Arany – Szilágyi Istvánnak

Kedves barátom!

Köszönöm, hogy egymás után két levéllel tett adósává:

n

Jegyzet

egymás után két levéllel tett adósává:

nem is kettővel, hanem hárommal:

Szilágyi

Szilágyi István

ugyanis aug. 5-én, 23-án és 30-án írt

Arany János

nak.

igyekszem, a mennyire tőlem telik mindeniket leróni. A mi a czímert és annak színeit illeti: hát csak megmaradok a már kész vers mellett, a kinek tetszik hadd törje rajta a fejét.

Pali

Kinizsi Pál

molnárból nehezen hiszem,

n

Jegyzet

PaliKinizsi Pál molnárból nehezen hiszem stb.

. – hasonlóan írt e költői tervéről

Petőfi

Petőfi Sándor

nek is 1847. aug. 25-én.

hogy legyen valami, már csak azért is, mert benne alkalmasint Toldit kellene ismétlenem. Az ungaricus equest köszönöm, lehet hogy használom valahol.

Lugossy

Lugossy József

még ez ideig semmit sem küldött, közelebb arra kértem meg, hogy küldje el a Murányi Venust, de még választ nem kaptam,

n

Jegyzet

LugossyLugossy József [szerkesztői feloldás] tól … még választ nem kaptam

Arany

Arany János

tehát

Lugossy

Lugossy József

1847. aug. 31-én kelt levelét szept. 6-án még nem kapta meg.

pedig annak olvasása nélkül nem szeretnék pályaműhöz fogni. Mellék személyek kellenének, a fő dologra dicsőséges tervem van, ugy hiszem kedvvel fogok rajta dolgozni, s bár az időbül már is kifogytam,

n

Jegyzet

bár az időbül már is kifogytam,

a pályázati határidő, amikorra Murány ostromát a Kisfaludy Társasághoz be kellett volna nyújtania, 1847. nov. 20 volt.

kidolgozom, ha el késik kiadom külön. Toldi estéje még darabban van – egyszerűsítnem kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol. A Niebelungen Noth majd mond talán valamit, óhajtva várom.

Nem feledkezem el a b. ujlaki harang feliratról,

n

Jegyzet

Nem feledkezem el a b. ujlaki harang feliratról,

válasz

Szilágyi István

1847. aug. 23-i levelére.

valamint a Kalicza okleveléről sem,

n

Jegyzet

a Kalicza okleveléről sem,

válasz

Szilágyi István

ugyanazon levelére.

s ha megkapom jövő alkalommal, az elsőt postán is, elküldöm.

Julcsa

Arany Juliska

a 100 mesének már is sokat – az iskolai éneklő olvasás helyett folytonos, bár még néhol hibás – olvasást – köszön.

Toldi birálatából jól esik olvasnom, hogy az illető itész

n

Jegyzet

Toldi birálatából jól esik olvasnom, hogy az illető itész

a Kisfaludy Társaság folyóiratában

Toldy Ferenc

részletes bírálata a Toldiról. ( Elbeszélő költészet. Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. II. f. é. 2. sz. július 11. 17–23. l. Lásd még AJ. kk. II. k. 245–250. l.)

(vajjon ki?) sokat észrevett a rejtettebb dolgokból, miket én szépség gyanánt irtam oda. Megrovásai egész becsűlettel mennek;

n

Jegyzet

Megrovásai egész becsűlettel mennek;

Toldy Ferenc

ezeket írja: „Szerzőt finom izlése híven megőrzi ugyan a pórias vagy aljasba sülyedéstől; mégis néhány apróságot változtatva óhajtanánk egy második kiadásban látni. Így a IV. ének 5-d szakában az álom leírásában a nyál kicsordulása hívebb, mint lennie szabad. Az ,óbégat’ igének a VI. énekben, s ,a világ ökre’ képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk, ha szinte a költő választott álláspontját, a tárgyat, s ama képnek egy elébbi sorára vonatkozását (Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket) méltatjuk is, mert a hely, ha valahol, itt komoly s méltó gondolatokat kíván. Más tekintetből kell a VI. ének 12-d szakát megrónunk, hol az akaratlan sírás győzhetetlen előjeleinek leírása: Tartani akarta magát, de hiába! Mintha tűt szúrnának orra czimpájába, vagy mintha alatta reszelnének tormát, Tekerő nyillalást érze olyan formát – valamely furcsa beszélybe igen is illenék, de oly patheticus jelenetbe, mint hol az áll, épen nem.”

a Világ ökrére nézve is. Szeretem látni, hogy kiemelte a megelőző sort, hol marhák, föld és kincsek említtetnek, mert csakugyan az adta nekem az ökre szót, nem a rim, sőt emlékszem, mikor az ökre már le volt irva, azon gondolkoztam, micsoda rímet vegyek rá a kápsa örökre helyett. Az óbégat-ot már kijavítottam, azt magam sem szerettem soha, valamint a torma reszelést sem örömest hagytam meg, no de azok már meg vannak. Ellenben a nyál – a tiszta nyál kicsordulását aligha meg nem hagyom – népies költeményben ne legyünk olly nagyon saloniasak az inexpressible-ek

n

Jegyzet

inexpressibleek

„kifejezhetetlenek”, mivel megnevezésüket a jó ízlés tiltja.

dolgában. Aztán meg a tiszta szó, mellyet én gonddal tettem oda, mérsékel azon valamit. Ennyi tudományt merítettem a kritikából. – A Szép irodalmi Szemle pedig teljesen kimondja az én elvemet,

n

Jegyzet

teljesen kimondja az én elvemet,

az

Arany

Arany János

idézte sorok A három divatlapról című cikksorozatnak a Honderűvel foglalkozó részéből valók. A Magyar Szépirodalmi Szemle hibáztatja a Honderűt, mivel elvszerűen szembehelyezkedik az irodalom népies törekvéseivel. A Magyar Szépirodalmi Szemle a következőkben mondja ki

Arany János

„elvét” : „Költészetünk arczképe már, szükség, hogy maga szóljon magáról, s legyen az egész történeti tábla, melyen, mint légmérő fokain, meglássék a nép szive vérének mértéke, hülése vagy forrpontja egyenlőkép. De hogy érjük ezt el, mikor nem birjuk soha is méltó elmélkedés tárgyává tenni e feladatot: hogy jőnénk tisztába a népiesség eszméjével, mi némely író előtt czél; nekünk pedig csak eszköz oly szépirodalonmak előállítására, mely akkép fejezze ki nemzeti önségünket gondolatink világával, legmagasb eszméinkkel együtt, mintha egy individiuum volna az egész nemzet, azaz legyen a költészet sem uri sem népi, hanem érthető és élvezhető közös jó mindennek, a kit ép elmével áldott meg isten. Ohajtjuk azért: vegyék elő hazánk tudós fiai és fejtegessék a népköltészet ügyét, s oltsák be irodalmimkba ezen uj erőt, uj természetet; akkor megteszik azt, mit jóra való ifjú nemzet a költészet ügyében magáért tehet, mielőtt rajta ütne a pozitív idő szükkeblüsége, mely gyökere ellen van minden véréltető nemzeti elemnek, minő a költészet!” ( A három divatlapról. MSzSzle, 1847. II. f. é. 4. sz. júl. 25. 62. l.)

mellyre én a népies kezdet által készülök (62. lap) „legyen a költészet sem uri, sem népi, hanem érthető s élvezheto közös jó, mindennek, kit ép elmével áldott meg isten.” De ezen czél elérésére csak a most divatos népies modoron keresztül juthatni s azért még népies for ever!

n

Jegyzet

for ever!

örökre.

Longfellow

Longfellow, Henry Wadsworth

: The old clock on the Stairs (A lábas óra) című verse szállóigévé vált refrénjének első szavai. Teljes formája: „For ever – never! Never – for ever!” (Mindörökké – soha többé. Soha többé – mindörökké.

Szász Károly

fordított (Lásd

Tóth Béla

: Szájrul-szájra. Bp. 1901. 378. l.)

S e tekintetben mondtam én, hogy ki nem állhatom a tudós költőket.

n

Jegyzet

ki nem állhatom a tudós költőket.

A „tudós” fogalma itt nem az ismeretek gazdagságára utaló kifejezés. A költő e szokatlanul éles ítéletéhez – éppen

Szilágyi

Szilágyi István

nak írt levelében – a Toldit méltató hivatalos kritikából merít bátorságot és inspirációt: „E költemény legkitünőbb sajátsága a népiesség, melyet a népszerüségtől élesen meg kell különböztetni, s mely nem csak a kifejezésmódban, nem csak a nyelvezet s a verssel bánásban – ezek külsőségek – hanem – és leginkább, a felfogás naivságában áll, e látszó öntudathiányban, mely azon kor népköltőinél találtatik csak, midőn a tudomány s müvészet a természet közvetlenségére olvasztólag még nem hatott, midőn a költő korának és népének szemléletét s érzését, nem a művészetnek, melyet nem ismer, törvényekhez, nem ennek eszmélt czéljaihoz szabja, hanem belső szükségességből ugy adja, mint az benne, népének hason miveltségü tagjában, visszatükröződik, ki nem míveltségre, hanem csak egyedi felsőbb adományokra nézve áll népe fölött. És a népköltő lényege szoros értelemben; s a tulajdonság tiszta, foltatlan birtoka teszi

Arany János

müvét ritka tüneménnyé az egyetemes müköltészetben, s egyetlenné a magyar irodalomban.” ( MSzSzle. id. cikk 22. l.)

És igy én, azért hogy az életképekhez szegődöm, nem mondom azt, hogy szeretem a század philosophiáját az ujdondászat burleszk öltönyében.

n

Jegyzet

nem mondom azt, hogy szeretem a század philosophiáját az ujdondászat burleszk öltönyében.

Arany János

itt

Sükei Károly

nak az Életképekben megjelent Irodalmi ellenőr című cikkére reflektál. A cikk megkisérti, hogy a „fiatal irodalom által képviselt irány” e folyóiratában „prózai nyelven” megfogalmazza „irányunk eszmeváltozatát”.

Sükei

Sükei Károly

úgy gúnyolja a Honderűt, hogy a zavaros beszédű emberről szóló anekdota hősével azonosítja, akitől társai elhúzódnak. Ilyen értelemben irja

Sükei

Sükei Károly

az utóbb

Arany János

levelében visszatérő mondatot: „Meg fogjuk mutatni a Honderünek, hogy szeretjük e század philosophiáját az ujdondászati modor burleszk öltönyében”. ( Életk. 1847. II. fé. 1. sz. júl. 4. 20–23. l.) – Újdondász:

Pákh Albert

alkotta szó. Jelentése: riporter, könnyű tollú, szenzációra éhes újságiró; utóbb egyszerűen: újságiró.

Ah dehogy! Szeretem a nemzeti költészetet a népiesség köntösében még most, később majd pusztán. Aestheticai utam az individualizálás elve,

n

Jegyzet

az individualizálás elve

mint levele előző mondataiban,

Arany János

itt is egy kevéssel azelőtt megjelent tanulmányra céloz:

Erdélyi János

: Egyéni és eszményi című dolgozatára, amelyet a Magyar Szépirodalmi Szemle A három divatlapról szóló, fentebb idézett dolgozattal azonos számában közölt.

Erdélyi

Erdélyi János

alapgondolata: „Mi az egyénit ugy tekintjük, mint ama tulajdonok, részletek vagy módok öszvegét, melyben és mely által az egyes személy vagy dolog akkép lesz meghatározva, körülirva és előadva, hogy külön vál minden más hozzá hasonlótul. Ezen értelmezésben az általánosnak, mint elkerülhetetlenül szükségesnek, ki van jelölve a maga helye; mert az általánost az egyéniből sem lehet kizárni.” ( MSzSzle. 1847. II. fé. 4. sz. júl. 25.) Ez az elv.

Arany János

költői gyakorlatában az ábrázolt valóság jellemző jegyeinek, a tárgyak, személyek egyéni vonásainak, tulajdonságainak megragadását jelenti.

minek az ember csak a nevét tanulja meg az aestheticából, a többit maga csinálja. Én legalább azt hiszem. Az embernek magába kell szállani s onnan fejteni ki a mit tud stb. stb. Hagyjuk el ezt, ugy sem értek hozzá; én az aestheticát csak érzeni tudom valamelly műben, kifejezni nem.

Tegnap temették özv. Fónyad Jánosnét.

Holnap után – 8-án esküszik

Petőfi

Petőfi Sándor

. Ha tőle közelebb levelet kapok, többet is irok a szertartásról. –

Murányi Vénusát mindenesetre szeretném ha elküldené SztMihálykor, még talán hasznát vehetném, ha

Lugossy

Lugossy József

tól nem találok kapni, a mi könnyen megeshetik. –

És ezekután áldja meg az én istenem, minden testi és lelki javaival, s tartsa meg emlékezetében forrón szerető s mélyen tisztelő barátját

Arany

Arany János

t.

AJOM 15

Megjegyzések: