Fekete leveledet
n
átolvasván:
meggyőződtem róla: hogy minden szívnek van egy sebje, vagy ha nincs, hát azt gondolja hogy
van; mi persze aztán a fajdalomra nézve mind egykutya. –
Hanem mig ezen tárgyba, egy tudományos értekezés-felével bele bocsatkoznám: leveled első
szakaszára felelek. Jól tetted: hogy a karacsoni szent ünnepek alatt vártál s azért nem
válaszoltál, igazán hibáztam hogy várakoztattalak; én is igen vártalak most Szent Pál nap
tájban, midön nálatok a visgálatok voltak, és még sem jöttél el. –
Különös fordulat nemde? előbbi levelemben azt irtam hogy megyek, most
azt irom hogy várlak, megyek is én barátom hozzád
n
és hozzátok minden nap, az az
menni akarok, de mindanyiszor itthon ragadok. Hanem csak legyünk jó reménységben mind a
ketten; annyi bizonyos hogy mi még meglátjuk egymást, ha nem ezen a világon, a boldog
halhatatlanságban okvetlen, mellynek levét, már e világon is nagy kanállal szörpöljük. –
Tréfán kivül igen megszomorított leveled; illyen hamar meguntad sőt megutáltad a
professorságot? ez barátom nagy baj! még meg sem kóstoltad jól, már megcsomörlöttel tőle. Ezt
nem szeretem! Azonban
János
kám!
bajod vagy valódi vagy képzelt: ha valódi: hasztalan irok én ide neked egész vigasztaló
predikátiot; ha pedig csak képzelt, s csupán a meg bele nem szokottság következménye, ugy majd
magadtól is kigyógyúlsz. Meg azon esetre is ha csak ugyan valódi; – mit én teljesen hiszek, –
neked elég gazdag kebled van vigasztalódni, vagy legalább tűrni. Én a mit segithetek igaz
részvét és sajnálkozás csupán.
Arany János
Látod én is eleget küzdöm az élet kellemetlenségeivel, mert az én pályám még egyszer
kényesebb a tiednél; de küzd minden ember saját ereje szerért. Te csupán és egyedűl akarnád
emancipálni magadat az élet bajai alól? Mi jogon? Barátom jó az idő, majd bele törődünk, s ha
boldogok nem is, de boldogtalanok sem leszünk.
Azonban elég ebből ennyi; anyival is inkább elég pedig, mert midön én meg tovább akarok neked
papolni: kapom a
Szász
levelétSzász Károly
n
mellyből látom János
ur, hogy maga
sem ollyan remete biz ott; látom hogy lakadalmaskodnak Kecskeméttől
Arany János
Körös
ig; s az uton szőrin lábán elfogy egy jó
kulacs bor; otthon még több is! Van van édes barátom pillanat az életben, midön sötétebb
zsembesebb az ember a szokottnál, illyen pillanatnak akarom én venni azt, mellyben hozzám
irtál; de van aztán nyájasabb oldala is, nem kell kétségbe esnünk:
Nagykőrös
Azért kérd meg nevemben a kedves komámasszonyt: hogy ne nézzen rád olly
sötétenn a mint
szokott.
n
mint a
Hölgyfutárból kitünik, hanem kedvesnyájaJegyzet
kérd … a kedves komámasszonyt: hogy ne nézzen rád olly sötéten stb.– id.
AJ.
:
Oh! ne nézz rám c. versét a
Hgyf.
jan. 23-i számában.Arany János
[szerkesztői feloldás]
sa
Tollam kutyaliter elromlott, de azért már le nem teszem, mert félek hogy – a másik meg
roszabb, kettővel pedig nincs több, ezekkel irom én a verseket a holdvilág
sugaraiban fürdö csermelyhez és ezekkel irom fel: hány sódart akasztottak s szál
kolbászt a füstre, s ez utobbinak még eddig több hasznát láttam mint az elsőnek. –
Azt irod
Jancsi
! hogy nem jársz
senkihez és hozzád sem jár senki! Különös hát Arany János
Warga
Warga János
Szász
Szász Károly
Mentovics
nem ott laknak-e
csak nem vagytok ollyan vadállatok, hogy egymással ne társalogjatok, no meg Mentovich Ferenc
Obernyik
is nem ott
van-e?Obernyik Károly
n
hiszen még
sokan is vagytok egy helyen.
Még némi sükerről és eredményről is beszélsz! nem világosan, de tán még is értelek. Tán az
bánt hogy minden jót szépet, de leginkább rendet nem teremthetsz; vagy
hogy hallgatóid az első órán
[törölt]
« szerz »[szerkesztői feloldás]
y
Az persze legnagyobb baj, ha anyagilag nem jöhetsz ki ott fizetésedből, ez ellen aztán semmi
szellemi orvosság nincs. Barátom beh komisz gondolat szegénykedni tudni azt a ki mindent
érdemleve! Hanem hagyjuk ezt a kényes dolgot:
Mit csinál Nagyidai Vajdád?
n
igaz-e mit már Jegyzet
Mit csinál Nagyidai Vajdád?–
AJ.
A nagyidai cigányokat
1851 nyarán kezdte írni Geszten,
Arany János
Kőrös
ön folytatta és fejezte be. A kiadói
szerződést 1852. ápr. 9-én kötötte meg Nagykőrös
Müller Gyulá
val. A mű eladásáról s arról, hogy már az
utolsó korrektúrát is elküldte, máj. 11-én számolt be
Müller Gyula
Ercsey
nek. (E levele az
AJ. kk. III. k. 333. l. tévesen mint
máj. 3-i levél szerepel.) Máj.
31-én
ifj. Ercsey Sándor
AJ.
már tiszteletpéldányt
helyezett kilátásba sógorának.Arany János
Nagy Ignác
hirdet; meglehet hogy még egy betűt sem irtál, s
már ő ma holnap sajtó alatt látja; illyenek azok a fővárosi emberek; csak irtál volna valamit
rola, – hanem persze, ollyan kedéllyel mint te nekem irtál, bajos megemlékezni más
tárgyakról.
Nagy Ignác
Látod én megtettem azt a juxot, hogy teleirtam mind a négy lapot, – a te leveledben a végső
hat stropha jobb az egésznél; úgy úgy édes barátom: az övéit el nem hagyja, ki mindnyájunk
édes atya! isten veled.
Tompa
Tompa Mihály