinkben fénylik,
  Az örömnek s nem a fájdalomnak könyje!
 
 
  Ő feledteté el, bár egy kurta perczre,
  A jelen keservét a mult örömével,
  Ő volt, ki lelkünket a nyomor földéről
  Egy szebb, egy boldogabb hazába vivé el.”
 
 
Szász Károly
Szász Károly
.  
 

Megjegyzések:

Szász Károly
Szász Károly
első – versben írt – levele
Arany János
Arany János
nak. A levél keltezéséhez: a PD1. 1847. II. 36. sz. szept. 2-i számának „Szerkesztői értesítő”-jében olvassuk: „ifj.
Szász Károly
Szász Károly
nak
Arany
Arany János
hoz írt szép költeménye még e hónapban napvilágot látand.” – A versre így reflektált
Gyulai Pál
Gyulai Pál
Szász
Szász Károly
nak írt levelében: „
Arany
Arany János
hoz irt versedet szeretem, csak több népiességét ohajtottam volna” (1847. dec. 1. GyulaiLev. 32. l.). – E témára 1851. ápr. 26-án ismét visszatért: „már gunyolnak, hogy
Arany
Arany János
tól kezdve
Zalár
Zalár József
ig mindenkit megénekeltél.” ( GyulaiLev. 71. l.).