Arany – Tisza Domokosnak
Nagy-Kőrös
jul. 13. 1852.
Nagykőrös
Menthetném magamat késő válaszomért azzal, hogy examenek idejét éljük, de minek, mikor ugy is
napirenden van nálam az elkésés? Azért minden mentség és szabódás nélkül, inkább azonvaló
csodálatomat fejezem ki, hogy azóta ujabb versekkel meg nem lepett. Hisz megírtam, hogy
egyszeri késedelmét válaszomnak ne tekintse okul ujabb küldeménye
visszatartására.
n
Kritika =
igazságszolgáltatás; erről pedig tudjuk, hogy sánta lábon jár: elkésik, de azért végkép el nem
marad.
Jegyzet
megírtam, hogy egyszeri késedelmét válaszomnak ne tekintse okul újabb küldeménye visszatartására.– Márciusban is késett válasza; akkor hasonlóan írt
Domokos
nak (lásd márc.
22-i levelét ).Tisza Domokos
A mi nézi fordítmányát
eredetileg
álm, szerelm, hatalm;
régebben álmu, szerelmü,
hatalmu, végül kihangzással. „Quia igitur somnium
in lingva hungarica dicitur almu (álm) – ideo ipse (Álmos vezér) vocatus
est Almus.”
n
az eredetivel össze nem
hasonlíthatom, de hiszem, hogy ez híven vissza van adva. Én tehát csak, mint magyart ítélhetem
meg. “Útjában levő bérci sas” – az útjában nem fejezi ki a kellő
gyorsaságot. “A melly préda után kapó”. Eröltetett.
“Sebes szárnyú felhői sas – Prédára gyorsan lecsapó”. Álomok – szinte
eröltetés, mert az effélék gyökJegyzet
forditmányát– Quarles, Francis: Az idő rövidsége (Angolból) c. versét fordította le
Tisza Domokos
. Lásd jún. 29-i levelében; e kötet
67. l.
Tisza Domokos
[szerkesztői feloldás]
en
Anonymus Belae regis Notarius.
Jegyzet
„Quia igitur somnium in lingva hungarica dicitur almu (álm) – ideo ipse (Álmos vezér) vocatus est Almus.”– („Mivel tehát az alvás köben feltűnő képet) magyar nyelven álomnak mondják (és ő születését álom jelezte előre), ezért hívták őt szintén Álmosnak” (Lásd Magyar Anonymus. . . Ford.: Pais Dezső. Bp.1926. 26. l.
Költészetem
n
Jegyzet
Költészetem–
Tisza Domokos
e versét az
előbbi angol fordítással együtt küldte jún. 29-én.
Szövegét lásd e kötet 67-68. l.
Tisza Domokos
Mire az a szerény ouverture?
n
– Nagy kikötő rév. A nagy epitheton legalább is fölösleges. A kikőtnek a
nagyság mellék tulajdona: fő az, ha pihenést ad. Tehát:
nyugodalmas
réve, miután rév mellé a kikötő
szó szükségtelen. – Széke ; a pihenő szék helyett
jobb volna más, a szék igen prosai: az ülés actusát, s ezzel művészietlen dolgot juttatván az
ember eszébe.
Jegyzet
nagyon kevély eszemhez
énekem.”
Mire az a szerény ouverture ?– a verset ugyanis így kezdte: „Tudom
[szerkesztői feloldás]
,
„Egy tölgy tetejére felakasztott lant” e képpel nem vagyok megelégedve. Fűzfákra aggatott
hegedű használtatik a babyloni fogság óta:lpathos – és dagálytól nem
ment. “halandó hüvelyét megrázta” kinek vagy minek Talán az indulat
önmagának a hüvelyét rázta meg? Csupán ezt lehet
érteni belőle s ez is képtelen. Továbbá: “az indulat tehát, melly hasonló
a szélvészhez, megrázza halandó hüvelyét, és utat
nyit magának (a hüvelyből?) az által, hogy a húrokat korbácsolja”. Már
mikép menekszik bőréből épen az által, hogy a hurt
korbácsolja? Hogyan függ ez össze? – Ne is korbácsoljon édes
n
ez más.
De ki akaszt lantot tölgyfa tetejébe? A költészet ne térjen el képeiben a természet
tüneményeitől és az emberi életben előforduló jelenetektől: különben képtelenségeket fog
mondani. Átalában e versszak aJegyzet
Fűzfákra aggatott hegedű használtatik a babyloni fogság óta:– 137. zsoltár 1–2. verse
[szerkesztői feloldás]
áDomokos
, semmit, hanem ha
kártékony agarát: hagyja a költői korbácsolást Tisza Domokos
Selesztei László
nak; mert e szó többnyire helytelen és
sohasem szép. “Zsibongó ó-kor”: ó -ó! Vérszín nefelejts: én az illyet sem
írnám. Nefelejcs helyett vérszín virág igen! de költőnek sem szabad fából
vas karikát csinálni. Vérszín nefelejts nincs: ez nem volna baj, mert
szárnyas ló sincs; de míg a ló fő tulajdonát, a futósságot, a szárnyas
epitheton még neveli, a kis kék nefelejts, vérszínre változva, megszűn
emlékezet virága lenni, mert éppen kék színe
jelenti az állhatatos, folytonos
visszaemlékezést!
Szelestey László
Ez egyes részeket leszámítva, a vers jó. Irjon s küldjön többet, édes
Domokos
, – most pedig fogadja szíves
ölelésemet!
Tisza Domokos
Arany János
Arany János