Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt. Jún. 13-kán. 1852.  
  Édes
Arany
Arany János
bácsi!  
  Most is, midőn annyi fajta érdek és érzelem tolong körűlem, s a császár jövetelén, az egész megye, vagy kerület a nagy kászolódásokban elveszté eszét, én, én, … ráérek lantom pengetni,
n
Jegyzet
a császár jövetelén, az egész megye … elveszté eszét, én, ráérek lantom pengetni,
Tisza Domokos
Tisza Domokos
a császárral kapcsolatos érzéseit már versben is megörökítette: „Zsarnok volt, vérpatak fakadt nyomába, ( Messzi járt előtte ezrek könnyhullása…” (Lásd Elmélkedés utolsó krajcárom kiadásán c. költeményét febr. 29-i levelében. (Erre írta
AJ.
Arany János
: „az eszme jó, egy helyen nagyon is merész,” (márc. 22. ) A császár alföldi körútja során jún. 16-án haladt át Aradon; ahol jellemzően csak két órával hamarabb tudták meg érkezését.
Szalontá
Nagyszalonta
t 18-án ejtette útjába, Nagyvárad felé menet, 19-én érkezett Debrecenbe. (Lásd a PNapló jún. 18-i és jún. 22-i számait.)
AJ.
Arany János
jún. 19-i levelében érdeklődött tanítványától a szalontai „ceremoníá”-ról.)
Tisza D.
Tisza Domokos
jún. 29-i levelében számolt be róla.
azaz plajbászszal verseket firkálni.  
  N. Ida hirteleni megjelenésin igen megörűltem, de még inkább azon, a mivel a Pesti Napló kecsegtet,
n
Jegyzet
N. Ida hirteleni megjelenésin igen megörűltem … amivel a Pesti Napló kecsegtet,
– A jún. 2-i számban a PNapló Műtára Nemzeti Irodalom c. rovata foglalkozik A nagyidai cigányokkal; lásd PESTI NAPLÓ, ADATTÁR.
t. i. hogy lesz egy olcsóbb, és rajzokkal szaporított kiadás. Valóban kívánatos lenne, hogy a nép is valahára valami jobbat kapjon.  
  Egyébiránt ezt már ezeren ezerszer megmondták, s tudom unja is ön, de az ily nagy igazság mindig új, amíg a kifejezett kívánság el nem éretik.  
  Pennámért s nyeléért engedelmet kérve,  
  vagyok  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
Én és a Pegaz  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 62. l.
 
  Hiába kínálod Pegaz, nyerges hátad
  A melyet nyergessé tett a sok szolgálat
  Bár költő vagyok is, rád biz én nem űlök,
  Mert mint ifjú ifjabb paripán repűlök.
  Az öreg Pegaz már való öregeknek,
  Kik mindig ugyan egy áldozatot visznek,
  Ugyanazon helyre. Bele is tanúlt ő
  Tudja az Olympon hol van minden dűlő.
  S amíg szokott útján csigával versenget
  Hátán egy vén hárfás ó sonette-et penget.
  Én egy csikós vagyok. Tarka képzetimnek
  Számos ménessei szerte szét legelnek.
  Majd egyre majd másra felugrom könyedén,
  S nyargalódzom egyet költészetem terén.
  És ha nincs határa és ha nics mértéke,
  Jellemző szabadság nagybecsű értéke.
 
 
 
Egy vár romnál  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 62. l.
 
  Ott áll a vár magassan,
  Sötéten néz alá,
  Rég porlik aki néki
  Mohos falit raká
 
 
  Enyészet ült ormára
  Inognak tornyai,
  Mert meg-meg látogatják
  Az ég villámai
 
 
  Már termi öszvedőltek
  Egészen egy terem
  És benne jókedv helyett
  Bogács, csalán terem.
 
 
  A lant szelíd pengésit
  Orkán síp váltja fel
  A lakomák megszűntek
  Eltűnt a víg kehely.
 
 
  Halál most a lakója.
  Csupán mohája nő.
  Bástyái szűzességit
  Bevette az idő
 
 
 
Kardcsörrenés  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 62. l.
 
  Kardcsörrenés, kardcsörrenés
  Te szép és férfias zene,
  Ha volnál, gyáva húrjaim
  Pengése biz nem kellene.
 
 
  A honfi bú szép dalt fakaszt
  Költő lesz híres általa,
  De még is szebb s magasztosabb
  A hatalom kevély dala.
 
 
  A bús magyardal: szende hold,
  Szép fényű mert sötétbe jár,
  A büszke: nap … , s a gyenge hold
  Elsáppadt tűz sugárinál.
 
 
  Gyávák panasza még soha
  Egy népet meg nem menthete,
  De ám igen kardcsörrenés
  E szép és férfias zene.
 
 
 
n
Jegyzet E levélben küldött versek: Én és a Pegaz, Egy vár romnál, Kardcsörrenés; a versek szövegét lásd e kötet 60-62. 1.
AJ.
Arany János
bírálatát jún. 19-i levelében e kötet 62–63. 1. E versek közül kettőt
AJ.
Arany János
megjelentetett TDHV. c. kötetben: A pegazushoz c. (23. l.), Egy várromnál c. (24. l.)
AJ.
Arany János
változtatásait lásd jún. 19-i levele jegyzetében, e kötet 62–63. 1.
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 611. l. 761. sz. a.)