Arany – Lévay Józsefnek

n, ott pedig, a mint tudod, 40 mérföldnyi peripheriában nincsen posta; mióta hazajöttem pedig nem értem rá a vacatiótól: azonban félreteszek minden mentséget s röviden ennyit mondok: resteltem. Bár akartam, „de ez a test sokszor (=rnindig) tehetetlen és rest” volt, az Énekes könyv szavai szerint,

n

Jegyzet

„de ez a test sokszor (=rnindig) tehetetlen és rest” volt, az Énekes könyv szavai szerint,

– Ref. énekeskönyv

már pedig test nélkül próbálj hát levelet irni!

Elhiszem, hogy kellemes élet ez a prófessorság! kivált ha mindig szünnapok volnának. De frater, majd te is megismerkedel ennek gyönyörű oldalaival; én nem akarlak elkedvetleníteni, világért sem! annál kevésbbé, mert az ujdondászat gyönyöreit nem ismerem, s meglehet, hogy denique még is jobb kenyér a prófessorság,

n

Jegyzet

az ujdondászat gyönyöreit nem ismerem… mégis jobb kenyér a prófessorság,

–

Lévay

Lévay József

felhagyott a pesti újságírói pályával a miskolci tanárságért;

AJ.

Arany János

nem volt újságíró.

mint a húrharangozás. Hogy pedig te a borzas hajú tudósoktól, művészektől s költészektől iszonyodol, azt meg nem foghatom. Barátom! én nem tudom mit adnék annyi önhittségért, mint ezen emberkék, némellyikében van. Ha én arról meg tudnék győződni, hogy a mit írok, az mind jó, szép, felséges: nálam termékenyebb író nem lenne a föld kerekségén. De egyik skepsisből a másikba esem: fúrok, faragok, igazgatok = rontok, bontok, megsemmisitek etc. Persze aztán sokszor az első talán jobb volt, mint az utolsó: de hiába! Nem tudok magammal megelégedni. Innet az én meddőségem: Innet hogy már nekem végem!

A mi pedig ezen poéták dicsőségét illeti: ám hadd vigeáljon,

n

Jegyzet

vigeáljon

– viruljon, erősödjék.

én nem teszek ellene óvást. Mi bukott poéták, már csak hallgassunk.

n

Jegyzet

Mi bukott poéták, már csak hallgassunk.

– Célzás

Toldy Ferenc

nek A nagyidai cigányokat és

Lévay

Lévay József

költészetét ócsárló bírálatára az ÚjMagyMúz. 1852. aug. 1-i számában. A szept. 1-i számban pedig

Tompá

Tompa Mihály

ról írta lekicsinylően, hogy „jobb költőink egyike”.

Az idő malma mindent megőről: őket is, minket is. De

Nagy Ignácz

Nagy Ignác

nak azon pimaszságát, hogy a Toldi magas bírálatát kárörömmel után nyomatja, én legalább el nem felejtem.

n

Jegyzet

Nagy IgnáczNagy Ignác nak… pimaszságát,… el nem felejtem.

–

Nagy Ignác

ugyanis a Hölgyfutár okt. 6-i számában utána nyomatta

Toldy Ferenc

említett bírálatait, valamint a

Tompá

Tompa Mihály

ról írottakat a szept. 1-i számból. Ezt

AJ.

Arany János

valóban nem felejtette el:

Nagy Ignác

nak „. . . alig lehet reménye, hogy mi többé valamit adjunk lapjába;” írta dec. 1-én

Tompá

Tompa Mihály

nak. Amíg a lapot

Nagy Ignác

szerkesztette, nem is küldött a Hgyf. -ba semmit.

Szakítottam volt vele, minden zaj nélkül, mert silány szerkesztő: most megváltam tőle végkép, mert alávaló ember. Ám tartsa fel

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

,

Székely

Székely József

és Sclavonia

n

Jegyzet

SzékelySzékely József és Sclavónia

– a helynév a kicsinylést akarja erősíteni

! ha pedig bukik, ám bukjék. Nem ő a czél, hanem az irodalom.

Mindazáltal roszúl teszszük mi, hogy míg azok ott mindent elkövetnek a közönség félrevezetésére, mi semmit sem cselekszünk. Dorong nekik és polémia! Különben ez a becsületes magyar publicum, melly birkajámborságában annak hisz, kinek nagyobb szája van, azt találja gondolni, hogy nekiek van igazuk.

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

nem aljas a szotyogó szottyal: én aljas vagyok a lágy majoránnával. Az öt őszre elegendő kalappiszok nem sérti Toldit:

n

Jegyzet

LisznyaiLisznyai Kálmán nem aljas a [szerkesztői feloldás] ” szotyogó szottyal [szerkesztői feloldás] ” : én aljas vagyok a [szerkesztői feloldás] ” lágy májoránnával [szerkesztői feloldás] ” . Az [szerkesztői feloldás] ” öt őszre elegendő kalappiszok [szerkesztői feloldás] ” nem sérti ToldiToldy Ferenc t: [szerkesztői feloldás] Toldy FerencToldy Ferenc et

–

Lisznyai Kálmán

: Palócz dalok (Debrecen, 1851) c.

„Ne falj annyi mézeskását

Bizony nem tód

[szerkesztői feloldás]

tudod

a szokását,

Kedvem szottyan iddogálni,

Oszt a szeretőmmel hálni:

Hej szotyogó szotty.”

(Palócz dalok, 119. l.) „A lágy majoránna:” A nagyidai cigányok első kiadásában (II. é. 39. vrsz.)

Vergilius

Vergilius Publius V. Maro

egyik sorának: (Aeneis I. 695) „mollis amaracus”

[szerkesztői feloldás]

lágy keserűség

; amaracus = majoránna kifejezését parodizálta

Arany

Arany János

, e versszakot azonban a későbbi kiadásokból kihagyta –

Arany László

szerint. ( AJ.LevIB. II. k. 14. l.) lásd továbbá AJ. kk. III. k. 334. l.

egyéb sérti. Az iskolásnak megadja az illő respectust: a mestert ledorongolja. A nyakamat teszem pedig rá, hogy nem sűlyedtem annyit a “czigányokban”, mint az illető urfi a “Kinizsiben”

n

Jegyzet

nem sűlyedtem annyit a „czigányokban", mint az illető úrfi a „Kinizsiben", stb.

– azaz

Tóth Kálmán

, akinek

AJ.

Arany János

Toldiját visszhangzó soraira még a kis

Arany Julcsa

Arany Juliska

is ráismert. (Lásd

AJ.

Arany János

–

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1853. jan. 18. II. sz. levele.)

vagy akármellyik dalában, tárgyhoz képest. No de hiszen majd eligazodik ez magába!

Avval az esővel pedig soha se dicsekedj’ mert itt is esik ám, mult péntek óta, úgy, hogy jobban sem kell. Ma épen derűltebb idő van, s annak köszönd hogy válaszolok leveledre: essőben az apám lelkének se írnék. Tót Laczit sajnálom,

n

Jegyzet

Tót Laczit sajnálom.

– A

Lévay

Lévay József

levelében említett katonaszökevény palóc legény, akit felakasztottak.

de különb emberrel is [törölt]
« meg »
történt már ollyan, mint ővele; téged pedig ölellek – valamint nőm is köszönt. – Élj boldogul, ha tudsz, kivánja

btod

Szerkesztői feloldás: barátod

Arany

Arany János

AJOM16

Megjegyzések: