Haragszol édes
János
kám haragszol?
pedig bizony isten hidd el, kár vesztegetni az epét, melly szükséges leend majd a töltött
káposzta megemésztésére. Te nem hitted még azt, hogy e semmire kellő irodalom vagy is inkább
az irodalom semmire kellő emberei a legnagyobb lelki gyönyörüséget találnak abban:
leránczigálni magokhoz azokat, a kik egy kisse feltünőbb magasságon állanak. Irhattad volna te
a Vajdát akárhogy, irhattad volna úgy a mint e bőlcs itész eléd czirkalmazta: nem
ér semmit! akkor más lett volna a hibája,Arany János
n
mert mindig az a főczél: lefőzni valakit, a mint ők
mondják: az istenét! – Mikor elég bolond voltam
akkor irni Szuhay Mátyásomat, mikor Toldi
pályazott, a kéziratban erősen alá volt húzva veres krétával e két sor:
Jegyzet
Irhattad volna te a Vajdát akárhogy,… akkor más lett volna a hibája,– Jún. 8-án a MHírl. és a BpViszh. írt a Nagyidai cigányokról. Az utóbbi cikket
Szilágyi Sándor
írta. Mindkét ismertetés a mű „póriasságát” nehezményezte,
bár Szilágyi Sándor
Szilágyi
bírálatából az
elismerés sem hiányzott.Szilágyi Sándor
én gondolkoztam rajta: miért van ez? azután hallottam hogy tanácskoztak felette: valljon nem
kellene-e kitörülni e trágárságot, ez obscenumot. Illyen emberek ezek! én nem akarok hosszas
fejtegetésébe ereszkedni mi szabad az írónak? de sokra emlékszem; hogy minő dolgokat irnak. A
hires Romeo és Juliában menyi
kétertelmüség van!
[szerkesztői feloldás]
nGoethe
“Spinnerin“ czimü versében minő hamis gondolat. Goethe, Johann Wolfgang von
Heine
miket nem mond! Sőt láttam
Prágában egy képetHeine, Heinrich
n
hol az elkárhozottak különféle szenvedési voltak ábrázolva; egy ember
négykézláb áll, iszonyú nagy görbe kürt van a s – ggibe ütve, azt kell neki funi a – s – vel.
sat de minek a szót vesztegetni? mit mondana ez a bőlcs arra: mikor Jegyzet
láttam Prágában egy képet stb.– A leírás egy Bosch-kép figuráját sejteti.
Heine
nál XVI Lajos franc király lenyakazott neje megjelen lenyakazott nőudvarával, s a fő
udvarmesterné, minthogy feje nincs s–gvelHeine, Heinrich
[!]
mosolyog a királynéne! vagy nem dobná el
“Rhampsenit”-et?[sic!]
n
Két osztálya van ezeknek a mi bölcs biráloinknak, vagy szamár vagy
malitiosus; s minden esetre a birálatot a Vajda felett én is meltánytalannak
találtam, sőt ollyannak, mellyel téged személyesen akartak szurkálni; hja! barátom, mert a
dicsőség (?) tere, és a méltánylat szava, a Tótoknak és Robozoknak kell! Én nem szoktam
irodalmi rőffel járni az igaz; de a mit jónak érzek, alkalmasint az is:
én gyönyörködtem és velem sokan a Vajdán és az ő dicső gyözedelmén, isten éltesse sokáig!
Jegyzet
vagy nem dobná el „Rhampsenit”-et?–
Heine
: Romanzero c. verskötete első, egyiptomi tárgyú, versének
címe.Heine, Heinrich
Sorsomról semmi ujat sem kapsz; megvagyunk, emlegetünk s várunk
benneteket.
n
Most kaszáltatok, de bánom hogy
az anyatermészetnek nem hagytam az idei áldást, mert aligha fog annyi érni, mint a mennyibe
kerűl. Igen szeretném ha az eső leirását legalább megküldenéd nekem arról a vidékről, mert itt
barátom teljesen elfeledtük: millyen az?
Örűlök hogy békességben haza értetek. Barátom
Bernáth Gazsi
hunczfutúl megjárta; jött kocsin utánunk, egyszer valamely állomásnál egy
csónakban fehér kendőt lobogtatva botján jön a gőzös elébe; de az rá sem nézett, hanem tovább
ment. Végre Tiszabőn elért; 25 pftjába került a tréfa; de azt nem
mondta hogy elebédelte az időt; hanem hogy egy fogoly-társával vagy is egy barátjával
találkozott, ki fogoly volt s Bernáth Gáspár
Pest
re sietett; a miatt maradt el. –
Nem tudom menyi belőle igaz.
Budapest
Már édes barátom sajnállak, de nem irok többet; végig tekintve eddigi soraimon, és látván
hogy ha akarmenyit irnék, mind illyen érdekes lenne arra az okos gondolatra jöttem: hogy nem
folytatom tovább. A fiúkat mind egy lábig köszöntöm, a nőket pedig mint illik csókolom,
mellyet is adj által kinek kinek személyesen meg Susának is, bár mint ellenezze a kedves
komámasszony a dógot.
Szász Károly
nak “ne hogy megharagudjék” külön rovatban küldöm az üdvözletet.
Csókolunk benneteket.
Szász Károly
Tompa Mihály
Tompa Mihály