Tompa Mihály – Aranynak

a nagy sietség ugyan nem tartozik erényeid közé, a pontosság sem gyenge oldalad: hanem most az egyszer csakugyan megelégedve vagyok. 20 nap mulva már válaszolni ez csakugyan valami!

Igen bőlcsen teszed: hogy elveted szemüvegedet, mellyen át feketének vagy legalább is sárgának látod a világot. Szép a világ barátom kedves az élet! csak az ember legyen ember!

Hja! te csak a bolondját járod mindig! könnyű neked beszélni, hogy én menjek hozzád! mennék bizony ha lehetne! kellene csak neked annyi predikatiót irni és a mi legtöbb el is mondani, tudom istenem hogy nem jutna eszedbe a farsangolás. Aztán annyira vagy te épen én tőlem mint én te tőled ; ha látni akarsz jöj! ha pedig nem hát hallgass! Aztán ne is becstelenítsd én előttem az örökkévalóságot, mert az is jobb mint a semmi. Azután ha a papi fizetés nem akar bejönni, s midőn curátor és egyházfi kifárad az executióban,

n

Jegyzet

kifárad az executióban,

– végrehajtásban, itt: a papi járandóságbehajtásában.

magam fogok a dologhoz, s ijesztegem

[!]

[sic!]

kedves hiveimet, hogy ha meg nem fizetnek, majd be fizettetek én nekik itt alant a szolgabiróval, az örökkévalóságban pedig az úr istennel. Használ probatum est. – Aztán épen most menni! Hallod-e, okos ember nem választja martiust meg februárt az utazásra; hanem akkor rándúl ki nagy félelmek között midőn poros az ut. – Épen most voltam oda, itt a szomszédban, hát kedden kezdtem szombaton végeztem az utazást irtoztató zivatar és szélvészben; hányattatván a Tiszának habjain két éjjel és harmadfél nap, és ugy megnáthásodván az úton hogy alig látok a szememmel (:fülemmel hála istennek még is látok igen jól:) Azért ne kivánd azt barátom! hogy illyenkor én útnak induljak, amúgy bolondjában. –

A nagyidai vajdával tehát még csak annyira vagy? ejh, ne czigánykodjál! hiszen már én a metszeteket is láttam belőle;

Nagy Ignác

csinálja; mondhatom ügyes kéz! A kedves komádasszony az én kedves komámasszonyt csókolja gyermekeiddel együtt, én pedig tégedet és a tieidet ölellek. Isten ádjon meg!

Utóirás: Ah! ugyan ne beszélj! csakugyan járt volna ott valami kalandor az én nevem-és képemben? Ez különös historia! most már másodszor van szerencsém nem én lenni én! Remélem azonban, hogy ez elegans derék ficzkó volt és nem ollyan mint az antecessora,

n

Jegyzet

ollyan mint az antecessora,

– az előzménye, azaz

Tompa

Tompa Mihály

maga. (Az egész „Utóírás” tréfás emlékezés

Tompa

Tompa Mihály

látogatására.)

ki alig volt ki a piszokbol s még a mellett bakkancsban, mellyet az eperjesi (!) árvizből szabaditott ki, egyebe mindene oda veszvén. Barátom! én ebben a sors gúnyját látom ki ezzel azt akarja mondani: hogy ideje volna már egymást meglátogatnunk. Nosza, kezd el! – Hanem én rajtad csudálkozom, hogy azt az embert, ki azt mondta hogy ő

Tompa

Tompa Mihály

azonnal meg nem kötöztetted, kidobatván és elkergetvén elébb küszöbödről. Alkalmasint

Szász

Szász Károly

szal értett egyet az az ember, s tán ki akartak rabolni. – Azonban tudom hogy midön belépett te rá sem néztél! A te nevedben és személyedben még eddig nem járt itt senki nálam; de remélem hogy e nyáron én is reszesülni fogok e szerencsében. – Én akkor hálából az isten iránt, rendesen kétszer mennék a templomba; mint tudom te is szorgalmasan jártad az órákat, mikor a pseudo–

Tompa

Tompa Mihály

ott járt.

n

Jegyzet