Bárha poéta vagy is, még sem képzelheted a mi szomorúságunkat és sajnálatunkat, sőt
feleségemnek valóságos keserűségét, mellyet okozott vala nekünk üres válaszod, mert ez igazán
üres volt. Hanem persze meggyőztük magunkat, mert ti nem valátok okai hogy nem jöhettek, és
azért is, mert majd eljöttök, ha ismét más kellemetlenséget nem tojik az ördög. Nehéz várni az
igaz, de ha meg kell lenni! és igen is messze van az a jövő vacatio. Vagy te, nincs ott
szüreti szünidő egy hónapig mint Patakon? ez igen szép szokás volna;
de mikor legyen az ha oct. elején áll be az oskola? azt te
tudnád vagy tán te sem, megmondani, pedig már te csak okos ember lehetsz, mikor professor
vagy. – Látod pedig mar előre kicsináltuk mi hogy’ lessz? Tele vannak a méhkasok és szépen
meghíztak a pulykák és kacsák, de legszebben a frisling;papirokat készíttettem, azok közt sok mindenfele szinü volt, sárga
is; a többit mind elhasználtam már, s most a sárgához is hozza kellett nyulnom. Ezt csak azért
irom ide; hogy a maradék öszve ne vesszen rajta, ha majd leveleinket pénzért csókoltatják,
kivül 100, belől 200 pengőért mint a Lind Jenny kesztyüét, – miért sárga az én levelemnek az ő
szine? – Egyebaránt (még csak először jön elő) a fiúk mit csinálnak
n
amazokat megöltük volna gyermekeid, emezeket a magunk
örömére; előre Jegyzet
a frisling;– fiatal malac (ném.)
Szász Károly
nak
szántam a fülét, nem a kacsa hanem a malacz fülét, de ez persze füle botját sem hajtja már
erre felénk. Aztán szereztem kártyát is; hozattam egy nagy verschlag savanyuvizet,
megtartottam harmadévi dohányomból a legjobb s legnagyobb csomókat. Kiterveztem: mikor
menendettünk Murányba, az ózdi gyárba, a hámorokba, az agtelki
barlangba, a sziliczeibe, meg a szoros kőre és a szádelői völgybe stb. stb. stb. – a dinnyék
is utriusque generisSzász Károly
n
itt
rothadtak össze, s a mi legtöbb itt vagyunk mi feleségemmel, kik titeket bizony igen szivesen
láttunk volna. Hanem már most persze, mind semmit sem ér az a sok ha, ha, ha! Különben hát
itthon vagyok a hogy vagyok, feleségem is hazajött a fördőből mindenestől, kivévén a mi nem
jött haza, t.i. az én, és az ő ruháinak egy része mellyet éjjel a szekér hatuljáról levágtak
és elvittek, ez bizony nem jött, de nem is igen jön haza. – Most pedig tudd meg hogy nem irok
neked sárga levélen akár hiszed akár nem; hanem irok egy fehéren, melly fele azon egésznek,
mellyen nekem Jegyzet
utriusque generis– mindkét fajta.
Szilágyi Sándor
irt valamikor Szilágyi Sándor
Pest
ről. Az ő allapotjáról hallottam fülhegygyel
valamit, hogy t.i. Budapest
Pest
ről kitiltották,Budapest
n
de
bizonyosabbat nem tudok; valamint az egész pesti cotteriarólJegyzet
nekem–Szilágyi Sándorirt… hallottam… Pestről kitiltották,Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
nak Szilágyi Sándor
Tompá
hoz írt levelét nem ismerjük.
Tompa Mihály
Tompa
erről okt. 1-én a következőket írta Tompa Mihály
Szemere Miklós
nak: „Szemere Miklós
Szilágyi Sándor
végezetre bevégezte pályáját, a múlt hó 20-án meghalt Szilágyi Sándor
Pest
en, – azaz
csak annyiban halt meg mint szerkesztő, mert akkor Budapest
Pest
ről
kitiltatván: Kecskeméten professzornak választatott”
(
TompaLev. I. k. 171. l.).Budapest
n
is épenséggel semmit. A sárga
levélnek pedig az a historiája, hogy én régenten a masznikói gyárban
levélJegyzet
pesti cotteriaról– érdekszövetség, klikk.
[törölt]
« l »Kőrös
ön? Hogy’ van Nagykőrös
Szász
és beteges neje? Hát Mentovicsék? Szász Károly
Jánosi
? és a többi. igen szeretnék felölök hallani, ha
persze te is epen anyit nem tudnál, vagy ha többet tudnál rólok most mint én. Hallom hogy
Jánosy Ferenc
Szász
t Gyöngyösi papnak
híják?Szász Károly
n
Vigyázzon, mert tudtommal igen
szegény patria az a gyöngyösi kalomista papság, s bizonyosan nem ér fel a körösi
professorsággal; node talán csak pletyka az egész história. –
Én barátom hasonlatósképen annyit dolgozom mint te, az az nem csinálok semmit; egyebiránt is
meg oda van minden possibilis kéziratom, meg lehet hogy oda is marad; Szilágyi Virgil
irt ugyan már hogy irjak, hanem sehogy sem akaródzik
biz a. A napokban pedig feküdtem is, persze az
ülés után a fekvés is megjárja; torkom összedagadt
kutyaul, de biz abból én már csak nem egészen kivergődtem. Mindennek csak az a vége pedig,
hogy igen igen szerettünk volna látni benneteket, ha már ez uttal nem lehet, írj legalább,
hogy némileg potolva legyen a kárunk.
[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Most pedig már alkalmatosságom adódván (a papír elfogyása miatt) nem irni: hát nem irok
többet, csupán azt, hogy igen csókolunk mindnyájotokat mindnyájan, isten áldjon meg
benneteket!
Miska
Tompa Mihály