AJOM 15

Petőfi Sándor

kívánságára, hogy

Arany János

ne „frankózza” leveleit. (1847. jún. 18.) Akkor az volt egyszerűbb, ha a postadíjat a címzett fizette.

Prókátor.

Isteni

Sandri

Petőfi Sándor

Sept. 9-én irt leveled, csak ma, sept. 7.én kerülvén kezembe,

Jegyzet

Sept. 9-én irt leveled, csak ma, sept. 7.én kerülvén kezembe

Petőfi Sándor

aug. 29-i leveléről írja, melyet az tréfából szept. 9-ről keltezett.

nem késem arra rögtön válaszolni, csupán azért, hogy ha már házasságod első napjára nem, első hetében legalább jusson kezedbe. Éspedig hogy rendben mehessek a dolgokon, elémbe teszem leveledet, és szélt veszek annak tartalmán.

Mindenek előtt megtiltasz, hogy máskor, életemben, fekete pecsétet ne használjak. Megvallom igen nagy kedvem volna ez első parancsodat is megszegni, de nincs több fekete szurkom, bár más részről nem kétkedem, hogy a parancs áthágását te most észre sem vennéd, pirosnak látván a legfeketéb

[!]

[sic!]

viaszt is rózsás kedvedben. Azt azonban igen goromba észszel hiszed, hogy a czim női – plane feleségi – kézzel volt irva, azt fiu, enmagam remekeltem, mégpedig balkézzel.

Tompá

Tompa Mihály

ról

Jegyzet

TompáTompa Mihály ról stb.

Petőfi Sándor

Tompa Mihály

habozásáról – aki az Életképekhez úgy akart csatlakozni, hogy

Vahot Imre

lapjába is dolgozhassék –

Jókai

Jókai Mór

júl. 6-i leveléből értesült: „Itt küldöm

Arany János

levelét, ő a mienk, irt

Tompa Mihály

is, de szömyű lutránosul, nem beszél magyarul, hanem phrasisokat mond. Tudja tatár, vagy tőlem tart, vagy

[szerkesztői feloldás]

Imré

Vahot Imre

től. Nem szeretem, ha a kitöl egyenes bizalmat várok, úgy beszél: hogy ibis, redibis etc. Azt beszéli: hogy tudni fogja kötelességét, ezt

[szerkesztői feloldás]

Imré

Vahot Imre

nek is így írhatta volna.” ( PetőfiLev. 71–72. l.) – Aug. 11-i levelében

Arany János

is részletesen leírta

Petőfi Sándor

nek, mit írt neki

Tompa Mihály

ez ügyben.

Petőfi Sándor

aug. 17-én már élesen kikelt

Tompa Mihály

ellen.

nem szólok, csak azt sajnálom, hogy én árultam el. Én azt hittem, a mit én tudok azt már te előbb tudtad, mint a ki ugy is írtad nekem, hogy sokat veszekedel pater

Tompá

Tompa Mihály

val. Minden esetre, kérlek válaszd a lágyabb ítéletet; a mi lágy, az érettebb is.

Hogy verseim roszaságát elhiszed, azt igen jól teszed, mert én már elhittem, a mit kiadhatónak itéltem, az már részint kijött részint szerkesztői körmök között van, a többi el fog hallgatni végkép. Végtelenül ügyetlen vagyok a lyrában, szörnyen boszankodnám, ha valakinek másnak olly esetlen verseit kényteleníttetném olvasni mint az enyéim. Ugy érzem, mintha elveszne markomban a finom ujjakhoz alkotott lyra. Aztán meg hol is vennék én lyrai lelkesedést? Prózai életmódom szinte phlegmatikussá tett, aprós bajaim és örömeim nem méltók megénekeltetni, s bár családi életemben a boldogabbak közé számíthatom magamat, ez a boldogság mégsem ollyan, hogy kitörő örömét versbe önteni, hanem csak ollyan, hogy jóltevő melegét folytonosan érezni lehet. Aztán még e boldogság is csak viszonylag, a családi életet illetőleg, – létezik, azon kivül ha az élethez mérjük, merő boldogtalanság és nyomorúság, de ez ismét nem ollyan, mi indulat rohamokat állíthatna elő, hanem csupán eltompitja lassanként a lelket, s vér helyett phlegmát csinál az emberben. Hozzá még, a lyra valódi kora 20–30 év, tőlem oda van, ifjui örömeim, keserveim, reményeim nincsenek, szóval a sziv szerepe jobbadán el van játszva, s a főre kerül az uraság. Én hát édes öcsém nem esetlenkedem a lyia országában, hanem megyek azon az uton, mellyen már egy pár lépést tennem sikerült, irok historiákat, rectius istóriákat ad ponyvám,

Jegyzet

ad ponyvám,

ponyvára, tréfás latinsággal.

mikép

Tinodi Lantos Sebestyén

Tinódi Lantos Sebestyén

, kinek poemáit, az ördög szántsa meg, még a debreczeni könyvtár sem képes nekem kiállitni. Mellesleg mondva vedd meg nekem Pesten, valamelly zsibvásárban, ha történetesen rá akadsz, – nem különben más ócska poemákat is, mellyek czimjegyzékét én neked majd egyszer megküldendem.

Toldi estéjét lehetlen ugyan Oct. 10-ére elkészitnem, de azért csak írd meg hová küldjem, meglehet küldök valamit. Bánom is én ha pályázsz is Szécsi Máriáddal, általad győzetni meg dicsőségemnek tartanám. Azt mondanák, ha

Petőfi Sándor

nem pályáz, bizonyosan

Arany János

nyer és ez már maga többet ér a tavalyi nyerésemnél. Meglehet, én nem leszek kész Szécsi M.val,

Jegyzet

Meglehet, én nem leszek kész Szécsi M.val,

tudniillik a Kisfaludy Társaság pályázati határidejéig, azaz nov. 20-ig. Valóban nem lett vele készen. Dec. 13-án küldte el

Petőfi Sándor

nek (lásd e napon kelt levelét).

mert még hozzá sem fogtam, pedig belé akarok tenyerelni.

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

Murányi Venusát meg nem birom kapni,

Jegyzet

GyöngyösiGyöngyösi István Murányi Venusát meg nem birom kapni,

Lugossy József

től kérte Debrecenből, aki

e levelének írásakor már elindította Nagyváradra Hollósi Lajos könyvtárushoz. (Lásd

Lugossy József

–

nak, 1847. aug. 31.)

pedig nagy szükségem volna rá a locale

Jegyzet

locale

színhely.

és mellék-személyek végett. Te bejártad Murányvárt, de én azt sem tudom tök-e vagy túrós étek. – Csupán

Mednyanszki

Mednyánszky Alajos

ból puskázok,

Jegyzet

MednyanszkiMednyánszky Alajos ból puskázok,

Szécsi Mária történetéhez a Mátkásitás című elbeszélés szolgált forrásul (bővebben lásd

Mednyánszky Alajos

nál, ADATTÁR).

s a fő cselekvénynyel – mégpedig sajátosan fogva fel, már készen volnék, de, mondom, historiai mellék-személyek kellenének, mert ezek nélkül az egész ugy áll, mint egy kútágas a pusztában, – ezekről pedig

Mednyánszki

Mednyánszky Alajos

azt sem mondja: pipa! Megeshetik, elmaradok vele,

Jegyzet

elmaradok vele,

lekések a pályázatról.

de minden esetre ki fogom dolgozni, s eladom valamelly hottentot

Jegyzet

hottentot

a hottentotta szó régies formája, itt az irodalmi dilettantizmust jelöli.

nak; gondolom amúgy is megadják érte a 12 aranyat.

Hogy Toldival olly-annyira rontod szemeidet, igen sajnálom, jobb

volna

Szerkesztői feloldás: volnaha

P. Horváth Lázár

Petrichevich-Horváth Lázár

a-b-c.jét

Jegyzet

P. Horváth LázárPetrichevich-Horváth Lázár a-b-c. jét

Petrichevich Horváth

Petrichevich-Horváth Lázár

lapjának, a Honderűnek Irodalmi ABC című rovatára, s abban a júl. 6-i megjegyzésre céloz (lásd Honderűnél).

olvasgatnád, mit én ugyan nem olvastam, de anynyit mégis tudok, hogy csekély magamat is bele vetett rostájába, és megrostált mint a komondor-kölyköt, talán hogy nagyobbat ne nőjek, és valahogy le ne tépjem az utczán. Szegény Lázárok! nem hiába félnek a kutyától, koldusra legjobban haragszik az. Szerinte minden nevezetességem abból áll, s mi igy kimondva a „Kistűkörbe”

Jegyzet

„Kistűkörbe”

a Hármas Kis Tükörre,

Losonczy István

népszerű földrajz-történeti tankönyvére (Pozsony, 1771) céloz.

is beillenék hogy: „nevezetes arról hogy

Petőfi Sándor

által megénekeltetett, hogy

Petőfi Sándor

t viszont megénekelte.” Antikritikául, az összes népköltészet nevében, egy verset irtam rá haragomban,

Jegyzet

Antikritikául… egy verset irtam rá haragomban,

Falusi mulatság című versét, amelyet mellékelt e leveléhez. – Ezt tehát ellenbírálatnak, egyszersmind válasznak szánta a Honderű gúnyverseire- Óda Ökörszemhez és Viszonóda Sármánykához (1847. máj. 18.), valamint a júl. 6-i híradáshoz.

Zerffi

Zerffi Gusztáv

júl. 13-án ugyanott ezt írta

Petőfi Sándor

ről, illetve a népiesekről: „Egy szenvedélyrészeg csoport garázdálkodik a tudomány és művészet csamokaiban … kik nem bímak több élettapasztalással, mint amennyit Pilvax úr életiskolájában és a Komló-kertben szerezhetni.” – A Falusi mulatság kézirata

Petőfiné

Szendrey Júlia

iratai közt lappangott, s először

Mikes Lajos

és

Dernői-Kocsis László

Dernői Kocsis László

adta ki 1930-ban.

versei között az AJ. kk. VI. k. 13. l.-n jelent meg először.

mellyet kibocsátni ugyan nem fogok, de neked mégis megküldök, sub./.. –

És már most következik a java. Alul a tej-föle, mondták a czigányok egykor. Tehát még sem valál egészen számkivetve. Veled még is okosabban bántak, mint az uristen bánt első szüleinkkel, – téged előbb kivül tartottak a paradicsom kapuján s őriző angyalt(?) állítottak kétélű karddal (nyelvvel) a kapufélfához, ki csak olylykor-olylykor szunnyadt el, mint a bakter a tilalomfa mellett, – de utóbb belé eresztenek végkép, mint ha valamelly szilaj csikót virágzó lóherésbe bocsátnának. Mikor is lesz csak az! – Holnap, te

Sándor

Petőfi Sándor

, holnap! holnap!!!

[szerkesztői feloldás]

Jegyzet

cras! stb.

A holnap szót latin, görög,

[szerkesztői feloldás]

helyesen: αυριον

, német, angol, francia, olasz és román nyelven ismétli.

ἅνριον! morgen! to morrow! demain! domani! munye! mind azt teszi holnap! de a melly holnapot már, mikor ezt olvasod, elvitt az ördög. – Annyit azonban mondok fiu, jól viseld magadat a menynyországban, mert van példa rá, hogy lehányták onnan a czivis-pólgárt, pedig alkalmasint becsűletesebb ember volt, mint te; s hogy néznél ki pokolban, pőre ingben és gatyában! biz isten, mint a czigány fattyú a koh mellett.

Hm! ha majd Pesten meglátogatlak! Tudod-e te, hány garasért és óra alatt lehet Váradról már is oda felruszszanni Pestre. Hát, ha nem tudod megmondom: Váradon, vasárnap, kedd, vagy csütörtökön este 10 órakor fizetsz a gyors kocsira 6 ftot, és felűlvén, behunyod a szemedet. Reggel, mire a csipát kitörülhetnéd Szolnokban vagy, 9 órakor 1 f. 30 krért gőzkocsira ülsz,

Jegyzet

gőzkocsira ülsz

A pest-szolnoki vasútvonalat 1847. szept. 1-én nyitották meg (lásd korabeli sajtóközlemények).

és ebéden Pesten vagy. Tehát jó gyomorral Váradról Pestre! Debreczennek oda sem néz az ember, hanem megyen hegyen-völgyön, – Püspök Ladány, Kardszag, TörökSz. Miklós, Szolnok. Illy gyors utazásról Illyés János uram

Jegyzet

Illyés János uram

a szalontai kocsis, akit

Petőfi Sándor

elkergetett (lásd 1847. jún. 18-i levelét).

még álmodni sem tudna. Hát ha majd eddig ér a vasút fél lába! Én a vasútat csak azért ohajtom, hogy hozzátok közelebb legyek. (hizelgés nélkül legyen mondva.) Fel is megyek, habár more patrio, – késről, kalánról ne gondoskodjál, falusi ember tarisnyát tesz, tudod, s még téged is jól tart szalontai kenyérrel, melly nem ollyan ugyan mint a debreczeni, de jobb. Az ágyat azonban elfogadom, kivált ha azt mondod, hogy „beteges” vagy s magad a lóczára fekszel.

Tréfán kivűl én igen szeretnék Pestre menni,

Jegyzet

igen szeretnék Pestre menni,

Arany János

1848 májusában ment Pestre (lásd

Petőfi Sándor

1848. máj. 5-i levelét és ezen

jegyzetét, továbbá levéltöredékét feleségéhez: máj. 18-án).

de ha az idén nem megyek, minek menjek azután. Ha mostanában mennék, még ugy lehet

Vahot Imre

le-daguerrotypoztatna,

Jegyzet

Vahot ImreVahot Imre le-daguerrotypoztatna,

azaz lefényképeztetne a Pesti Divatlap részére. Az eljárás kezdetleges formáját feltalálójáról nevezték el.

de ha később megyek, mit érek vele? Levelére, mellyben őszinteségre szólít fel, már csak válaszolnom kell,

Jegyzet

[szerkesztői feloldás] VahotVahot Imre Levelére, mellyben őszinteségre szólít fel, már csak válaszolnom kell,

arra tudniillik, hogy a következő évben lesz-e kizárólagos munkatársa (lásd

Vahot Imre

júl. 6-i levelét és

elveszett válaszát 1847. szept. 7. után).

– válaszom minden varázslatot szét foszt, s reszketek tőle, hogy év végén dicséretét mellyel Toldimat dehonestálta,

Jegyzet

Toldimat dehonestálta,

Vahot Imre

dicséretét – mióta jobban megismerte, – dehonestálónak, azaz megszégyenítőnek érezte.

sajtó hibák közé teszi. Isten mentsen meg attól s a szalontai kritikusoktól!

Itt nem léted óta igen sok változás történt. A templom falát rakják, a dinynye leragyádzott,

Jegyzet

a dinynye leragyádzott,

megragyásodott, vagyis foltos lett, lásd Magyar Tájszótár (Bp. 1897–1901. II. k. 244–245. l.)

a városházát kimeszelték, az országútat meg kövecselték (nekem egy versembe került)

Jegyzet

az országútat meg kövecselték (nekem egy versembe került)

A szegény jobbágy című vers és e levél kapcsolatáról lásd

Waldapfel József

It. 1930. 102. l. és Bene Sándor: Arany János egyik versének keletkezéséről. (It 1962. 314–315. l.)

a szőlő érik, Magyarország helytartója

Jegyzet

Magyarország helytartója

István

Habsburg-Lotharingiai István Viktor

nádor aug.-szept.-ben körutazást tett Magyarországon. Szept. 12-én délelőtt indult Debrecenből Nagyvárad felé, 15-én Aradon volt s közben Szalotán. ( PD1. 1847. szept. 30. 1277. l.)

hétfőn itt lesz. Más nevezetes dolog nem esett. A sáskának csak a csihéssét

Jegyzet

A sáskának csak a csihéssét

a hitványabbját – tájnyelv szerint.

verte erre a szél, a főcsapat a Körös völgyén vonúlt el. Inség okozó kárt nem tett, de némelly határon egy néhány tábla tengerivetést felhabsolt. Ad vocem sáska. Az a szamár

Jókay

Jókai Mór

mind untalan vitzelt rá.

Jegyzet

sáska … JókayJókai Mór mind untalan vitzel rá.

Ez év nyarán az Alföld keleti részén sáska pusztított.

Jókai

Jókai Mór

az Életképek 1847. aug. 22-i és 29-i számaiban tréfálkozva foglalkozik a kérdéssel: „Már Pesten is látni sáskát” – írja.

Szerintem illyes élczekben nem lehet komikum. Humor talán lehetne, de ne a más, ne a szegény osztály rovására. Ha a humorizáló maga is a sáskák csapása alatt állna, akkor illenék szájába a keserű humor, mint azon szőlős gazdáéba, ki látván hogy szőlőjét a jég ugyancsak veri,

Jegyzet

azon szőlős gazdáéba, ki látván hogy szőlőjét a jég ugyancsak veri, stb.

e hasonlatot huszonhat év múlva szó szerint írja bele a Bolond Istók II. énekébe: „A szőlős gazda is, az egyszeri, | Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel, | Látván, hogy szőlejét a jég veri, | Dorongot ő is hirtelen kapott fel, | Paskolni kezdé, hullván könnyei: | ,No hát, no! , így kiált, ,én uram isten ! | Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!’ ” (II. ének 7. vrsz. 2–8. sor. AJ. kk. III. k. 168. l.)

felkapott egy dorongot s neki esett ütni vétni

[!]

[sic!]

a fürtöket; mondván: „No csak uram isten! rajta! a mit elkövethetünk rajta ketten! lám én is segítek!” Ez aztán humor, de tenger parton állani, s a vészszel küzdőkre elménczkedni ez olly valami, mire méltán rá illik a guny: „Országomat egy vitzért!” Az illyenre azt szokta mondani a szenvedő fél: könnyü keteknek beszélni, verje meg az isten! Illyenre még az ujdondászat burleszk öltönyét sem szabad kiterjeszteni. Nincs igazam? – Más az, midőn a Pesti Hirlap a Noththeater sáskák általi felemésztetésétől fél,

Jegyzet

a Pesti Hirlap a Noththeater sáskák általi felemésztetésétől fél,

A pesti német szinház 1847. febr. 2-ára virradó éjszaka leégett. Pótlására ideiglenes szükségszínházat = Not-theatert emeltek az Erzsébet (mai Engels)-téren. (Lásd MSzínmLex. III. k. 377. l.) „Mindenki a sáskákról beszél” – kezdte híradását a PHír (aug. 22-i sz. 124. l.)

mert ott már nem a sáskák átalános pusztítására, hanem a Noththeaterre szól a leczke, s az olly nevetséges erőködése a német elemnek, mi komikai hatást eszközölhet.

De félre a pedántságokkal! Elmondjam-e mi történik kisded házi körömben? Komád asszony egésséges, mint a hal a folyóvizben, s apró házi bajaival pepecsel. Téged – t i t e k e t azonban mód és szer felett tiszteltet, köszönt és csókol, melly utobbi ellen hatalán a komámasszonynak kifogása lenne, szabadságában áll helyetted elfogadni. Aestheticai elvem (ha ugyan van valamillyen) határozottan az egyéniség (individualität) elve; annál inkább fáj tehát, hogy most kénytelen vagyok az eszményiséghez (idealität) folyamodni, s téged kedves

Sandri

Petőfi Sándor

m, és „királynéd”

Jegyzet

„királynéd”

Szendrey Julia

Szendrey Júlia

írta

Petőfi Sándor

nek: „királynéd vagyok, mert szeretsz,”

Petőfi Sándor

idézte 1847. aug. 29-i levelében

nak.

kezecskeit csak in idea csókolni, ámbár megvallom, hogy ez utóbbit bajosan tudnám in natura

Jegyzet

in idea… in natura

eszmeileg, gondolatban, – természetben, valóságosan.

véghez vinni baklövés nélkül, mert életemben nagyon kevés praxisom volt a kéz csókolásban. No de valahogy majd csak kisegítném magamat, legroszabb esetben fiam és lyányom elkövetnék. Igazság! ezekről még nem is irtam.

Julcsa

Arany Juliska

most is olly kicsiny, mint mikor láttad – s fixa ideája vagy két hét óta: „majd lesz szerdán öröm,

Petőfi Sándor

bácsinak

[szerkesztői feloldás]

”

. Mondjuk neki: miért lenne, még szomorkodik akkor, az édes anyja erővel házasítja, – de a fruskának esze van s nem hiszi. Sokszor vallat, millyen leány a

Petőfi Sándor

bácsi leendő arája, s persze le kell irnunk tetőtül talpig, minden izét s haja szálát. Ide aztán kell költészet, mint a

Szigligeti

Szigligeti Ede

„historiai” darabjaihoz. –

Laczi

Arany László

nevelkedik, mint egy

Toldi Miklós

, erőben és vadságban, s aligha életrevalóbb

Toldi

Toldi Miklós

nem lesz ez egy aranyos, mint a másik, a 20 aranyos. Megmondván nekiek, hogy levelet irok neked,

Julcsa

Arany Juliska

izenete ez: csókolom a kezét